Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-09 / 230. szám

járÍRYIDélL Kállay Miklós főispán elbúcsúztatta a régi rendszerű vármegyét a törvény­hatósági bizottság mai közgyűlésén „Az ősi vármegye kapuja sohasem csukódott be s most is nyitva van az uj élet friss áramlata előtt." Elfogadták a vármegye háztartási és útügyi költ­ségvetését (A Nyirvidék tudósítójától.) Ma délelőtt 10 órai kezdettel ün­nepélyes keretek között tartotta meg az ideiglenesen egyesitett Sza­bolcs és Ung vármegyék közigaz­gatási bizottsága utolsó rendes koz­g yA^özgyiilésen a rggi tradíciók­hoz hiven fehér diszmagyarban, co­bolyprémes, aranysujtásos dolmány ban Kállay Miklós dr. főispán el­nökölt, aki elsősorban az elhunyt idősb Jármy Miklós bizottsági tag emlékét idézte fel, rámutatva arra, hogy benne a régi vármegye kasz­szikus alakját, legkimagaslóbb tag­ját vesztette eí. Indítványozta, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg a törvényhatósági bizottság. Ezután a belügyminiszternek a megyei választásokkal kapcsolatos rendeletét ismertette, mely szerint a törvényhatósági választások két napon zajlanak le. Október 18-án kezdődik a virilis törvényhatósági bizottságok választása, mig október 27-én vasárnap a törvényhatósági bizottságok választás utján beke­rülő tagjait kell megválasztani. Az uj törvényhatósági bizottság november 20-án ül össze először. Az érdekképviseleti tagokat legké­sőbb november 10-ig kell delegál­ni, valamint a vallásfelekezetek kép­viselőit is erre az időre kell ki­jelölni. Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság! — folytatta Kállay főis­pán —. Elérkezett az az időpont, amikor az uj törvényhatósági bi­zottság meg fog alakulni. A mai gyűlés a régi évszázados várme­gyének utolsó búcsúja, de mi a régi vármegye és város szellemétől, a tradícióktól nem akarunk búcsúzni. Azon a régi szellemen, azon a men­talitáson, azon a munkakészségen akarjuk az uj vármegye és város fundamentumát megépiteni, mert a körülmények, az élet változata nem jelenti a tradiciók, az évszázados magyar hagyományok összefogó erejének megcsökkenését. Mindig erős volt ez a vármegye, súlyos, viszontagságos időkben is •és ősi kapuja mindig nyitva ál­lott azok számára, akik munkásai, művelői akartak lenni Magyaror­szágnak. És most sincs csukva a várme­gye ősi kapuja, hanem nyitva áll a szabadabb, frissebb szellemnek, de a bevonuló közönségre egy nagy, magasztos feladat hárul, hogy ezen a kapun levett kalappal menjen be s mélységes meggyőződéssel tisztelje fajának ősi tradicióit. Igy búcsúzom a régi vármegyétől és igy köszöntöm azokat, akik a régi vármegyének uj tagjai lesz­pek. Ennek a gondolatnak jegyé­ben 3 Hiszekegy imával nyitom meg á gyűlést. A bizottsági tagok a Hiszekegy elhangzása után lelkesen megélje­nezték a főispánt, majd Virányi Sándor vm. főjegyző az alispáni jelentést olvasta fel. 1 ­Az ifj. Vörös Kereszt je­( lentősége Az alispáni jelentés tanügyi ré­széhez Porzsolt István ref. espe­res szólalt fel. Az alispáni jelentés nagy jelentőséggel hat reánk — úgymond — akik figyeljük a vár­megye életét. Én csupán a tan­ügyi részéhez kivánok hozzászólni. Már magában azért a tekintélyes összegért, amelyet a kultuszminisz ter adott az iskolák céljaira a leg­nagyobb hálával tartozunk a kor­mánynak. Azok az uj tantervek, amelyek most életbe lépnek, mint például a pedagógiai tanfolyamok, a sze­mináriumok és az ifj. Vörös Ke­reszt, olyan mély jelentőséggel birnak ugy kulturális, mint nem­zeti vonatkozásban, hogy a leg­nagyobb támogatást és pártfogást érdemelnek meg. ' < A Magyar Ifj. Vörös Kereszt elgondolása egy értékesebb nem­zedék felnevelését célozza és hálás köszönetemet fejezem ki a főis­pánnak és alispánnak, hogy elő­segítik, támogatják ezeket a . ne­mes törekvéseket, — de arra kérem őket, hogy ha csak egy mód van rá, a jövőben is hasonló intenzivitással támogassák ezeket az intézményeket. Porzsolt Esperes 'felszólalására Kállay főispán azonnal' válaszolt és kijelentette, hogy mélyen át­érzi ezeknek az intézményeknek jelentőségét és a jövő évi költség­vetésben ugyanolyan összeggel szerepelnek, mint az előző évben. Ezután az alispáni jelentést egy­hangúlag elfogadták. Szaboícsvármegye háztar­1 tási költségének szükség­f lete 1.387.273 pengő. Majd Tóth László dr. másod­főjegyző Szabolcsvármegye háztar­tásának költségvetését ismertet­te, mely szerint a háztartási költ­ség szükséglete 1.387.273 pengő, mig erre a fedezet 108.000 pengő. A fennálló hiány összesen 1.278.924 pengő, amelyet a köz­ségek és Nyíregyháza város fizet­nek vármegyei hozzájárulás cimén. Az útügyi költségvetésben^ a szükséglet és a fedezet egyaránt 3.123.125 pengő. Az útadó a vár­megyében 16 százalék, a közmun­ka megváltási összege 1.50 fillér, mig az állatszorgáltatás válsága 7 pengő. 600.000 pengővel alacso­[ nyabb az adóalap, mint f a mult évben Mikecz István alispán emelke­dett szólásra ezután és .kifejtette, hogy a vármegye háztartási defi­citjének két oka van. Az egyik ok az, hogy az idén 600.000 pen­gővel alacsonyabb az adóalap, mint az előző évben. A másik nagy terhe a megyei háztartásnak Ung vármegye nyugdíjas tisztvi­selőinek fizetése, különösen a nyugdíjas jegyzők nagy >záma mi­att. Ebben az irányban már több izben történt felterjesztés a bel­ügyminiszternek, He eredmény nélkül. Miután a nyugdijilletmé­nyek fizetése állami feladat, kéri a közgyűlést, hogy ismételten fel­irattal forduljanak a belügyminisz­terhez ebben az ügyben. Ugyanígy a leventeintézmény fejlesztése is elsősorban állami feladat s bár nagy szükségét lát­juk a leventeintézményeknek, még is nem birjuk annak terheit s az idén csak negyvenezer pengővel tudja a vármegye segélyezni az in­tézményeket a mult évi nyolcvan­ezer pengő segéllyel szemben. Ezzel kapcsolatban Mikecz alis­pán, az előbbi indítványának el­fogadása után bejelenti, hogy. a költségvetésbe gyermekvédelmi célokra tízezer pengőt illesztett be, valamint hogy a vármegye szoígabiráinak havi 50 pengő se .gély kiutalását javasolja tekintet­tel a növekedő drágaságra. Korniss Ferenc dr., a szolgá lati segélyezés érdekében szólalt fel, de szerinte különbséget kell tenni a szolgabirók szolgálati ide­je és családi állapota között. Azt javasolja, hogy a családos és hosz­szabb szolgálattal rendelkező szol­gabirák havi 80, mig a fiatalabb és nőtlen szolgabirók havi 50 pen­gő szolgálati segélyben részesül­jenek. Mikecz alispán hálás köszönet­tel fogadja és helyesli a javasla tot, de a költségvetés kereteiben az idősebb, nős szolgabirák segé­lyét csak 70 pengőig tudja beil­leszteni. A törvényhatósági bizott­ság a szolgabirák segélyét Komiss Ferenc dr. módosításával egyhan­gúlag .elfogadta, majd több je­lentéktelenebb pont letárgyalása után a gyűlés 12 órakor véget ért. A közgyűlésről Csépány Jenő, a Nyirvidék fotoriportere, több jói sikerült felvételt készített, amelye­ket a közgyűlés végeztével bemu­tatott a bizottság tagjainak. A jói sikerült felvételek általános meg­elégedést, gyors elkészültök pedig nagy feltűnést keltett. A felvételek kiadóhivatalunk kirakatában meg­tekinthetők. 1929. október 9. Vaktűzilárma a törvényszéken A tűzoltóságot 11 óra 56 perckor telefonon értesítették, hogy a tör­vényszéken tüz ütött ki. A tűzoltók vitéz László Árpád parancsnok ve­zetésével nyomban kivonultak, de szerencsére nem akadt tennivaló­juk, mert a tüz látszatát egy kály­ha kipróbálásánál keletkezett füst okozta. Kályhaezüst tükörfényes, tartós kapható Br&llnól 4928_? Október 6-ika a szabolcsi várban A nyíregyházi turisták és a vá­rosi felsőkereskedelmi iskola nö­vendékei október 6-án a szabolcsi földvárhoz zarándokoltak^ hogy ott emlékezzenek meg a nemzet egyik legszomorúbb napjáról. Napsütéses enyhe reggelben dö­cögött a kisvonat az őszi szántá­sok, elsárgult kukoricatáblák és a lenyakazott napraforgók között. A nyár már végképp elalélt, lehanyat­lott a nyirségi tájon, az október áttetsző párája .szegte be a látha­tárt, mindenütt csendesség, csak a kisvasút hangos, hisz az ifjúságot viszi, a tavaszt, mely még nem is­meri a szomorúságot. Balsán a csapat két részre osz­lott. A katolikusok a gör. kath. templomba mentek, a protestánsok a csillagos kálvinista templomban hallgatták végig a gyászbeszédet és a nemzet feltámadásáért könyörgő imádságot. Innen a nyíregyháziak kedvelt, örökfiatal turistavezérének, Maurer Károlynak vezetésével gyalog foly­tatták az utat a földvár felé. Jó fél­órás séta után végre feltűnt a szí­nes lombok között Szabolcs vezér erőssége, a hata/mas körbefutó föld sánc, m,elynek közepén temető van már századok óta. Hepehupás földön, az ősök jel­telen sirjai fölött, ide-oda dűlő fej­fák és magas márvány síremlékek között fejlődött fel a csapat Kol­lonay Zoltán tanár vezényszavaira szabályos négyszöggé. Kezdetét vet­te az ünnepély Tomory Dezső ref. lelkész ur ismertetésével. A föld­vár lelkes ismerője és kutatója sza­vai visszavitték az ifjúságot a köd­be vesző régmúltba. Elmagyarázta az avargyürü szerkezetét, elmesél­te történetét, megemlékezett Sza­bolcs vezérről, ki a földsáncot 3 méter magasra emelte, a Tiszát pe­dig körülvezetvén rajta, szinte be­' vehetetlen erősséggé tette. Hasznos Imre, a ker. iskola taná­rának ünnepi beszéde következett ezután. Az októberi gyásznap han­gulatát széthintő magasszárnyalásu szónoklat után Totka Dezső I. évf. növendék szavalja el Remenyik Sándor Mohács után c. költemé­nyét. Majd Bárdossy Sára ntf. mondja ei a meghatott csendben Végvári versét, az örök tüz-et. Ko­vács László IV. évf. növendék fel­olvassa október 6-ika eseményeit, mely minél inkább távolodik idő­ben, annál jobban összeforr a ma­gyar lélekkel, hisz a mostani gyá­Megnyílt átjáró udvarában az,. Irén" "SZOlOö hajvágás, festés-szőkítés, manikűr 8352-3

Next

/
Thumbnails
Contents