Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-11 / 232. szám

JMITÍRYIDÍK:. 1929. október 11. üj megvilágításban Bennünket a pártszempont s az elfogultság sohasem vadíthat ei annyira, hogy elismerőleg ne tud­junk még ellenfeleinkről is, ha po­litikai pályájukat olyan síkban fut ják be, amelyen minden igyekeze­tükkel a'köz javára óhajtanak len­ni. Gaál Gaszton nem kormány­párti politikus, harmadmagával kisded agrárpártot alapított s né­ha a legsúlyosabb közéleti kriti­kától sem retten vissza s nem egyszer a megyőzhetetelenségig csökönyösen tud ragaszkodni han­goztatott elveihez. Ez mind rend­ben van, helyesebb is, ha valaki a kimondott szót állja, — feltéve, ha előbb meggondolta — mintha egyik napról a másikra elveit a szögre akasztja. A balatonbogiári földesúr szava nemcsak azért ér­demes különösebb figyelemre, mert mögötte hosszú politikai pá Iya fekszik, de azért is, mert sze­mélye éles vonallal elhatárolható azoktól a csak azért is ellenzéki politikusoktól, akikből hiányzik a higgadtság, minden lében kana­lak s gyakran olyan problémák­ba is belenyúlnak, amelyekhez semmit sem értenek. Gaál Gasz­ton nevét a legutóbbi ellenzéki kampány alatt is többször Ian­szirozták. Amikor nyíltan követel­ték a kormány és a rendszer el­távolítását, a kormányzathoz hü s az azt támogató sajtó feltette a kérdést: kik volnának hát azok a politikusok, akik a Bethlen kor­mány általuk óhajtott távozása ese tén kormányalakításra vállalkozni nemcsak mernének, de azt az or­szág érdekében sikeresen meg is tudnák valósítani. Ekkor egész csomó közderültséget keltő nevet soroltak fel, akik közé bizonyára minden előzetes megkérdezés nél­kül Gaál Gasztont is beiktatták. Ez a kisjelentőségü ellenzéki csiny tevés annyiban érdekes, hogy most, amint Gaál Gaszton egyik legutóbbi nyilatkozatából kitűnik, távolról sem egyeztethető össze az ő gondolkozása azokkal a köny nyelmü és lelkiismeretlen politi­kai akciókkal, amelyeknek hullám­verése eltűnőben van. Ez a parázs őszi kampány, nagyon összeesett egy külföldi barátunk üzenetének napfényre jutásával s egy tiszán­túli egyházi méltóságot viselő fér­fiú elveinek naiv pontokba szedé­sévei. Ez utóbbinak érdekes hát­tere az is, hogy a pontok szerzője nagy előszeretettel hivatkozik az üzenetet küldő külföldi személyre, aki a távolból — jól ismert kö­rök behatása folytán — a revízió érdekében gyorsabb tempójú de­mokratizálódást kiván. Ezekre a mozgolódásokra Gaál Gaszton egy magyar politikus bátor és önérze­tes szavával félreérthetetlenül s megszivlelést érdemlőleg igy vá­laszolt: »Nincs szükség külföldről jött tanácsokra és tanácsadókra. A kormány hátamögött olyan erős párt áll, amely a re'áruházott ha­talom folytán a szükséges intézke­déseket minden külső politikai tá­mogatás nélkül is megteheti.« Ez a magyar beszéd. Kezdettől fogva helytelenítettük, hogy sorsunk irá­nyítását mások kezébe adjuk, a­vagy külső erőkre támaszkodva próbáljuk irányítani népünk és nemzetünk problémáit. A magyar nemzetnek saját erejéből keh el­érnie mindazt, amire aspirál s nincs kétség afelől, hogy helyes uton haladunk a végcél felé. Csak ne bénítsák a munka ütemét, ne kongassák félre a harangokat, amikor veszély nincs, ne próbálják közéletünk képét oly sötét színek­kel megfesteni, amilyenre ok nincs ne ingassák meg a nép hitét ve­zetőivel szemben s legfőkép ne válalkozzanak arra a hallatlan sze­repre, hogy idehaza minden nemes törekvést és szándékot lecsépel­jenek, hogy a tekintélyeket ily­módon a köz prédájává tegyék. Igaza van Gaál Gasztonnak, nincs szükség külföldről jött politikai ukázokra, üzenetekre és tanácsok­ra. Mi ismerjük legjobban prob­lémáinkat s ezeket nekünk kell a megvalósulás stádiumába is jut­tatnunk. Sokan állítják, hogy egy g demokratikusabb irányzat inaugu­rálása helyzetünket kellemesebbé tenné például az angol munkás­párttal szemben. Errenézve is megszívlelendő Gaál Gaszton ki­jelentése: »ha egy ország helyesen akar eljárni, saját berendezkedését elsősorban ne a külföld, hanem akként kell intéznie, hogy azzai saját polgárai legyenek megelé- 8 gedve.« A nemzet történelmének utmutató irányvonalai alapján kell jövőnk biztos és célravezető út­jait építenünk. Gaal Gaszton el­lenzéki oldalról bár, de mégis a jelenlegi kormányzat vezérgondo­latát erősítette meg, aki íme más szemszögből Ítélve, ugyanazt tart­ja helyesnek, amit mi rendületlen kitartással, igazunk tudatában dű­lőre fogunk vinni. Ezt a templomot az ősök jól építették, de jól építette benne Paulik János a maga életét: békét, szeretetet hirdetett egy emberöltőn át — mondotta Kállay Miklós dr. főispán az evangeükusok tegnap esti díszközgyűlésén (A Nyírvidék tudósítójától.) Egy év alatt másodízben volt örömünnepe a nyíregyházi ev. egy-r házközségnek, egy év alatt má­sodik lelkésze érte meg szolgá­latának negyvenedik esztendejét. Paulik János napja volt a tegnapi nap, őt üdvözölte nemcsak szol­gatársainak ragaszkodó szeretete, hanem e vármegye és e város fa­lai között élő egyházak, hatósá­gok, intézmények egész sora s ta­lán legbgnsőségesebben gyüleke­zete, amely a legközelebbről fi­gyeli tevékenységét, amely a leg­közvetlenebbül tud beletekinteni lelkébe, amikor tanitását, vigasz­taló szavait hallgatja. Este 6 órakor áhítatos csend­ben, imádságra hivó harangszó kondulása közben vonul fel a MELE közgyűlésének lelkészi ka­ra az ev. templomba, amelynek padsorait már zsúfolásig megtöl­tötte a több ezer főnyi közönség s akiknek soraiban ott foglal he­lyet egyházi, katonai és polgári társadalmunknak csaknem vala­mennyi reprezentánsa. A lelkészek bevonulása alatt az ev. egyházi vegyes énekkar Kre­csák László karnagy vezényletével Haendel Messiásának »HalIeluja« kórusát énekli a 12. h. gy. e. zene­karának kíséretével. Utána a gyülekezet a Jövel Szent Lélek Úristen... kezdetű korált énekli s Geduly Henrik püspök imádkozik, megköszönve a gyülekezettel együtt az áldást, amelyet Isten szolgájára, Paulik Jánosra kiárasz­tott. A hálaadó istentiszteletet az énekkar szereplése fejezi be Haydn Teremtés c. oratóriumának egy vegyeskari részének éneklésé­vel. * ! A templom közönsége ezután díszközgyűléssé alakul át. — Az elnöki asztal mellett az egyház­község elnökségén kivül a jpüspöki kar és a MELE elnökségének tag­jai foglalnak helyet. A közgyűlést Bencs Kálmán dr. m. kir. ikor­mányfőtanácsos polgármester, az egyházközség felügyelője nyitja meg a Magyar Hiszekegy szavai­val s felkéri Moravszky Ferenc ny. reálgimnáziumi igazgatót, hogy az egyházközség nevében méltassa az alkalom jelentőségét. Moravszky Ferenc méltatja t Paulik János lelkészi te­l vékenységét. 1 Századunknak küszöbén, Ma­gyarország boldog fénykorában foglalta el Paulik János lelkészi hivatalát — mondotta Moravszky Ferenc —, hogy itt a Nyírség paradicsomában teljesítse hivatá­sát. És az Ur megáldotta |azt a munkát, amelynek teljesítésére Paulik János vállalkozott, minek bizonysága a mai nap. Paulik János elismerést érdem­lő lelkészi munkásságában ott ta­lálja elsősorban azt az Istentől kapott kiváló képességét, amellyel az emberi szivén, ezen a bűvös hangszeren tud játszani. Mig egy­felől az erényeket magasztalja, máskor a bűnök felett suhogtat­ja a kárhoztatás ostorát s ihletett ajakkal, hittel és meggyőződéssel hirdeti e világ megváltásának nagy misztériumát. Amikor pedig a ha­zafias ünnepek hívják szólásra, óv a pártoskodástóí, egységre buz­tíit s hirdeti, hogy a Golgota után eljön a feltámadás. Papi munkásságát harmonikusan egészíti ki irodalmi tevékenysége s valamennyire reá tette koronául Isten felé c. müvét, mely 40 "év áldott magvetésének dus aratása. Ezért a nagyvonalú munkásság­ért áldja ma hálatelt szívvel gyü­lekezete a Gondviselőt, hogy ily erényekben gazdag lelkipásztort rendelt vezéréül s ezekért a gyü­lekezet nevében hálás köszönetet mond s élete további folytatására Isten áldását kéri . Geduly Henrik a főik ész társ • szeretetével üdvözli a ju­1 bilánst Az egyházközség üdvözlete után Geduly Henrik püspök emelkedik szólásra, hogy mint Ielkésztársa s mint a tiszai ág. ev. egyház­kerület püspöke üdvözölje Paulik Jánost. Visszaemlékezve a 13 hó­nappal ezélőtt Paulik János aj­káról elhangzott s őt üdvözlő sza­vakra, kijelenti, hogy amikor örömmel viszonozza az üdvöz­lést, nemcsak az egyházkerület ve­zetői polcáról teszi ezt, de Iel­késztársai szivének egész melegé­vel. Én 39 éve állok, te 30 éve ál­lasz ennek a gyülekezetnek az élén — mondotta a püspök. És ezalatt a 30 esztendő alatt, amelyet együtt töltöttünk el, sokszor volt alkalmam élvezni szived és szád megnyilatkozásait, szónoki beszé­deid műremekeit. Nyíltan vallom, hogy nem csak egyénileg volt min­den egyes beszéded élmény szá­momra, hanem fokozta az az együttműködésből fakadó örö-, met is. ( Hogy ha nem is kisérte rtiinden­kor törekvésedet siker, vigasztal­jon meg az a tudat, hogy a mag­vető munkáját sem kiséri nyom­ban "áldás. ( | A delelőn túl" az er'ő íaláha­nyatlik. Kívánja, hogy amikor élete n&pjta már-már alkonyul, legyen valósággá az a feltevés, hogy a sötétedő felhőkön tul aranyló napfény várja s e kial­vó földi világosság után megtalál­ja azt a másik világosságot, amely az örökkévalóságban van. Kállay Miklós: az evange­! Iikus egyház sohasem f volt békebontó Geduly .Henrik poétikusan szép gondolattal bezárt szavai után Kállay Miklós dr. Szabolcsvárme­gye főispánja lép az ünnepelt elé s amikor átnyújtja a legfelsőbb helyről jött kitüntetésről' szóló ok­iratot, boldognak nevezi Paulik Jánost, hogy azt egy még felsőbb helyen veheti át. Ugy találja, hogy azt a templomot, amelyben "a kitüntetést átadja, az ősök jól építették, de jól építette benne a maga életét a régi pap is, aki szeretetet ftdott mindig, aki egy emberöltőn át prédikált a szere­tetről s mindig csak adott hitet és erőt a küzdelemre. Elismeréssel szól lelkészi mun­kásságáról, mert meg van győ­ződve arról, hogy az evangelikus egyház nemcsak itt e hazában, ha­nem mindenütt az egész világon soha békebontó nem volt. — S mert ez az egyház a békét ápolja, hivja békét hirdető papját, hivja faz ő segítségét a magyarság ügyé­hez, hogy hozza el hívei hitét, hűségét, anyagi és erkölcsi erejét a nagy nemzetépítő munkához. Raffay Sándor a bányai ( egyházkerület üdvözletét ' tolmácsolja A kormányzói kézirat átnyújtása s a nagy jelentőségű szavak után Raffay Sándor dr. • a bányai ev. egyházkerület püspöke nyújtja át egyházkerülete üdvözletét Paulik Jánosnak. Különösen megindító­nak tartja az alkalmat, mert ami­kor ráborul az est csillagos pa­lástjával a munkában megfáradott szomorú világra, az emberi lé­lek fogékonnyá lesz a bűnbánatra. Számára minden esti istentiszte­telet élmény. Ilyenkor látja kü­lönösen, hogy az Isten minden emberi lélekben megdicsőíti ma­gát. Ez alkalommal is ugy érzi, hogy ki kell öntenie Isten előtt háláját azért a munkáért, amelyet egy em­beri életben megdicsőített. Nem embert jött ünnepelni, hanem az emberi életben megnyilatkozó Isten jóságát és kegyelmét. Azt kívánja, hogy tegye az Isten áldottá Paulik János életét, hogy legyen az olyan Imint a csillagos ég, amelyről Isten kegyelmének bizonyságtétele ra­gyog alá. Abból az imádságból pedig, mely most a lelkében fa­kad, sugároztasson egy keveset Iélkésztársaira, a többit pedig küldje vissza a teremtés Urához, hogy lássa az ő hűségét s biztas­sa azzal az Igével: Jól vagyon jámbor és hü szolgám. Kiss István püspök a szü­f Iőföld üdvözletét hozza f ajándékul A következő üdvözletet Kiss Ist­ván, a dunáninneni ev. egyház­kerület püspöke tolmácsolta a ju­biláns előtt. Paulik János élete titkát abban látja, hogy sikerült /

Next

/
Thumbnails
Contents