Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-01 / 275. szám

f jtáfKTOBK. 1*29. deceirtber 1. Arcképet szeretnék festeni: nagy vásznat feszitettem fel a rámára. De a paletta szinei erőtlenek. Ki tudná csupán muzsikáló szavakból kikeverni a jószívűségnek és alázatosságnak, utmutató vezérnek és szófogadó munkásnak, betegséget gyógyító orvosnak, kenyérnek, sónak, titkos imádságnak — ragyogó portréját ? A festő fantáziájában pompázó színek járnak szivárványtáncot, de a szemembe köd borul : a ravatal sárga szintefensége. A festő száz vázlatot készit történelmi kompozícióiról. Benczúr Gyula hagyatékában aprólékos gon dosságig megrajzolt vázlatait találjuk Szilágyi Dezső kinyújtott kezének, amint a milleniumi küldöttség élén bemutatja a magyar országgyűlés hódolatát. Ez a kinyújtott kéz középpontja a vászonnak, mint ahogyan minden történésnek van jellegzetes pillanata, amely egyúttal karakterét is adja embereknek és eseményeknek. Kardos Istvánról félesztendő távlatán át több ilyen jellegzetes vonás tárul a figyelő festő elé. Kit ne perzselt volna meg szemeinek áldott lángolása ? Ha szegényről, betegről, igaz ügyről, szent erények magasztalásáról beszélt — kerekre nyílt ez az emberi obszervatórium és könnyezve figyelte elhagyottak csillaghullását, gazdagok napfogyatkozását a titkos áldozatkészség terén és a társadalommal meghasonlott bolygók futását a földi élet bűnös görbéin. Senki előtt sem keltett lehunyni szemét: szégyene nem volt életének. Mégis ha vergődött előtte fáradt földi vándor, akit elkerült a bőség szaruja és kifogyott a mesebeli kincseskádak aranya, ezüstje : lesütötte széniét s ő szégyelte magát mindnyájunk helyett. Baráti körben az önfeláldozás s a szelíd humor terjesztgette szárnyait. Ha nagy munka várt rám, az esti órák fáradt gondjában felkeresett s titokzatos papírlapokról a méh szorgalmával összegyűjtött adatok gazdag tárházát nyújtotta elém. Szinte megérezte, hol keü társain segíteni s a segítségben az alázatosságig szerény volt. Humora a szeretet sarcasmusában csillogott. Ezeknek a Bessenyei köri irodalmi délutánoknak hosszú éveken át ő volt szervező ereje. Nagy gonddal állította össze műsorát, tehetségeket keresett, akik a nyilvánosság szárnyain keresztül fejlődhetnek és érvényesülhetnek. Sok poétát és irót ő ismertetett meg Városi Színház Mozgó. Szombat — Vasárnap — Hétfő Világattrakció! Világattrakció! i. 4 öneie Cirkuszművészek életa, szerelme és tragédiája 12 felvonásban. Hermann Bang világhírű regénye filmen. Kisérőműsor: Vadnyugati vurstli. Előadások: hétköanap: 5, 7, 9, vasárnap : 3, 5, 7 és ® órakor. Jegyek elővételben a Jakobovit»-dohá»ytó*dél»eii. A mhatár díjtalan. Irta és a Bessenyei Kör irodalmi délutánján előadta: Szobor Pál Bethlen István miniszterelnök, az amerikai angol- és magyar lapokban A Budapesten megjelenő »Magyar Amerikai Hiradó« utján Bethlen István gróf miniszterelnök egy hosszabb üzenetet küldött a. magyarsággal rokonszenvező amerikai állampolgárokhoz és az Amerikában, Kanadában, Kubában és Délamerikában élő magyarokhoz. A miniszterelnök, a Hungárián American Herald utján nem először keresi fel az amerikai közvéleményt, amely rokonszenvesen fogadja a nagy magyar államférfiú nyilatkozatait. Bethlen István grót ezúttal a demokrácia jelenjét és jövőjét fejtegeti s felfogásának tiszta csengését misem jelképezi jobban, mint az a körülmény, hogy az amerikai—angol és magyar lapok egész sora reprodukálja a miniszterelnök tollából származó közleményt. Egyedül a Michigan államban öt nagy angol -lap közli le a magyar miniszterelnök cikkét. A" bridgeporti »Bridgeport« tizenötéves fennállásának jubileumára magyar nemzeti színekből összeállított Japot adott ki, amelynek első oldalán Bethien István arcképének közlése mellett olvasható a miniszterelnök nyilatkozata. A miniszterelnök cikkét közli : a »The Grand Blanc News«, a »The Flint Weekky Review«, a »Mt. Morris News«, a »North Flinth Surv€y«, a »Wilbur Heralck, a »Páttsburgh News«, a califomiai »The Fontana Herald«, az északamerikai magyar lapok közül a South-bendi »Városi £let«, a chicagói »Az Irás«, a bridgeporti »Bridgeport«, a toledoi »Toledoi Hiradó«, a flinti »Flinti Hiradó«, a detroiti »Detroiti Ujság«, a kanadai »Kanadai Magyar Ujság« s még mások. Általában véve örömmel állapitható meg, hogy az amerikai közvélemény, az amerikai magyar sajtó, a magyar egyházak és magyar egyesületek munkája révén az utolsó két esztendőben mind gyakrabban és mind behatóbban ismerkedik meg Magyarország helyzetével történelmével s a trianoni békeszerződés revíziójának szükségességével. Vasárnapi írások Kardos István először a közönséggel, ezzei az ezerfejű szörnyeteggel, akinek hallgatása hideg verejtéket csal a poéta homlokára, de ujjongása viszont a boldogság rózsaszínű örömébe ringatja. Ő ragasztotta a plakátot, ő címezte a meghívókat s ő köszöntötte mindég mesteri tollal megirt előljáró beszédben a hall gatóságot. Ezekben az előljáró beszédekben benne csillogott egész egyénisége. Lelkének az imádság határán járó magasztos tisztasága, önzetlen szerénységé, kimagasló kulturáltsága és derűt sugárzó békés humora. Jósa András doktort, ezt az országoshirü polihisztort, aki sok tréfás furcsaságot követett el s aki orvos és régész, színész és diszletfestő, író és orgonakészitő, asztalos és biztoskezü operatőr volt, ugy megrajzolta muzsikáló szavak színeivel, hogy a terembe szinte belépett a fantázia szárnyain kopott kabátjában, nagykarimájú, fekete kalapjában, piaci kis szatyorával az elköltözött vármegyei kirurgus, akinek az volt a hivatása Kardos István aranyos humora szerint, hogy a földből kiásott régi magyar koponyák méreteit összeméregesse a vármegyei urak kopaszodó fejével. Diogenesről, a Nyirvidék humoristájáról, egy másik elöljáró beszédben azt mondja, hogy valóban hasonlatos a sinopei bölcshöz. Nem a hordó miatt, amit személyével kapcsolatban a legtávolabbról sem akar érinteni, nincs is oka rá, hanem a mécses miatt, amellyel megvilágítja az emberi furcsaságokat. — És ki vehette volna rossz néven a játszi humornak ezeket az apró vértelen tüszurásait ? A délutáni munka végeztével éveken keresztül együtt jártam vele uzsonnázni. Eleinte bőségesen ettünk s a jó uzsonnára egy-két szivarral tette rá a koronát. Később már csak a társaságért járt s gyakran egy-két titokzatos orvosságot fogyasztott el csupán, melybői min den zsebében volt néhány darab. Elmaradt a kurtaszáru pipa, lekerült a műsorról a füstölgő szivar s azontúl csak gondolatainak elmésségével futt körénk füstkarikákat. De ahogy fogyott az étel és a dohány, ugy nőtt szellemi fensőbbsége. Egy ilyen kora tavaszi délután, amikor már az enyészet szelét érezhette fújdogálni, behívott bennünket a kávéházi törzsasztalhoz. Szakgatottan adta elő tervét, mint akinek szive már megtagadta az engedelmességet. Alakítsunk az irodalompártolók köréből lelkes társaságot, akik támogatnak minden kezdő irodalmi kísérletet. A nevét már megtaláltam — szólott hozzánk — nevezzük »Nyit«-nek s Ti pedig barátaim — vigyetek e névbe belső tartalmat. Ennek a belső tartalomnak első megjelenése ez a mai irodalmi délután. Azóta minden pénteken — ennek az utolsó uzsonnának emlékére — összejövünk a hosszú kávéházi asztalnál s beszélgetünk irodalomról és művészetről. Az asztal felett ott lebeg Kardos István szelleme. Biztat és bátorít s az Írásainkba beleömlik az ő nagy szivének mérhetetlen varázsa. Mert minden tulajdonságát felülmulta szivjósága. Lobogó szív volt elrejtve keblében, de lángja nem perzselt, mert mindég az igazság és féltő emberszeretet ösvényein haladt. Kevesen tudnak az eszmei tökéletesség' oly magas fokára emelkedni, hogy a háládatlannak homlokáról is elsimítsák a bánat és gond redőit, őróla pedig — mintha varázsos vértezet borította volna égő ^szivét, nyomtalanul viszszapattant a nyomorgó ember ter-