Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-15 / 287. szám
JNtVfRYIDEK. 1929. december 15. "i'M&aw ^x^W^ő, Váx\Va\)á\ e s — w %ataqó un-dWaV ** ^essécjeun a lecjsxe <J «• Vasárnapi írások Történetek a keresztfiamról ii. A gyümölcsfa. A tavasz végén, hogy a kis zöld barackok növésnek indultak áfán, Bandi koma, ábác-és könyvvei a kezében, igen gyakran vonult e.. komoly studiumot folytatni a bokrok »hivesébe«, másszóvaf; gyanúsan sokat settenkedett a kertben. Kapott is oktatást a zöld gyümölcs káros voltáról, sőt vele és a pálcával kapcsolatban hangzottak el olyan Ígéretek, amiknek nem igen örült a nadrágja. Mégishát — Istenem — megtörténik, hogy az ilyen tilalmak nem járnak keHő eredménnyel. Való, hogy a fa alatt soha nem találtatott egyetlen barackfi sem. — No, szép termés Ígérkezik, — mondotta Bandi papája megelégedetten — még csak egy szem áem megy kárba. Bandi koma ártatlanul hallgatott. Egy reggel, hogy véletlenül a kertbe mentem, látom, hogy nagyreményű keresztfíam a barackfa alatt ágaskodik, s egy falseprüvei; a kezében, éppen azon fárad, hogy i pár baracktól megszabadítsa a ' szép termésssel kecsegtető fát. Megálltam előtte szó nélkül. Tettenért keresztfiam fülig pirulva, szörnyű zavarral ejtette el a seprőt. Azután fejét bánatosan ingatva, mint aki nem igen bizik sorsa jobbrafordultában, igen halkan csak ennyit mondott: — Nagyon pókhálós volt ez a fa, keresztmama. Csak feszedtem a pókhálókat. És mondja valaki, hogy a gyereknek nint s fan t áz i ája! A mese. A keresztfiam hazajött az iskolából és nem nevetett.' Gyanús dolog. Ha egy második elemista nem nevet, nykor iskolából hazajön, az mindig gyanús dolog. Jól sejtettem. Ebéd után komolyan és fontoskodva jött be hozzám. Egy ilyen kis fitosorru gyerek mindig furcsa egy kicsit, ha nem mosolyog. —Keresztmama — kezdte —olvasta a »Törpe sikájá«-t?. — Igen — feleltem gyanutlanuf. — Hát a »Hétfejü törpét«? — vaUatott tovább. Azt is. — Lehetne ezeket a törpéket itt is látni á sóstói erdőben ? — faggatott. — Lehet... néha... este — mond tam bizonytalanul. — Hány órakor? — sürgetett harciasan. — Mikor aludni megy mindenki. — Csak akkor? — Akkor, — erősítettem meggyőzően. — Hát... hát akkor egyszer ne aludjanak el, hanem menjünk ki, Gyurit is vigyük el, akkor majd meglátja... és megmutatjuk... és én is látni fogom... igen, ...én megmutatom neki, de meg is veretem egy törpével! Egészen lázba jött s ökölbe szorított kézzel hadonászott, a szájacskája két vége egyre fejebb görbült s már gyanúsan remegett. De ki az a Gyuri, — csodálkoztam a nagy fölhevülésen — és miért akarod m$»veretni a, törpével ? ' — Gyuri az iskolatársam és azt mondja, hogy ninpe a világon, sem Nagyeves, se Hétfejű Sárkány és lás sincs. Hogy mind hazu a meséskönyvben? Dehát; hazudna a meséskönyv ? Ott állt előttemermek, kipirult arccal, könmbadt szem mel, ökölbe szorulzel. Miért hazudna a mesés... Gyermekkoromban igy i én is lesújtva és kétségbeszines meseországom romjaiért megtudtam, hogy Hófe, tündér, boszorkány, álrűháályfi nincs a világon. Miért Ina a meséskönyv... Miért i a nagyok mesét a gyermeknMiért kell néha rég behorpadmkatonákra, rozsdaette játéi gondolni, amiket régen takaiöld. Miért hazudna a meséskö. Miért élnek bennünk szegézárnyaszegett és hoftravált k egy életen át ? Csalódva s netve mind miért dédelgetjük, t nem feledjük el, miért mük el újra a gyermeknek? Mihazudna a meséskönyv... Valahol menedékn bennünk a meséknek. Ebbe jtett, megőrzött zugba visszaj gyermekségünk. Jó és puhely, s ha már nagyon bánt a nden másként történik« élet, lameneküL hetünk a meséhez, mesélünk, ennek a rejtett Iéle>nak az illata vesz körül; vigalás a mese Ha már meghajlik íjünk, egyre több mese él benk. Lassan előjönnek újra; betanak, elbontanak. A gyermek az öregember lelke csupa me;A mese titokzatos, mint a sztés és mint a hatói. A mese mzépiti a keletkezés és elmúlás :sgyéjét. Be. takarja életünk kétlusát lágyan és békéltetőn, hoj bizonytalan és szép ködbe veen minden ami borzalmas. Et mesélünk De miért kívánja meset < gyermek? (3 nem .-erkölcsi tendencia miatt, nem szépen le Hortobágyi juhturó Mindenütt kapható ! jc Termeli; Tejszövetkezetl Központ Bwfap.it, I, Horthy Miklós-út 119/121 <HMIIIIIIII.I IH JIIIHJII|III»MMIMIMIII| vonható tanulságokért, hanem a benne öntudatlanul érzett szépségért. Mert a gyermek még müvészlélek. És hivő. A keresztfiamat megkérdeztem: — Miért szereted te a »Hét töfpé«-t ? — Mert a hegy kinyilik, cseng bong a törpének arany szakála, meg táncolnak a tündérek és a királylány holdszinü ruhában van. A gyermek lelkében van valami életen túlról hozott virág, ami átmenti őt ebbe az életbe. Mert szörnyűség is lenne a földi életet átmenet nélkül kezdeni. Lassan, hogy a gyermek növekszik, elhervad ez az útra valóul kapott csoda s feszülik jók, rossszak, vagy közönbösek. De amíg ez él, a gyermek szereti és hiszi a mesét. Akinek pedig megadatott, hogy a virágot egy életen át megőrizze, az a kevés ember örökké gyermek holtig hivő, nem tudja a többi ember életét élni. Gyermek és művész. Élettől érintett, nyiladozó szemű kisfiam higyj még a mesében. Levél a Jézuskához. —• Szeretnék egy levelet irni, — kukkant be hozzám Bandi és igen magasra húzta a szemöldökét, ami nála a Iegnagyobbfoku titokzatosságot jelenti. — Kaphatok egy füzetlapot? De nagyot kérek! — Kinek irsz te levelet? Meglóbálta a fejét jobbra-balra, « 1 és hogy an egyszerűen a szeszélyének áldozott fei bennünket, akkor is tudni fogom mi a kötelességem. Akkor fenékig felhajtom majd a kelyhet és biróság elé viszem majd az ügyet. Azzal fogom önt vádolni, hogy mint betörő hatolt be lakásomba és elrabolta legdrágább kincsemet, a boldogságomat. Lopott, betört, ezzel fogom vádolni a biróság előtt. De ha egyik megoldás sem tetszenék önnek és párbajt akar, ebbe a kívánságba is beleegyezem. Soha kard, vagy pisztoly nem volt ke-^ zemben, kardra, vagy pisztolyra tehát nem állhatok la. Hanem amerikai párbajra kiállók önnei. "Aki a fekete golyót húzza, annak még aznap el kell tűnnie a föld színéről. Kétnapi meggondolási időt adok önnek, ezalatt azt hiszem ha- | tározhat. ... Aztán az aláirás következett. — Nagyon erélyes embernek látszik az istenadta, — mondta magában Pavel és fel s alá kezdett járkálni a szobában, ami nála a nagy felindul tságnak volt a jele. Mit tegyen ő most ebben a kényes és kellemetlen helyzetben. Először is: ő ártatlan. Hogy az a női a kedvese, az igaz. De hiszen nem 5 járt utána, nwm ostromolta, í hanem az asszony volt az, aki fe- j lüleletes ismeretség után a nyakába ; akasztotta magát. Az elegáns ficsúr nem tudta, mitévő legyen most. Egész életében mindig azon volt, hogy minél több gyönyörűséget szürcsöljön. Hogy minél szebbé varázsolja a gyorsan futó napokat. Beszélgetés közben igaz, hogy nemes és szép frázisokat szokott kivágni erkölcsről, tisztességről, lovagiasságról, dehát mindez még távolról sem jelentette azt, hogy ő maga is aszkéta életet akarna élni. Meg volt győződve róla, hogy minden okos ember ugy tesz, mint ő és hazugoknak tartotta azokat, akik ennek az ellenkezőjét merték volna állítani. De mit csináljon most ezzel a követelőző és fenyegetőző alakkal. — Vívnak vele párbajt, —mondta magában Pavel — hogyne vívnék ... de csak közönséges mérkőzésre állnék ki vele. Minek ez az ostoba amerikai párbaj ... Egyáltalán nem értem, minek fújja fel a legyet elefánttá az ember... A közönséges párbaj az más, ott nem fenyegeti az embert halálveszedelem ... És különösen azt nem, aki vívni tud és a célbalövéshez is ért — mondta aztán mosolyogva. Mégis csak különös ötlet az, hogy ezért az ostobaságért, egy nőnek a könnyelműségéért most az egyiküknek meg kelljen halnia ! Hogyan kerüljön ki a csávából ? Mit tegyen ?.. . Ne válaszoljon egyáltalán ? Ez lehetetlen, mert az a vadállat akkor még arra is képes lesz, hogy csakugyan biróság elé viszi az ügyét és akkor őróla napokon It majd ugy T>*széLaeii, mi*t valami betörj. £s *zt nem viselte volna ei'kyes lelkiismerete. De viszont azem igazságos, hogy az ilyen röpl< kalandért halálllal lakoljon egilyen korrekt, szép, úriember. ,—N incs más lua, el keli vennem azt a nőt 1 sóhajtott fel Pavel. — Elválik aurától, én meg feleségül veszem.. Majd nagyon j szigorúan bánok evele és akkor... talán... nem kompmittál engem, Házias lesz... szoralmas ... jó há. ziasszony. Igen. sakhogy ezt a fajtát is ismerem lir. El fog hizni, undorító lesz... lámtapad, akár az angol flastron és többé soha nem tudom majdlerázni magamról... Undorító! Ríj! És Pavel, az elgáns, a tisztaságot kedvelő Pavei majdhogy ki nem .köpött a szciyegre. — Hm... hm... hát . hagyjam, hogy botrány legytn a dologból? — tanakodott. — Elveszítsem a hivatalomat és tűr jen, hogy a társadalom megvetése sújtson ?... Ezt a perspektívát is rettenetesnek látta. Mert ő hozzászokott már, hogy csak kifelé éljen és beérte az olcsó sikerekkel, habár csak pillanatnyi dicsőséget is szereztek azok neki. Sohasem törődött vele, hogy megszerettesse magát, vagy megszeressen valakit, neki az is elég volt, ha »győzött«, ha »hóditott«. A tartósabb és mélyebb érzésekkel bizony nem igein törődött. Szóval, most a legnagyobb bajban volt. És ekkor, váratlanul, hirtelen fényes ötlete támadt. — Megvan ! — kiáltotta és gyorsan sarkon fordult. Milyen egyszerű dolog. Hogyan, hogy eddig is már nem jöttem rá... A nagybácsimtól szabadságot kérek majd egy negyedévre és még ma szerzek egy külföldi útlevelet. Ezt az ostoba levelet pedig, néhány sor kíséretében .visszaküldöm annak az urnák Odaült az íróasztalhoz és levelet irt a férjnek. Még pedig ezt irta neki : »Tisztelt uram, mellékelten viszszaküldöm levelét, amelyet valószínűleg tévedésből küldött volt az én címemre. Valami félreértés lehet a dologban, mert sem önt, sem tisztelt nejét nincs szerencsém is merni. Nem tagadom, nagyon felköltötte kíváncsiságomat, hogy tulajdonképen kinek szól ez a levél és utána is járnék s megtudakolnám, ha — sajnos — üzleti ügyek nem kényszerítenének, hogy sürgősen, még ma, hosszabb külföldi útra indul jak.« Aztán aláirta a levelét. — Nem fogja neki elhinni senki —- gondolta magában Pavel. — , Mindenki meg lesz győződve róla, | hogy megbolondult a szegény és szóba se állnak majd vele ... Oh, hogy ez már hamarabb nem jutott eszembe. És egy negyedóra múlva már a müiisztériumhan járt Pavel a külföldi útlevélért.
