Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-19 / 264. szám

1929. november 22. jntyírvidék. & Korányi a jóvátételi tárgyalásokról * * * Báró Korányi Frigyes a ma­gyar kormánynak a párisi jóváté­teli bizottságban kiküldött dele­gátusa hazaérkezve, párisi műkö­déséről és benyomásairól nyilat­kozatott tett a 8 Őrai Újság mun­katársa előtt. Miután ez a nyilat­kozat éles világot vet azokra a szö vevényekre, amelyeknek eredmé­nyeképpen még most sem sike­rült a konferenciának dűlőre jut­tatnia az úgynevezett keleti jóvá­tétel kérdését, időszerűnek és hasznosnak tartjuk, báró Korányi megjegyzéseivel tüzetesebben fog­lalkozni. Tesszük ezt annál is in­kább, mert Korányi, mint párisi követ éveken át állandó összeköt­tetésben állott a konferencia irány adó közegeivel s kitűnően ismeri azt a talajt, melyet a kisantant alaposan aláásott farkasvermek ­kei. Báró Korányinak legelső meg­állapítása ugyanis az, hogy a meg­egyezés kizárólag a kisantantálla­mok megbizottainak teljes rossz­hiszeműségén bukott el, dacára annak, hogy a magyar kormány á legkonciliánsabb módon igyekezett kiegyenlitő javaslatával a fennálló nehézségeket elhárítani és ezzel a konferencia tagjait megegyezésre birni. Hiába igyekezett a magyar kor­mány delegátusa bebizonyítani an­nak abszurd voltát, hogy a hábo­rú megindításáért nem felelős és a területe kétharmadrészétől meg­fosztott Magyarországon jóváté­telt keressenek azok az államok, amelyek Magyarország testéből busásan gazdagodtak, a konferen­cia tagjai némák és süketek ma­radtak, minden érveléssel szem­ben és még sikerdus vívmánynak tekinthetjük azt, hogy a végleges döntés áthárítható lett a hágai konferenciára. Korányi megállapítása szerint a kisantant minden igyekezete oda irányul, hogy Magyarországot mondassák le a békeszerződés ama jogról, mely az utódállamok magyar kisebbségeinek ingó és 250-ik paragrafusában biztosított ingatlan vagyonát biztosítja a le­foglalás és elkobzás veszélye el­len. E lemondás kikényszerítése által amnesztiát véltek szerezni az utódállamok a békeszerződések megszegéséért. Csak helyeselhet­jük, hogy a magyar kormány ki­küldötte, észrevéve a csapdát, ke­reken és határozottan tiltakozott mindenféle joglemondás ellen és ezzel Sikerült elérnie azt, hogy a jogi helyzet a konferencia után is tiszta és változatlan maradt. És hiába fenyegetőztek a konferen­cián a kisantanték azzal, hogy a megegyezés meghiúsulása esetén a jóvátételi bizottság döntését fog ják provokálni a magyar jóvátétel kérdésében, a magyar kormány képviselője, igazságunk tudatában nem rettent vissza a fenyegetések tői és nem mondott le arről a jo­gokról, amelyek elveszese erköl­csileg és anyagilag is kiszolgál­tatná a megszállott területék ma­gyarságát az utódállamok nack. nalista falánkságának. Korányi e határozott magatartását azzal in­dokolja meg nyilatkozatában, hogy ismeri személy szerint a jó­vátételi bizottság tagjait s azokat lelkiismeretes és igazságos embe­reknek tartja, akik nem vállalkoz­nának arra a szerepre, hogy mi­ként az elitéltet a biró a hóhér­nak: átadjon minket kivégzésre a kisantant államainak. A Misszió, a görög katholikus, református, evangélikus, izraelita és az Általános Jótékony Nő­egylet 300-300 pengőt kapott Erdőhegyi Lajos főispánnak a szegények javára juttatott 1800 pengős adományából , (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Szombaton lapzártakor értesül­tünk arról a szociális érzéstől át­hatott elhatározásról, hogy vár­megyénk uj főispánja, dr Erdőhe­gyi Lajos az installációs vendég­látást 1800 pengőt kitevő összeg­gel megváltotta a szegények javá­ra. A félajánlott összegből egyen­ként 300—300 pengőt kaptak azok a Nőegyletek, amelyek Nyír­egyházán a jótékonyságot tűzték ki működésük legfőbb céljául. — Közleményünkben csak futólag érintettük azokat a nyíregyházi jó­tékony nőegyleteket, amelyek az 1800 pengős adományból egy-egy részt kaptak és nem adhattuk még teljes névsorukat. Ezek a nőegyle­tek a következők: I. a Szociális Missziótársulat, elnöke dr Kállay Miklósné; 2. a Görögkatholikus Nőegylet, elnöke dr Kosinszky Viktorné, 3. a Református Nő­egylet, elnöke Mikecz Istvánné; 4. az Evangélikus Nőegylet, el­nöke Gedúly Henrikné. 5. Az Iz­raelita Nőegylet elnöke, dr Fleg­máim Jenőné. 6. Az Általános Jó tékony Nőegylet, elnöke dr Bencs Kálmánné. A hat jótékony nő­egylet elnökei már szombati nap folyamán értesültek a 300 pengős adományról, amelyért szegényeik nevében meghatottan mondottak köszönetet dr Erdőhegyi Lajos fő­ispánnak. Értesülünk szerint a nőegyletek a közeli karácsony alkalmát hasz­nálják fel arra, hogy a szeretet sugallta adományt hathatósan, a legégetőbb nyomor helyeire való juttatással használják fel. Nofember 18-án és 19-én, hétfőn éi kedden 5, 7 és 9 órakor LAURA LA PLANTE leguj abb attrakciój a BOTRÁNY Háaassági ötszög-filmdráma 9 felv. Hogyan kell a nőkkel bánni? Metró híradó. Vígjáték 6 felv. Metró híradó. Szerdán Csütörtökön Diana Cralla: Bujdosó jegyesek Minden vadásztól egy-egy nyulat kér a Vadászok Szövetsége a Vadászok Országos Székháza javára (A »Nyirvidék« tudósitójától.) A bajtársi szellemtől áthatott vadászokra bizonyára áldozatkész­ségre inditóan hat az a megkere­sés, amelyet a Magyar Vadászok Országos Szövetsége intézett a vármegye alispánjához, a Vadá­szok Országos Székházának meg­teremtése ügyében. A Vadászok Szövetségének kérelme, amelyet Mikecz István alispán közzétett 'Szabolcsvármegye Hivatalos Lap­jában a következő: Méltóságos Alispán ur! A kü­lönféle fogfálkozás szerint rekru­tálódó csaknem minden társadal­mi csoportnak megvan már a ma­ga székháza, segélyegyesülete. A jegyzők, tanítók, tanárok, erdé­szek, gazdák stb. székházzal, üdü­lőtelepekkel, segélyegyesülettel rendelkeznek: csak éppen a vadá­szok társadalma áll szétszórtan, hajléktalanul. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége programmjá­nak sók üdvös pontján kívül azt is felirta zászlójára, hogy szabad ég alatt kóborló vadászokat tető alá hozza, midőn a Vadászok Or­szágos Székházát megteremti. A székház igazi meleg otthona lesz a vadászoknak és bölcsője a va­dászkulturának, mert az olvasón, társalgón, szakkönyvtáron, étte rem és sutterénben elhelyezett lö­völdén kivül 15—20 megszálló szoba is lesz az épületben, ahol a vidéki vadászok csaknem ingyen meleg otthont, az étteremben, tár­salgóban vadásztestvérekre talál­nak. — Az Országos Székházat azonban csak ugy tudja megvaló­sítani a Szövetség, ha ezen ne­mes törekvésében az ország ösz­szes vadászai támogatják. A Szö­vetség nem kér sokat, csak ala­mizsnát: minden vadásztól égy nyulat. Ha a vadászok ezzel az egy-egy nyúllal, a vadásztársasá­gok és nagybirtokosok pedig kü­lön több nyúllal segítségre sietnek ennek a kifelé dicsőséget, befelé kulturát teremtő mozgalomnak, a székház 1930-ban tető alá kerül s az ormára felvont nemzeti lobogó fogja a magyar vadászok dicső­ségét, áldozatkészségét hirdetni. Tisztelettel kérjük tehát Méltósá­godat, hogy akár külön rendelet­ben, akár a vármegyei Hivatalos Lapban tegye kötelességévé a vármegye területén beosztott jegy­zőknek, miszerint a vadászokat szólítsák fel, hogy a Vadászok Or szágos Székházának felépítéséhez mindenki egy nyúllal, járuljon hoz­zá még ebben a vadász évadban. A székházalapra szánt nyul termé­szetben is beküldhető »Székház­ra« megjelöléssel" Bugramm "Ele­mér vadkereskedőhöz, Budapest, Központi vásárcsarnok, aki a flyul árát hozzánk juttatja; de beküld­hető a nyui's P alakjában i»­ugyancsak »Székházra« megjelö­léssel a Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége cimére: Budapest, V., Ferenc József-tér 3. szám. A küldeményeket a Magyar Vadász­újságban nyugtatjuk. Bízva Méltó ságodnak minden kulturális c^It szolgáló mozgalom iránt tanúsí­tott jóindulatában, kérjük a Szö­vetség szives támogatását. Tizennyolc szabolcsi község­ben harmincnégyen haltak meg tifnszban az elmúlt hóban (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Szabolcsvármegyében az elmúlt október hónapban nagyobb volt a halálozások száma, mint az előző hónapban és mint a mult eszten­dő október havában. A halálozási arányszám 27.12 százalék volt. — (Szeptemberben 20.28 százalék, a mult évben októberben 24 száza­lék volt.) A vármegye területén 676 egyén halt meg. Ezek közül 330 férfi, 346 nő. Az egy éven alul elhunytak száma 285, a hét éven alul meghaltak száma 105. Összesen 390 gyermek halt meg, ami az elhaltak 57.6 százaléka. A vármegyében 76, maláriá­ban 2 községben 2, gyermekbénu­lásban 2 községben 2, diftériában 22 községben 44, tífuszban 57 köz ségben 376 megbetegedés történt és 18 községben 34-en haltak meg. Az elmúlt hóban járványt állapi tottak meg Ibrányban, Demecse­ben, 1 Polgáron, ahol tífusz dühön­gött. Kanyaró járvány voTt Domb­rádon. A tífuszjárvány fennáll ma is Buj és Nyirgyulaj községekben. A nem hevenyfertőző betegség­ben elhunytak között nagy szám­mal vannak hasmenésben elhunyt gyermekek. Októberben összesen 1174 gyermek született. A meg­haltak száma 676, tehát a termé­szetes szaporulat 498. A legtöb­ben a nyírbátori járásban haltak meg, ahol ezer lélekre három ha­láleset jutott. A legkisebb a ha­lálozás a tiszai járásban, ahol 1000­re 1.77 haláleset jut. Az elmúlt hónapban emelkedett a fertőző megbetegedéseknek szá­ma is, Szeptemberben 309, a mult év októberében 327, az elmúlt hó­napban pedig 494 megbetegedés történt, a fertőző betegségben meghaltak száma 38 volt, annyi mint a mult év hasonló hónapjá­ban. Vörhenyben 13 községben 31, kanyaróban 6 községben volt meg­betegedés. ELE OÁNS LEVÉLPAPÍR AZ U JS&GBOLTBAN

Next

/
Thumbnails
Contents