Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-03 / 251. szám

1929. november 3. JWVÍRYIDÍK. SAKK •••••• A jövő héten kezdődik a nyíregyházi SakkKör házi versenye adja vissza, mert különben nagyon feftünő lennék a teadélutánon. Spiritiszta szeánszon. A szeánsz vezetője a rásztvevőkhöz: — Kérem, a résztvevők közt van-e az az ur, aki nőül Vette a szellem feleségét ? A szellem ugyan, is arra kér, őszinte részvétét fejezzem ki. (A Nyirvidék tudósítójától.) A Nyíregyházi Sakk-Kör, a mint aről S Nyirvidék már egy izben megemlékezett, az idén újból rendez házi sakkversenyt, ez azonban az elmúlt évinél sokkal jelentősebb lesz s éppen ezért bizonyára nagyobb érdeklődés fogja kísérni a verseny menetét. Ennek a különös jelentőségnek a magyarázata abban rej fik, hogy mint az a sportban már régóta megvan, az ország sakk-köreit szövetségbe tömöritik s ennek keretében megalakítják a sakk-kerületeket. Az első alakulás már a Délvidéken meg is történt s a Szeged környékén levő városok sakk-körei már meg is kezdték kerületi mérkőzéseiket. A tiszántuíi kerület központja valószínűleg Debrecen lesz s az alakulás előre láthatólag itt rövidesen megtörténik. És ezzei kapcsolatosan nyilatkozik meg a Nyíregyházi Sakk-Kör idei versenyének jelentősége, mert ez a verseny lesz hivatott eldönteni azt, hogy kik fogják képviselni egyénenként és a csapatban is Nyíregyháza város szineit a kerületi versenyen s esetleg sikeres szereplés esetén az országos versenyen is. Azt hisszük, hogy ez még azoknak aaz érdeklődését is fel fogja kelteni a sakkozás iránt, akiir eddig nem foglalkoztak ezzel a nemes szellemi tornával. Értesülésünk szerint eddig már 20 jelentkező van a házi versenyre, közöttük mindazok, akik az elmúlt évi versenyen kedvező helyezést értek el.. A tavalyi győztes, dr Benedek, dr Schárbert, Kurz Béla, a Kiosz verseny győztese, Kovács Jenő, Szilágyi Jenő, Hoffmann, Hircsu, Anderkó s p. többszörös ifjúsági bajnok, Friedmann Károly és mások jelentették be a versenyen vafó részvételüket. A Sakk-Kör választmánya a verseny lebonyolítása érdekében kedden délután 6 órakor a Polgári Olvasó Egylet által felajánlott klubhelyiségben ülést tart s ezen fogják megállapítani a verseny időpontját. — A versenyeket is itt fogják lebonyolítani. A verseny kétfordulós lesz. Teljes üzletfeloszlatás miatt Átmeneti kabát, téli kabát, bunda, bekecs, bőrkabát, gyermekruha. teveszőr lódén kabát, stb.,, stb. Minden darab gyári áron kerül eladásra. Hét és fél havi hitel a Szabolcsi Unió könyvecskéjére. TAUB LAJOS utóda, (Menetjegy Irodával szemben.) Zrinyi Ilona-utca 4. szám. 6910-2 ¥idám esetek A tábornok. Hölgy: Ha fiúnak születtem volna, nem lettem volna más, mint katonatiszt. Férfi: Nagyszerű! Most már bizonyára tábornok lenne nagyságos asszonyom. A modern divat. Erdőben, fürdőhelyen. A rabló megállít egy magányosan sétáló hölgyet: •— Pénzt, vagy életet! A hölgy megijed. A rabló revolvert ránt s így szól: -=•- Adja ide a ruháit is! A hölgy, amikor a rabló a ruhákkal távozik: — Kérem, legalább a kalapomat Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Nyugati pályaudvar mellett). Telefon (Interurbán) 202 43., 294-34. Sürgönyeim : Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen vtllataos összeköttetés 2. és 46 os kocsikkal. Semmibe ívelő hidak REGÉNY — frta: Fehér Gábor. — 11 A katonák könnye csorgott a nevetéstől. Csak a beszélő maradt halálosan komoly. Mikor elvégezte az oktatást, akkor is feltartotta még a mutatóujját és ugy nézett a vele szemben ülő emberre, mint egy öreg iskolamester, mikor feleletet vár a növendékétől. A paraszt pedig — ugy látszik — meghökkent a váratlan nevetés-orkántól és bárgyú arccal meredt a beszélőre, aminek egyenesen olyan látszata volt, mintha igyekezne jól megjegyezni az adott tanításokat. Ez a körülmény még inkább fokozta a jelenet komikumát. így ültek egy darabig egymással szemben mozdulatlanul... A katona kivárta, mig a jókedv tartott, de amikor csillapodni kezdett a nevetés, egyszerre felpattant, mint egy labda, pózba vágta magát és nagyot kiáltott: — Mit? Hát kell kendnek az ilyen jó tasiács?! Hisz van kendnek bornya elég. Ahol is van kettő, még pedig olyan, aki kerítésre is tud mászni. Az állomás felé mutatott, amelynek kerítésén két suhanc kapaszkodott, az öreg paraszt fiai, akik okulva az apjuk baján, tanácsosabbnak látták elszaladni és csak messziről, a kerítés tetejéről várták, mi történik az apjukkal. A katonákból újra kitört a jókedv, maga a hadnagy is elnevette magát, hanem a következő percben annál komolyabb lett. Intett a két sihedernek. Ezek leszállottak a kerítésről és elindultak a cso port felé. Olykor meg-megállottak és tanácskoztak, látszott, hogy nem érzik biztonságosnak odamenni. De lassanként azért mégis közeledtek. Mindenki elcsendesedett. Érezték, hogy most jön a dolog komoly része. Egy-kettő meg is volt szeppenve, a többi dacosan nézett mag? elé. Ilyen fajta összekoccanások a katonaság ép a föld népe között épen nem voltak ritkák s a háború elején a katonákat keményen büntették minden erőszakoskodásért. A civilek közelebb húzódtak, főleg az asszonyok és fiatal 10—15 éves gyerkőcök, kárörömmel várva a következendőket. Csend lett... Egyszerre csak ugy tünt fel a hadnagynak, hogy valaki a háta megett megszólalt: — Hadnagy ur! Hátra nézett. A pucér volt, — Mit akarsz? — kérdezte a hadnagy. — Azt mondanám, hogyha már meg is esi' nálták a disznóságot... mégse kéne tán az öreg fiukat ez előtt a sok civil bagázs előtt lepiszkolni. — Igazad van Pikó. Nekifordult a népségnek és iájuk orditott: Civil, abtreten, marsch! Ezek nem igen mozdultak, tálán mert nem értették a dolgot. A pucér azonban kirántotta a gyiklesőt és a lapjával jót húzott egy bámész kölyök meztelen lábszárára. A kölyök ordítva, menekült. A népség erre káromkodva és kiabálva elment, vagy száz lépésnyire s onnan leste a továbbiakat. — Vergaterung —- vezényelt a hadnagy, immel-ámmal sorakoztak. — Habt Acht! — Stráfgericht elé kerültök mindnyájan, ha nemm vallatok, mi történt. A fenyegetésnek nem sok hatása volt. A hadnagy észrevette, hogy némelyik mosolyog ép a vállát húzgálja. Dühös lett, de aztán elnézte a dolgot. — Mivel is lehet büntetni egy katonát, aki a harctérre megy? — kérdezte magátólt És érezte, hogy semmivel. A két suhanc azalatt odaérkezett. A nagyobbik, egy hatalmas, bunfordi, tizennyolc éves még szipogott az ijedtségtől, a képe piszkos volt és az orra veres. Mikor a hadnagy elé értek, mindkettő vigyázz állást -vett fel, mint ahogy a katonáktól látták. Ez nagyon esetlen 'és komikus volt, a tiszt el is mosolyodott egy percre. Azután a kisebbik félé fordult: — Beszélj el mindent. 1 — Hát... ugy volt, hogy itt van a tanyánk nem messze és bejött három katona vizet inni. Nem szívesem adtunk, mert ilyenkor már, ami3873-20 kor az idő kinyilik, a kantát a.hűvösen tartjuk, lenn a veremben, leghátul. De azért csak adtunk. Idesapám is ott volt, de a kantáért én mentem le, mert idesapámnak fáj a ballába bütyökben, azt mondta a zsidódoktor, hogy ne igen járkáljon garádicson. — Na csak röviden fiam, — szólt közbe a hadnagy. — Igenis. Hát idesapám bement a házba, én meg a veremben voltam a vizért, a katonák magukra maradtak... Mire feljöttem, már csak kettő volt. Ez egy kicsit szeget iitött a fejembe, bár az istálló felé nem gyanítottam semmit. Hát... ittak, köszöntek, avval elmentek,, legalább is mi azt hittük. Éppen hogy elmentek, egyszer csak elkezd a bornyu bőgni az istállóban. Megyünk idesapámmal arrafelé, hát csak kiugrik az istállóból az egyik katona és szalad elfele. Beszaladtunk, hát a bornyut már félig ki is húzták a hátulsó kis ablakon, 'amelyik 3. vakdüllőre néz. Akkor már nem tudtunk mit csinálni, megfogtuk a két hátulsó lábát, ozt huztuk visszafelé. Egyszer csak nagyot ordít a bor nyu, de mink csak nem engedtük. Vagy két perc múlva visszaesik véresen a fele. Elvágták szekercével elevenen, aztán elkezdtek szaladni a felével. Csuda, hogy a jó Isten el tud ilyesmit nézni, uram. Hogy Kári is éppen érkezett a városból, mi mind a hárman utánok száladtunk. Ennek (rámutatott az egyik katonára) idesapárp megkapta a rokkját itt a kerítésnél, akkor ez a fejébe szúrt. — Igaz? — kérdezte a hadnagy a katonától. Az dacosan szembenézett: — Igaz. Miért fogta meg a rokkomat? Két baka kiállott. A hadnagy hideg megvetéssel nézett raj-* tuk végig, aztán rendelkezett: — Transportkommendáns! Az altiszt jelentkezett. (Folyt, köv.)