Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-26 / 270. szám
1929. novwnber 26. j^íhiiél Mezőgazdaság Dihányminta csomók fcemitttssa Hfíregyházái November hó 20-án délelőtt mintegy 800 dohánytermelő gazda illetve dohánykertész és munkás gyűlt össze Nyíregyházán a m. kir. Dohánybeváltó hivatalnál, hogy megtekintse a szokásos dohányminta csomókat, amelyek mintául szolgálnak arra, hogy a terelők a dohánylevelek osztályozását hogyan kell eszközöljék. A mintacsomók megismerése ez alkalommal Igen nagy jelentőségű volt, mert a kir. Dohányjövedék a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület többszöri sürgetésére az ez évi dohánytermést már a minőség fokozottabb figyelembe vételével veszi át és ennek megfelelően a jobb minőségű és főleg világos dohányokért nagyobb árakat fizet. Ez évben a dohánybeváltási árak a következők: szivar boríték levelekért mázsánként 155, válogatott levelekért 132 pengőt fizet a kincstár. Az I. osztályú levefek három osztályba soroltatnak a I. a osztályú levelek beváltási ára 120, a í. b. osztályúé 108Í é|3 I. c. osztályúé 100 pengő. A II. ára 75, III. 47, a kihányásért 8 és a tiszta hulladék ára 4 pengő. A I. kapadohány beváltási ára 90.40, a II.-é hulladék ára ugyanaz, mint a jobb 60.80. III. 40.80 és a kihányás él minőségű dohányokért fizetett ár. E kimutatásból látható, hogy az ez évi dohánybeváhási árak jóval magasabbak, mint amit eddig fizettek a dohányért és ezen beváltási árak mellett még a nehezebb dohányokat termelő gazdaságok se járnak rosszul, mert ha a dohányok minősége alacsonyabb osztályba is jut, mégis Magasabb árakat kapnak érette. A mintacsomók megtekintése alkalmával több gazda felszólalt, különösen a I. c. osztályú mintacsomó összeállítása miatt, mivei az eddigi gyakorlat szerint az ily osztályozásu dohány leveleket í. b. osztályba minősítették, azonban később megnyugodtak benne, mivei ezen osztályozás tulajdonképpen az eddigi I. b. osztálynak felel meg, mert a I. c. osztályú levelekért métermázsánként 100 pengőt fizet a kincstár, hofott az eddig I. b. osztályba sorólt dohányok beváltási ára 98 pepgő volt. A kincstár a minőségű termelés bevezetésekor azért tette kötelezővé az általa kiadott dohánymag használatát, hogy könnyebb, finomabb erezetű és világosabb dohányokat termeljenek a gazdák és ezévben a kincstári dohánymag után valóban jobb minőségű dohány termett és a kedvező időjárás miatt a dohányok egészségesek, jól beéredettek és egyes helyeken rekord terméseket is adtak. A dohánytermelő gazdaközönség azt várja a kincstártól, hogy a kitűzött céh elérése érdekében még áldozatokat is hozva, a finomabb minőségű, könnyebb, illetve világosabb szinezetü dohányok beváltásánál éltekint a levelek kisebbnagyobb sérüléseitől, tekintve, hogy az ilyen hiba az előállítandó vágó anyag minőségét nem rontja, a termelők pedig nem fogják elveszíteni kedvüket a könnyebb és világosabb dohány termelésétől. Az igen szép számmal összegyűlt gazdaközönséget Puskás Antal, m. kir. dohánybeváltási főfelügyelő, a kir. dohánybeváltó hivatal vezetője a legszívélyesebb szavakkai üdvözölte, rámutatott arra, hogy a magyar dohánytermelés a csonka haza megerősödése érdekében milyen nagy felentőséggel bír és a legnagyobb szónoki képes»£gg«l nagyhatású buzdító szavakat intézet: a termelőkhöz és az egybegyűlt dohánykertészek és munkásokhoz, hogy a magyar dohánytermelés jó híre és sikere érdekében, de saját érdekükben is műveljék szeretettel és a legnagyobb gondossággal a dohány termelését és szjvíeljék meg a kincstár szakközegeinek minden tanácsát és útmutatását, aminek követése minden bizonnyal *a kitűzött cél eléréséhez fog vezetni. A jelenlevő gazdaközönség élénk ovációval fogadta a közszeretetben álló hivatal főnök buzdító szavait, ami után Lányi Imre kir. dohánybeváltási tiszt ismertette a minősé>gi dohánytermeléssel újra megállapított dohánybeváltási árakat és a beváltásnál figyelembe veendő egyéb tudnivalókat és osztályozási szabályokat. Ezek után Juhász Árpád m. kir. gazdasági főtanácsos, a pallagi m. kir. dohánykiséríeti állomás vezetője tartottá meg az aktuális kérdésekről a tőle megszokott tartalmas ismertető előadását, örömét fejezte ki afelett, hogy ez alkalommai először a megjelentek között látta a dohányoskertészek és munkások női családtagjait is, mivel tulajdonkép a dohánytermeléssel járó munkák 75 százaléka az ők gondos és szorgos kezük tevó«gBHBHHEHm kenységére vár és örvend annak, hogy ez alkalommal az aktuális teendők megbeszélésénél ők is je/en vannak. Az ő nagy tudásu ismertető előadásának közlésére terünk nincsen, de annak ismertetése ilyen uton szükségtelen is, mivel Juhász Árpád. őméltósága minden alkalmat feíhasznál arra, hogy a dohánytermelő gazdaközönséget a szükséges és aktuális teendők .elvégzésénél a kellő felvilágosításokkal és útbaigazításokkal éllássa, őket gyakran a helyszínen keresi fel és a .legközvetlenebbül állandóan rajta tartja irányító kezét a magyar dohánytermelésen és bárkinek készséggel nyújt felvilágosítást, ha hozzá akar személyesen, akár írásban fordulnak. Ugyanezt mondhatjuk a Kir. Dohánybeváltó hivatal agilis tisztikaráról is. A minőségi dohánytermelés első éve a jelek szerint — hála Istennek — sikeresnek Ígérkezik és amennyiben a dohányok csomózása, bálozása és beszállítása idejében a jelenleg még kedvező időjárás megmarad és a termelők a kapott útbaigazításokat megszívlelik, ugy a termelők bizonyára megfogják találni számításaikat, ami némileg pótolni fogja az ezévi katasztrófális fagykárok nagy veszteségeit. Papp Géza, egyesületi titkár. Continental-szálloda Budapesten VII., Dahiny-utca 42—44. n. Táviratok: Contínentalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Ti*ria«ág! — Kényelem I — Elöiikenyiég 1 Miaden szobában hideg-meleg folyíriz. központi fötés. Egy*íy»» »*obik árai: 5, 6, 7. S, 9, )0 pengő. Kétágyas szobák árai: 8, 9, 10, 11, U. 15, 18 pengő. Szobák telefonnal. 7071-a Szobák fürdőszobával. Semmibe ívelő hidak REGfNY Fehér G*«r. 29 — Adja Isten — válaszolt Amálk^ és felállott, de olyan gondterhes arccal, hogy a szolgabíró elnevette magát. Az öreg nő a ^verandára sietett. Ott azonban nem talált senkit. A fiatalság épen akkor kanyarodott be a főút végén a gyárkert felé. Elől Magda és lovagja mentek, utánuk pedig Kató a hadnaggyal. Amálka utánuk nézett reménytelen, üres tekintettel. Csak most, ebben ? pillanatban látta, egészen... milyen szánalmas, vézna semmik az ő intelmei, törekvései, féltése amazok virágzó, életerős ifjúsága ellen. Abban a pillanatban, mikor lefordultak az útról, a leány valamiért elkacagta magát. Öt magát már nem lehetett látni, de a kacagása még idáig hangzott. A nő szemeiből kibuggyant a könny. — Az övé már — gondolta reménytelenül és még egyszer végignézett a kerten, amelynek friss bokrait meg-megborzolta a szél. VIII. A gyerekek keresztülmentek a kerten. Egy meglehetősen uj deszkakerítéshez jutottak, amelyen át kis ajtó vezetett a gyárkertbe. ~ Ez még beépítetlen terület volt, legnagyobb részt olyan állapotban, ;thogy a gyár átvette az özvegytől. Átmentek. A park elhanyagoltsága sohasem volt olyan szembetűnő, mint ilyenkor, tavaszszal. A fák, bokrok pompás fiatal zöldje élesen ütött el az őszről itt maradt rozsdavörös avartól, amely helyenként olyan magasan állott, hogy az utat csak sejteni lehetett alatta. A túloldalon vagy 40—50 lépés hosszú kőfal még állott, maradványa a régi falnak, amely a hajdani portát a parkkal együtt körülvette. A fal mentén sürü, elvadult bokrok, málna, mogyoró és bodza egymás mellett. Egy kis domb tetején egy vén cserfa, amelynek fél oldala le volt száradva. Alatta korhadó deszkafilegória, itt-ott még végigfutott rajta a vadszőlő. A dombon tul egy patak folyt keresztül a kerten, amelynek vize tóvá szélesült. Vén odvas fűzfák állották körül. — - Szaladjunk fel a filegóriáig 1 Indítványozta Magda. — Az urak adnak nekünk harminc lépés előnyt, aztán elfoghatnak, ha elérnek — Nagyszerű gondolat — lelkesedett a hadnagy. Csak Kató látszott kedvetlennek. Mig Magda a harminc lépést mérte, elfordulva, szótlanul várt. A tiszt gyönyörködve, jókedvvel nézte, majd legényesen dobta neki oda a szót •. — Valakit megfogok most ! — Lehet, — felelt ez elmosolyodva. — Azt fogom meg, akit akarok. — — Vagy akit tud — vetette vissza a leány bizonyos ideges éllel. — Majd meglátjuk. — Meg. Az előkészület megtörtént, mindenki elfoglalta a helyét. — Én majd kiáltok, szólott vissza Magda. Hadnagy ur vigyáz, hogy Gyula ne csaljon. Most! Elkezdtek futni. Az első lépések után Kató érezte, hogy a haja kezd leomlani.^ösztönszerűen meglassudott, de aztán megint nekieredt, egyik kezével a haját tartva. Már hallotta is maga mögött a lépéseket. Dacosan összeszedte magát. A haját elengedte ! az lezuhant és úszott utána a levegőben és futott-futott, mintha ettől függött volna az egész élete. Még nem ért a domb aljáig, mikor dereka köré fonódott a fiu karja. A katona erősen magához szorította a lányt, amint együtt szaladtak még pár lépést. Kató gyorsan kifordult, de a kjbomlott haja végigsurolta a férfi kezét, vagy két-három szál haj beakad a gyűrűje fejébe s leszakadva a többi közül, ott maradt. — Itt van a győzelem dija aranyban — kacagott a fiu, amint ujjára csavarta a hajszálakat. A lány komoly volt és nem szólott semmit. Szótlanul mentek fel a dombra, ott találták a másik párt. Gyula rosszkedvű volt, mert lemaradt s Magda ezért kegyetlenül kinevette, sőt vigasztalás ürügye alatt még bosszantotta is. A hangulat meglehetősen nyomott volt és a társalgás el-el akadt. Magda nem sokáig állotta ezt, egyszerre ideges türelmetlenséggel ugrott fel : — Na, maguk szépen mulattatnak itt bennünket ! Ha igy megy, külön társaságot alakítunk Katinkával. Hát mondjanak valamit, amivel eltölthessük az időt ! Szóljon maga ... maga ... gimnázista ! — Játszunk — buvócskát — indítványozta a fiu bizonytalan hangon. — Szellemes és főleg uj — legyintett Magda megvetően. — És hadnagy ur mit ajánl ? — Azt, hogy tényleg legjobb lesz, ha bújócskát játszunk. A hely nagyon alkalmas, maguk bújnak, mi keresünk. — Jó, nem bánom — felelt a lány egyszerre váratlan jó kedvvel. Aztán megfordítjuk, a lányok keresik majd az urakat. Kikaparjuk mi az avarból is, csak férfi legyen — kiáltott fel olyan, hangon, amelyen észrevehető volt, hogy valami nagylánytól tanulta el. — Aha ! Én már fogtam is egy férfit — kiáltott fel a tó felé mutatva gúnyos nevetéssel. — Ö meg fogja velem osztani ábrándjait, már pedig néki van elég, azokon kotlik jelenleg is. Mindenki odanézett. A tóba egy egészen ferde, majdnem vízszintes törzsű fűzfa nyúlt be, ennek a törzsén, a víz felett ült Gáborka. Egyik kezével egy ágat ölelt át, a másikkal támaszkodott. Olyan mozdulatlanul ült ott, mint egy szobor s a fejét ugy lehajtotta, hogy az arcából épen semmit sem lehetett látni. — Mit csinál ottan, talán horgászik ? — kérdezte a hadnagy félig nevetve, félig csodálkozva Katótól. — Nem, — felelt ez zavartan. Ilyen ő szegény, különc egy kicsit. Nekem sokszor mondta már, hogy csak a felleg meg a viz, amit érdemes nézni az egész világon.