Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-21 / 292. szám

j&mrivhL t529. december 21. Karácsonyra mindenkinek lehetővé tesszük a vásárlást! Divatos és nem kimaradt árut adunk kevés pénzért! Női sárcipő P 5'80-tóIj Férfi sárcipó P 7 80 , Gyermek sárcipő 5, 6, 7*— „ Qummi hócipők ... P 18— „ Női hócipő P 9 80 Női hócipő bársony gallérral P 10 80 Női szines hócipő ... P 11 '50 Férfi hócipő P 1380 Divatos gumim hócipők és gtunmi csizmák remek választékban. * Sok pénzt takarít meg, ha most tói I Gyermek hócipók 850,9 50,1050 Teveszór komodcipő P 520-tÓl Női lakkcipók ÍXCÉM P 16 80 , Férfi fél és egész cip^k P 17 — „ W Selyemapflk minden divat színben, vásárol: 7K

M_

2 Lichtenberg Sándor cipőáruházában, Nyíregyháza ZRINYI ILONA-U. 1. 5®/« engedményt kap az, aki ezen hirdetésre hivatkozik! TELEFON: 351. kosság Majdnem 3009 millióra rug éven te a behozott cseh iparcikkek értéke, a Csehországba való magyar kivitel pedig hovatovább teljesen össszezsugorodik. A napi politika központi kérdése egy közgazdasági vitából Kifolyólag a vámháboru lehetősége. Tény az, hogy Ausztria, mint Csehország évről-évre jobban elzárkózik a magyar bevitel elől és az elzárkózás lassú mérgével az elszigetelt Magyarországot arra akarják Kényszeríteni, hogy gazdaságát Kényszerrendszabályok által korlátozza, aminek további következménye végül is a magyar gazdasági helyzet megbénulása lenne. Dőreség azzal áltatni magunkat, nogy akár Csehország, akár Ausztria engedni fog a jobb belátásnak, ezt már ismerjük. Tudjuk, hogy Csehország és Ausztria következetesen Kitart az önellátás politikája mellett és ugyanakkor, amidőn Ausztria színleg barátságos viszonyra törekszik, titokban négyszeressére emeli az agrárvámokat. Igaz ugyan, hogy félhivatalosan az osztrák földműves szövetség ajánlatot tett a magyar kis. gazdáknak, hogy a fölemelt vám egyharmadát visszatéríti kivételesen Magyarországnak, ezért a visszatérített vámilletékért azonban Magyarország kötelezné magát, hogy iparcikkeket vásárol Ausztriától. Amint látjuk a sógorék nagyon ügyesek: egyrészt 200 százalékkai több vámot szednek majd rajtunk, azonkívül pedig a mai egész vámilleték értékében a nyakunkba sóznak egy csomó ide gén árut. Semmivel sem egyenesebb eljá> rás dicső szomszédunknak, a »demokratikus« Csehországnak az eljárása: ők meg ugyanakkor, amidőn a legteljesebb megértést, jóindulatot és békeszeretetet hirdetik, Ígéretekkel kierőszakolták az ipari behozatal vámjának csökkentését, egyidőben pedig valósággal bojkottálják a magyar mezőgazdasági termékeket. A helyzet egyáltalában nem rózsás, itt valóban generális rendszabályokra van szükség, mert ellenségeink a béke leggyilkosabb fegyverét, a bojkottot mondták ki ránk és használják ellenünk. Ne szépítsük a tényeket, ugy, ahogy vannak. Ebben az esetben fölmerül a kérdés, mi a helyes eljárás Kimondja-e Magyarország a vámháborut, azaz hasonló vámszerződésekkel feleljen a tűrhetetlen és arcpirító Kihívásokra? A vérmes emberek véleménye szerint igenis vámháborut kell kezdenünk. A megfontoltak szerint ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Nem góndoi" azonban senkisem arra, hogy a két véglet között van egy r harmadik egyenes tit; amely nyílegyenesen tör a magyar élet lehetőségeinek kiszélesítése felé és ez az ut a társadalmi bojkot. A vámháborut követelő vérnles magyarok gondolják meg, hogy az ország mai helyezétében a kormánynak nem lehet késhegyig menő harcot indítania alattomos ellenségeink ellen. Ha ma kifejezetten ás hivatalosan kimondanók a gazdasági blokádot a két ellenséges érzületű állam behozatalára, azok ezzel az okmánnyal rögtön világgá futnak és azt ordítanák: ime a magyarok már megint nem viselkednek rendesen, Párizs bácsi I kérem, mi jók fiuk vagyunk, de ez a i magyar folyton csipked bennünket. Ha viszont sem a kormány, sem a magyar társadalom nem felei erre a gyilkos és szemtelen provokálásra, akkor ellenségeink: nemcsak megölnek bennünket, hanem még gúnyos nevetéssel is ki- . sérik gaztettüket, merthiszen oly | ellenféllel van dolguk, akik látszóan annyira ostoba, hogy a saját meggyilkolását is eltűri, meglehet ásatni vele a saját sirját. Az egyetlen eredményes utja az önvédelemnek a társadalom öszszefogása. Álljanak össze a magyar Kereskedők, a magyar gyárosok, a fogyasztók legkülönbözőbb társadalmi szervezetei és csinálják meg a, magyar ipar önvédelmi harcának taktikai vezérkönyvét, gondoskodjanak róla, bogy mmdenki magyar iparcikket vehessen és vegyen is, akkor a harc nem öngyilkosság, hanem eredményes önvédelem iesz. város karácsonyi segélyként 25 kilő fát ad egy-egy szegény családoknak nyek Között búcsúzott ei kedves munkatársaitól. Az ünnepség után Ozory rendőrtanácsos fogadta az Uj-Somogy munkatársát. A rendkívül szimpatikus és kedves modorú Ozory tanácsos elmondotta, hogy nem akart eljönni Nyíregyházáról, mert a gyermekei ott járnak iskolába, azonban a felsőbb parancsnak engedelmeskedni kell. Rendkívül kedvesen lepett meg Kaposvár szépsége és az első impresszió azt a benyomást keltette bennem, hogy egy kedves, szép, barátságos városba jöttem. A tervemről nem mondhatok semmit, mert hiszen a tisztikar tagjait most kezdem megismerni. Annyit mondhatok, hogy mindea magyar enjberrel jóba leszek, mert vad magyar vagyok és a hazámat igazán szeretem. Ezután már búcsúzott is Ozory tanácsos a sajtó munkatársaitól, akik talpig urat ss igaz magyart ismertek meg Ozory tanácsosban. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A városháza folyosóját valósággal eltorlaszolják a nagy hideg közeledtére segítséget kérő szegények. A város szociálpolitikai ügyosztálya minden kérelmezőtől leg. előbb is az egyéni lapot kéri. Csak az olyan szegény kap segítséget, akiről a környezettanulmány megállapította, hogy valóban szegény. Karácsonyi segítség címén családonként 25 kiló fát ad a város, hogy legalább egynéhányszor befütsön a kereset nélküli szegény, beteg család a hült kályhába, amely már-már aggasztóan muzsikáló hangszere a szenvedésnek, nyomornak. A fasegélyt természetesen csakis a törzskönyvezett szegények Kapják, akiknek a száma 300-ra megy fel. mi

m á kaposvári sajtó munkásai talpig arat és igaz magyart ismertek meg Osory István rendőrtanácsosban (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Kaposvárról írják: ;>Még most is beszélnek a városban arról a váratlan áthelyezésről amely dr. Cséry Bálint rendőrfőtanácsost és a nyíregyházi bűnügyi Osztály vezetőjét, Ozory István rendőrtanácsost érte. Ozory tanácsost a kaposvári rendőrkapitányság vezetésével bízta meg a belügyminiszter, migdr. Cséry Bálintot Nyíregyházára helyezte át Ozory utódául. ' A Kapitányság uj vezetője hét« főn este érkezett Kaposvárra és a megyegyülés alkalmából Kaposváron tartózkodó Teller Gyula főkapitány még az est folyamán átadta neki a kapitányság vezetését. Kedden délelőtt bensőséges ünnepség Keretében búcsúzott a kapitányság tisztikara dr. Cséry Bálinttól éá üdvözölte Ozory tanácsost, az uj vezetőt. A tisztikar nevében dr. Vajda Kálmán rendőrtanácsos üdvözölte Ozory tanácsost, aki megköszönve a szives fogadtatást, szeretetéről biztositot ta a tisztikart. Majd aztán dr. Cséry Bálint rendőrfőtanácsostól köszönt el dr. Vajda rendkívül meleg szavak keretében. Dr. Cséry válaszában megköjj szönte a munkásságukat és könyOrosz fogságból 15 év ntáa tért ?issza Elek Pál a rudabányai vasérctelep egy régi munkása 1914-ben, mozgósításkor Bevonult katonai szolgálatra s nemsokára már az orosz fronton küzdött a túlerő ellen. Egy sikertelen támadás után megsebesülve fogságba került s az oroszok elhurcolták az ország belsejébe. A forradalom kitörése után Elek Pál is megkísérelt szökve szabadulni, azonban nem volt szerencséje, mert isínét elfogták és büntetésből még beljebb vitték az országba. Ez igy tartott hosszú éveken át. Hol megszökött, hol elfogták, de természetesen mindig feljebb és feljebb került északra. Utjának legnagyobb részét gyalogosan tette meg, igy örökös vándorlása miatt a fogofyszállitmányok összeállítása és elszállításakor hivatalosan soha nem tudtak róla, tehát kimaradt minden alka,, lommal. "TLegutoIsó szökése álkalj? mával szívóssága végre diadalt ara tott, mert hosszú vándorlása után sikerült a határt délen átlépnie s megnyilt előtte a szabadulás utja 15 évi hossza szenvedés után tért meg Elek Pál szülőfalujába, ahol már saját fiá sem ismerte fel, mert hiszen mint 5 éves gyermek látta atyját utoljára. r • ® JT C£ Radio,* csillár, gramofon 6-18 havi részletre TZ MIKSA cégnél Takarekpilota. Séfjén rádiót dv£nte«ia& bamutatásrsu 5590-11 \