Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-06 / 253. szám

J/VÍRYIDÉK. 1929. november 6. Románia, - válaszúton A trianoni szerződés révén megnagyobbodott Romániában, a régi Havasföldet és Moldovát, amely az osztrák-magyar mo­narchia rövidlátó külpolitikai sakk ­huzása folytan királyság lett, rö­riden »Regát«-nak "szokták ne­vezni- A Regát, királyságot jelent s míg egyrészt kérdés számba megy, — egy alig félévszázados múltra visszatekintő kis balkáni állam — királyságával dicsekedni; másrészt az érzik ki az elölhe­tett Regát szó használatától, ne­hogy az emberek elfelejtsék a Regátot s a királyságot. Románia, mióta királyság lett, nagy előszeretettel küldi ifjúságát Nyugatra, műveltséget szerezni s főként Páris az a hely, ahol a -román ifjak magukba szívják a műveltséget és a tudományt. A franciáskodó román ifjak azonban nemcsak a francia erkölcsöket és tudományt sajátítják el, hanem a francia köztársasági szellemet is, amely szelem már nem nagyon kedvez a Regátnak s a Regát fölött uralkodó Hohenzollern di­nasztiának. Az ötven esztendős ki­rályságában, addig is, amig a ki­rályság nem volt Erdéllyel sú­lyosbítva, sokszor kellett fegyver­rel elfojtani a forradalmakat s sokszor kellett román parasztok vérébe gázolni, nehogy a »Regát« helyett a »köztársaság« vegye ha­talmába Romániát. Mióta Erdélyt Romániához csatolták, azóta a regátiak helyzete súlyosbodott, mert a regátiaknak nemcsak a köztársasági érzelmű románokkal kellett harcot vivnia, hanem az erdélyiekkel szemben is. Erdély és a Regát ölelkezése, •egyesülése sohasem volt őszinte. Az erdélyi román, a háború előtt a háború alatt és a háború után lenézte a regáti románt s ha a Bécsből irányított szisztematikus izgatás hatása alatt nem is sze­rette, az államalkotó magyar fajt az erdélyi román, mégis félő tisz­telettel s népi alsóbbrendüségének tudatában bizonyos büszkeséggel vallotta magát »erdélyi«-nek és magyar állampolgárnak. Ezek a csirák nem satnyultak el, sőt .szár­ba csökkentek és kiterebélyesed­tek, amikor a trianoni Nagy-Ro­mánia állampolgárai lettek az er­délyiek, s amikor kölcsönösen, — szomorú tapasztalatot kellett sze­rezniök atekintetben, hogy Erdély és a Regát olthatatlan gyűlölet­tel viseltetnek egymást iránt. Erdély románsága látta, hogy Erdély kincsei titkos csatornákon átszivárognak a Regátba s vi­szont saját romlása révén tapasz­talta, hogy a Regát, alárendelt, másodrendű állampolgárnak te­kinti az erdélyit, aki csak arra jó, hogy kizsákmányolják s erőt­lenségében elnyomják. Ezt látta Maniu is s ezt érezték az erdélyi román politikusok is s ezért igye­keztek a kormányt erdélyi fér­fiakból összeállítani, akiknek fel­adatuk és kötelességük az volt, hogy erdélyi testvéreiket védelem­ben részesítsék. * Romániában, amikor a liberá­lisok, paraszpártiak, vagy nemze­ti pártiak egymás kezéből ki-ki csavarták a hatalmat, tulajdonkép pen ezektől a gondolatoktól és céloktól vezéreltetve cselekedtek. A liberálisok, az igazi regátiak, akik gyűlölik az erdélyieket és félnék a köztársasági parasztpár­tiaktól. Az avarescanusok titkos vágya az, hogy Romániát köz­társasággá tegyék s ezen törek­vésükben szemben találják magu­kat a királyság ideje alatt vas­tagra hizott liberálisokkal és va­gyonukból kiforgatott erdélyiekkel Az erdélyiek, Erdély történelmi el­hivatása jogán ugy érzik, hogy Románia súlypontja nem Buka­restben van, hanem Brassóban, vagy Kolozsvárt, kétségtelen, hogy politikai elgondolásaikban nincs messze távol az a szándék, hogy át kell adniolc a liberálisoknak, vagy parasztpártiaknak a hatal­mat, akkor az a hatalom, Erdély nélkül kerüljön vissza a Regát kezébe. Ezért süvit fel az erdélyi hegyek ormáról a jelszó s ezért riogatja a regátiakat az az erő­teljes és öntudatos hang, amely abban a mondásban csendül ki: »Erdély, — az erdélyieké!!« A li­berálisok és avarescanusok ellen­zéki offenzívája most megindult az erdélyiek kormánya ellen. Az offenzíva munációs raktárát Mária királyné tölti meg készlettel "és hangulattal. A harc kimenetele afig kétséges. De hogyha a Maniu kormánynak engedni kell, akkor a Maniu kormány visszaadja a hatalmat ugyancsak a Regátnak, — de Erdély nélkül!... LON CHANET I A notredameí toronyőr főszereplőjének alakításában POR és HAMU 9 Egy bűvész tragédiája 7 felvonásban kedden, sxerdán és csütörtökön a Városi Mozgóban 1 Kisérőfilm : „A tigriskölyök". Kadett történet 7 fej. Előadások : 5, 7 és 9 órakor. Jegyek elővételben a Jakobovits-dohánytőzsdében. A ruhatár díjtalan gQ Mesebeli aranyalma, két pengős körte, kánaáni szőlő a vármegyeháza dísztermében (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnapi számunkban megemlé­keztünk arról, hogy vasárnap reg­gel megnyílt a vármegyeház nagy­termében a Tiszántúli Mezőgazda­sági Kamara nyírségi gyümölcs és borvására. A vásárról Julow dr. mezőgazdasági kamarai titkár a következőket mondotta a Nyirvi­dék munkatársának: Juiow titkár a nyírségi vásárról Ez a vásár a nyírségi termelők blokkba tömörülésének keztetét je­lenti. Nem érkezett be ugyan az a mintegy száz vaggon gyümölcs, amelyet hetvenöt nyírségi termelő bejelentett, de ez nem az érdeklő­dés hiányának a jele, hanem an­nak ,hogy a vásárnak pusztán a hirére már megindultak a vásárlá­sok és a bejelentett készletek a vásár megnyílása előtt elkeltek. A vásár célja is a gyümölcs meg­felelő áron való eladása. A terme­lők megszervezése, amint ez Né­metországban történik. A »Messe« Németországban lehetetlenné te­szi azt, hogy a termelő a vevő kénye-kedvének legyen kiszolgál­tatva. A vásárokon egységes blokk ban áll a termelő a vevővel szem­ben és igazságosabban alakulnak ki az árak, mint nálunk, ahol a termelő szétszórtan él és ottho­nában keresi fet a vevő, aki igy könnyen a maga egyoldalú érdeke szerint intézi ei & vásárlást. Re­méljük, hogy a nyírségi vásárokat megkedvelik a termelők is, a ve­vők is és itt is olyan egészséges kereslet és kínálat alakul ki, mint Németországban. A vásáron való megjelenés természetesen a ter­melés fejlesztése tekintetében is nagyjelentőségű, mert a termelők mintegy versenyre kelnek a leg­nemesebb fajták kitermelése te­kintetében. Szövetkezetbe tömörülnek a termelök. Hétfőn délelőtt tiz órakor a Me­zőgazdasági Kamara közreműkö­désével fontos értekezlet volt a vármegyeházán, ahol megalapoz­ták a nyírségi gyümölcstermelők szövetségének megalakulását. A Nyirvidék munkatársa meg­tekintette a gyümölcsvásárt és ta­pasztalatairól a következőkben szá mol be. A vármegyeháza lépcsőzetét, a dísztermet pompás virágok és dél­szaki növények díszítik a vásár napjain. A terembe lépve, feltű­nik a középen elhelyezett pálmás virággrupp, amely középpontja a szebbnél szebb fajgyümölccseí meg terhelt, szines papirforgáccsal és girlanddal díszített asztaloknak. A terem négy fala mentén húzódnak ezek az asztalok de a két U alakú asztal helyezkedik ei a teremben is. Séta az almavásáron. Az elnöki emelvény előtti asz­talon Szomjas Gusztáv földbirto­kosnak, a kiváló gazdának másod­osztályú Jónathán-jaiból van egy kosárravaló. Szomjas Gusztáv gaz­dag gyümölcskertészetének java más asztalnál vonja magára a vá­sárt látogatók figyelmét. Szent-Iványi Józsefné két ko­sár vegyes fajokat tartalmazó gyü mölcsében gyönyörködünk ezután. Az óriás, fejlett, <J:(iszta afmapcl­dányok fenyőágacskák közül 'mo­solyognák a sétálóra. Drucker Testvérek Nyír­egyháza. A vásár egyik ékessége a Druc­ker Testvérek gyümölcskiállitása. Narancs Renet alma, azután a cso dálatos Szegfű Körte, amelynek kilója két pengőért kelt eí'a vásá­ron. Nagyon szép a Batul is, ame­lyet 90 fillérért vesznek meg. Egy nagy sötét veres bogyoju fürtök­kell terhelt s^őlővesszőre ugy te­kintenek a járókelők, mint a bib­liai kánaáni fürtökre. A szőlőrit­kaság nagytermésü Perzsiai Vö­rös néven ismert szőlőkülönleges­ség. Jónathán Bellefleure, Ananás* Renet, gyönyörű, aranysárga, mind össze egy mázsa van még belőle, végül ideálisan szép Arany Par­menből szintén száz kilót vehetünk. Csaba István, Szomjas Gusz­táv a vásár kiállítói között. Most az ablaksor alatti teritett asztalhoz ér a sétáló. Itt a kiállí­tás egyik fénypontja: Csaba Ist­ván szamossályi földbirtokos nagy pomológiai szaktudásra és lelke­sedésre valló gyönyörű almapél­dányai kötik le a figyelmünket. Nemes Sóvári, Batul, amelyhez fogható nincs a vásáron. Arany Parmen, ragyogó Jónathán kandi­kál elő a ládákból. Csaba maga is itt van a vásáron és tőle tudjuk meg, liogy nagy gyümölcskészle­tei vannak a pompás almafajok­ból. A Sárga Richárd, a Nemes Sze­recsika, amiből tiz mázsa áh ren­delkezésre, a Londoni Pepin, a Sikulai, a Batul, a Jónathán, mely hez Csaba kiállításának megtekin­tése után élveznek a csodálkozó lá­togatók, mind Szomjas Gusztáv nagyszerű gyümölcstermelésének dus eredményei. Szomjas volt ál­lamtitkárnak hatvan mázsa gyü­mölcse van az első klasszisból és tiz mázsája a másodosztályú alma­félékből. A mintapéldányok ízlé­sesen elrendezett és díszített kosa­rakban hirdetik Szomjas Gusztáv Lajos-tanyájának elsőbbségét a gyümölcskultúra terén. A » Berta Telep* ékességei a kiállításon. Ez a gyümölcs sor itt, egymás mellett mind a legjava gazdaságok produktuma.. Amikor azt hisszük, hogy szebb gyümölcs nem is te­remhet, már látjuk a következő termelőnek, Liptay Jenőnek csín­nal ,gondosan elrendezett tárla­tát és nem tudjuk, kinek ítéljük oda a pálmát, amikor a nyírségi Berta telep büszke gyümölcspél­dányai előtt állunk. A gyümölcs­kosarak előtt méltósággal ható nagy körte formál egy sort pom­pás asztalszegély gyanánt. Hatal­mas példányú Bellfleure, Nemes Szerecsika, fényes, dus testű Si­kulai és Batul, majd Arany Par­men csiklandozza ínyünket már igy látásra is, Liptay Jenő aszta­lánál. A nagyterem ajtó melletti fala mentén Fried Aurél nyirmadai bir­tokáról való szép Jónathánokat lá­tunk, melyekből 45—50 mázsa ve­hető. Gyengéd női kezek munkája Gyöngéd női kezek rendezték és tárták a vásár közönsége elé háromrekeszü ládában Napkor izes szép gyümölcseit, a Jónathánt, az Arany Parment, a különleges Jeges Parment Gyulaházy Miklós­né kertészetéből. A tiszta fajgyü­mölcsből 35 mázsa állt a vásárlók rendelkezésre. tisztességesebben: Rózsa Alma« A tájféleségre láttunk érdekes és szép példányokat Barta Sándor olcsvai gazdaságának produktu­maiban. Az apró piros almák alatt a következő magyarázat fogja meg a pomológus érdeklődését: »Ezen fajtát, melynek a mi vi­dékünk kétféle nevet is adott, kö­zönségesen Cigánypiros, tisztessé­gesebben Rózsa Almának hívják.« Van itt Szamos, illetve Tiszahát vagy Kenézi Alma nevezetű érde­kes aimaféleség. Káposztás Károly igen szép Jo­natliánt állított ki, Lukics Gábor piros, fehér, zölddel ékesített ko­sárban Jónathánt, Bellefleurt, — Höltz János Sikulai, Tuli Piros, Pogácsa és Jónathán almákat tárt a vásárló közönség elé. A gondos kereskedő: Hauf­tel Lajos. Kereskedelmi, kiviteli szempon­tokból a legnagyobb gondosságot mutat Hauftel Lajos, akt'Jónathán Téli Angol, Arany Parmen aimát szállításra kász, tetszetős és prak­4

Next

/
Thumbnails
Contents