Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-06 / 228. szám

4 JhflrfRYlDÍK. 1929. október 6. Nneybani ánwltó Nir»gyház»4s vidék* tinire : Alt;r Bernát. Nyíregyháza mai terményárakra és képzelje ei, hogy vájjon miboi fizetjük gyermekeink, magunk ruházkodását, az iskola költségeit és az egyéb felmerülő feltétlen szükséges kiadásokat. — Nekem, uram, meghalt szegény feleségem és nem volt pénzem. Hát mit tehettem volna, — eladtam fejünk alól a párnákat, dunnákat a zsibárusnak, hogy feleségemnek koporsót vehessek, a papot és a temetési költségeket kifizethessem. * Egy szőlőbirtokos hozzá intézett kérdésünkre a következőket mondotta : — A mezőgazdasági csőd legfőbb okát a nehéz financiális viszonyokon látom. Ha pénz nincs, munka sincs és fogyasztás sincs, a mint ezt a Nyirvidék megirta hatalmas riportjaiban... Az amúgy is válsággaf küzdő mezőgazdasági termelésre halálos csapást mért a t§ankok megváltozott hitelpolitikája. Ami a bpr- és szőlőtermelést illeti, arról már szinte nem is érdeme* beszélni. Az export hiánya és az értékesítés körül mutatkozó elháríthatatlan nehézségek teljesen tönkre tették a magyar borpiacot. Ezenfelül olyan óriási adóterhek nehezednek a termelő és a togyasztó vállaira, hogy minden kapkodása, erőlkpdése hiábjavaíó... Egyes helyeken pedig még ezen felm elementáris csapások sújtották a birtokosokat, így például Sóstón a téli fagy teljesen elpusztította a szőlőket. A kár itt 8o— ioo százalékos. Kifagyott a tőke, pusztává lettek egész területek. A foldmivelési miniszter ur itt járt ugyan tavasszal és megígérte, hogy a- károsultakat segíteni fogja kamatmentes hosszúlejáratú kölcsönökkel, kedvezményes vesszővel/ hogy ezzel is lehetővé tegye- az újonnan telepítést. De ugyíátszik, hogy ebből nem lesz semmi. A kölcsön pedig most kéne legjobban, hiszen a szőlő elpusztulása miatt semmi jövedelemre nem lehet számítani és így a fedési munkálatoknál nagy bpjok lehetnek. Ha nem tudjuk befedni a megmaradt tőkéket, minden elpusztulhat a télen... A munkaviszonyokra is végzetes volt a fagykár. A legtöb,b helyen a birtokos maga fog szüretelni a vincellér családjával és esetleg egykét napszámossal. így szegény emberek ezrei esnek el egy-két heti keresettől... Az egész évi munkálatoknál igy voít ez... Szomorú dolgok ezek. Nem is érdemes erről beszélni. Az émbert csak a keserűség fojtogatja ilyenkor, ha arra gondol, hogy az egész ország olyan, mintha fagykárosult lenne itt mindenki. A »tőkék« valóban mindenütt kifagytak, illetve kifogytak. Pénztelenség, munkanélküliség, fenyegető nyomor mindenütt... így még az a vigasztalás sem marad számunkra, hogy legalább mások boldogulnák... Vasárnapi írások Október 6. Életünk homokóráján egyhangú, csendes hullással peregnek az egyforma, szürke homokszemek: a a szorgos munka számlált napjai. De ezek közé az egyforma, szürke homokszemek közé aranycsillogású szemek vegyülnek: ezek az ünnepnapokat, az öröm és az emlékezés napjait jelentik múló életünk egyhangú sodrában. A mai napot és azt a másikat, amelyen évről-évre ünnepszentelésre gyűlünk össze, nem jelöli a | kalendáriumunkban az ünnepnapok piros szine, ünnep-voltuk mégis mélyen, kitörölhetetlenül mélyen íródott lelkünkbe: a gyász fekete színével az egyik, a lelkes öröm lángbetüivel a másik: október 6 és március Idusa. Ünneplő lélekkel ünnepszentelésre gyűlünk ilyenkor össze, de nem hozunk büszkén lobogó zászlókat, arcunkról hiányzik az öröm ragyogása, szemünkből a lelkesedós tüze. Zászlóink csüggedten lengnek, arcunkat ezer gond barázdólja, szemünk fényét könnyek fátyolozzák. Fekete zászlók az utcákon, fekete bánat a szivünkben. Az ablakunkat őszi eső verdesi, a lelkünket ólmos szomorúság terhe nyomja. Október 6 a mi igazi ünnepünk. Elesettségünkhöz illő, méltó nyomorúságunkhoz. Jertek, a mai magyar Nagypénteken menjünk el a mai nyomorúságunk forrásához, a magyar Golgotához. Amikor még kisdiák voltam, gyakran álltam égő szemmel, ökölbeszorított kézzel egy kép előtt. A kép szobánk falán függött és az aradi vértanukat ábrázolta. Most is magam előtt látom. Megvívatott a legdicsőbb küzdelem, melyre a világtörténet emlékezik és elbukott a szent ügy, amelynél szentebbért még nem küzdött nemzet. Oszló seregek szomorú énekét hozza a szél Világos felől, csüggedt lélekkel most lép idegen földre a bálványozott vezér. Az égen piszkos felhőrongyok úsznak. Megnyílik az aradi vár nehéz kapuja és a hajnali szürkületben szuronyos katonák között most indulnak a vesztőhelyre a forró csaták dicső hősei: a tizenhárom tábornok. A katonák négyszöget formálnak a durván ácsolt bitófák körül. A parancsnok eltöri a veszőt és a bitófa alá lép Pöltenberg Ernő, a vitéz huszárezredes, majd Török Ignác, Lahner György, Krezics Károly, a nagysarlói hős, Nagy Sándor, a legvitézebb honvédhuszárezredes, Hatvan, Isaszeg, Budavár hőse, Gróf LeiningenWesterburg Károly a vörössipkások vitéz ezredese, Aulich Lajos, a legmerészebb honvédtábornok, Damjanics János, a rácok réme, a szolnoki csata hőse és utolsónak Gróf Vécsey Károly, a Bácska megvédelmezője. Habsburg kegyelem gyilkos golyója oltotta ki négy tábornok életét: Kiss Ernőét, akinél többet Rákóczi óta senki sem áldozott a hazáért, Schweidel Józsefét, Deá nyíregyházi gyalogság! laktanya túlzsúfoltsága miatt égetően sürgős probléma az építkezések folytatása (A „Nyirvidék'

1 tudósítójától.) A nyíregyházi gyalogsági laktanya építkezése ügyében irt két cikkünk nagy visszhangot keltett s szerénytelenség nélkül állithatjuk, hogy városunk egész társadalma egyöntetűen mellénk állt s egyhangúan követeli az építkezés azonnali folytatását, mert a közelgő tél ellen nem védhetjük meg másképen a munkástö megeket, mint azzal, hogy munkát, kenyeret adunk nekik. Ezzel az üggyel kapcsolatban ma levelet kaptunk, amelyet egy magasrangu katona irt s amelyben arra buzdit bennünket, hOgy csak folytassuk tovább megkezdett propagandánkat. — Eltekintve a dolog szociális oldalától — irja a levélíró — amelyet az utolsó betűig aláírok, a hadsereg közegészségügyének szempontjából is mérhetetlenül fontos az építkezési programm lebonyolítási idejének megkurtítása. A helyzet ma az, hogy a jelenlegi iaktanya túlzsúfolt s mint ilyen, egészségtelen. Már ! pedig beteg hadsereggel nem " lehet megvédeni a hazát! Mi is igazat adunk a levélírónak : Maródi ezreddel nem lehet háborúba menni. A kaszárnya legyen tágas, világos, szellős, kényelmes, ne feküdjenek a hálótermekben egymáshoz közel a katonák, hanem legyen meg mindnyájuknak a kényelmes férőhelye. Ez elsó'rangu honvédelmi érdek. A három évi kivitelezési idő tulhosszu, amely ellen száz és száz okot is fel lehetne hozni. De minek? Aki ennyiből sem ért, annak ugyan írhatunk oldalas cikkeket. Az vagy nem akarja magérteni, vagy nem tudja magérteni. De nem merjük feltételezni, hogy az illetékes hatóságok máris ne vették volna fontolóra ezt a nagy horderejű kérdést, amelynek kedvező magoldása biztosító szelepként enyhítené azt a pattanásig feszülő atmoszférát, amely egész közgazdasági életünket nyomja. kedvező részletfizetésre sewffy Arisztidét. Valamennyien emelt fővel, férfias lélekkel fogadták a megalázó büntetést. A katonák sortüzének szomorú visszhangja kél: most lép nehéz sebétől támolygó léptekkel a puskacsövek elé a pesti Újépület falai alatt a legloyálisabb főúr, az első felelős magyar miniszterelnök. A katonák arcát sápattá teszi a gyilkos munka borzadálya, a fehérkaringes papok kezében megreszket a magasra emelt feszület. A bakó a parancsnok elé lép: Elvégeztetett. Érzitek-e a szívetekben a rémület dobogását, érzitek-e a torkotokban a keserű fájdalom fojtó szorítását, érzitek-e a végzet sötét szárnysuhogását, amit az emberek tragikumnak hívnak? Odalett az emberek vetései í A vetés, amelyet legjobbjaink búzgalma ültetett, ezrek munkája ápolt, milliók reménye nevelt, ifjak vére öntözött. Odalent az emberek vetése 1 Érzitek-e a szívetekben felfakadni a részvét forró könnyeit, a befelé ömlő könnyeket, amelyek tiszta vizében megfürdik a lélek és tisztává, nemessé válva eszmékért lelkesedni képes? Át tudjátok-e érezni a tragikum megtisztító, csodás varázsát, amit a görögök katharzisnak neveztek és azt tanították róla, hegy emberebb emberekké leszünk általa? Meg. értitek e az új idők új magyar dalosának lelkünkből lelkedzett szavait: „Szép dolog ily végzetes néppel ugyanegynek tudni magunkat !" Mért végzetes nép, a Fátum népe a mi népünk. Szenvedésből szenvedésbe, Golgotáról új Golgotához vezet az útja, az aradi bitófáktól a trianoni kereszthez. Magyar Nagypéntekünk keserű órájában, keresztrefeszített igazságunk trianoni sírboltja előtt emeljük fel mégis a szívünket: a Golgota Krisztusáról is meg volt írva és beteljesedett: harmadnapra föltámadott. Nézzetek körül! Európa földje a lábunk alatt nem szilárd még, a rácirkalmazott országhatárok nem örök időkre szólók. A lábunk alatt egyensúlyukat vesztett földrétegek gyűrődnek. Lappangó erejük máris megremegteti a felszín vékony rétegét. A földrengés a történelmi erők működésének szabályszerűsége szerint, a természeti törvények bizonyosságával el fog következni. Reménységünk finom szeiemográfjának már bíztató jelt adott Gyulafehérvár és Zágráb, London és Róma. Vigyázzatok és készüljetek I Legyetek hilben erősek, munkában fáradhatatlanok, önfeláldozásra készek, reményben csüggetlenek és emeljétek fel gyakran — de profundis — a magyar sors mélységéből a bizakodás fohászát: Hiszek, hiszek, Magyarország feltámadásában ! Mérey Ferenc dr^ gépáruháza, Takarékpalota. Telefon: 3—93. M90-8