Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-27 / 271. szám

1929. november 28. JKFTÍRYIDÉIE. 7 ¥idám esetek Falusi postamester (a fuldokióhoz): Mit lármázik igy? Adjon fei inkább egy dringend táviratot a mentőkhöz! Egy szó tiz fillér! — Azt hallom, hogy meghalt a kedves nagybátyja. — Igen. — Azt is beszélik, hogy az utolsó pillanatig eszméleténél volt, sőt végrendelkezett is. — Arra nézve, hogy eszméleten volt-e, nem nyilatkozhatom, mig nem olvastam a végrendeletet. Makszika még zsenge és harmatos csemeteszámba megy, de máris jeles üzletembernek ígérkezik. Oly otthonos a kereskedelmi szak kifejezések terén, akár egy felnőtt és többszörösen felszámolt kalmár. Papa adjál nekem egy pen gőt mozira — kunyorál egyszer Üé[ben a kis kedves. — No, ha jó leszel estig, akkor nem bánom, — egyezik befe a papa. Ennyiben marad a dolog. Makszika egész délután jól, szakadatlanul jól viselkedik. Szavát sem hallani, mig végre öt óra tájt megszólal: — No papa, jó vagyok már egy pengőig? A biró igy szói a vádlotthoz: — Nem értem, hogy verhette meg ennyire a feleségét? — Nem? Nahát próbálja meg csak a biró ur egy hétig a feleségemmel élni.... -Fogadom, hogy megérti. A sarkutazót meglátogatja cipésze: — Tessék megnézni ezt a csizmát tavaly adtam el önnek, mielőtt elindult az Északi Sarkra. Jó volt? — Nagyszerű. A saroktói hetven mértföldnyire megettem.... A rendőr a tóparton rábukkan egy szenvedélyes halászra és rászól: — Itt tilos a halászat! Azonnal dobja vissza a halat a vízbe! — Pardon, ez az én saját halam. Csaléteknek hoztam. Asszony (a férje balfülébe súgja;: Fiacskám, adjál száz pengőt. Férj: Erre a fülemre nagyot hallok. Asszony (a jobbfülébe súgja) : Fiacskám adjál kétszáz pengőt. Férj: Tudod mit? Eredj viszsza a százpengős füfemhez. A budapesti baromfi piacon .egy látogató megkérdezte az egyik kiállítótól: — Miféle furcsa madár ez? — Ez kérem szépen, a postagalambnak és a papagálynak a keresztezése. Es mire jó ez ? — A postagalamb, ha esetreg eltéved az uton, mindjárt tud kérdezősködni. innnooQDDDDDDOc Nagy Mikulás és karácsonyi vásár női kalapokban. Hogy inily gyönyörö filc- él bársony modelleket lehet nálam feltűnő árak. ban kapni, 8—10 pengőért a legfí nomsbb kivitelben. — Kérném szíves megtekintését. Mmdeanemü alakításokat 2 pengőért kész tek. KÍTÍ'Ó tisztelet'el Rosenberg £««ti Kojsnth ctca 11. sz. 7433-2 ÖÖDSSCIOÖOOÖDOOC: ISMÉT EGY ALKALOM! 1718—10 sm Kérje még ma legmodernebb r PHILIPS RÁDIÓ bemutatását lakásán vételkényszer nélkül! Néhány nap múlva meggyőződik, hogy ezt kereste. VEGYE MEG 6—12—18 havi részletre! Ilyen ajánlatot még nem kapott. Ne felejtse el, fc S z e 1 e 19 a karácsonyi Ez a legalkalmasabb karácsonyi ajándék! Zrínyi Ilona-utca 4Telefon: 4*70 sz. Hálózati é3 telepcsatlakozásu vevő kégzülékek. anódpótlók, hangszórók, egyenirányítók stb. Liskány László Nyíregyháza, Semmibe ívelő Mdak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 30 — Különös fiu, ezt észrevettem már az első pillanatban. Magda eközben leszaladt a parthoz. — Hahó Gabika 1 — kiáltott át éles hangon. Messziről is lehetett látni, amint a fiu idegesen Összerándult. Azutám összeszedte magát, átnézett a lányra, de nem szólt semmit. — Gyere Gabika játszani ! — hivta a lány a túlsó partról. A gyerek odanézett, de nem felelt. Nem hallod ? azt mondom, gyere ! — kiáltott Magda újra, türelmetlenül. — Nem megyek — felelt Gáborka és megint lenézett a vizbe. — Mit akarsz azon a furcsa helyen ? Gyere közénk. No, jössz már ? — Nem megyek. — Kár. Ha rágondolod magad, a dombon megtalálsz bennünket — szólott és visszafelé indult. A fiu utána nézett, azután újra le a vizbe, végtelenül fáradt, szomorú és lomha arckifejezéssel. Háromszor is hivott — gondolta magában, talán többször is, nem tudom már. És én nem-et mondtam neki. Pedig ő énnekem . minden, talán a semmiből is azért hivott elő { az Isten, hogy vele legyek vagy- róla gondol- j kozzam. £s mégis nem-et mondtam neki, amikor hivott. Dehát miért csináltam ezt, mikor mást akartam tenni, az ellenkezőt ? Hm. Az ember azt szokta tenni, ami neki jó, ami után vágyik. Hát én mért csinálom az ellenkezőt ? Újfajta őrültség volna ? ! Nem, ez nem igaz. A lány is szalad a férfi elől, akit szeret Nagyon jó példa. A nő.. • az erőtlenség és én is az vagyok. Ez magyarázat volna tán ? Nem, ez csak a felszin, semmi. Törvény van itt, titok, .amelynek a kulcsa kellene. — A dombtetőről idehallott a leány nevetése. való átgázolás ? — Elmosolyodott, keserű gúnnyal és megvetéssel lemosolyogta magát. Megállott és mozdulatlanul nézte a vizet. Minden lehetséges a világon, de magunktól el nem menekülhetünk — gondolta. Csak egy dolog volna érdemes : mássá lenni, mint aminek születtünk, kezdeni uj sorsot, másat, mint amelyik felé már egyszer elindulunk. Nem lehet ! Nem-e? — tette fel a kérdést és sajátságos izgalom fogta el. — Megtaláltam a kulcsot — hasított végig a lelkén á gondolat. Lehet, minden lehet annak, aki a lelkét kétfele tudja tépni. Az egyik lélek beszél, de a másik ébren van és rávigyorog a társára, nézi, zavarba hozza, legyűri. A kavicsban benn alusznak a napsugarak, a kavics egy nagy fehér, boldog, szent temető, szentség, világrejtély... jó, legyen, de ha a bennem levő másik azt mondja, hogy e

z mind szamárság, a kavics — kavics és semmi más ... akkor ez az igaz és az a másik, aki ezt mondja, szintén én vagyok. Hirtelen megfordult, visszafutott oda, ahol a fehér kavics volt. Felkapta, nézte egy pillanatig, aztán friss, nagy erővel, magas ivben bedobta a tóba. És gőgös mosollyal, egy kicsit lihegve nézett utána a szálló kőnek. — Ez a tett, itt nincs többé bölcselkedés — gondolta diadalmasan és valami ünnepélyes felmagasztosulást érzett. — Ha van felettem fátum, most bámulhat/ Kitértem arról az útról, amit diktál, mást akartam. Megvan, és ez csak az első lecke volt. — A kő halkan csobbant és eltűnt a vízben. — Ah, elmerült — gondolta megrezzenve a fiu és nézte egy darabig azt a helyet, ahol a kő leesett. Aztán 'átnézett a másik partra, majd hátat fordítva a tónak, a mögöttes fákat nézte. —~ Tiz méter a parttól, ez a szilfa és az akác ott átellenben megadják a vonalat. Ez fog az eszembe jutni mindig, ha itt jövök el, soha se fogom ezt elfelejteni. (P*íy*at.pile4 !

A fiu összerezzent, elsötétedett az arca. — Most engem nevet —- gondolta haragosan. (Ugy is i volt.) Odanézett s látta, amint a lányok indulj nak a tó felé. Erre ügyetlen mozdulatokkal, j de lehetőleg fürgén lemászott a fáról. A parI ton egy pillanatra habozva megállott. -— Azt mondta, menjek oda, ha jneggondoí lom a dolgot. Hát... még mehetek mindig — ! gondolta tűnődve, azzal elindult — az ellenkező irányban, lassan, lehorgasztott fejjel. Megkerülte félig a tavat, de ezt jóformán észre se vette. Erősnek kell lenni... igen... ezen fordul meg minden — gondolta és egyszerre energikusan összeráncolta a homlokát. •— És támadni kell a sorsot, de rögtön és vakon, | hogy félreálljon és ne legyen ideje szálakat S fonni körülöttünk. így kell, igy kellene — töpí rengett magában. Megállott. Az ut mellett jobbra pár fehér t kavicsot pillantott meg. Egy darabig nézte a ; kavicsokat, majd lehajolt, felvett közülük egyet i és figyelmesen nézegette : — Milyen szép ka' vics — gondolta. Valaha hófehér lehetett, de I megsárgitotta a napsugár. Milyen hosszú sorát ] a napsugaras napoknak érte meg ezen a helyen 1 ; Ha emlékezni tudna, mennyi elmúlt napsugár i emléke aludna benne. Vagy alszik is, mit tudjuk i mi azt. Más fel se vette volna, vagy bedobná a 1 tóba. Én nem dobhatom be, mert akkor a lelkemnek egy darabja vele menne le a sáros tófenékre, ahol soha sincs napsugár. Nem, érzem, sohase tudnám ezt a követ elfelejteni, nem dobhatom be. Figyelmesen megnézte a helyet; amit a lapos kavics benyomott a homokba és nagy gonddal visszahelyezte a követ ugyanoda. — Most már olyan, mintha nem történt volna semmi — gondolta. — De... történt, mégis történt, mert gondolkoztál rajta, azután visszatetted ugyanoda és nem mered bevallani magadnak, hogy egy pillanatra ugy akartad, hogy bedobod a vízbe, de nem tetted, nem merted. Ez lenne az a hires elszántság, kíméletlenség, a más ekzisztenciákon