Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-01 / 250. szám

1929. november 1. JSfrÍRYIDBK. , is Variistaq & Cóld A női szépség ápolására és megőrzésére! Kapható drogériákban, gyógyszertárakban és illatszertárakban, vagy a főraktáron Neruda Nándor Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 10. 6918Amit a közönség észrevesz Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apré^^sok Takarékoskodjunk! Egy pár napja ez a szó üt ki a város megszokott hangzavarából, !ez a szó rí J"e a bankok kirakataiba tett plakátokról. Meg kell azonban állapitanunk, hogy nem egyedül halljuk ezt a szót, hanem a megjegyzések és panaszok tömege kiséri. Mindenki felteszi a kérdést hogyan? miből? Ezekre a kérdésekre és a még hangoztatott többi elkeseredett kijelentésekre akarok választ adm és kimutatni, hogy lényegileg mennyire jogosulatlanok ezek a kifakadások. Mindenütt az egész világon ankétoznak és konferenciákat tartanak, eddig már cca 140 féle okát adva a bennünket nyomorító krízisnek. Természetesen az általánál világot átfogó feszültségnek minden országban vannak speciálisan helyi okai is. Nálunk a legkirívóbb okokui az improduktív termelést és a tőkeképződés hiányát állapították meg. Az improduktív termelés ellen harcot indítottak ugy a törvényhatóságokban mint a parlamentben. A tőkeképződés hiányát pedig a takarékossági. szellem terjesztésével igyekeznek legyűrni. Ennek egyik megnyilvánulása az október 31-i "takarékossági nap, melynek sikeressé t'ételéhez a magyar bankok minden propaganda eszközükkei" hozzájárulnak. Felvilágosítják a közönséget az 1—1 pengős állandó betétek jelentőségéről, nyom tatványaikon tanítják meg a közönséget erre a »hogyanra« választ adni. Takarékossági »Tízparancsolatot« adtak a közönség kezébe és ha azt megtartanák — de nem ugy, mint a vallásit — magától "értetődően megtalálnák a választ a »miből«-re is.. — Itt adok közre egy ilyen takarékossági »TizparancsoIatot«, melyet a Takarékpénztárak és Ban kok Egyesülete takarékossági nyomtatványáról vettem: 1. Dofgozz és keress. 2. Élj beosztással. 3. Jegyezd a kiadásaidat és vesd össze bevételeiddel. 4. Tartózkodj a felesleges kiadásoktól. 5. Tégy félre nem várt kiadásokra. 6. Szerezz takarékbetétkönyvet. 7. Biztass másokat is takarékosságra . 8. Szeresd otthonodat és törekedj családi házat szerezni. 9. Gondofj öreg napjaidra. 10. A takarékosság hazafiság. Ezt a »TizparancsoIatot« "ha nem is prófétai megnyilatkozásul és bibliai tisztelettel "fogadják a békétlenkedők, próbálják meg követni ezekben a válságos időkben; mert ha több gondot fognak fordítani a két tízparancsolat megtartására kevesebb okuk lesz a takarékoskodjunk felszólításához kifakadásokat füzriiök, egyszerre szolgálva a saját és a hazánk érdekeit. Dr. Neumann Endre Nyíregyházán december 1-én és 2-án választják meg a Kereskedelmi és Iparkamara kültagjait (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A kereskedelmi és iparkamarai kültagok választása Nyíregyházán december hó i-én és 2-án lesz. Elsején reggel 8 órától délután q óráig az iparosok, 2-án reggel 8 óráitól délután 4-ig a kereskedők választják meg kültagjaikat. A választás a városháza nagytermében lesz és elnöke Szohor Pál főjegyző. Javaslat készül a városi üzemi r. t. forgótőkéjének biztosítására (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A város szakosztályainak legutóbbi együttes ülésén, a Városi Üzemi R. T. költségvetésével kapcsolatban Kovách Elek bizottsági tag szóvá tette az üzemi R. T. forgótőkeszegénységének a városra is nyomasztóan ható nef hézkességét. Részletesen és meggyőzően fejtegette, hogy igy a helyzet tarthatatlan és felkérte a város polgármesterét, nyilatkozzék, mi a szándéka a varosnak az üezemekkel." Dr. Bencs Kálmán kir. kormány főtanácsos polgármester informálta a szakosztályi tagokat a Városi Üzemi R. T. pénzügye érdekében Semmibe ívelő hidak REGÉNY — Irta: Fehér Gábor. — 10 III. A pucér jelent meg. — Hadnagy urnák alássan jelentem, az állomásfőnök kéreti, hogy jöjjön azonnal. — Mit akar? — kérdezte ingerülten a katona. — A fiuk ütnek három civilt. Az öreget — azt hiszem — már agyon is ütötték. — Menjetek a katonarendőrségre, rám nem tartozik. — Nincs se katonaság, se Bahnhofkomman"do. — Hát menjenek a csendőrséghez. Én nem vagyok tábori csendőr. Különben se vagyok ;szolgálatban. A baka szalutált és megfordult. De a lány reszketve emelkedett fel: — Az Istenért, menjen rögtön, valakit megölnek. A hadnagy savanyu képet vágott, de nem szólt semmit. Lekapta a kardját: — Isten vele, azonnal jövök, — mormogta dühösen és leugrott a vonatról. Messze az állomás túlsó végén nagy csődület és kiabálás volt. Katonák és civi lek szaladtak arrafelé. Mikor a hadnagy odaért, kettévált a csoport. Közepén egy leterített zsákon egy kicsi, piszkos öregember feküdt mozdulatlanul. A feje és az arca csupa vér volt — Él? — kérdezte a hadnagy. Egy sarzsi kilépett: — Hadnagy urnák alázatosan jelentem, él. — Hozzatok meleg vizet, meg tiszta ruhát, mossátok le a fejét. Aztán az altisztekhez fordult: — Harminckilencesek vagytok? — Igenis. — Honnan jöttök, hová mentek? — Hadnagy urnák alássan jelentem, az egész trancport a Rekonvalescent abteilungból lett trancporálva a Káderhez, onnit a menetszázad után Kassára, onnan irányitnak majd az ezred után a frontra. — Mi történt itt? — Alássan jelentem, én most jöttem vissza a faluból. Nem tudom. — Nem? Na ez jó. Hát ki tudja? Egy himlőhelyes, harcsabajuszú népfelkelő nagyon komolyan megszólalt: — Alássan jelentem, a szakács bizonyosan tudja. Az ábrázatok mosolyra derültek, itt-ott elfojtott nevetés hallatszott. A hadnagy összerántotta a szemöldökét. — Mi az, mit mondasz? De már taszigáltak is előre egy fehérkötős, pocakos népfelkelőt, aki kétfelé törölte a bajuszát, azután haptákból jelentkezett: — Varga Márton közlegény alázatosan jelentem, csak annyit tudok, hogy behoztak egy fél bornyut és már forróvizben is van. Itt-ott megint mosolygást lehetett látni. A hadnagy végignézett a katonákon, akik között néhány őszes kinézésű ember is volt. A maga huszonhárom esztendejével valahogy kényelmetlenül érezte magát velük szemben. Látta a fegyelmetlenséget és érezte azt is, hogy erélyesen kellene fellépnie, de még habozott. A figyelme ebben a pillanatban másfelé fordult. Közben ugyanis az öreg parasztnak lemosták a fejét. A fejbőre fel volthasitvjáf körül-' belül egy fél araszra, de komoly baja nem történt. Mikor a szeméhez ért a melegvizes ruha, feltápászkodott és rögtön ordítani kezdett: — Disznó kutyák, fizessetek meg, addig nem mentek tovább. Fizetni a leomlott párkányt, meg az egész bornyut!! A civilek hátul kiabálni kezdtek: — Fizessék meg a bornyut... rablók, tolvajok! A katonák dühösen nézegettek hátra, sokan felugráltak a vagonba a bajonetért. Csak az öreg harcsabajuszú nem mozdult. Komoly, szinte szomorú hangon fordult a földön ülő kis ember felé: — Ejnye, ejnye, hát volna kendnek szive az egész bornyut fizettetni, mikor csak az első fele van itt... a hátulsó felét legeltetheti kend tovább. Körül nevetni kezdtek. Az öreg ocsmány káromkodásba tört ki, szidta a háborút, a katonákat, az Istent, miközben köpködte és fújta maga elé az arcán lecsorgó vért. A civilek morogtak. Egy asszony leoldotta a fehér fejkendőjét és jó erősen átkötötte az öreg fején, hogy a vérzés elálljon. A paraszt tovább ült a földön és véres, bekötött fejével tragikomikus ,látványt nyújtott. — Na lám ni! Kapott öreg komám a fél bornyuért egy szép zsali kendőt, hát mit akar még? — kérdezte az egyik katona^ csúfondárosan. — Az ám, de milyen jól áll neki, — tódította a másik. Nevetve fogták körül. Mennél jobban ordított, annál jobban mulattak rajta. Jókedvű, csipkedő szavak röpködtek. — Ugy néz ki kend abban a keszkenőben, mint valami szép fiatal menyecske. — Még megjárja, ha átváltozik menyecskének. — Megálljatok — ordított a harcsabajuszú. Csend lett. Ez pedig hirtelen leült a paraszt* elé, csendesen felemelte a mutatóujját és komoly vontatott hangon kezdte oktatni: — Az ám, ha csakugyan átváltozik kend, ozt egy pár éjszaka utána jár a legényeknek, tavaszra még bornya is lehet. Ugy jár kend, mint a bagosi bóldog csizmadia, este lefeküdt, nem volt semmi baja, ozt reggel egy bornyu döfölte a féloldalát... Csak emlékezzék rá, kend is igy ébred egyszer, ha megfogadja a jó szót. Akkor meglesz a bornyu, a keszkenő meg ingyenbe marad. (Folyt, köv.) |