Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-09 / 256. szám

JfsÍYÍRYIDÉK. 1929. november 9. 1 Jóvátétel ? Irta: Bodroghy Józset dr. A pénzügyminiszter legutolsó je­lentése 20.4 millió pengő def;cit­tei zárul a költségvetési év első két hónapjában. Ugyanezalatt a két hónap alatt a fizetésképtelen­ségek száma 292 volt a megelőző esztendő azonos két hónapjának 120 fizetésképtelenségévé szem­ben. És ugyanezalatt az idő alatt Pá­risban a keleti jóvátételről tárgyai nak. A Kefeti j'óvátétel alatt Ausz­triát, Magyarországot, Bulgáriát és Törökországot lehetne érteni. Kö­zelebbről nézve azonban a kérdést, egyszerre kiderül az, hogy Török­országról szó sincs, Ausztria 1966­íg kapott moratóriumot, az általa fizetendő Összegekről, tehát be­szélni sem érdemes, a bolgár jóvá­tétel minimális összegét nem eme­lik fel: a keleti jóvátétel hangza­tos cime alatt semmi egyébről nincs tehát szó, mint Magyaror­szágról. Tisza István meggyilkolásának évfordulóján taTán nem kell kü­lön megemlíteni azt a ma már valamennyi hisztoríkus által elis­mert tényt, hogy a magyar mi­niszterelnök ellenezte a háborút, hogy a magyar nép nem akart há­borút viselni. Talán azt is tucíják odakint, hogy ennek a reánk kény szedett háborúnak a végén mit rabolt el a trianoni békeszerződés Magyarországtól, meghagyva egy oly csonkot, amelyen megélni nem lehet, csak elpusztulni. És csodálatosképen ez a Ma­gyarország az, amellyel minden gazdasági és pénzügyi kérdésiben a legkíméletlenebbül bánnak el. Ami kor Ausztria kért a maga szaná­lásához népszövetségi kölcsönt, ké­rését azzal teljesítették, hogy 1966 évig egyáltalában nem tartozik jó­vátételt fizetni. Ily feltételek mel­lett kapott Ausztria 500 millió aránykorona kölcsönt, Magyaror­szág csak 250 millió aranykoro­nát kapott, viszont azzai a felté­tellel, hogy 1943-ig 200 millió aranykorona jóvátételt tartozik fi­zetni. Es most, amikor a Young-terv egyik mellékmondatába belekapasz kodva, felvetődött a kefeti jóvá­tétel'kérdése, ismét nincs szó arról az Ausztriáról, mefynek Berchtofd grófját ofy sokan teszik elsősor­ban felelőssé a világháború kitöré­séért, nincs szó a többi kefeti ál­lamról sem, csak éppen arról a Magyarországról, amelynek mi­niszterelnöke egyedül foglalt állást a vlíágháboru ellen. A párisi jóvátétel konferencián Ossusky, a cseh delegátus előádá­sa szerint Magyarország gazdasági jólétben van, anyagi viszonyai ro­hamosan javultak s ezt a körül­ményt statisztikai adatokkal kíván ta igazolni. Szerinte a magyar gyár ipar rohamosan fejlődött, a ma­gyar külkereskedelmi mérfeg egy­re kedvezőbben alakul, az adóbe­vételek egyre jobban fokozódnak. A magyar nyomorról, a magyar közgazdaság kétségbeej'tő válságá­ról azt hisszük felesleges irni. Amikor Budapesten nem féhet üzlethelyiséget kiadni, amikor a munkanélküliség mintegy 10 szá­zalékkal emelkedett az elmúlt év­vel szemben, amikor a magyar ke­reskedelem forgalma a minimumra zuhant te, komikus magyar jó­létről beszélni és a magyar köz­gazdaság megszilárdulásáról be­szélni. Es ha a cseh delegátus a maga képtelen állításának az indokolá­sára statisztikai adatokra tudott hivatkozni, ez az esztendők óta követett, elhibázott magyar gaz­daságpolitikának az eredménye. Tény az, hogy a magyar ipar fej­lődött. Ehhez a fejlődéshez hoz­zájárult az az elhibázott vámpo­litika is, amelynek következtében a magyar közgazdaság és a ma­gyar fogyasztóközönség esztendők alatt sokszor többet veszített an­nál a látszólagos nyereségnél, amit egy pár szövőszéknek a fel­állítása, egypár melegházi ipar ki­tenyésztése jelentett. Ha a magyar közönség Togyasztóképessége ma a minimumra jutott, ha a magyar kereskedelem elveszítette vagyoná­nak egy jelentekeny részét és a forgalmat a végtelenségig meg­drágítják a közterhek, akkor a ma gyar közgazdaság vámpolitikai mérlegét csak ugy tudjuk felállí­tani, hogy Magyarország 8 hriílió fogyasztója tönkrement és ezzei szemben alakultak iparvállala­tok is. Lehet arra is hivatkozni, hogy emelkedtek a magyar adóbevéte­lek. A kérdés csak az, hogy mi volt az ára ennek a 6evételemel­kedésnek ? Esztendők óta kínlódik a ma­gyar adófizető egy elviselhetetlen túladóztatás alatt. Esztendők óta Magyarországon az a helyzet, hogy az adóbevételek semílyen vonatko­zásban nem állanak többé áz adó­zók jövedelmi és vagyoni viszo­nyaival. Esztendők óta irjá az OMKE, hogy Magyarországon csak az állam háztartása mutat ki feleslegeket, a magánosoké, ke­vés kivéteflel, deficittel zárul. Ma alig van Magyarországon jövedel­mező foglalkozás, de az adóbe­szedés óriási jövedelemmel jár. £s ha ilyen Adatra lehet hivatkozni, ez lehet a hibája azoknak a pénz­ügyminisztereknek, akik kifejlesz­tették a túladóztatást és az álla­mi feleslegek politikáját, tönkre­téve ezáltal egyfelől az adózókat, hamis képet festve másfelől a magyar gazdasági viszonvokróí a külföld előtt. Magyarország elszegényedett, leromlott. Ennek a következmé­nye az, hogy a külkereskedelmi mérlegünk javuf. Nem telik a kül­föld cikkeire pénze a magyar fo­gyasztóknak. Nem jön be a se­lyem, nem jon be a külföldi tex­tiláru, mert nincs rá pénz, nem jön be a külföldi fa, mert meg­szűnt az építkezés. 1943-ig a magyar jóvátétel ösz. szege szabályozva van. Azok a tárgyalások, amelyek most folya­matban vannak Párisban, az 1943 után fizetendő jóvátételre vonat­koznak. A mai generációt elegen­dően tönkretett az ország meg­csonkítása és a megcsonkitott or­szág elhibázott gazdasági politi­kája. Azok a tárgyalások, ame­lyek most folynak Párisban, a második generációt akarják tönkre tenni. Kétségtelen azonban, hogy az az ország, amely a mai adóterhek alatt is összeroskad, képtelen re­parációt fizetni. És kétségtelen az is, hogy nem Magyarországnak van az utódállamokkal, hanem az utódállamoknak Magyarországgal szemben jóvátenni Valójuk. Egy nyíregyházi kisgazdát választottak be a Mezőgazdasági Bizottság Törvényhatósági tagjai &özé A választáson a hivatalos lista győzött. — Kiket válasz­tottak be a törvényhatóságba a Mezőgazdasági Kamara tagjai (A »Nyirvidék« tudósitójátóf.j Tegnap délelőtt választották meg a Mezőgazdasági Bizottság törvényhatósági tagjait. A választáson, amely a várme­gyeháza kistermében folyt le, Kor­niss Ferenc dr. földbirtokos elnö­költ. A szavazatot déli 12 órakor adták le s megállapították a vá­lasztás eredményét, amely szerint a hivatalos lista teljes egészében győzött. A gazdák a törvényható­sági bizottságba 30 rendes és 15 póttagot választottak. Rendes tagok Tettek: Komjáthy András Ujfehértó, Ifj. Nagy Sán­dor Tiszadada, Id. Gergely Jó­zsef Nyírbátor, Holecskó György Nyíregyháza, Onódi Gábor Keme­cse, Ágoston Pál Dombrád, Vitéz Babó Ferenc Eperjeske, Major Jó­zsef Kopócsapáti, ifj. Bereczki AJIÖ rás Nagykálló, Jármy Lajos Las­kod, Neumányi Antal Kisléta, Új­laki László Rohod, Béni József Tiszalök, Bakos Sándor Rakamaz, Terhes József Kemecse, Vitéz Reznek István Tiszabüd. Adorján István Tét, Vitéz Lászlófi Lajo.« Buj, id. Boros Károly Nagyhalász, Bodolány Lajos Encsencs, László Albert Kemecse, Mezei Balázs Kék Koder Frigyes Rakamaz, Hajmást Antal Kemecse, Jármy Béla Las­kod, Eszenyi Jenő Tomyospálca, Dessewffy Manó Nyirábrány, Di­ener Pál Anarcs, Rohlitz Miksa, Simák János Kisvárda. Póttagok lettek: Fülöp György, Nagykálló, Barabás János Tisza­kerecseny, Ari Imre Kisléta, Vitéz Mészáros József Tiszanagyfalu, Szilágyi Kálmán Gégény, id. Di­cső Ferenc Nyírkárász, vitéz Bal­tai Árpád Csobaj, Szabó András Csobaj, dr. Nemes Andor Anarcs, vitéz Szabó László Apagy, idősb Puskás Dániei Ibrány, Veres Gyula Balsa, Belinszki Dávid Döge, Ku­dics Pál Berkesz. ámikor Eleim Lnjza megmentette tizenhárom halálraítélt magyar hnszár életét Megírták a lapok, hogy Gaí­gótzy Antal táborszernagy teg­nap este 93 éves korában tüdő­gyulladásban meghalt. Gaigótzy Antallal a régi monar­chia egyik legnevezetesebb és leg­kiválóbb katonája szálfött sírba, ötvenhét, évig tartó katonai pálya­futása az odaadó kötelességteljesí­tés jegyében telt eí. Szigorú, de igazságos feljebbvalónak és kiváló képzettségű stratégának ismerték. Ferenc József bizalmasai közé tar­tozott és több izben kombinálták a legfontosabb katonai pozícióra, a vezérkari főnökségre is. Több mint husz év előtt vonult nyuga­lomba és azóta teljes visszavonult­ságban élt az osztrák fővárosban, szellemi frissességét azonban mind végig megőrizte. Életrajzi adatai között nem em­iitik tel azt, hogy przéftiysli had­testparancsnok korában ő volt az, aki megerősítette a haditörvény­széknek azt az ítéletét, amely Dió­szegi őrmester tizenhárom gyilko­sát halállal sújtotta. Ez a Diószegi kegyetlen ember volt s az aláj'a rendelt huszárokat ütötte-verte ál­Hortobágyi juhturó Mindenütt kapható t Temeii; Tejszövetkezeti Központ Badapeat, I, Horthy Miklós-út 119/111 landóan. 1894-ben történt, hogy egyszer valamely csekély mulasz­tásért ugy megvert egy magyar közhuszárt, hogy társai csak hal­aokolva tudták kimenteni a ke­zei közül. A huszárok ekkor neki­estek Diószeginek és kardjaikkai agyonszabdafták. Természetesen hadbíróság elé kerültek vafameny­nyien és a hadbíróság egytől­egyig hafálra ítélte őket. Gaigótzy Antal jóváhagyta ezf az ítéletet és hiába mozdult meg az egész or­szág nem lehetett számukra ke­gyeimet kieszközölni. Ekkor történt, hogy két nappal a halálos itélét végrehajtása előtt a király megjelent a Népszínház­ban ,ahoi éppen a Piros bugyei­lárist adták. Az újságok aznap hoz ták a hírét, hogy az elitéit huszá­rok kegyelmi kérvényét elutasí­totta a felséges ur. Bizony: az egész főváros és az egész ország ennek a hirnek a "hatása alatt ál­lott. Sok könny esett akkor a ti­zenhárom huszárért!!.... Es ekkor Bfaháné, a Piros bu­gyelláris Török Zsóíija nagy do­logra határozta el magát. Arra, hogy ö kegyelmet kér mégis a tizenhárom huszárnak. De hogyan fogjon hozzá! Hát ugy, hogy mi­kor a második felvonásban Török Zsófi egyedül mara'dt a színen és nótáznia kellett: biróné asszony odament szépen csendesen a szín­pad balsarkában és ott kezdett ei" dalolni. Egyenesen a királynak énekelt: fel az udvari páholyba. Es ez volt a nótája: » Megmondom én magának a királynak, Hogy ne higyj'en ő az osztrák császárnak: Adjon pardont minden kedves fiának És annak a tizenhárom przemysh huszárnak!« A nézőtéren óriási izgalom tá­madt erre, de a nagy izgalom a halotti csöndben nyilvánult meg 1 csak. Az egész közönség felállt és meghatottan, könnyes szemmel né zett a királyi 'páholy felé. De azon tul: sí taps, se egy Hjen... de még csak egy sóhajtás se hang­zott el... amíg csak a király íci nem hajolt a páholyból és mosoly­gó krWai nem integetett Blahá­nénak. A tizenhárom huszár meg volt mentve!... De erre már aztán olyan éljenzés támadt, hogy a Nép színház falai megremegtek bele. A király pedig páholyából hát­rafordult főhadsegédéhez és mon­dott neki valamit. Paar gróf érre sietve eltávozott az udvari páholy­ból és még az éjszaka folyamán hivatalos híradást kaptak a buda­pesti "és a bécsi újságok arról, hogy őfelsége megkegyelmezett. — Értesítés. Van szerencsém a. n. é. hölgyközönség szíves tudo­mására hozni, hogy Közép-u. 23. szám alatt hölgyfodrász szalont nyitottam. Áraim a következők: Ondolálás 60. fill. Hajnyirás 60 fill. Manikűr 60 fill. Szíves párt­fogást kér Grose Etelka. ? Asmem'wrögefek A LEOdOBBAK ! *

Next

/
Thumbnails
Contents