Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-27 / 246. szám

1929. október 27. JNÍVÍRYIDBK. 11 lerongyolódott nyugdijasokat vá­sárlóképessé teszik. Ilyen és ehez hasonló érveket sorolt fei és kérte a határozati javaslat elfogadását, amit nagy íelkesedésseí egyhan­gúlag elfogadták. Utána megvá­lasztották az uj tisztikart. Elnök lett Nagy Gáza nyug. Máv. főel­lenőr, ügyvezető elnök: Váczy Sán dor nyug. mozd. felv., alelnök: Matyikó József nyvkv. áll. feíi pénztáros: Csathó Pál nyug. Már. főraktárnok, ellenőrök: Janasovsz­ky József és Csupek Péter Máv. térmesterek, jegyző: Papp Sándor Máv. kertész, Gazs Sándor, Bodor Géza, Éles Elemér, Sándor József, Papp Sándor, Szabó Imre, Ko­minák József, Szűcs Ferenc vá­lasztmányi tagok. Nem fizetünk! Irta: vitéz Mándoky Sándor, Még a szanálási kölcsön feltéte­leinek megállapításakor történt... Amikor üres tarisznyával, lerongyo­lódott elhagyottságunkban, bátor­talan alázatossággal alamizsna köl­csönért házaltunk a genfi uzsora szövetségnél.. . Amikor néhány száz miüiócskát bőséges kamatra, száraz kenyér kölcsönbe visszakér­tünk a rablók hadától, kik vértől bódult részegségükben, vad gyülöl­ségtől megvakítva elrabolták ja­vaink háromötödét... Akkor ott Genfben kimondták, hogy a kölcsönt megkapjuk, ha az sákmái úgynevezett népkizsákmányoló szö­vetség minden egyes "tagja hozzá­járul ahhoz. Nem olyan régen tör­tént, ki ne emlékeznék és ki ne undorodnék ma is, a rágandolásnál is, hogy egy huilarabló sakál, az oláh, csak külön dijért volt hajlan­dó »magas« beleegyezését megadni ! Ez az aljas náció, mely — amikor fegyvertelen ájultságunkat megne­szelte — bocskoros, züllött rabló hadával nemcsakv.az országot fosz­totta ki, de tisztjeivel, katonáival kilopatta a pénztárcát, az órát az uton járók zsebébői'is, ennek volt mersze, hogy szorult helyzetünket kihasználja és arcátlanul ellenszol­gáltatást követeljen akkor, amikor csak neki volt fizetni valója. A felbecsülhetetlen állami javakon kí­vül" ötmilliárd arany koronára be­csülték azt a temérdek élő állatot, gazdasági eszközöket, gépeket, mű­tárgyakat, melyeket az oláh csürhe a szó legszigorúbb értelmében or­szágunkból kilopott és amelyről ne­künk le kellett tnondanunk, hogy kétszázötven millió korona kölcsönt felvehessünk. De minden okoskodásom hiába volt; mind jobban és jobban érez­tem azt a nagy nyugtalanságot, azt a különös félelmet és legalább tízszer akartam megfordulni és visszamenni, oda, ahol a kis kol­dussal találkoztam. — És élhiszik­e, resteítem a kis leányom előtt. — Hiába, nem érünk mi emberek semmit, amint arra gondolunk, hogy mit fog a másik mondani. Már szinte elérkeztünk a La­fitte-utcába; éppen befordultunk a sarkon, amikor Suzon megfogja a kabátom ujját: — Mama!! — Mit akarsz, szivem? Szép nagy kék szemeivel "rám­nézett. — Miért nem adtál annak á szerencsétfennek a Champs - Ely­séen ? Éppen ugy, mint én, nem gon­dolt másra, amióta a koldussal találkoztunk, éppen olyan félel­met érzett ő is; — csak jobb és őszintébb lévén, mint az anyja: ezt egyszerűen bevallotta. Most már egy pillanatig sem gondolkoztam. — Igazad van, édesem. Sokkai gyorsabban jöttünk, mint rendesen, fixa ideánknak a befolyása alatt ugy, hogy még husz percünk volt az óráig. Kocsit hívtam és jó borravalót Ígértem neki, ha nagyon siet. Su­a TESZ. társelnöke. A vészesen morajló országos fel­háborodást, mely erre a becstelen oláh pimaszságra kitörni készülj a magyar illetékesek azzal csendesí­tették, hogy ez a lemondásunk egyértelmű minden lehető és vár­ható jóvátételi fizetséggel. SŐt az ezen felül kényszereszközökkel ki­zsarolt százmillió fizetésével QSZ­szes háborús tartozásainkat formá­lisan 1943-ig, a válóságbán egy­szersmindenkorra elintézték. És most jön a dermesztő meg­lepetés ! A jóvátételi kérdések vég­leges rendezése során előkerül a kelé ti államok háborús tartozásai­nak és követeléseinek egységes el­intézése is! A mi ügyünk rendba ván — halljuk mindenfelől, — de azért mi is elmegyünk Párisba, mert meghívtak ... Hetek óta foly­nak már a tárgyalások légmentesen zárt ajtók mellett. Biztosat semmi rői sem tudunk, egyetlen illetékes nyilatkozatot nem kaptunk s mégi3 szorongó kétségek gyötörnek, hogy újra valami pokolian ravasz, gaz merénylet készül ellenünk. Angol-francia lapokból — pe­dig ezek mégiscsak eléggé tájé­kozva vannak — semmi jót sem ol­vashatunk ügyünkkel kapcsolatban. Sőt ugy hírük, hogy az oláhok er­kölcstelen vakmerőséggel ujabb zsarolási manővert indítottak s hz egyes magyar optáns birtokosok el­rablott javaiért járó kártalanítást jóvátételi fizetés cimén a magyar áHam nyakába akarják varrni. Ez mintegy hatszázmillió aranykoronát jelentene, de beszélnek még ezen­felül más fantasztikus összegek fi­zetésérői is... Eltekintve attól, hogy a ma­zonnal egymás kezét fogtuk és el­tilszlk-e, Hogy remegtünk, vájjon ott fesz-e még a koldus. Hátha elment már onnan?. A Champs-EIséen kiugrottunk a kocsiból, körülnéztünk; — a kol­dus már nem volt ott. Megkérde­zek egy leányt, aki a székekre ügyel. Emlékszik, hogy látta. De azt mondja, ez nem olyan rendes koldus: ez nem szokott minden­nap idejönni és ő nem emlékszik, hogy merre ment ef. Késő volt már sietnünk kellett, Iever ten indultunk hát vissza, amint egy­szerre Suzon észreveszi a koldust egy fa mögött. Ott aludt az ár­nyékban, kalapjával a térdén. Su­zon Iábujhegyen ment oda és be­ledobott az üres kalapba egy a­rany pénzecskét. Igazán nevetséges, tudom, de ugy .öleltük át egymást, mintha nagy veszedelemtől szabadultunk volná meg. Az asszonyka elhallgatott, bele ís pirult, hogy ilyen érdeklődés mellett és ilyen nagy csendben ennyi "ideig beszélt. Mi pedig, akik áhítattal 'hall­gattuk, ugy éreztük magunkat, mint aki nagyon tiszta levegőt szí, vagy nagyon friss vizet iszik — a forrásnál. • ...igaza van! A régi csövek kicserélé­sének ideje eljött, s az Mak természetes, hogy készülékének idegközpont­jába 3 legjobbat fcgja tenni: JMíiier-!! Nagyon fo-ntos, hogy min­den helyre megfelelő csövet tegyen ! Telefür,ken ebben is a legnagyobb váiar.iíékot kínálja. Csőtábláz ötünk alapján azonban 2 perc alatt megtalálja szókat a csöveket, melyekre szük­sége van. Ez a 2 perc bőven mígéri a fáradtságot, meri a ki­választott csövek a legna­gyobb megelégedésre fogják szórakoztatni önt ezernéhányszáz órán keresztül. I ELEFUNKE! l-CSÖV EK TÖBBET TELJESÍTENEK. TO VÁ B BTA RTAHA K. gyár optánsoknak a rablást elköve­tő oláh állammal szemben fennálló követelésének behajtása az illetékes nemzetközi birói fórumok elé tarto­zik, enneka gaztettnek az elintézésé be tehát sem a magyar államot bele kavarni, sem a jóvátételi problémát belezavarni nem lehet, eltekintve ettől, már most előre egybekiáltón vifágbahangzó erősséggel és meg­dönthetetlen határozottsággal adjuk tudtul Párisnak állásfoglalásunkat, hogy jóvátételt nem fizetünk. Kiraboltak, megnyúztak, ellop­ták csonkaországunktói a puszta | megélhetés lehetőségét, minden fej­lődés erkölcsi és anyagi feltéte­lét. Nemcsak nemzeti javainktól fosztottak meg, hanem bűnös sze­génységbe taszították, koldusbotra juttatták ennek a szomorú ország­nak jdolgozp társadalmát. Iparunk elsorvadt, kereskedelmünk végel­gyengülésben vonaglik, mezőgazda­sági termelésünk teljes csőd előtt áll — siralom, kétségbeesett pa­nasz, keserű szitkok hallatszanak mindenfelől, ütésre emelt öklök, fogaknak csikorgatása, bárhová nézzünk. Automobil November elsején lép életbe a Botalkó rendelet A m. kir. pénzügyminiszter ur 1929. évi 112.485 P. Ü. aug. 8 szá 1­mu rendelete értelmében 1929. no­vember hó i-től a magyarországi benzinkutakban 8oo/ 0 benzin és 20 0/0- '99.94 fokos alkoholból álló üzemanyag keverék kerül elárusi­tásra. Ezt az uj üzemanyagot hív­juk röviden .Motalko-nak. Az év folyamán igen sok oldal­ról, sőt mondhatjuk, hogy majd­nem minden oldalról erős Motalko ellenes álláspont alakult ki. En­nek oka az volt, hogy az uj üzem­anyagot nem ismerve olyan hirek keltek és találtak hitelre, hogy az nem felel meg eddigi motorikus be­rendezkedésünknek. Széltében-hosz­szában hallottunk arról, hogy a Mo talko megjelenése valóságos csa­pás egész motoros-autós életünk­re, mert a mai porlasztókat az uj " üzemanyag részére át kell alakita- 1 nunk. Hogy a keverék a gyakorlati­ban nem vált be, mert a szesz a benzintői elválva, hol a régi ben­zint kapja a motor, hoi meg tiszta szeszt. Hogy a motor nem huz, a szesz vízmennyisége komoly zava. ró téiiyező, stb. stb. Nos megnyugtatunk mindenkit, hogy egyik érvelés sem állja meg helyét. A Motalko nemhogy, nem felel meg, hanem a gyakorlatban elsőrendűen bevált üzemanyag. De tovább megyünk. Szakkörök gya­korlati alapos kísérletei után ma már tudjuk, hogy a Motalko hasz­nálatával semmi belső, vagy külső átalakításra motorunkon nincs szük ség. A motor igenis elsőrangúan huz, jobban, mint tiszta benzinnel, és ami a fő: motorunk a Motalko használata mellett nagyobb elő­gyújtás használatával nem kopog. Ezt a hirt, ugy véljük, nagy meg­nyugvással és örömmel fogja tudo­másul venni mindenki, akinek a motorok eddigi kopogásához vala­mi köze volt. Ifv különböző ellenkező hírekkel szemben tehát a valóság az, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents