Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-05 / 252. szám

JSfYÍRYIDÉK. 1929. november 5. Szó sincs diktaturárél T'üzet kábáim akkor, amikor az nincs, a legveszedelmesebb dolog, mert oktalan rémüldözést és nyug­talanságot kelt. így vagyunk ez­zei a politikában is, ahol foko­zott mértékben vigyázni kell arra, hogy a közvélemény érzékeny lel­két miryen behatásoknak tesszÜK ki. Ha valamely ország nyugalom­ra és a munka loíytatásához za­vartalan közhangulatra szorul azt legjobban hazánkról ámíthatjuk. Már most, aki lehiggadt közálla­potainkat oktalan módon felkor­bácsolja, nem helyesen cselekszik. Az egyik fővárosi napilap hasáb­jain rövid cikk jelent meg, mely óva int mindenkit a diktatúrától. Ha a cikk aíá nem gróf Hadik •János neve volna írva, szóvá se tennénk az egész ügyet, de Hadik János korunk ama kiváló "férfiai közé tartozik, akinek szavát sze­retnénk mindenkor komolyan ven­ni. 'Sajnálatos dolognak kell tar­tanunk, hogy a cikk írója, bár mindjárt előj'áróban teljesen kizárt nak tartja, hogy egy diktatúra es­hetőségéhez az államfő hozzájáru­lását valahogyan is és bárki is megnyerhetné, mégis odaadja ne­vét és tollát annak abszurd s bát­ran kimondjuk: ártalmas híreszte­lésnek, amelyik érthetetlen módon diktatúrát rebesget, amikor arról a magyar égöv alatt szó sem lehet Elismerjük, hogy az utóbbi idők­ben, különösen a párisi j'ővátéteh konferencia eseményeit tekintve, ujabb megcsufoltatás elé állíttat­tunk, ami fokozott mértékben vág nemzetünk elevenébe, mert egy borzalmas országcsonkitás után most már zsebünket is szemre­vételezték. Bizonyos, hogy nem vi­gasztaló a neiyzet, de annyira semmiképen sem aggasztó, hogy egyesek, talán jobbjaink közül is, annyira megdöbbenjenek, hogy oly súlyos konzekvenciák levonására gondoljanak, amelyekkei még gon­dolatban sem volna oportunus vi­tába szállani. Talán ilyen rugókra vezethetjük vissza Hadik János cikkét a diktatúráról. Megnyugta­tunk azonban mindenkit, hogy Magyarországon, ahol az alkotmá­nyos tényezők egymást teljesen megértve, tökéletes harmóniában munkálkodnak a közre és a nem­zet javára, nem gondolnak dikta­túrára. Intézményeink önmaguk­ban is elegendő eréfíyei és tekin­téllyel rendelkeznek, minden dik­tatórikus kisériet meghiúsítására. Tlyen politikai kalandról s a hata­lomra törekvésnek ilyen eszközé­ről szó sem lehet. A nemzet ér­dekét tekintve nem járnak el he­lyesen azok, akik ilyen gondolato­kat nyiif szín előtt olyan formá­ban vetnek tei, mintna azokkai egyáltalán komolyan Tehetne fog­lalkozni. Az ilyen cselekedetek'ide haza oktalan rémüldözést, a köz­vélemény nem kívánatos fefkorbá­csolását, a külföld előtt pedig gyanút és bizalmatlanságot kel­tenek. Ha a külföld megítéléséhez hozzávesszük még azt is, hogy mi­lyen helyzete van hazánknak az uj .Európában, nagymertékben keli számolnunk azzal is, hogy ellenségeink száma igen nagy s nem < fehet tudni, hogy ezidőszerint barátaink képe­sek lesznek-e olyan erővel se­gítségünkre jönni, hogy kellőleg kiparirozhassuk a rosszindulatú be állításokat, amelyek az ilyenféle híreszteléseket nyomon szokták követni. Irta: Dr. Klár János. letfenöt termelő száz vagon gyümölcsöt f Külföldi események margójára jelentelt be a nyíregvházi vásárra, de csak háromezer mázsát állítottak ki A gyümölcs már a kiállítás hírére elkelt a Nyírségen — Névjegyeket a legszebb ki­vitelben készít a Jóba-nyomda Nyíregyháza, Széchenyi-ut 9. Te­letöm 139. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnap reggel nyilt meg a Ti­szántúli Mezőgazdasági Kamara gyümölcs és borvására a várme­gyeháza virágokkal és délszaki nö­vényekkel felékesített és Ízlésesen berendezett nagytermében. A vá­sárra Nyíregyházára érkezett dr. Staub Elemér ny. államtitkár, a gyümölcstermelők szövetkezetbe tömörülésének lelkes harcosa, Rácz Alajos kormányfőtanácsos, kamarai igazgaató, Czapáry Ber­talan gazdasági szaktanár, dr. Ju­low Károly kamarai főtitkár, aki nagy körültekintéssel és lelkes agilitással személyesen vezette az első nagyjelentőségű borvásárt. A vásár hirére a pesti kereske­dők előre megvették a bejelentett készletek nagyrészét és igy a vásár aránylag keveset mutatott, mert a hetvenöt termelő által be­jelentett száz vagon gyümölcs he­lyett mindössze 3000 mázsát kép­viselt az az anyag, amely szemet, lelket gyönyörködtetően ott mo­solygott a kiállítási terem szines asztalain. A kereskedők, akik kö­zül tegnap hatan jelentek meg a kiállításon, az itt képviselt gyü­mölcs mennyiséget nyomban lekö­tötték. A kiállított ^lmafajok mind elsőrangú klasszist képvi­seltek és különösen dr. Geduly Henrik püspök, Szomjas Gusztáv, Csaba István (Szamossály, Szat­már) Liptay Jenő, Lónyay Gá­t>or gróf (Nagylónya), Garai Já­nos nyíregyházi kisgazda, Demeter Béla, Hauffel Lajos tűntek ki a feltűnően szép gyümölcsfajták ki­állításával. A borvásár jelentéktelen volt, a termelők nem hozták fel boraikat, ugylátszik eladták a készleteket a Nyírségen. Liptay Jenő, a kálló­semjéni R. T.. Hartstein Ernő, dr. Hartstein József, László Im­réné (Ujfehértó) hoztak a vá­sárra mintaborokat. A vásár ma is nyitva volt és eddig több száz érdeklődő láto­gatta. " Jövőre minden esetre korábban kell a nyírségi vásárt megrendez­ni, amikor még üde, friss és érin­tetlen a készlet. A nyíregyházi kereskedők kérelme a vásárló közönséghez Most amikor kereskedőink szük­ségszerű és köteles támogatásá­ról hasábos cikkek jelennek meg ez újságban, egy kéréssel "fordu­lunk a vásárló közönséghez. — Tesszük ezt pedig azért, mert a példátlanul rossz gazdasági viszo­nyok mellett manapság kétszere­sen szükségünk van vevőközönsé­günk támogatására, de tesszük azért is, mert ném nézhetjük be­hunyt szemmel idegen utazó ügy­nökök káros garázdálkodását. Már régebb idő óta, de főleg az utóbbi hetekben (valsózinüleg a karácsonyi saisonra) a vigécek­nek egész raja árasztja el nemcsak városunkat, hanem az idegravitáló vidéket is, szőnyegeket, alpacca evőeszközt, ruhakelmét, porcellán­készleteket és fehérneműt kinálva eladásra. Hangzatos frázisokkal, tolakodó modorukkal és mindenfé­le Ígéretekkel megtévesztik a jóhi­szemű közönséget, akik csak ak­kor ébrednek arra, hogy saját ér­dekük ellen cselekedtek, Amikor az árut megkapják és meggyőződ­nek arról, hogy helyben azt sók­kal olcsóbban beszerezhették vol­na. (Mint egy tisztviselő ismerő­söm, aki egy doboz alpacca evő­eszközt vásárolt 140 pengőért s csak most tudta meg, hogy ugyan­az itt (W) 100 pengőért besze­rezhető. Mert igenis és ép ide irányúi kérelmünk is, tessék meggyőződ­ni erről, még pedig a vásárlás előtt. Vagy aki már vett most utóbb is rájöhet arra, hogy ha­sonló minőségű árut feltétlenül olcsóbban kaphat itt, mint a pesti ügynöktől. Ez természetes is, mert annak az ügynöknek jelenté­keny utazási, élelmezési költségeit, lakását és megélhetést is csak a vevő fizeti meg. De előnyösebb is az itteni vásárlás, mert az a ke­reskedő itt van, minden esetleges reklamációt készséggel elintéz és bármikor bármiben előzékenyen rendelkezésünkre áll. Ha tehát ol­csóbban és előnyösebben vásárol­hatunk idehaza, miért küldjük pénzünket másfelé, miért ne se­gítsük és támogassuk egymást itthon, hiszen az itt elköltött pénz ittmarad "és mindnyájunk btíldogu­lását mozdítja elő. Ami pedig a részletfizetési ked­vezményt illeti, arra csak az a megjegyzésünk, hogy aki hitelké­pes és rendes fizető, az kap ott­hon is részletre, aki pedig nem az, annak bpesti cég sem hite­lez és azt átengedjük a vigécek­nek. Nyomatékkal figyelmébe ajánl­juk a fentieket a vásárló közön­ségünknek és kérjük, hogy a sa­ját jól felfogott érdekében ne hagyja magát behálózni, hanem inkább tegye figyelmessé helybeli kereskedőjét az ügynök itt tartóz­kodására, hogy annak módjában legyen az illető alkalmatlan ide­gen ellen törvényes uton el­iárni o W. J. DIADAL November 4., 5. és 6., hétfőn, kedden és szerdán 5, 7 és 9 órakor A Ghetto Árvája A Ghettoból kinőtt ifjú gene ráció karrierje, tündöklése és bukása 8 felvonásban Szereposztás: Az Apa. Jean Hersholt Ester, a leánya . . Lina Basquette Morls, a fia ... Ricardo Cortez jA végállomás tündére Vigiátékattrakció 7 felv Főszerepben: [Louise Fasenda és Clyde Cook. Csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap Vera Malinenskája és Verebes Ernővel A cigányprímás Kálmán Imre világhírű operettje cigányzene kísérettel Briand alig pár nappal, hogy ki­esett kezéből a kormányrúd, Bruxellesbe járt Doumerque elnök kiséretében. A hangos ünnepségek során üdvözlések és szónoklatok között, amelyet nyomban szétrö­pitett a világsajtó — kapott szeré­nyen adva, csöndben átvéve, egy ajándékot, amelyről csak kevesen szereztek tudomást. Átnyújtottak neki egy igen értékes gyíkbőrből készült cigerettatárcát, amelyen ezüstplákett formájában Európa képe volt látható, »országhatárok« nélkül, symbolikus elismerésül azoknak az érdemeknek, amelye­ket a Páneurópa gondolat terjesz­tése és propagálása közül szerzett. Ehez aztán, mint később kitudó­dott, egyes francia körök, olyan kommentárt is fűztek, hogy Bri­andból bizonyára vegyes érzelme­ket váltott ki az, hogy a tárca épp gyikbőrből készült — annak az állatnak a bőréből, mely a fürge­séget személyesiti — mivel Bri­andot ellenfelei leginkább lusta­sággal szokták megvádolni. Sze­gény belgák csak jót akarhattak s mégis ilyen sértő és valószínűt­len következtetése fűzték ajándé­kukhoz. Tipikus példája ez a kis semmitmondó reflexió, hogy meny nyire bele lehet dolgokba olyasmit is magyarázni, amely a kérdéses intencióktól teljesen távol áll egy­részt, másrészt mennyire nem hasznosak az ilyen erőltetett és kombinatív reflexiók. Tisztelet, be­csület Hadik János gr. kitűnősé­gének, de hirtelen félelme egyszer­re a diktatúrától semmivel sem kevésbbé valószínűtlen, mint a franciák megjegyzése Briand Bri­ana belga ajándékára. A Vígszín­házban nagy sikerrel megy most egy darab, cime a »Marsall«. A »Marsall« egy fegyver neve, mely azonban némaságában is gondol­kozik, érez, tudja mit csinál, sőt a darab főproblémáját is ő oldja meg. Nekünk biznunk kell Bethlenben annyira, hogy nem dob ma ben­nünket oda egy diktatúra száz ve­szedelmének. v Bízzon ennyire Hadik is a »Mar­sall«-ban s ne féljen egyelőre a diktatúrától, mert az ilyen félelem sokszor a tettnél is többet árt! A lovas leventék 1926. tavaszán Cegléden tetté érett a lovasleventék megszer­vezésének gondolata és egy husz tagu, gazdaifjakból álló csapat in­dult tanulmányútra Rudnyinszky Ferenc huszárszázados vezetésével azzal á célzattal, hogy világot lás­sanak és útközben a nevezetesebb uradalmakat és gazdaságokat meg látogatva, gazdasági ismereteiket gyarapítsák. Ennek a kirándulás­nak a sikerén felbuzdulva, á szám­ban jelentősen megnövekedett lo­vas-leventecsapat 1927-ben és 28­ban ujabb kirándulásokat rende­zett. A lovasleventéknek ezt a harmadik útját irja meg a tanul­mányi kirándulásokon résztvett egyik gazdaifju: ifj. Ocsai Ger­gely: »Ahogy én láttam« cím alatt, most megjelent kis füzetében. Az iró tehát nem hivatalos iró, ha­nem egy kérgestenyerü, egyszerű, dolgos, gazdaifju, aki tudásával és most bebizonyított irói készségé­vel, nagy intelligenciájáról tett tanúságot. Kis könyve elején elmondja azokat a nehézségeket, melyekkel az eszme gyakorlati keresztülvi­tele az elején találkozott^ de rá­mutat arra a nevelő hatásra, mely már az első ut eredményekép je-

Next

/
Thumbnails
Contents