Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-12 / 284. szám

i*9». étvmtm B. jAíWfHÉL Egy üssaesgíári asszon? rémlátása Titokzatos merénylet a fisza partjai. — Két rőtssakála zsiláras. — A szerenesétlea asszoiynak ?agy az idegzete roppant össze vagy veszett kntya marásának áldozata (A »Nyiryidék« tudósítójától.) Gyányi Gábor tiszaeszlári földműves e hó 4-én este 6 óra felé, amidőn kertjében dolgozott velőtrázó sikoltásra, jajveszékelésre fett figyelmes. A rémes hangok a Tiszapart felől hangzottak. Gyányi rohanvást rohant a hang irányába. Az esti félhomályban a Tisza partján a földrekuporodva találta Csörgő -Menyhértnét, aki sirva pa naszolta el, hogy két szakállas zsibárus megtámadta hazafelé balfagvást, elvették 40 pengőjét és kegyetlenül elverték. Gányi a vállára vette a jajveszékelő nőt és hazacipelte majd jelentette a szörnyű merényletet a •csendőrőrsnek. A járőr azonnal megindította a titokzatos ügyben a nyomozást. Elsősorban a sértett asszony kihallgatására került a sor. Ott feküdt még másnap reggei'is eszméletlenül az ágyban s csak nagynehezen sikerült eszméletre téríteni. De testén a külső sérülések nyomalt nem találták. A hozzáintézett kérdésekre lázas szemekkel zavarosan válaszolt. Elmondotta, hogy aznap este Rakamaz községben volt. Este jött haza egyedül. A Tisza partján a Sinkahegyi gátőrháznál egy széna kazal mellett hirtelen előtte termett két rőt szakállú zsibárus. Minden szó nélkül agyba-főbe verték és kifosztották, aztán Rakamaz irányában elmenekültek. A esendőrök előtt az asszony vallomása kissé különös volt, de azért nagy aparátussal indult meg a nyomozás. Keresték a vakmerő merénylőket a vármegyében, de teljesen eredménytelenül. Kihallgattak embereket, akik azon a napon Ratkamaz és Tiszaeszlár között jártak. Harmadnap ismét az asszonyt keresték fel. Pontosabb részletek iránt .érdeklődtek, mert az eddigi nyomozás nem járt ered ménnyel. A beteg asszony tágranyilt szemekkel, csodálkozva néjite a csendőröket. A láz elmúlt, Az asszony teljesen eszméletére tért és semmire sem emlékezett vissza Az előhívott orvos megállapi- I totta, hogy az asszonyt nem ver- j hették meg, mert nincs külső sé- 1 rülés a testén és valami szörnyű betegség láza vetítette agyába a rémképeket. A hozzátartozók azután elmondották, hogy a szerencsétlen asfr szonyt körülbelül egy évvel ezelőtt egy veszett kutya megmarta és Budapesten a Pasteur intézetben 36 oltást kapott. Azóta örökösen lázálmok, rémképek gyötrik. A tiszaparti merénylet is csak a beteg lázas elképzelése volt. Valószínű, hogy a szerencsétlen asszony idegzete roppant össze, de az sincs kizárva, hogy a veszett kutya gyilkos marásának az áldozata. ALBUMOK atÜVESZIES KIVITELBEN KÉSZÜLNEK A JÖBANYOMDA KÖNYVKÖTÉSZETEBEN, SZÉCHENYI-UT 9. Kérjen rádió-kereskedőjétől leirást, hogy fenti készülékeket mikép szerezheti meg karácsonyra 6-18 ham részletfizetés mellett PHILIPS RÁDIÓ Semmibe ívelő hidak ima: 42 —Hát a végén egy kicsit leültettek, az bi

r zonyos. De azért mégis jól jössz te ki ezzel a kis tóvölgyi kirándulással. Ha egyéb nem is lett belőle, lesz egy jó anekdotta. Nyolc-tiz hét múlva majd a feketekávé után elmeséled a cimboráknak az esetet, persze csak név nélkül, mert te egy diszkrét uri ember vagy. — Meglátod, milyen öröm lesz a tiszti messzében! Még az ezredes ur is morog rá valamit. A népszerűséged feltétlenül emelkedni fog, ami már magában véve megérte ezt a kirándulást. Figyelmesen nézett a hadnagyra, aki nehezen talált szót. Feltételezel rólam ilyesmit? — »zólalt meg inkább fájdalmas, mint szemrehányó hangon. — Az előzményekből ez természetesen következik — válaszolt a szolgabíró. — Igen, én feltételezem azt, hogy pár nap' múlva anekdottává lesz nálad az, ami ennek a kislánynak az életében bizony — elég csinos kis tragédia. Az első nagy csalódás és felejthetetlen, mert minden felejthetetlen és szent az embernek, ami legelső volt. És az első mocsok a lelkén, egy jó tiagy tál piszkos mosogatóié, amit az élet, ez a komisz szakácsné a frissen esett hóra ráborított. De talán elég is ebből a témából. Haladjunk rendszelesen tovább és lássuk most már a. tanulságokat, amelyek levonandók. - Kérlek, ne kínozz tovább — szólt közbe rebegő hángon a katona — inkább elismerem, hogy igazad van. — Édes fiam, én azt nélküled is tudom. Hagyd csak, hogy befejezzem. Hát azt kérdezem most: hol van itten abban, amit te az elmúlt három nap alatt csináltál, az a bizonyos szeretet? Látod, én nem vagyok poéta, de azt gondolom, hogy a szeretet olyanféle, mint a sienvedés: nagyon finom érzőszerszám, valami olyan világrejtélyféle, ami mindent egyesit, mindent biztosan tud és mindent áthidal. Na most már azt szeretném hallani magadtól: ilyen igazi szeretetnek tartod e te még mindig a magadét, vagy vannak kétségeid felőle? A hadnagy nem felelt. Újra a szolgabíró kezdte meg. — Kár itt tovább minden szóért. Mi jön ki ebből az egészből? Az, hogy menj el, hagyd itt a lányt bucsu nélkül. Fájni fog neki, de ez talán nem is baj. A fiatalság könnyen kihever mindent. Marad majd a lelkén egy forradás. Talán még szebb lesz tőle, de értékesebb bizonnyal. Ha elmégy, abból áldás lesz, ha ittmaradsz, abból átok. Azt hiszem, nem nehéz a választás. A katona felegyenesedett. — Igen, hát ezért kellett nekem ide kijönni, hogy szépen, csendben fricskázzatok ki magatok közül? — szólt komoran és szemében a gyűlölet villáma lobbant fel. —» Az, hogy a iánj< szeret engem, nem számit ugye semmit?! A fő, hogy menjek el az első vonattal. És ezért kellett engem megkinozni, megszégyeniteni ön magam előtt?! Na de ott van Kató, majd .5 tőle kérdezem meg, hogy menjek-e, nem a rokonaitól. A jóakaratot különben látoni és nagyon köszönöm. Az agglegény szánakozva nézett rá. — Édes fiam, látod, milyen igazságtalan vagy! Most rám akarod tolni azt, amit magad csináltál magadnak. És még azt mered mondani, hogy én megszégyenítettelek! Hiszen én csak elmondtam neked azt, amit te valósággal megtettél! Különben azt érezned kell, hogy én jóakaród voltam és most is az vagyok. Hidd el, én téged szívből sajnállak. Amit pedig mondtál, azt nem rovom fel neked, mert tudom$ hogy csak a rossz idegeid beszélnek. Ez pedig természetes egy harctérről jött katonánál. A fiu zavart volt s mikor szembenézett a másikkal, annak az arcáról annyi őszinteség, sőt Szeretet nézett rá, hogy az lefegyverezte. - Igazad van — szólott szomorúan. — Nekem nincs jogom haragudni. Különben is igazat beszéltél. — Na látod! é — De most kérlek az én igazságomat is hallgasd meg. Akármit mondasz, én érzem, hogy szeretem Katót. Itt van az ón igazságom. Szeretem, ezt értsétek meg! "Nem tudok élni a kislány nélkül! Ha elválasztatok tőle, megbolondulok. Nem bírom el. Az agglegény szomorúan mosolygott. — Gyermek vagy, nem ismered magadat. Dehogy is nem birod el. Hidd el, én jobban ismerlek, mint te magadat. Nem vagy te tragédiákra berendezve, hadnagy! Hiszen érheti "csapfás a magunkfajta langyos'embert. is, fel is veszszük a tragikus pózt, ha akad rá ürügy, de valljuk csak be őszintén; amig van mit enni, meg van egy jó kényelmes kanapé, addig nem vagyunk igazán boldogtalanok. Nagyon sokan vagyunk ilyen emberek, és áldhatod az Istent, hogy ilyennek születtél. Plebejus végzet, de kényelmes. Csak... vigyázni kell, különösen fia- ' tal korban. Mert a természet álnok, nem törődik a mi boldogságunkkal, hanem csak a saját céljaival. Megkívántat velünk sok olyan dolgot, ami igazság szerint csak egészséges, acélinu embereknek jár ki. Mire észrevettük, be vagyunk csapva,. A párkák pedig távolról kacagnak, kacagnak, de ugy, hogy az ember idegei borzolódnak tőle. Én is voltam házasember, három esztendeig. Ezt még nem is tudtad ugye? Amikor megismertem a menyasszonyomat, ugy éreztem, hogy a lelkemnek szárnyai nőttek. A szavaimmal körülfontam, összekötöztem a lelkét, azt hittem: két ember sohase szeretheti ugy egymást, mint mi szerettük. Egy fél év múlva megesküdtünk és aztán... jöttek a hétköznapok. wm- *m MM