Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-27 / 246. szám

Nyíregyháza, 1929. október 27. * Vasárnap If, évíolyam. 240 sz. Előfizetés! árak helyben 6a vidéken: Egy hóra 2 60 pengő. Negyedévre 7-50 pengő. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERT8E K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi-út 9. sz. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja: 1-39. Postacheque 29556 Kéziratokat nem adunk vissza. Kállay Miklós (Vkaj Még élénken emlékszem arra az időre, amikor, körülbelül húsz évvel ezelőtt, a nyiregyházi »Pannonia« kávéház asztalánál es­ténkint összejöttünk, »A Hónap« irodalmi folyóirat szerkeszftői ég munkatársai: Leffler Béla dr., je­lenleg stockholmi követségi attasé, néhai Ballay Gyula dr., akkor még süldő jogász, később törvényszéki jegyző, ügyvéd, akit oly fiatalon és oly tragikus körülmények között ra­gadott el közülünk a halál, néhai Kubinyi Imre költő és banktiszt­viselő, aki a galíciai fronton halt hősi halált, Szőllőssy Pál dr ügy­véd, jómagam és néhány fiatal ra­jongó, akik valamennyien lelkesed­tünk az irodalomért, estélyeket rendeztünk, irtunk, vitatkoztunk s a folyóiratunk félévi dicső szerep­lés után természetesen megbukott, mert a dolog üzleti oldalát egyi­künk se értette. Egy ilyen pannóniai esti össze­jövetelre Leffler Béla elhozta ma­gával Kállay Miklóst is, aki már akkor elvégezte jogi tanulmányait, doktorált s ugy tudtuk, szívesen foglalkozik művészeti és irodalmi kérdésekkel. — Nekünkvaló, nagyszerű em­ber, gondoltuk, s Leffler Béla a mi kérésünkre invitálta az irodal­mi asztalhoz a nagymultu Kállay­ndv legfiatalabb viselőjét, akit nagy reverenciávai fogadtunk és még na­gyobb élvezettel hallgattuk szelle­mesen előadott németországi diák­élményeit. Irodalomról szó sem esett s nagyképű, akadémikus vi­ták helyett egy derűs világnézetű fiatalember sziporkázó előadását hallgattuk. Azután cikket is irt »A Hónap«­ba, művészeti problémákról, igen figyelemreméltó írások ezek, szinte csak most tudjuk értékelni igazán, amikor két évtized muiva lapoz­gatjuk »A Hónap« áilottszagu vas­kos füzeteit, de kí törődött akkor a fiatalok törekvésével? Az öregek gúnyosan lenézték s lekritizálták, természetesen anélkül, hogy egy sort is olvastak volna belőle s sze­gény Leffler Bélának is, aki akkor a Kossuth reálgimnázium legfiatalabb tanára volt, sokat kellett szenved­nie egy »A Hónap«-ban megjelent Ady-tanulmánya miatt. Kigúnyol­ták érte, hiszen Adytól legfeljebb csak a Lovászy-féle paródiákat is­merték, amelyekből most is fülem­be cseng két ostoba sor: Szénagáz, fübűz: keverve, keverve, Rákóczi leverve, Rákóczi leverve. Azóta már az Ady-gunyolók is kénytelen-kelletlen elismerték Ady költői nagyságát, de amíg idáig ju- i tottunk, sokat kellett lenyelnünk. Közben teltek az évek. »A Hó­nap* megbukott s egyelőre lemond­tunk az ujabb lapalapitásról. Kál­lay Miklós közigazgatási pályára lépett s nem telik bele egy .év­tized, már Szabolcsvármegye főis­pánjaként emlegetik. Ha akkor nem is, de rövid idő muiva tényleg megjelenik főispáni kinevezése a hivatalos lapban. A nagykállói szol­gabiróból a kormány megbízottja lesz s ettől az időponttól kezdve megindul ' magasratörő pályáján a Káilay-név legfiatalabb viselőjének karrierje. Azt kérdezhetné valaki, hogy mi a titka az ő gyors haladásának ? A felelet nagyon könnyű. Amíg valaki a tömegben él, ész­revétlenül, addig keresztül siklanak rajta még akkor is, ha talán többet ér az átlagnál. Amikor azonban valaki vezető pozícióba kerül, aho­gyan negyvennyolc óra alatt bebi­zonyosodhatik róla, hogy nem ér egy fabatkát sem, éppen ugy észre­veszik kiváló tulajdonságait. Talán mondanunk sem kell, hogy Kállay Miklósnál ez az utób­bi következett be. Nagyszerű ne­velése, németországi és svájci diák­éveinek felejthetetlen tapasztalatai és veleszületett zsenialitása egy eu­ropéer egyén karakterét summáz­zák, aki nemcsak túlnő az átlagon, hanem feltűnően kimagaslik a ma­gyar közéletből. Messze előtte és fölötte jár a magyar közéletnek. Jobban lát és többet tud mindnyájunknál mind­abból, amit egy politikusnak, köz­gazdásznak tudnia kell. A részle­tek kicsinyessége nem érdekli, ho­rizontális problémák zenitjén jár a gondolata, s elgondolásaiban kon­cepciózus és mindent átfogó, mint­ha egy repülőgép magasságának perspektívájából szemlélné szociál­politikai életünk szövevényes csont­rendszerét. Kolerikus temperamentum. An­nak a típusnak a jellegzetes ki­fejezője, amelyikre azt mondhat­juk, hogy mindig fején találja a szöget. Senki nem tud valamit talpraesettebben jellemezni, mint ő. Beszédeit is ez a tulajdonság jellemzi. Minden beszédében van valami, ami megkapja és lenyűgö­zi az embert. Vagy egy frappáns hasonlat, vagy egy lendületes fel­hívás, vagy egy szellemes gúny. Azután jön a szellemes poén és az idejében való befejezés. Azok kö­zül a kevesek közül való, akik mindig tudják, hogy mikor kell befejezni a beszédet. Hasábokat léhetne arról irni, hogy milyen tulajdonságokkal ren­delkezik. Högy nagyszerű közigaz­gatási szakember, kitűnő mező­gazda, aki előtt a közgazdasági tu domány is ismert terrénum, mű­vészet és irodalombarát, éleslátá­sú politikus, slágfertig szónok, biztoskezü autóvezető s emellett erélyes, erőskezű férfiú, aki tekin­télyt tud tartani s akinek egyéni hivatottságát és kvalitásait ellen­zéki oldalon is elismerik. A kormányelnök jól választott, amikor Kállay Miklóst maga mel­lé rendelte a parancsnoki hidra. Mert Kállay Miklóst képességei a parancsnoki hidra teremtették. Üdvözöljük őt a mai napon, amikor az egész vármegye búcsú­zik tőle s fájó szívvel, de büsz­kén tekintünk utána, mint a spártai aqj^i harcba induló fia után. Mert tudjuk, hogy Kállay Miklós csak dicsőséget szerezhet Sza­bolcs vezér ősi földjének . á Saáry Sándor örökségre megállapította a bíróság az egyik oldalági rokon örökösödési jogát s igy még most sem veheti a város véglegesen birtokába a Saáry Mnzenmot (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Évek 'óta húzódik a Saáry-féle hagyaték ügye. A város, az örök­hagyó intenciói szerint az érdekes muzeális kincset, amelyet annak ide jén országosan ismertek és amely Nyíregyháza egyik neves látnivaló­ja volt Saáry dr. házában, a vá­rosházára szállították és ott elraktá­rozták. Évek teltek el azóta és a muzeumi anyag setét magánosság­ban várja a napfényt, mint égykor a föi'd mélyében, ahonnan évezre­dek multán mégis csak előkerült. Az ügy elhúzódását a rokonok pe­reskedése okozza. Most kapott ér­tesítést a város, hogy egyik oldal­ági rokonnak, a Kun-családnak örö kösödési jogát megállapította a bi­róság és igy megindul a peres el­járás, (a(z örökösödés -kérdésében, Ez a körülmény hátráltatja a Vá­rosi Gyűjtemény megnyitását is, mert ezt a gyűjteményt addig nem érdemes a nagyközönség szeme elé állítani, amíg a Saáry Muzeum vég legesen a város birtokába nem jut. Nyíregyházán nem alkalmas a tűzoltóautó, itt kocsik szükségesek (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Amikor vitéz László Árpád a város hivatásos tűzoltóparancsno­ka átvette a tűzoltóság felszere­lését, megállapította, hogy nagy mértékben csökkent kvalitású, ha­laszthatatlanul javításra és kiegé­szítésre szoruló felszerelést kapotf A parancsnok felelőssége tudatá­ban terjedelmes előterjesztést tett a polgármesternek arról, mit kel­lene okvetlenül beszereznie a vá­rosnak, hogy a polgárság tűzbiz­tonsága szilárd alapokon nyugod­jék. A polgármester az előterjesztést áttanulmányozva, mindenek előtt arra a megállapításra jutott, hogy a parancsnok által javasolt gép­erejű jármüvekre szerelt fecskendő Nyíregyháza speciális viszonyai miatt nem alkalmas. Nyíregyházán ugyanis a Bujtoson, az Érkertek J u'tcáin esős időben ma is meg­akadna a súlyos autó fecskendő, mig a kocsira szerelt motor fecs­kendő eljut ezeken a helyeken is az égő házhoz. De ha autót nem is szerez be a város, meglévő, ko­pott felszerelését mihamarabb ujak kai kell pótolni, illetőleg megkell javítania, összesen 31.000 pengő­re volna a szerelés kiegészítése és javítása érdekében szükség. A szakosztályok javasolni fog­dák a költségvetést tárgyaló köz­gyűlésnek, hogy ezt a 31.000 pen­gőt hitelművelet utján szerezze meg a város. A pofg'ármester a tűzoltóparancsnok előterjesztésére részletes javaslatot fog a közgyű­lés elé terjeszteni árról, hogy a kölcsönként megszerzett 31.000 pengőt mire fordítsa a város. A kölcsön vivsszafizetését 3— 4 évre állítják be a költségvetésbe A város traktort vásárol, hogy megjavítsa földbirtokait (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A város földjei évek hosszú so­rán át elgyomosodtak, mert azok a kisbérlők, akik a földparcellá­kat művelték, nem alkalmaztak mély szántást sohasem. Most a vá­ros gazdasági intézője, Gyurikovics Lajos előterjesztést tett a polgár­mesternek, hogy szerezzen be a vá­ros egy traktort, amellyel megfelelő tarlószántást biztositana minden adandó alkalommal. Az előterjesztés indokai elől nem lehet kitérni, mert ha továbbra is igy marad a föld állapota, mind kevesebb lesz a nyíregyházi föld­birtokok jövedelme, mind kevesebb bért adnak a rossz földekért. A traktor magyar gyártmányú, első minőségű gép lesz, amelynek költ­ségeit a város 13.600 pengőre kon­templálja. A mostani pénzügyi vi­szonyok között a vásárláshoz szük­séges összeget csak hitelmüvelettel szerezhetné be a város és számítása szerint 24.160 pengő lenne a fel­veendő kölcsön kamata. A költség­vetésbe a szakosztályok javaslata alapján beillesztik az uj kölcsönt de ugy, hogy két esztendő alatt fogja a város visszafizetni. A traktor beszerzése az okszerű gazdálkodás mellett elmaradhatat­lan és a. megjavított, gyommentes földek terméshozamának, jövedel­mének fokozása meghozza a trak­torra költött pénzt kamatostól. Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents