Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-20 / 265. szám

1929. november 22. jntyírvidék. & ícmaa A kávéban fo$ffein káros hal Ismeretes, hogy igen he­ves ellenzője volt 'fogyasz­tásnak. Azon suhegségét, mely őt a leipzigi >dása vé­gén megtámadta é fél évig gyötörte, szintén avezés ro­vására irta, Goethék a leg­nagyobb német kö, hanem nagyon exact ész kiváló, sokoldalú természe is. Ez­irányu készségénekyitéka a szinelmélete, továl emberi középállcsontra voi felfede­zése. Semmikép nesult te­hát az ő megfig} lekicsi­nyelni, ha nem ik azok a XVIII. századbimányos kísérletekkel alátánés szak­emberektől megerőGoethé­mek a kávé iránti ave leg­inkább abban a le\it kife­jezésre, melyet ő ól való visszatérése után (3 von Steinhoz irt, kinek levelé­ből kiérzett nyugtot arra •ezeti vissza, hogyiezteté­se dacára még mindiik kávét iszik, ami miatt Goees szem rehányást tesz nekifein ha­tására vonatkozó ket én nem végeztem, de rem az előkelő kutatók 'ait és részben praxisombaoen sa­ját magamon számzleletet nyertem. Önészleletoffein­mak nem a szivet éndszert illető káros hatásai ikoznak, I miután a kávét tulrtékben sohasem fogyasztot a ter­mészettől erős szivekéi és idegekkel vagyok n. E^zei szemben nem egysasztal­ttam a kávénak a gés bél­miiködésre gyakoroltefolyá­sát. Ez már fiatalahben is konstatálható volt, enazon ban a világháború célsze­rűtlen és szűkös táplálkozási vi­szonyok mellett. Ebben az idő­ben súlyos bélfekélyben és vastag­bélhurutban szenvedtem. A ko­rábbi kedvezőtlen tapasztalatokon okulva, a kávét'azonnal elhagytam és csak teát ittam, amely sohasem ártott a gyomromnak és beleim­nek. A Hag-kávé akkor Breslau­ban csak igen nehezen volt be­szerezhető. Ha néha a napi munka után kifáradva engedtem a kávé­élvezés kisértésének, bizony ala­posan megbántam. Még ma is — 1 amikor beleimre ugyan kissé ér­zékeny, különben egészséges va­gyok — teljesen távoltartom ma­gam a közönséges kávától. Hiá­nyát nem érzem, mert a coffein­mentes Hag-kávé azt teljesen pó­tolja nekem. Fiatal orvos koromban volt egy jó barátom, ki az éjszaka nagy ré­szét Íróasztala mellett töltötte és az álmosság érzését erős kávéval nyomta el. Súlyos furunoulosis­ban betegedett meg, ami gyak­ran gyomor- és bélzavarokkal kap­csolatos. Marienbadban tartott szí goru kura — természetesen teljes kávéabsztinenciával — hozta rend be. Aki magát csak némileg meg­figyeli, feltétlen rájön, hogy na­gyobb vendégség után fogyasztott kávé mennyire zavarja az éjjeli nyugalmat, bármilyen kellemes is legyen a pillanatnyi élvezet. Az utóbbi időben is tettem egy idetartozó megfigyelést egy urnái, kivef néha kártyázni szoktam; pul­zusrendellenesség állott be, me­lyet ő igen kellemetlennek talált. Miután játék közben sok cigaret­tát elszívott és erős kávét ivott, a dohányzásban való mértékletes­séget és Hag-kávét ajánlottam neki. Az eredmény rögtön mutat­kozott és tartósnak látszik, dacára hogy ma már ismét többet dohány zik, mjnt amennyi reá nézve ár­talmatlan 'lenne. A Hag-kávéhoz azonban szilárdan ragaszkodik. 50 éves praxisomból a coffein­ártalom igen sok esetét tudnám felsorolni, véleményem szerint azonban az esetek ilyen halmozása kevés értékkel bir. A berlini dr. Röttger röpiratában (mérgező él­vezeti cikkek) a coffeinártalom számos esete van előadva, melyek részben saját észletei, részben más orvosoknál körkérdés kapcsán be­számolt esetei. A legnagyobb óva­tossággal végzett állatkísérletek eredményei teljesen megegyeznek a betegágynál tett észleletekkel és rámutatnak arra, hogy a coffein a szervezetben igen sok támadási ponton hat, hol' káros befolyását kifejti. Különösen a Mendeísohn professzor »A coffein ellenjavalla­taid cimü kis munkájára szeret­ném a figyelmet felhívni. Rész­letesen van benne kifejtve, hogy az orvosok, kik műhibának tar­tanák egy cukorbetegnek állan­dóan cukorképző, köszvényes, hugysavképző táplálék rendelését, azonban nem helyeznék elég súlyt arra, hogy a coffeint eltiltsák azon betegeknél, kikre káros hatást gya korol. Ez annál is inkább feltűnő, mert a coffeintartalmu kávé hasz­nálata könnyen élkerülhető, a kel­lemesen izgatóhatásu, izre és aro­mára nézve teljesen azonos cof­feinmentes Hag-kávé által. Különösen figyelembe kell venni hogy könnyebb és célirányosabb a betegségek elkerülése, mint azok gyógyítása. Tehát a szabály ugy hangzik, ne várjuk meg, mig meg­támad bennünket a betegség, ha­nem már az egészség napjaiban kerüljük a coffeint. Miután ki van mutatva, hogy a coffein a szoptató nők tejébe átmegy és a gyermekek az izgató­szerek hatásával szemben igen érzékenyek, ezért gyermekük er­dekében a szoptató nők ne fo­gyasszanak coffeintartalmu italo­kat. Sziléziában a szoptató nők, helyes ösztönnel, izgató hatással nem bíró folyadékot — kamilla ­és bodzatea — isznak. Hogy az olvasóknak fogalmuk legyen róla, hogy a kávé milyen mennyiségű coffeint tartalmaz, közlöm, hogy a coffein maximális dózisa — melynek túllépésénél az orvos receptjén felkiáltójelet kell hogy tegyen — 0.5 gr. Az általá­nos dózisa azonban 0.05—0.20 gr. Ezzel szemben 15 gr. babkávéT cof­feintartaíma Rabow professzor sze­rint 0.10 gr. Ugyanennyi coffeint tartalmaz 5 gr. tea is. Miután azonban sokkal kevesebb sulyu teát használunk, mint kávét, ért­hető, hogy az előbbi sokkal ki­sebb mértékbep káros hatású. De még egy ellenvetésre kell megfelelnem, mely már sok ol­vasó ajkán lebeg, tudniillik, ők maguk, vagy ismerőseik évtizede­kig rendszeresen ittak kávét, anél­kül, hogy megbetegedtek volna, és még késői öregségükben is munkaképesek maradtak. Ez tény­leg igaz. Itt, mint sok más kér­késriél is, nagy szerepet játszik egy tényező, az öröklés. A jó tu­lajdonságok: az erős, ellenálló fi­zikum öröklése. Honnan tudjuk azonban, hogy ezt tényleg orököl­tük-e' Véleményem szerint azért itt is beválik a régi elv, hogy az elővigyázatosig „ a bátorsággal egyenértékű. Dr. O. Dyhrenfurth, 7292—1 egészs.-ü. tan. N öi kalapnjdonságok megérkeztek és a lfgolcsAhb ára­kon ára<itUtnak WALTERNÉ kulapszalonjábsn Luther-utca, 30. Semmibelő hidak RI Irta: F5bor. 2 4 Az impozánsnál komikusnak fur­csa vegyüléke voltirta nyakú, tömzsi alak, amint a sza vay általán nem illő sajátságos gesztusokká magát. — — Hát igen... aai mondani... hogy a szamarak... — mámelyik émber nem szamár — azt hiszik, hsten csak ott van.. pont csak ott, ahol ők. Az Isten pedig... örök élet és szeret e ott, ahol a buta ember nem keresi feln ugy is, hogy... nem bánja, ha meglesja, hogy meglesse az ember, csak aztán ahogy nem magya­ráz... Ez nagy baj, n: mindent érteni... de valamit mégis, ha.z a perc, amikor meg akarja mutatni Egyszer kimentem a nádasba rucázni. Néső ősz volt, esős novemberi délután, nnyodott erősen. Megálltam a parton, maszkodtam egy nyárfának. Vagy ötver tőlem mély siká­tor fúródott a nádaslötétség már félig belefészkelt. Titkos, fiy volt, olyan, ahol a ködök születnek, titoznevétlenül és már régtől fogva, irdatlan 1. Nahát... ininen jött ki. .. innen jöttGondolat. Itt ta­nultam meg, hogy i.tünk elvégeztetett minden, csak mi nem még, az elitéltek. A nád, az erdő, a nyámár régen tudják és szánakoznak rajta. ;m reszketett, de összeszedtem magam, Itam, hogy itt az idő teljessége, hogy ;osodjék előttem minden. A fogaim ösek, de megállót ­tam egyenesen és mepn a Gondolatot: Uram ! Ez a szerencsizág két táborban agyarog egymás ellen.k... a régi nótát fújja. Megifjul, vajudág, titánok küz­ködnek titánokkal, de rpén, kicsinyesen állanak az uj világterine előtt és nem tudják maguk sem, mea part, hova kel­lene menteni a rongáUV másik tábor. .. ezeket gúnyolja, kritizálja.. . ész nélkül, terv nél­kül, hit nélkül és képesség nélkül arra, hogy valamit kezdjen, ha véletlenül oda jutna a kor­mányrúdhoz. Oh uram, mondd meg, kit kell itt gyűlölni, kit kell itt utálni és kit kell okolni! ? Es szózat jött, szomorú és csendes, hogy... senkit, mert ebben az országban nincs tévedés vagy bün, csak fátum van, nincs jó ember, vagy gonosz ember, egyesegyedül csak szeren­csétlen ember van. Ne gyűlölködjetek, ne gyű­löljétek egymást — ezt mondta a Gondolat — csak szánakozzatok, szánakozzatok. Ha csináltok is óriási bűnöket, ha gyilkoljátok is gyermekeitek jövőjét, egymásra azért ne gyűlölködjetek, mert amit tesztek, azt nem ti csináljátok, hanem csi­náltatja veletek a nagy Átok, amely végig fe­küdt e szerencsétlen országon boldogtalan .szá­zadokon keresztül. Majd eljön az a nap, amelyik megszentel minden hibát, kiengesztel minden bünt: a leszámolás napja. És nem lesz a vilá­gon, aki ne szánakozna rajtatok, aki meg ne bocsájtana nektek. .. nem lesz semmi, csak szá­nalom és csend és az ember millióinak szemé­ben gyászkönny ül. — — Ezt mondta a Gondolat. Én pedig haza indultam. De másnak láttam most már min­dent, mert mindenütt előttem volt... a Gondolat. Ránéztem egy sor kedvetlen, nyurga akácfára és tudtam, miért olyan szomorúak. És azóta akár­hova megyek, előttem van a Gondolat, csak ezt látom, mert ott van mindenütt. Ott guggol még a szemben lévő falon is, mert azt se tudjuk többé felépíteni, ha egyszer megrogy. Addig tart az uraság, amig a tégla bírja — fejezte be rekedt, gúnyos kacajjal s utána kettőt-hármat sóhajtott mint aki valami nagy tehertől szabadult meg. A hadnagy hallgatott egy darabig, egyszerre azonban megrázta a fejét: — Hiszed te azt, amit most beszéltél ? — kérdezte. — Hiszed te azt, hogy én nem hiszem? — kérdezte viszont a kis ember. — Én ? — Nem tudom. Lehet, hogy iga­zad van, de... most ... nincs szükség igazság­ra, itt hinni kell. Ha hiszünk a győzelemben, győzni is fogunk. — — Nem fogunk győzni — legyintett a másik. — És miért higyjem ezt, mikor amazt látom ? — — Hogy higyje más is. — — Más? Kik azok? A buták? Azt hiszed, megfertőzöm a körülöttem lévő butákat ? Ne félj nem hagyják azok magukat olyan könnyen. Nem vetted még észre, milyen aggodalmasan össze­tartanak ? És igazuk is • van. Mert a butaság alapjában véve mégis nagy, amit csak az eny­hít, hogy az ilyen ember mindig szembe ta­lálkozik pirosképü, mosolygó kollégákkal. Nem vetted még észre ? — kérdezte különös fontosko­dással, hogy a pirosképüek ösztönös szövetség­ben állanak a sápadtképüek ellen ? — — Miért ? kérdezte a hadnágy és elmoso­lyodott. — Ne nevess, ne nevess ! — kiáltott ez tü­relmetlenül. Ez a te ügyed is, te is a mi céhünk­ből való vagy, a sápadtképüek közül... vagyis hogy.. . nem is az arcszinen fordul meg a do­log, hanem... ott van az arcodon a jegy, a mindjárt. Hát... minden arcra van írva egy mondat, ami az életünk summája. A tieden egy rövid, felkiáltó mondat van; körülbelül ez : Fü­tyülök mindenkire ! Aha, kezdel már érdeklődni. Hát... az ilyen mondat nem rossz ómen, de azért ne örülj, mert ez nem utolsó szó a do­logban. — Miért ? — szólott a fiatalember és ne­vetni próbált, de az arcán egyidejűleg furcsa elképedés jelent meg és a szemeit nem vette le a férfi arcáról. — — Öregem, először is hagyd abba a neve­tési kísérleteidet. Nem fognak sikerülni, nem vagy te ahhoz elég buta. A régi jósdák szavait komolyam «éte csendben fellett hallgatni, már pedig én vagyok olyan okos, mint akármelyik régi jós. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents