Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

1929. nvember 24. jsfyiryidek. 5 Vasárnapi írások — Történetek a Reresztfiamról. — A KUTYA A keresztfiam nagy fegényke. Második elemista már és ködös reggeleken hátitáskával és "benne hatalmas lekváros kenyerekkei megterhelve, szörnyű komolyan trappol kis erős lábain az iskola felé. Délben aztán virágos kedvvel, panyókára vetett kabáttal ,kézre szijjazott táskával ugy üget hazafelé itt a város végén, hogy a szomszéd kutyája tönkreugatja a torkát és boldogtalan füleinket. Persze, mindakettő nagy hős, ha kerités van közöttük. De hogy melyik a vitézebb, máig is eldöntetlen. Mert egy izben láttam kettőjük találkozását, mikor a szomszéd kapuja történetesen nyitva maradt. A kis csaholó mopszli konokul várt a kapu árnyékában. A sarkon megjelent egy előrefenditett táska, azutiln egy égő piros arcú szőke fejecske s végül az egész keresztfiam az utána uszó kabátszárnyakkai. — Vau, au, Róbert — kiáltott be a sarokház farkaskutyájának. A kutya barátságosan. és fölényesen morgott. Erős emberek tűrik ilyen fölénnyel a gyöngék boszszantását. A keresztfiam tovább trappok 'és (horrendum dicere!) fütyülni kezdett. (Ugyan hol tanulta?) Parányi száját összecsucsorította s ugy fujt, hogy még a nyaka is előrefeszült tőle. Riadt kis füttyhangok merészkedtek elő, körülbelül olyanok, mint a fecskefiók első csipogását. Közelédett a szomszédházhoz. A mopszli morgott. A keresztfiam fújta. A mopszli csaholt. A keresztfiam fújta. A kutyácska kifutott. A keresztfiam fütyülője ijedten hallgatott eí s a hadonászó táska megállt. A kiskutya az összefutás ijedtségében feült. A keresztfiam is majdnem feült. Igy nézték farkasszemet vérfagyasztó pillanatokig. Akkor körülbelül egyszerre, mindkettő hátat for•itoftti, ^kiskutya vonitva a kapu árnyékába, a hős Bandi koma futva hazafelé. Igazán nem lehet eldönteni, > ki volt nagyobb . A MACSKA Az állatok iránt különben már évekkel ezelőtt is nagy előszeretettel viseltetett. Hároméves múlt Bandi és az emberek meg az Istenke viszonyáról még szörnyen tisztulatlan fogalmai voltak. (Meg lehet neki bocsátani, mert ezekben a nagy dolgokban mindnyájan járatlanok maradunk!) Egy nyári , délután valahonnan az udvar bokrai és virágai közül éktelen macskanyávogást és tehetetlen nyivákolást hallottam. Az ablakból csak a Bandi borzas szőke fejecskéjét láttam fei-fel tünedezni a nagy piros mályva virágok közül. Óvatosan kimentem hát és egy bokor mö1 güi lestem, mi történik. Szeretett keresztfiam a három újszülött macskát az anyjuk kétségbeesett nyávogása közepette derekuknál fogva egy szijba rakta egymás fölé s szörnyű erőfeszítésekkel igyekezett a hátára venni. Persze a macskák minduntalan kipotyogtak s keservesen nyivákoltak, mire Bandi koma nem sajnált egy-két barátságos megfegyintést és ilyenféle biztató szókat: — Nem hallgatsz! Ne sirj, mert sarokba állitlak! Azonnal hagyd abba ! Szegény kis macskák azonban nem hederítettek a barátságos felszólításra, csak az ütlegekre. Én mint a gondviselés, léptem ki a bokrok árnyékából, hogy latbavetve egész tekintélyemet, az állatvédelemről némi "felvilágosítást nyújtsak a kis haszontalannak. Pedagógiai ihlettől eltelve kezdtem hát eképen: — Haszontalan gyerek! Hát van szived ezeket a gyámoltalan állatokat bántani? Azt hiszed, nekik nem fáj? S hogy némi ízt kapjon ebből a fájdalomból, megcsapkodtam én is keresztfiam nadrágocskáját a legkevésbbé sebezhető részén. —- Ugye, hogy neked lem jó, ha kikapsz ? I.ásd, most az Istenke az égből látta, hogy kínoztad az állatot és haragszik rád. Igen, — mondtam saját pedagógusi nagynagyszerüségemtől elragadtatva — az Istenke mindent Iát s most Ö küldött engem, hogy ne hagyjam bántani ezeket a szegény cicákat. A keresztfiam csak állt és nézett, egyre nézett rám kerekrenyitott nagy kék szemével s mivel sehogyansem tudta elgondolni, hogyan küldhetett engem az Istenke a macskák védelmére, felejthetetlen naivitással megkérdezte: — Talán irt? Másnap szörnyű komolyan járkált az udvaron. Nem játszott. Végre titokzatos arccal jött hozzám. — Kyesztmama, — kérdezte — ha én bemegyek a pincébe és bezárom az ajtót, hogy egészen sötét lesz, ott is meglát Istenke? — Igen, — mondtam csodálkozva. — De ha a kútba íemennék és a viz alá bújnék el, ott is meglátna? — kérdezte s kis sima hamvas homlokán apró, finom ráncok képződtek a nagy gondolkozástól. — Ott is, — feleltem szomorúan. Láttam, hogy csupa gond. Megcsóválta a fejét, elment. — aznap nem mertem a keresztfiam csodálkozó, elkomolyodott szemeibe nézni. A KÖNYV Bizony, már második elemista a kisfiú. És mind többször ráncolja a homlokát a kockás számtanirkák felé hajolva vagy mikor nagy, kövér betűket rajzol és kiadós malackákat pottyant a fehér füzetre. Valamélyik nap, hogy a leckéjével végzett, bejött hozzánk. — Kérek valami olvasnivalót! — Anyukádnak kéred — kérdeztem. — Nem, én akarok ofvasni, — mondta. — Ugyan — néztem rá csodálkozva — hát ott az olvasókönyved. — Azt már kiolvastam, egészen. Nagy volt a csodálkozás, mert Bandi fiút az őszeleji szép napokon alig lehetett becsalni a naVonás Vanisliim; &Co1d Creams A női szépség ápolására és megőrzésére! Kapható drogériákban, tyógyszertárakban és illatszertárakban, vagy a főraktáron Neruda Nándor Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 10" 6918pos udvarról a könyve mellé. Mit is adhatnék neki — t.öprengtem—, hiszen nincs egyetlen meséskönyvünk sem. — Persze, — mondtam némi malíciával az uramnak, — ha valakit csak Áldásy, Szegfű Gyula és Ballagi, Hóman meg a nagy Mangold érdekelnek és Kármán pedagógiai elvei, az nem tud könyvet adni egy gyerek kezébe. — Dehát csak nem kívánod, hogy Grimmet és Andersent olvassak — védekezett nevetve. — Különben add oda Swiff Gulliverjét, ha mered. Végre találtam valamit s merészen nagyreményű keresztfiam kezébe adtam Rabindranath Tagore Postahivatalát. — Végeredményben ez is mese védekeztem, egy kis beteg fiu meséje. És megmagyaráztam a gyereknek, hogy ki a; a Kis Amaf, az aludttejárus, a doktor bácsi, aj apóka. Bandi figyelmesen hallgatott s elment a könyvecskével. Egy óra múlva visszajött. —- Keresztmama, ezt a kisfiút nem akarják levegőre vinni, pedig az nagy baj. Mikor én hurutos voftam, mindig a nyitott ablaknál feküdtem és a tanitó ur is moridta, hogy a friss levegő meggyógyít. írni kellene, hogy engedjék ki játszani azzal a mókussal. Másnap délután, hogy egyedül voltam, ismét bejött hozzám, kezében a könyvvel . — Nézze, keresztmama, ez a gyerek aludttejet akar venni és nincs pénze. Nekem vasi tíz fillérem, hatért levonót veszek, négyet küldjünk él neki. Jó? És olyan meghatottan emelte rám csillogó tiszta gyermekszemét, hogy nekem kicsordult a könnyem. M. Juhász Margit. á város jannárban véglegesen átveszi a temetőket az egyházaktól A vasúti temető fáit nem használhatja föl senkisem (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A város uj költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban a képviselőtestület határozatot hozott a temetők végleges átvételéről. A képviselőtestület már a mult évben elhatározta, hogy az északi és a déli temetőt 1930 januárjában átveszi az egyházaktól, a régi temetők helyébe városi köztemetőt létesít. Most a képviselőtestület tovább ment. Felhatalmazta a polgármestert, hogy a köztemető kezeléséről és felügyeletéről átmenetileg egy esztendőre átmenetileg helyettesítés utján gondoskodjék és az eddigi egyházi temetőőrök és sírásók helyébe két temetőőrt alkalmazzon ideigfenesen. Ezeknek az őröknek javadalmazására egyenként 1704 pengő kiadást állítottak be a költségvetésbe. A vasúti temetőre vonatkozólag a képviselőtestület leszögezte, hogy ez a temető hosszú idő óta zárva van és telekkönyvil'eg is a város tulajdona. A képviselőtestület utasította a polgármestert, kérje fel áz evangélikus, református és gör. kath. egyházakat, hogy a vasúti temető használatát szüntessék be. Az északi és a déli temető végleges átvételére januárban kerül sor és ekkor az egyházak használati joga ezekben á temetőkben is megszűnik. ev. Kossuth reálgimnázium »88. sz. Szabolcs cserkászcsapata« az elmúlt nyáron julius 3-tól 28-ig három héten át Nagyar község' határában táborozott. A táborozáson OLVASSA EL? 7380 A HUNGÁRIA cipőáruház a Nyirvidék mai számához mellékelt röpcéduláját. ÜZLET FELSZÁMOLÁS ! KIÁRUSÍTÁS ! MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT OLCSÓ ÁRAK! á „88. sz. Szabolcs cserkészcsapat" vasárnap délután táborzáró ünnepélyt tart az ev. Eossnth reálgimnáziumban Kozák István tanár cserkészparancsnok vezetésével 40 cserkész vett részt. A táborozás minden tekintetben a legjobban sikerült s annak lefolyásáról a szokásos táborzáró ünnepélyen, november 24én, vasárnap délután 5 órakor fog a csapat beszámolni. A táborozás nevezetesebb mozzanatait Kozák István parancsnok ismerteti, a cserkészfiuk pedig költemények, dalok előadásával £ tréfás cserkészjátékokkai fogják szó| rakoztatni a közönséget. ( A táborzáró ünnepélyen osztja ki I a parancsnok azokat az emlékla« pokat, amelyekkel a íegderekasabb cserkészmunkát végzőket tünteti ki a csapat. A táborzáró ünnepélyre külön meghívókat nem bocsátott ki a parancsnokság s ezúton hiv meg mindenkit, akik a cserkészmunka iránt érdeklődnek. Belépődíj nincs.