Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-13 / 259. szám

jnTVíhyidek. 1929. november 13. Vám és kartell Irta: Havas Jenő. Az 1924-ben törvénybe iktatott autonom vámtarifának a magyar gazdasági életre, különösen a me­zőgazdaságra való hatása állandó téma a publicisztikában és szakiro­dalomban egyaránt. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság az, amely­re az autonóm vámtarifa életbelép­tetése után a legsúlyosabb terhek hárultak. A vámok nagy részét vne­veíovámnak szánták, hogy a bősé­gesen rendelkezésre álló olcsó és dolgos magyar munkásnak megél­hetési Tehetőséget nyújtsanak, hogy a trianoni békeszerződés te­remtette abszurd gazdasági hely­zettel valamefyes módon, ha ideig­lenesen is, megalkudjunk. Mert a magyar föld nem tudta ellátni a , szerencsétlen menekürtek ezreit, akik csak munkájukat és dolgozni­akarásukat tudták elhozni maguk­kal 'és nemcsak a kiüldözötteket,­hanem a folyton szaporodó lakos­ság munkaképessé nőt fiatalsá­gát is uj irányba kellett terelni, íiogy a trianoni Magyarország élni tudjon. Ezért határozta el magát a magyar kormzány 1924-be^i az autonóm vámtarifa törvénybeikta­tására. Tagadhatatlan, hogy ez a vámtanta sok jő szolgálata mel­lett sem vált be. Nyilvánvaló, hogy egyes vámté­telek nem feleltek meg rendelte­tésüknek. Hiszen napról-napra hal­lunk panaszosai a kartellek ár­drágító pofítikájáróf, a mezőgaz­dasági "válságról stb. A modern gazdasági íejlódés egyfk szüksé­ges rossz intézménye a kartell. Ezt természetesen mi is érezzük. Megérezzük, mert olyan kis terü­leten, mint Csonkamagyarország, a kartelleknek sokkai könnyebb a dolguk; mint nagy gazdasági te­rületeken, mint például Németor­szágban, vagy Angliáiban, ahol sok kai 'nagyobb és szabadabb a ver­seny. Megkönnyítette a kartellek dolgát Magyarországon a védővám is és ez a 6aj, amit most okvet­lenül orvosolni kell . A védővámokat nem a kartellek Kedvéért vezette be a kormány és mégis, amikor az infláció romjai­nak áz eltakarításához kezdtünk, a csőkartefi nem átallott oly ma­gas árakat szabni, hogy szinte le­hetetlenné "tette az építkezést és vízvezetéki, csatornázási berendez­kedést. Á magyar adófizető súlyo­san adózik egyes erdekei?sege.k­nek 'és kartelleknek. Ezért ha nem is egészen, de részben a céljukat tévesztett védővámok okolhatók. Nem lehet a magyar gazdától azt kívánni, hogy 20 pengős buza­és 120 pengős fejadóteher mei­ieft még önös érdekeknek is adóz­zék. Nem lehet a magyar gazdá­tól azt kívánni, hogy mikor verej­tékes munkájának gyümölcsét a békeparitás alatt kénytelen elad­ni, akkor ruházkodását építkezését és mezőgazdaságának karbantar­tásához szükséges ipari anyagokat a békebeli ár dupláján fizesse. Itt segíteni kell. A magyar ipar csak ugy boldogulhat, ha olcsón és j'ói dolgozik. Ha olcsón termel, akkor nemcsak a magyar gazdát teszi vásárlóképessé,- hanem ex­portálni is tud. Ez pedig nemzeti érdek. Tehát olcsóbb magyar iparcik­keket és vásárlóképes magyar fo­gyasztókat ! Vámreviziöt akarunk, ahoi bebizonyosodott, hogy a vám drágít, azonnali vámfelfüg­gesztést jogot a miniszternek, a kartellek, vagy más árdrágító ér­dékek ellensúlyozására. Bud 'Já­nos kereskedelemügyi miniszter­hez most naponta járnak vasuta­sok, kőművesek és más kézműve­sek, tisztviselők, kereskedők stb., ezek mind bíznak abban, hogy a Kereskedelmi "miniszter ugyanolyan erélyesen fogja most az ő 'érdekei­ket képviselni és megélhetésüket a jogtalan terhek csökkentésévet könnyíteni, mint amilyen eréüyei vitte keresztül pénzügyminiszter korában az ország pénzügyeinek szanálását. O azt hangoztatta, hogy a pénzügyi szanálás csak az alap, amire a 'társadálom szanálását épí­teni kelt és a magyar társadalom tőle várja most e gigászi 'munka irányítását. á sorompó hiánya okozta a Rakamaz melletti halálos szerencsétlenséget (A »Nyirvidék« tudósitójától.ű Ismeretes a Nyirvidék olvasón előtt az a szerencsétlenség, amely 7-én történt a Rakamaz közeié­ben levő 150. számú vasúti őr­háznál s amely alkalommal Du­dovics Sándor táiyai fakos életét vesztette. A csendőrség az ügy­ben lefolytatta a nyomozást s a kihallgatott tanuk vallomása sze­rint a szerencsétlenség okozója a sorompóhiány volt. Berkovits Ernő mozdonyvezető azt vallotta, amit a többi tanuk is megerősítettek, hogy szabály­szerűen sípolt, közben pedig a mozdony jobb oldalán előre né­,zett, a sínen azonban semnu aka­dályt sem látott. Amikor az őr­ház mellett elhaladtak a mozdo­nyon rendellenességet vett észre, újra fütyült és fékezett. Ugyan­ekkor a baloldalról jelt kapott, hogy szerencsétlenség történt. Du­dovitsot az ismert körülmények között felvették 'a paklikocsiba, Riíka mázon első segélyben ré- 1 szesitették, azonban egy óra múlva I meghalt. A szerencsétlenség helyén ré­gebben volt sorompó, ezt azon­ban leszerelték. A smpárt keresz­tező országút olyan irányban ha­lad, hogy az utat az őrház miatí hosszú darabon még iegverőféjr nyesebb időben sem lehet látni. A szerencsétlenség idejében pedig még ráadásul meglehetősen sö­tét, ködös is volt az idő. Más óvó­intézkedés nincs, mint a fütyö­Iés, ami szabályszerűen megtör­tént. Ugyanilyen értefmü vallomás í tesznek Erős Gyula fűtő, Tima­rószki Ferenc vonatvezető fa Hekman György mozgóőr is, aki n. 150. sz. őrházban lakik s aki éppen ezzel a vonattal tért haza szolgálatából. Hekman szerint a sorompó feszerelése óta nem egy­ezer nappal is az ö' éberségük aka­dályozott meg szerencsétlensége­ket, egy ízben pedig egy autó üt­között össze ezen a helyen a vo­nattal. A nyíregyházi pedagógiai szeminárinm első előadása Pénteken délben hazafelé ké­szülődtünk az iskolából. De még mielőtt efbucsuztunk volna egy­mástól, azt mondtam tamt vá­nyaimnak : — Gyerekek, holnap ne jöjje­tek "éi az iskolába, hanem csak hétfőn reggel! Akkor Isten segít­ségévei 'megint viszontlátjuk egy­mást. Tanítványaim egy része örven­dezett az egy napos szabadság­nak, mások ellenben csalódottan vették tudomásul h bejelentést, meg is kérdezték tőlem: — Tanító bácsi! Miért nem jö­vünk holnap iskolába? — Azért, teleltem, mert holnap a tanító bácsik fognak tanulni. Volt erre a kijelentésemre olyan kacagás, hogy csaknem megsüke­tültem befé. Egyik-másik oda.­somfordált mellém s bizalmasan megkérdezte: — Hát a tanító bácsiknak is kell tanulni? Aztári jől megfessék ám tanulni "a feckét, nehogy szé­gyent hozzon ránk! És csakugyav * igaz az, hogy a tanító bácsik is tanulnak? — Igaz virágaim. MindenkineJ­tanufnia kell. — Az én apukám nem szokott tanulni!... — Talán sokat olvas? — felel­tem. Az is tanulás. — De tanító bácsi! az én apu­kám se nem tanul, se nem ol­vas! — mondja az ártatlan kis Juliska. Bizony jó lesz a szülőknek jó példávai előljárni, mert gyerme­keik 'e;árulj'ák őket. Mi tanítók ahg győzzük szépítgetni hibáikat. Vájjon a Szülők is ezt teszik mi­\velünk tanítókkal szemben?... Kifenc órakor kezdődött az előadás. Hát bizony én másnap reggei tanulni 'mentem a szemináriumba. És nem bántam meg, hogy elmen­tem, mert az előadók olyan töké­leteset produkáltak, hogy még aki­nek 'májbetegsége volna is, annak is elismeréssel kelTene nyilatkoz­nia a nap hőseinek: Horváth Já­nos, Varga Ferenc és vitéz Dere­Ma, kedden utoljára 5, 7 és 9 órakor FLORENCE VIDOR AZ UTOLSÓ FLIRT társadalmi dráma 7 felvonásban. Kisérő műsor : Finom kis társaság és Egy kis házasságszédelgés elsőrangú burleszk. Szerdán Csütörtökön 1 Clara Bow: Csikágó leánya csényi Miklós tanítóknak élveze­tes és tanulságos munkájáról. Pontosan kilenc orakor megje­lent az előadó asztal felőtt a leg­aranyosabb tanfelügyelő: Tesíéry Károly, mint a helybeli pedagó­giai szeminárium vezetője. Szí­vélyesen üdvözölte Énekes János prelátus-kanonokot, az előadáson való megjelenésért és hogy a dísz­termet a tanácskozás helyéül "át­engedte. Megköszönve a nagy számban megjelent tanítóságnak meleg érdeklődését s előadást tar­tott az uj tantervnek a beszéd- s értelemgyakorlatokhoz fűződő el­gondolásairól. Több találó példá­val megvilágítja, hogyan tanította régen ezt a nagyon fontos tár­gyat s Aogyan kell tanítanunk ma? Azután felkérte Horváth János gyakorló iskolai tanítót, hogy de­monstrálásképen mutassa be egy óra tanítási anyagát a beszéd- s értelemgyakorlat köréből. Bevezetik a gyermekeket. Beszélgetés a botról. Boti... Ugyan mit is lehetne er­ről tanítani?... Nagyon közönséges tárgy ez mégis manapság igen so­kat emlegetik. Erről vitatkoznak már napok óta a honatyák az or­szággyűlésen. A könnyelmű szü­lők a botra hivatkoznak, amikor az iskolát aposztrofálják. Ha nem bírnak elkényeztetett csemetéjük­kel, ekként ijesztgetik: — Ellátja majd 5"tanító a ba­jodat. ha iskolába mégy! S az a szegény gyermek nem ok nélkül fél az iskolától, ami­kor először lépi át annak küszö­bét. A szigorú tanítót látja lelki szemei előtt, aki egy ördöngös nagy pálcával mást sem tesz: csak büntet és büntet. De már a leg­első alkalommal megbarátkozik a kis tanuló az iskolával, mert kicsi szivecskéjével csakhamar megérzi, hogy ott szerettei várják. Az előadó tanító a botról el­terjedt előítéletek dacára is ezt a témát választotta tanításának tárgyául és egy teljes órán át me­séltek a gyermekek a botról mű­vész tanítójuk irányítása mellett. S ez a félelmetes szerszám a hoz­záfűzött kedves jelenetek hatása alatt egyszerre csak átalakul vala­mi jóságos lénnyé, ki az ember­nek "legkedveltebb barátja, jóte vője. Ah, én ugy szeretném mind­azt a sok szépet leírni, amit a bothoz kapcsolódó tanítás alkal­mával' hallottam! De nem engedi ám meg az újság terjedelme, hogy én egy meséskönyvet megtöltő tu­dósítást közöljek benne a pedagó­giai szeminárium kincses mezői­ről. A bot meséje. Mikor a gyermekek bejöttek a terembe, bizonyos elfogódottság látszott rajtuk, de a tanító biz­tató szavaira csakhamar megbá­torodtak. — Szerettek-e beszélgetni? — hangzott az első kérdés. — Szeretünk bizony! — felel­ték a gyermekek. — No, most majd azt is meg­látom, tudtok-e okosan gondolkod­ni. Azért hát feladok egy találós kérdést s örülök nagyon, ha ki­találjátok. — Reggel négy lábon, délben két lábon s este három lábon jár. Mi az? — Volna csak itt a könyvem, majd megnézném benne! —"szó­lal meg hirtelen az egyik fiúcska. A tanitó kisegítő kérdéseire ha­marosan megoldják a rébuszv. Mi­kor pedig a szemléltetéshez ösz­szehordott sokféle fajta botot (volt talán egy tucat), szétosztot-

Next

/
Thumbnails
Contents