Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-29 / 273. szám

1929. novftmber 29. jsftfryidék. 7 Hegjelent a zsírmárkáiási rendelet A Budapesti Közlönynek folyó hó 9-én kiadott 256. számában megjelent a magyar olvasztott disznózsírnak állami árujeggyel éllátása tárgyában kibocsájtott 50700—1929. F. M. sz. rendelete, amely zsirmárkázási rendelet néven ismeretes. E rendeletnek közgazdasági viszonylatban nagy értéket lehet tulajdonítani s intézkedéseitől reális hasznot, anyagi eredményeket lehet várni. Célja ugyanis a rendeletnek az, hogy a magyar u. n. exportzsir minőségbeli egységesítését érje el, s ezzel a magyar zsirt a külföldi piacokon s nem utolsó sorban a német piacon főképen az amerikai zsírral szemben versenyképessé tegye. Minden reményünk meglehet arra, hogy kapcsolatosan az exportzsirnak fuvarkedvezményben való részesítésével a kitűzött célt el is éri, amelynek áldásos következményeit jótékonyan érezné a magyar gazdasági élet. A zsir márkázásának az eszméjét a Debreceni Vásárpénztár részvénytársaság vezérigazgatója Szőllős Ármin vetette fel, akinek erre vonatkozó javaslatát a debreceni kereskedelmi és iparkamara meleg pártolással terjesztette fel a kereskedelemügyi, valamint a földmüvelésügyi miniszter urakhoz és ismételten kérte a zsirmárkázási rendelet kibocsájtását, amely most végre napvilágot látott. E rendelet mindenekelőtt az állami árujegy formáját ás rajzát állapítja meg részletesen. Eszerint két különböző színben árnyalt keretű árujegy használandó, mely közül a fekete keretű árujegy közvetlenül a zsir felületére illesztendő, a zöld keretű árujegyet pe} dig a zsir göngyöletének a fedelet alkotó részére kell ráragasztani. Az állami árujegy közokirat jelleggel bir. Az állami árujegyet csak az használhatja, aki erre engedélyt nyer. "Az engedély iránt a Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi intézethez kell folyamodni, mely a rendelet szerint öszszeállitott érdekképviseleti bizottság meghallgatásával határoz aké relem felett. Csakis a zsir forga'ombahozatalára jogosultak folyamodhatnak ily engedély iránt és az engedély csakis megbízható egyéneknek, illetve vállalatoknak adható meg. Részletesen megállapítja a rendelet azt is, hogy milyen minőségű, milyen anyagokat tartalmazó s milyen módon előállított, illetve egyenlősített zsírra alkalmazható az árujegy, továbbá előírja a csomagolás módját is. Az állami árujeggyel ellátott zsir az üzem helyiségét csakis abban az esetben hagyhatja. J ha annak minőségét a Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi Intézet megvizsgálta s a zsir göngyöletére ragasztott állami árujegyet pecsétjével ellátja. Az igy állami árujeggyel ellátott zsirt csakis az állami árujegy használatára jogosult szállíthat ki vámkülföldre, de a szállításra előzetesen külön engedélyt kell kérni a Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi Intézettől. A szállítási engedély megadásától számítva, — amennyiben rövidebb határidő megállapítva nincsen — 2 héten belül kell a zsijt vámkülföldre szállítani, mert különben ujabb szállítási engedélyt kell kérni. A rendelet rendelkezéseinek megtartását a Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi InKérjen rádió-kereskedőjétől leírást, hogy fenti készülékeket mikép szerezheti meg karácsonyra 6-18 havi részletfizetés mellett. PHILIPS RÁDIÓ Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irt*: Fehér Gábor. még ha akarnám 31 Nem, még ha akarnám se — tűnődött tovább, erre , kell gondolnom ezután mindig. Megint előttem egy kényszerűség, de efelett már nem lehet úrrá lenni. — Olyan, mintha jnem csináltam volna semmit. — Az az ember, aki győzni hivatott, eldob az útjából száz követ is, de nem emlékszik egyre sem. A holnapot tekinti, a tegnappal sohase gondol. — Hátat fordított a tónak és tovább ment. Vagy száz lépésre, egy mellékút végén volt egy kis kerti ház, amely valamikor kertész lakás lehetett, de most már egész rozzant állapotban volt, különösen a teteje erősen megromolva. Ajtói hiányoztak. Be lehetett látni a tűzhelyre s a pincegádor is ajtó nélkül ásított a szemlélő elé. Ember nagyon ritkán jött a kertnek ebbe a részébe. Ez volt Gáborkának a kedvenc tartózkodási helye. Innen ki lehetett látni a tóra és azonkívül is mindenképen megfelelt a hely a fiu hajlamainak. , Szerette a magánosságot, de némikép félt is a csendtől, lenyomta az egyedüllét. A világért se ült volna le soha egyedül olyan helyre, ahol a "háta mögött valami bokor volt, vagy olyasvalami, ami lehetővé tette volna, hogy észrevétlenül megközelítsék. A ház fala itt olyan volt neki, mint valami nagy biztonság hallgatag hátvéd. Nyolc-tiz tégla a fal tnellett adta az ülőhelyet. Ezek a téglák eredetileg egy olyan ablaküreg mellett állottak, amelyen már nem volt üveg. De ő áthordta a téglákat egy másik, ép ablak alá. Sohase gondolkozott rajta, de mindez csak azért volt, mert valamikor azt gondolta magában; ha valaki azalatt ki akarna nyúlni az ablakon, mig ő háttal ül rá, annak először okvetlenül ki kellene törni az üveget. Mivel pedig ez az ép ablak a pincegádor mellett volt, mielőtt elfoglalta volna a helyét, elébb mindig lement a pincébe és szétnézett. 1 " < Igy tett most is. Aztán leült, és elővett egy könyvet, amit a zsebében hordott. gyon szeretett volna sokat olvasott ember lenni, aninak is tartotta minden ismerőse már csupán jóakaratból is, mert ennek az egy erénynek legalább a valószínűsége megvolt az egyéniségében. Mindig magánál tartott egy-egy könyvet, de voltaképen igen keveset, úgyszólván semmitsem olvasott, mert képtelen volt érdeklődni a dolgok iránt és még képtelenebb a gondolatait idegen elme által meghatározott rendbe kényszeríteni. Mit csinált hát ? kérdezheti valaki. Csak ezzel felelhetünk : saját magával foglalkozott. Magával és az álomképeivel, amelyek folyton keletkeztek és szétomlottak elképzelhetetlen bizarr szeszélyességben. Az imént történtek erősen megzavarták a lelkét. A lány iránti szerelme a külvilághoz fűződő egyetlen erősebb érzése volt, amelynek átadta magát. Most, hogy Magda szeszélyből vagy udvariasságból, vagy talán hogy a saját gavallérját bosszantsa, közeledett hozzá, ez megzavarta. Érezte az élet érintésit és első ösztönének engedve, elmenekült előle. De azután nagy szomorúságot érzett. Elgondolkozva nézett maga elé. Majd egy hangyát bámult, majd elnézett a tó fölött a hegyek felé, majd pedig egy pálcával betűket irkált a 'földre, aztán elkaparta ismét. Jó félóra múlhatott igy. Teljes volt a csend a kertben. Egyszerre a tó felől siető lépések hallatszottak. A bokrok között megvillant a közeledő ruhájának fehér szine. A fiu egy pillanat alatt felkapta a térdéről a könyvet. Szerette, ha olvasás közben lepték meg. Nagyon jól esett neki mikor szidták, vagy jóindulattal figyelmeztették, hogy a túlfeszített olvasással előbb-utóbb tönkre fogja magát tenni. A könyv amellett jó volt barrikádnak is. Ha elment mellette valaki, ugy tehetett, mintha el volna merülve és nem vette volna észre. Lopva felnézett a könyvből. — ő jön — gondolta és kellemetlen izgalom fogta el, mint mindig, amikor történt vele valami, ha az kellemes volt is. Megvillant a fejében, hogy elmegy onnan, de ettől már elkésett, meg az olvasás maszkját se merte levetni. A lépések gyorsan közeledtek, azután megállottak. Egy halk, óvatos hang megszólalt : — Gáborka 1 ' I j . A fiu nem mozdult, tovább mímelte az ofvasást, amig a gondolatai hirtelen arra a tárgyra, vetődtek vissza, amelyről előbb gondolkozott. — Egy alkalom — villant át a fején, hogy más legyek, mint voltam. — Most kezdem. Ez az olvasási komédia — akár hiúság ez, akár fátum, mindegy -r- most történik utoljára, aztán vége. De azért mozdulatlanul megvárta, mig amaz megszólította újra, aztán a megszokott mü meglepetéssel nézett fel. Összeszedte az erejét, hogy mosolygó arcot mutasson... hanem azért csak olyan arckifejezés lett a vége, amely a kellemetlenül meglepett ember hosszússágát adta vissza és a rajongó könyvbarátét, ^it egy magasztos költői munka eszmeköréből kizökkentett egy kellemetlen tolakodó. Szembenéztek. Magda kedvesen mosolygott egy percig, de amikor ránézett a fiu merev, víszszautasitó arcára, elkomolyodott. — Isten veled, látom, zavarlak — mondta tétovázva, de azért ott állott még. Máskor e szavak után Gáborka rögtön kapta volna a könyvet, hogy amaz még lássa őt, amint újra belemélyed az olvasásba, most azonban rövid szaggatott jelszavak viharzottak fel a belsejében : — Most kezdeni, gondolkozás nélkül ! hangzott a belső parancs. Ki azzal a szóval ! S amikor a lány megfordult, a fiu utánaszólott: — Maradj csak ! mondta az izgalomtól elfúló hangon. — Nem zavarsz engem, igazán nem 1 — folytatta és érezte, hogy a vér elönti az arcát. A következő pillanatban felemelkedett ültéből, szinte öntudatlanul. Amikor ennek tudatára jutott, megijedt, de már nem tudott visszaülni többé. Ugy maradt mozdulatlanul.