Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-06 / 253. szám

1929. november 6. j&fyanahL 7 November 9-én lesz a Szabolcsvármegyei jegyzőegyesület elnökválasztó közgyűlése (A »Nyirvidék« tudósítójától.) November 9-én délelőtt 10 óra­kor jegyzőgyülés lesz a vármegye­házán. A Szabolcsvármegyei Jegy zők Egyesülete tartja közgyűlését amelyen megválasztják az uj elnö­köt és a vármegyei törvényható­ságba kiküldendő négy jegyzőta­got. A közgyűlést, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, délelőtt 9 órakor választmányi ülés előzi meg. Mozi Ma mntatkozik be Lon Ghaoey a „Por és hamn"-ban, a Városi Mozgóban ­Phroso, az egykori bűvész sze­rencsétlenül járt, mindkét lábát el­törte s azóta nyomorék. Egyetlen célja, hogy megbosszulja magát a­zon az emberen, aki miatt felesége elhagyta és akinek nyomorult éle­tét köszönhette. Évek óta kutat a csábitó után, mig végre megtudja, hogy Crane Zanzibar mellett él s elefántcsont kereskedő. Mindent el követ, hogy leszámoljon vele. A sors azonban most is kegyetlenül bánik el Phrosoval s bár Crane is megbűnhődik, neki is meg kell bűnhődnie rossz szándékaiért. Ezt a drámai fordulatokban bő­velkedő darabot, a »Por és hamu«-t mutatja be ma a Városi Mozgó, amely darabnak főszerepében ját­szik Lon Chaney, »A notredamei toronyőr« világhírű alakitója. Ki­sérő darab »A tigriskölyök«, amely­ben egy kadettiskola életét látjuk megelevenedve a filmen s amely darabban egy anyámasszony kato­nája válik első katonanövendékké és az ezredes leányának ideáljává. A nagyszerű műsor ma, holnap és csütörtökön megy a szokott idő­ben. Olga Csehova „Hadak útja" az Apollóban A tavaly bemutatott »Itél a Dnjesztera óriási sikerét jóval fe­lül fogja múlni Olga Csehova—H. Adalbert Schletow diadalmas film­je, a »Hadak utja«, melyet kizánS­lagos bemutatási joggal 4 napig, szombattói keddig mutat be az Apolló. A Hadak utjá-t nemcsak benső értéke, de technikai bravúrjai is a legkiválóbb filmek sorába emelik. Ennek a nagy koncepciójú Cse­hova fiimnék óriási műtermet épi­tettek, hogy minél nagyobb, s mi­nél szemkápráztatóbbá tegyék ezt a diadalmas filmet. Óriási összeget emésztettek fel az eredeti téli fel­vételek, melyeket egy befagyott nagy tavon játszottak meg sokszáz statisztériával. A műteremnek be­világitásához kb. 2000 lámpát és fényszórót használtak fel, melynek áramfogyasztása több mint Sop­ron városáé. A Hadak utja nem­csak belső tartalom, de külsősé­geiben, kiállítása gazdagsága te­kintetében is utólérhetetlen. Tekintettel a Hadak utja horri­bilis játszási jogára, az Apolló igaz­gatósága ezt a hatalmas filmujdon­ságot mérsékelt helyáremeléssel mu tatja be, mely előadások iránt — óriási érdeklődés nyilvánult meg, miért is jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. A „Gbettó árvájáénak bemutatója a Diadalban Kivételes sikerű filmnek volt a bemutatója tegnap a Diádat Moz­góban. »A ghetto árvája« c. társa­dalmi dráma került szinre, amely egy egyszerű zsidó családnak meg­ható kálváriáját tárja elénk meg­rázó képekben. A család tragikuma nem a megszokott tönkremenés, hanem ellenkezőleg, a »kőszivü fiu<; meggazdagodása. A ghetto boldog egyszerűségéből, a fia fé­nyes palotájába kerülő apa bele­pusztul a rideg gazdagságba. A kisérő film »A végállomás tündé­re® mulatságos vigjátékatti-akció. A Diadal e heti másik nagy eseménye »A cigányprimás« cimü szivhezszóló magyartárgyu film, a­mciyet csütörtöktől mutat be a filmszínház vezetősége. A x darab Kál mán Imre operettje nyomán ké­szült, Verebes Ernő és Szőreghy Gyula fellépésével. Főnevezetessé­ge, hogy a főszereplője Vera Ma­Automobil El lehet-e még adni a motor hajtás céljait szolgáló rak­táron levő benzint november hó l-e után ?! Felmerült egy ilyen irányú kér­dés a kereskedelmi és iparkamara előtt. Épen ezért a kamara elnök­sége szükségesnek tartja az érde­keltség figyelmét az u. n. Motalkó rendelet (60.200—1929. P. M.) 17. §-ára felhívni, amely a következő­képen szól: »Azokra a motorhajtás céljaira szolgáló nehéz benzinmennyiségek­re, amelyek jelen rendeletem élet­belépése napján már a szabadfor­galomba kerültek, a jelen rendelet által előirt keverési kötelezettség nem terjed ki. Ezeket a benzin­mennyiségeket tehát taotorhlajtás céljaira jelen rendeletem életbelé­pése után is — szesszel való keve­rés nélkül — fel lehet használni.« — Kotta és Cemezujdonságok állana ónagy választékban kapha­tók az Ujságboltban. Kaplsató mindenütt? Semmibe ívelő hidak REGÉNY — frtm: Fehér Gábtr. — 12 — Miskolcon az én parancsomra jelent­kezik ezzel a három emberrel "a Bahnhofkom­mandónál, az írásaikat átadja és felvéteti a Stráfanzeigot. — Igenis, megértettem. A három katona közül kettő biggyesztette az ajkát, de a harmadik elsápadt... Dadogni kezdett és teljesen elvesztette a fejét. — Én a... trancporttal csak... Miskolcig megyek. Alázatosan jelentem... tiz nap szabad­ságom van. Másfél éve nem voltam otthon — nyögte és végiggördült arcán a könny. Mindenki elértette. Aki Stráfgericht elé ke­rül, azt rögtön lefogják, vége a szabadságnak.^ Halálos csend volt egy ideig. De aj tiszt ösz­szerántotta a szemöldökét: — A katona nem betyár. Tanulni fognak katonai viselkedést. Ekkor egy öreg népfelkelő, aki eddig egy szót se szólt, hirtelen kilépett a sorból: — Hadnagy urnák alázatosan jelentem, mi mondtuk nekik, hogy szerezzenek ennivalót akár­mi módon. Az egész szakasz helyeslést zúgott: — Mi mondtuk. A tiszt végignézett az ősz katona becsüle­tes arcán, némán intett, hogy folytassa. — Ugy volt hogy mikor berukkoltunk a Ká­derhez, ott azt mondták, hogy még az nap me­gyünk Kassára... Adtak minden embernek há­rom napi élelmet, azzal kivettek bennünket az élelmezési álományból. Azután éppen három na­pig várakoztattak, mig a transport indult. Ez alatt a három nap alatt megettünk mindent. Bécsben már csak az evett valamit, akinek volt pénze otthonról. Gondoltuk, nem baj, ma délre úgyis Kassán leszünk. De reggel, mikor hall­juk, hogy a bivalyt kifogták a gőzös elöl, fel­zudult mindenki. Magam is azt mondtam: em­berek, enni kell. — Maga már idős ember. Nem tudtak magukon segíteni másképen? Nem szégyenli magát, hogy ugy élnek, mint valami csavargó tolvaj népség ? Az öreg népfelkelő egy kicsit piros lett, de nem sütötte le a szemét, sőt volt a tekin­tetében valami, amivel nem volt jó szembenézni. Nagyon csendesen, nyugodtan felelt: — Nem szégyelem hadnagy ur, nem szé­gyelem. Az Volt a Befehl, hogy menjünk a frontra, hát jó. De enni nem adtak hozzá. Halotti csend volt. A bakák szeme a had­nagyra szegeződött és lesték figyelemmel, amint ez az arc vérrel telik meg. És amikor lassan lesütötte a szemét, valami győzelmi sóhaj fu­tott végig rajtuk, azután állottak tovább csend­ben, csak a szemük szegeződött dacos kérdés­sel a hadnagyra, aki lassan összeszedte magát: — Transportführer —- szólott végre: az embereknek nem kell Miskolcon jelentkezni. Pihenjt vezényelt, azután újra végignézett a katonákon. — Van kenyeretek fiuk? — Nincs — felelték azok egyértelmüleg. — Pikó, hozd el nekik azt a két komiszt. ami még van. A baka elsietett ,a katonák éljent kiálltot­tak. A tiszt még egyszer végignézett rajtuk: — Ezt a hust még egyétek meg — mondta — már ugy is mindegy. De ne lopjatok többet fiuk. Legalább is ha lehet, ne — tette hozzá bizonytalanul. Távozni akart, a paraszt azonban elébe állt és rikácsolni kezdett: — Mi lesz az én igazságommal? Ki fizeti meg a bornyut, meg a leomlott falat. Betörték a fél ablaktáblát is... A tiszt dühös lett: — Hallgasson maga vén éretlen, örüljön, hogy ebben a szerencsétlen világban még van valamije. — És félrelökte az útból ugy, hogy az neki esett az egyik fiának, mire mindhárman átkozódni és káromkodni keztek. A hadnagy hátra se nézett, hanem sietett vissza... vissza a lányhoz és már rá se gondolt arra, ami az előbb történt. A pucér épen szembejött vele a komisszal: — Te Pikó! eleresztetted már azt a köly­köt? —- Miféle kölyköt? — Akit küldtem, hogy adj neki enni. — Elment az még azonnal, hogy kapott egy darab kenyeret meg szalonnát. — Hát nem megírtam, hogy ne erezd el? Pikó nagy szemeket meresztett: — Nem adott az semmiféle cédulát, csak izenetet, hogy adjak neki ennivalót. Mivel ez többször előfordult már, hát adtam. Azután el­ment. 1 A hadnagy csak egy ingerült gesztussal felelt, azzal még jobban elkezdett sietni. Fel­ugrott a kocsiba. A szakasz üres volt, a lány a csomagjaival együtt eltűnt. A katona elhűlve, tanácstalanul nézett körül. Az első pillanatban keserű méreg vett rajta erőt, de ez csak rövid ideig tartott. Biztosan hagyott valami jelet, írást, vagy ci­met — .gondolta magában. Figyelmesen végig­nézte a fülkét: semmi. Még egy reménye volt, a váróterem. Arra sietett, amikor egyszerre a perronon a szőke frájtert pillantotta meg. Az is meglátta őt és nevetve jött felé: 1 — Hadnagy ur a kis szőkét keresi? elre­pült. A tiszt, bár ebben a percben a frájter gyű­löletes volt előtte, visszafojtotta az ellenszenvét és szóba ereszkedett vele: — Szervusz. Tudsz valamit róla? A frájter kedélyesen nevetett. — Most bosz­szut állhatnék a tegnapiért, de nem teszem. Hi­szen egy regementből vagyunk. — Az ám — mormogta ez szórakozottan, — Hát megtudtam az állomásfőnöktől, hogy kicsoda és hol lakik. 1 ( Fo irt­linsuskája orosz filmc»illag, ebben a darabban aratta legelső nagy sikerét. A darabot cigányzene fog­ja kisérni.

Next

/
Thumbnails
Contents