Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-20 / 291. szám

1929. december 20. J^ttRYW^t Tizenkét nap alatt sajátitottom el az eszperantó nyelvet Kökény Lajos »A magyarság és az eszperantód cimü kis füzetét lapozgatom, hogy tökéletesen beleláthassak korunk legnagyobb alkotásába — az eszperantóba. Magyar pedagógus munkája ez, tehát nyugodt lélekkel vehettem kezembe, hogy azt a szabolcsi közönséggel legalább kivonatosan ismertessem. Az eszperantó a magyar iskolákban cimü munkájában többek között irja, hogy az eszperantó nagyobb lendületet csak a világháború után vett, amikor a genfi (Russzó) Rousseau intézet kezdeményezésére 1922-ben a* Népszövetség titkársága konferenciát hívott össze, hogy azon az eszperantó iskolai tanítását megvitassák. 28 ország kiküldöttjei vesznek részt, közöttük 16 állam kormányának képviselői közt, jelen van a magyar kormány megbízottja is. A vita során kimondta a konferencia, hogy az eszperantó iskolai tanítását a Népszövetség utján szorgalmazni fogja nemcsak a kereskedelem, tudomány és más nemzetközi célok érdekében, de a népek közötti barátságos viszony fejlesztése céljából is. 1923-ban Velencében ült össze a nemzetközi kereskedelmi és közlekedésügyi konferencia, hol 87 kereskedelmi kamara és 20 nemzet' közi vásár képviseltette magát. A konferencia egyhangúlag kimondja, hogy az eszperantót a kereskedelmi iskolában kívánatosnak tartja bevezetni. (Szászországban 42 iskolában tanítják az eszperantót.) A magyar pedagógusok tapasztalva az eszperantó nagy értékét, mipűsürübben foglalkoznak e kérdés megoldásán. Mihalik József tanitóképzőintézeti tanár a következőket irja: »Különösen hazánk helyzete végtelenül nehéz, amikor íi különböző nyelvet beszélő ország gal vagyunk körülvéve., Minden nemzet között különösen a magyarnak van a legnagyobb szüksége az oly érintkezési eszközre, mellyel pár hónapi tanulás után érintkezésbe léphet az egész világgal s ismertetheti kulturánkat, képességeinket, igazunkat, sérelmeinket s barátokat, rokonokat szerezhet.« Korniss Gyula egyetemi tanár államtitkár, közoktatásügyünk egyik irányitója ezeket mondja: »Az eszperantót, mint tiszteletreméltó világmozgalmat'nem szabad lebecsülnünk s róla kicsinyléssel 1 szólnunk.;? Aki nemzetének sorsát szivén viseli, az nesajnálja azt a csekély fáradságot, mellyel megtanulhatja az eszperantót. A nyelvnek oly 'egyszerű a strukturája, hogy magam is 12 nap alatt sajátítottam ei azt s azóta is az 5 világrész pedagógusaival tartok fenn barátságos és értékes levelezést. Herczeg István. Mélyen leszállított gyári vételáron adom az összes raktáron lévő elsőrendű gyártmányú és SS 3 P cipőket Fépfi puha és báli Ingeit et Ruzsonyi Pál Nyíregyháza, Luther-utca 3. 7800 Earácsonyrag | Levélpapírok, Töltőtollak, SPORT • • • • • • • § ^ • • • • írókészletek | Ujságboltban • • • • •••ööDonooDöDDD unnnunnannnnnuu A második Magyar Kapa mérkőzésén is győzött a Nyötse! Nyötse—NSE 3:2 (2:0) ' Nagykáüó. Biró: Földes. Több tartalékkal és 10 emberrel (ált ki a Nyötse, de igy is biztosan verte ki ellenfelét a Magyar Kupa. további részvételéből. A mérkőzés az erősen felázott pályán nagy Nyötse fölénnyel kezdődik. Szép játékkal, több fiagy gólhelyzetet dolgoz ki a csonka csatársor, de kapu előtt semmi sem sikerül. A mindjobban fokozódó Nyötse fölényt a NSE védelem már csak faultok árán akadályozza meg, amiből megítélt nseket előbb Riszula, majd Neumann értékesiti góllá. A második félidő már kiegyensúlyozott erők küzdelmét hozza. A NSE jobb összekötője gólt ér ei. A 40-ik percben Hegedűs hence miatt megítélt u-esből egyenlít Kálló. Már ugy látjuk, hogy a döntetlenre álló mérkőzés meghosszabbítása következik, mikor a 43-ik percben Neumann 30 méteres szabadrúgásából ideális szép gólt lőve, beállítja a végeredményt A győztes Nyötse-ben a tartalék kapus Ferenc, jóllátta el kevés dolgát, de az első gólban benne van. A hátvédpár jól rombolt, a fedezetsorba Salamon játéka érdemel említést. Az önző csatársorból Neumann, Riszula ís Pelák II. Játéka tűnt ki. Az NSE-ben a védelem játéka említésre méltó. Földes biró határozottan vezette az erős iramú mérkőzést, amit több esetben szakított meg a nézők egy részének terrorisztikus fellépése. • Semmibe ívelő hidak Fehér 29 — Mi?l — Igen. Először is én. Megaláztam mindjárt az első találkozásnál, gyűlöltem, még mielőtt láttam volna, mert tudtam, hogy tégedet el akar vinni tőlem. Anyád is megbántotta, látnod kellett volna azt. Azután tegnap az az ebéd utáni jelenet. Géza is észrevette. Kató hallgatott. A nő odament, leült az ágya szélére. — Boldog leszel — súgta neki hízelegve — mert... szép is vagy, okos is vagy. — És csókolgatta a haját, majd akadozva, félve szólalt meg: — Hát... nem akarsz holnap beszélni véle ? Nem akarsz, jó, kicsi okos lányom ? — Nem. Nem tudnék. Ez lehetetlen. — Na jó, az is jó. Ha nem akarsz vele most beszélni, hát ne beszélj — szólott mohó, gyerekes buzgósággal Amálka. — Hiszen elég eszed van neked, tudod már, mit kell csinálni. Hadd érezze, hogy mit tett. Igazad van, csak neked van igazad. Több eszed van neked, mint a te öreg, ostoba nénédnek, tudtam én azt mindig. Csak most haragos vagy egy kicsit, reggelre majd kialszod és nem lesz semmi baj. Most pedig megigazítom a párnádat, igy ni, azután imádkozol és betakarlak szépen. Kató hangosan imádkozott, a másik öszazekulcsolt kézzel hallgatta. — Igy ni. Aludjál jól. Csókolj meg előbb. Te vagy az én kedves, haszontalan, játékos kis lányom. A lány felnézett, a nagy kék szemei elborultak. — Nem leszek az többet sohasem — mc/hdta áa az utolsó szava belefulladt a sírásba. Amálka pedig szótlanul odakapta magához. £« sirtak mind a kettea. XV. A nagy ház lakóinak régen volt már ilyen liosszu éjszakájuk. „ Végre kezdett virradni. A hadnagy leugrott az ágyról, ahova félig vetkőzve dőlt le. A szobában vágni lehetett volna a cigarettafüstöt, a fiu egész éjjel nem aludt. Rosszul érezte magát. A lelki nyomottság, a nikotininal való undorító elteltség és^a pihenés hiánya felvonták az idegeit. Szinte megijedt az arcától, amint a tükörbe nézett. Sietve rendbehozta magát és kilopózott a kertbe. Istenáldotta, remek május reggel volt. A hajnali hűvös szellő békéltetően simította régig az arcát. De a kimerült szervezet reszketni kezdett. Fázott. Valósággal vánszorgott, egy csepp erőt sem érzett magában. Leült a fehér padra és a fejét a mellére bocsátotta. Nem aludt, de nem is volt ébren. Nem sokáig' lehetett igy, amikor felriadt. Amálka állott előtte. — Jó reggelt — szólott az komolyan és figyelmes tekintettel nézte a fiatalembert. — Megengedi, hogy leüljek? — Tessék. — Megláttam, amikor lejött a kertbe és utána jöttem ,hogy beszéljek magával. — Megbocsát nekem Katóka? — kérdezte a katona minden bevezetés nélkül. A nő ránézett. — Kató nem haragszik magára — szólott csendesen. És beszélhetek vele ? — Nem. 'Épen azért jöttem le, hogy ezt magának megmondjam. Most nem beszélhet vele. Majd talán egy pár nap, vagy egy pár hét múlva. Én ezt megírom majd. A hadnagy keserűen nevetett. — Egy pár hét múlva már én — odakinn leszek megint a frqntom. Oda nekem hiába ir. Amálka maga elé nézett, hosszan, elrévedve, mint aki eljövendő bánásokat érez. Csak sokára szólalt meg. — Akkor pedig... szenvedjen fiatalember, szenvedjen g, hibájáért. Higyje el, ez igy lesz jó. — Nem. Nem tudok oda ugy visszamenni, hogy előbb ne beszéljek vele. — Mit akar beszélni vele ? A tiszt lehorgasztotta a fejét. < — A kezét akarom megkérni — válaszolt bátortalanul. Amálka odafordult. — Hallgasson rám Sándor — mondta. (Most szólította először nevén.) Én látom a maga lelkét. Maga most azért van összetörve, mert érzi, hogy ez a nap lett volna a legszebb az életében. Olyan nap, amelyik egyetlen egyszer jön csak meg. És... sohase volt talán még ilyen csodaszép májusi reggel. Nézze, milyen ez a kert! Mintha a jó Isten is magukat akarta volna megrészegíteni. — Ne kínozzon, mit akar ? ! — nyögte a katona. A nő szánalommal nézett rá. — Bocsásson meg — szólott. Tudtam, hogy magának fájni fog, amit mondtam. De tisztán kell látnia Sándor, még ha ez fáj is. Lássa meg magát, amint itt ül gyűrött, álmatlan fakó arccal, bemocskolva a saját hibájától. Igy akíar maga szemébe nézni annak a napnak, amely legszentebb az ember életében ? 1 Nézze, mondok magának valamit, amit nem is szabadna. Kató odabenn sir .Az egész éjjel nem aludt és sirt, maga miatt sirt. Ő is szereti magát és — lássa, mégse akarja, hogy most találkozzanak. A maguk számára csak egy ut van, amely felfele vezet: elválni most. Talán hosszú lesz az idő, de — megéri, ha szeretik egymást. A hadnagy felrándult a padról. — Szóval — 6 nem akar velem találkozni — kérdezte sötéten. — Most raetn — felelt a 11A reszketve ós belesápadt. W :•< >» -táüLaia, v.ű I