Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-17 / 263. szám

1929. november 17. JNÍYÍRVIDÉK. zatos szolgája! Néztem mit csinál a végrehajtó? A végrehajtó súgott valamit a segédjének, a segéd eltűnt és csakhamar ott lovagolt a túloldali szomszéd kerítésén. Szerencséje volt, ott nem tartóztatták fel. Szépen beugrott a szomszédhoz, szépén kireteszelte a kaput, a végrehajtó ur szcpen besétált és szépen foglalt. Igy történt. Bonta. DIVAT • • • • • Csevegés a divatról A divat minden előírásaival szemben az okos és elegánsain megjelenni kívánó asszony a mindennapi délutáni ruhák céljaira a legalkalmasabb ruhát, a szőttes ruhát választja. Az egyszerű és mégis elegáns vonalai a szőtteskompléknak nak mindenben a modern zsömolyan érdekes, hogy alkalmazkodper vonalaihoz, amelyet kerek egésszé egy lerakott szőttesszoiknya tesz. Vagy ha kabátos ruhánk van, akkor a bluz az, amely változatossá és élénkebbé teszi a kifogástalanul öltözködő nőt, mig a kinakreppből, vagy poplinbót készült zsömper megtartja eredeti bluzalakját és ha ehhez a blúzhoz egy megfelelő és harmonikus szőttes szoknyácskát alkalmazunk, egy teljes egész ruhánk lesz. A szövőházak a tervező iparművé szék utmutatásai nyomán egy uj ruhadarabbal lepték meg a hölgyeket, a »shaker«-rel. Ezt az igen vékony bluz fölé szoktuk viselni és tulaj donképen nem más, mint egy durva szövésű bebujós kabát, amely nemcsak hogy a kanadai vadászbluzokhoz hasonló, hanem annak még a karakterisztikus jellegzetes nyakrészét is átvette. Az uj divatú »shaker valószínűleg e télen kezdi meg úttörő munkáját a hölgyek körében a jég- és hósport alkalmával. Emellett a »shaker< mellett szívesen viselik a hölgyek az olyan pulóvert is

; amelynek a nyaka az orosz gimnasztyorkától van kölcsönözve. Szin tekintetében az őszi hangulatnak meg fele loleg a szőttes dolgok csaknem kivétel nélkül a barna szintónusban vannak tartva, amelyhez vöröses színárnyalat járul, hogy élénkítse a monoton alapszint. A ruhák ornamentikája legtöbbnyire egyenes vonalú, de közkeletűek a más egyéb díszítési móddal tarkított szőttesek is. A szőttesek körében egy másik újdonság a csalódásig hü tweed utánzat. Ezeket rendszerint durvább szövésűre készítik, azonban nagyon jó melegek, tolfkönnyüek és érdekes mintázatnak. Ha a ruhán nyakkivágás szerepel, a legdivatosabb az U-alaku kivágás, vagy pedig a patentkötéssel készült és j a nyakat szorosan körülölető sima kivágás. A szőttesek még déldélutáni látogatóruhák 1 céljaira is roppant alkalmasak. Nemzetközi Baromíikiállitás Budapesten A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete f. évi december hó 5 —-8-áig, Budapesten, az Országos Tenyészállatvásártelepen nemzetközi baromfikiállifást rendez, amelyei ajánlunk igen tisztelt olvasó közönségünk figyelmébe. Baromfikivitelünk évről-évre emelkedik, ami világos bizonyítéka annak, hogy a baromfitenyésztéssel igenis érdemes « foglalkozni; hogy minő nagyszerű haladást tett ez a termelési ág, azt a kiállítás meg fogja mutatni. Minden tenyésztő vegyen részt ezen a kiállításon. Mutassuk be a magyar (fajtákat is. Galambok s házinyulak is kerülnek bemutatásra, az utóbbiak osztályának rendezése a Házinyúl tenyésztők Orsz. EgyesüleNaponta 10000 ember olvassa az ön hirdetését a „Nyíregyházi Telefonnévsof-ban Hirdetéseket jutányos áron a kiadóhivatal (Telefon: 1-39.) w a szerkesztősig (Telefon 5-22) vesz fel. tével karöltve történik. Sok igen szép díj áll rendelkezésre. A kiállítással kapcsolatban értékes előadások fognak tartatni. A kiállítás megtekintésére féláru menetdíj-kedvezmény áll rendelkezésre. Igazolványok kaphatók a rendezőségnél: Budapest, IX., ÜUői-ut 25., I. 10. Egy Máv. igazolvány ára 1.30 P. Duna-Száva-Adria vasútra 2 P. Az igazolványok érvényesek december hó 2 -10-ig. A rendezőség különféle kedvezményekről gondoskodott a félutazó közönség részere. Ezekre vonatkozó tájékoztató a kiállítás napi programmjaival, kedvezményeivel szállodákban, színházakban, egyéb szórakozó helyeken, fürdőkbea stb., ára 70 fillér. A rendezőség élén gróf Teleki Józsefné, a bírálóbizottság élén Békessy Jenő miniszteri tanácsos áll. NYILT-TÉR. Felhívás. Felkérem mindazokat, akik néha férjemnek, Dr. Lipschitz Endre fogorvosnak orvosi kezelésért, vagy fogmunkélaíokért tartoznak, tartozásaikat a Nyírvidéki Takarékpénztár R -T. nál számlámra befizetni szíveskedjenek. özv. Dr. Lipschitz Endréné 7229 6 Debrecen, Simonffy u. 7. sz. •) E rovat alatt közöltekért sem 1 szerkesztőség, sem a kiadóhivatal felelősséget nem vállal. Mindenféle szőrme legolcsóbban Donnenbergnöl, Rákóczi-utca 6. sz. Bristol szálló épületében. 68Í5 - 4 íott egy pohárral, azután folytatta, de ugy, mintha magának beszélne : — Hogyne hallgatna az okos ember ott, ahol még a buták se találnák témát. Nézz végig ezen a társaságon, mindjárt láthatod, milyen igazam van. Mindnyájunk képén ott a kényelmetlen "érzés, mert hallgatni nem mernek egymástól, téma meg nincs. A jó erkölcs azt kivánja, hogy a trágár anekdottákat a férfiak is, a nők is, külön-külön szobában tárgyalják meg. A háború untatja már őket. Hát uramisten, miről beszéljenek szegények, mert hiszen beszélni okvetlenül szükséges. Különben nem újság ez neked, a te faludban is igy van bizonyára. — — A maguk faluja nagyobb, mint a mienk? ~— vágott közbe Amálka, aki nyilván másfelé akarta vezetni a beszélgetést. — Nagyobb, de nincsen benne felényi élet se. Alföldi fészek, élettelen, lomha. — — Maga nem szereti a szülőfaluját ? — kérdezte idegenkedve a nő. — Nem igen van biz azon sok szeretni való. Nagyon sok por, sok rossz pletyka és álmos tunyasság. Azután meg... a falu bizalmatlan, sokszor az embert fúrja belülről valami, olyankor vissza-vissza áhit, de ha visszamegy, rendesen pórul jár, mert a falu nem mindenkinek engedi meg, hogy szeresse. Különös valami ez, ezer esztendő múlva is az lesz, ami most. — —• Talán más vidékről költöztek be ? — — Nem. Ugyanott lakunk kétszáz esztendő -óta, ugyanazon a telken. — — Tartjátok még a telket ? — szólott közbe nyomatékkal a szolgabíró. — Tartjuk. — felelte kedvetlenül a hadnagy. ' ' — Hacsak a háború ki nem taszit belőle — tódította a másik. — Az ám —- morogta a tiszt — nem lehet tudni. — — Hát a vagyon ? Az is volt bizonyosan liárom-négyszáz hold. — — Volt... de ... már nincs. — , — Tudtam — legyintett a szolgabíró. Mij kor a nagyapád meghalt, apádnak akkor kellett eladni a földet. — — Körülbelül igy volt — válaszolta ked| vétlenül és csodálkozva a hadnagy. A szolgabíró felnevetett, valami kíméletlen, j szinte sértő volt a nevetésében : j — Elég öregem, ismerem már a ti sorsotokat is előre meg visszafelé. Apád kínlódik valami kis rossz hivatalban. Az öregebb paraszt még lekapja előtte a süveget, de a fiatalabbja már észre se veszi, ha épen nem muszáj. Este azután hazamegy és ha egy kicsit megszédít az a fél liter bor, amit Icigtől hozatott, hát elmeséli nektek pipafüst mellett, hogy a nagyapád milyen hintóban járt be a megyebálba, meg a vármegyegyülésekre. Elmondja, milyen volt a szerszám, milyenek a lovak. Mi történt, mikor mentek; mi történt, mikor visszajöttek. Ti már éppen ezerszer hallottátok ezt a tiz-husz történetet, de azért csak lopva mertek ásítani és ugy tesztek, mintha lelkesednétek. — — Géza, már megint ízetlen vagy — szóll közbe türelmetlenül a hölgy. — Talán találva érzed magadat te is ? — kérdezte ez gúnyosan hunyorgatva felé. Hát persze, ez nemcsak épen a Feketéék története, hanem egy kicsit a mienk is, az egész nagypipáju, kevésdohányu hétszilvafa históriája. A család régi és híres abban az egy rossz faluban, abban az egy kanál vízben, amelyhez tartozik. Ott gubbaszt, ott kínlódik a falu közepén, mint egy nagy anakronizmus, mint egy égve felejtett gyertya napfényes szobában. A körülötte lévő világhoz, az előreszaladó élethez nincsen már semmi, de semmi köze, a célja csak önmagában van. Urnák lenni, urnák maradni, ez az egyedüli cél. A rokonság a vármegyén, meg az udvarház, a becsület mind azt parancsolják, hogy áUani kell a sarat törésig, az uj, nekünk idegen világban is, ahol már karddal, meg protekcióval nem lehet elvágni a megoldhatatlan csomókat A föld, az ősi föld, ami az erőt adta, oda van már, oda végképen. De törvény, hogy állani kell a sarat csak azért is és a kölcsönök, a váltók, a kezesek utáni megalázó szaladgálásban is urnák kell maradni. Muszáj 1 Tovább kell, hogy menjen az uri élet, a rejtett szegénység szívszaggató fényűzése. És ha az őrült, reménytelen verseny lázában felőrlődik a férfierő, ha a beteggé zaklatott hisztérika asszony odabenn sikolt, oh ez nem baj, csak gyorsan becsapni ajtót, ablakot, hogy a házból ki ne hallj ék, hogy meg ne hallja, ki ne vigye az a rossz paraszt cseléd, aki a konyhában gubbaszt a hajdani fehérruhás kukták és kényes inasok helyén. Összetörni, sikoltani, küzdeni a reménytelen fátummal odabenn a nagy kőfalak közt, ez még nem baj. Az a fő, hogy kinn nem vesznek észre semmit. Holnap jöhet valami csuda és... ma még. .. virul a familiia. — Itt elhallgatott egy percre, reszkető kézzel hajtotta fel a poharat, azután folytatta: -í — A család pedig, amely mindent elnyel és a talmi ragyogás hamis pénzével fizet — a csajád.. . valójában régen nem él már, csak a mult energiája az, amely még benne vibrál és kirobban sokszor egy eszeveszett csárdásban, sokszor egy vadászbravur alkalmával. Az életerő lefelé hajlik már. .. elmaradt, elkopott valahol, nagy része ott veszett talán még a török zenebonák közt. Ami pedig megmaradt, azt megölte a rangkórság, a nagy kőambitusok henyélő, uri pipafüstje, meg a nagy szüretek, a sarkából kihajított kapu, amin szüntelenül jött be a vendég, és ment ki a vagyon. — A hadnagy feszült figyelemmel hallgatott, szinte előrehajlott, hogy hallhasson minden szót. A 110 a homlokát ráncolta. Az agglegény tudomást se vett róla. Vagy önmagának beszélt, vagy a hadnagynak. „ (Folytatjuk.) J