Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-25 / 244. szám

J JrflrfRYIDáK. 1929. október 25. Beállítás és valóság Megint melléje fogtak az igaz­ságnak áz ellenzék sajtóorgánumai amikor ix Békéscsabán tartott kis­gazdagyülést ugy állították be, mintha a gazdák nem helyesel­nék a kormány politikáját Azt mondják, hogy a kisgazdák elé­gedetlenek, ki akarnak lépni a porondra, mert a kormányzat nem támogatja és istápolja a nemzet gazdatársadalmát megfelelően. Me gint elfelejti az olyan szívesen fer­dítő frazeologia, hogy tuTaj'don­képpen itt miről is van szó. Elénk emlékezetében él mindenki­nek a parlamenti szesszió bezárá­sa előtt gróf Bethlen István mi­niszterelnöknek s egyben pártve­zérnek is az a íefhivása, mellyel felszólította pártjának tagjait, hogy menjenek el á vidékre és személyes tapasztalat nyomán gyűjtsétek a panaszokat s győződ­jenek meg a föld népének kíván­ságairól. Nos hát a miniszterel­nöknek a felhívása élénk vissz­hangra talált a kormányzópárt kép viselőinek körében s ezek lelki­ismeretes buzgalommal és gondos­kodó szeretettel a nép iránt telje­sítették is kötelességüket s elmen tek a nép közé, hogy ott szemtől­szembe vitassák meg azokat a problémákat, melyeket közös erő­vel, megértéssel "és egyetértéssel meg kett oldani. Békéscsabán nem a gazdaközönség panaszait és volt másról szó, mint arrói, hogy kívánságait közvetlenül a maga gazdaképviselőinek adja elő s azokkal Együttműködve igyekez­zék orvoslást találni a meglévő vagy fenyegető bajokat illetőleg. Ez a dolgok igazi beállítása, nem az, amelyről az ellenzéki sajtó oly tendenciózus örömmel ir vészhire­ket, miszerint a kisgazdatársada­fom elégületlen a kormányzat po­litikájával. Nem tagadja és nem tagadta a kormányzat részéről, hogy gazdasági helyzetünk nem éppen rózsás, mindannyiszor, ami­kor tárgyilagosan vázolta a hely­zetet, ugyanakkor arra is rámuta­tott, hogy ez a gazdasági depresz­szió nem csupán speciális magyar jelenség s még inkább nem poli­tikai elégedetlenség, hanem egye­nesen és szervesen világösszefüg­gés, melynek gyógyítására remé­diumot keresni ellenzéki szólamok és tartalmatlan kritikákban nem lehet. Az ország mai helyzetében egyetlen célravezető ut csak az lehet, amelyik tárgyífagos szem­mei nézi a helyzetet s a meglévő erőknek összefogásával arra ígyek szik, hogy ebből a gazdasági hul­lámvölgyből a nemzet társadalma mezőgazdasága és ipara kijusson. Igenis fennen kell hangoztatni, hogy a pesszimizmust vissza kell szorítani a nemzet grtékes rétegei­nek a lelkéből, mert a jobb álla­potok éléréséhez, a győzelmes mun kához nem gazdasági defetizmus és pártpolitikai halálbagoly huho­gás kell, hanem igenis mindenen felülemelkedő optimizmus, amelyik bízik a jobb jövő eljövetelében s meg van győződve ennek a nem­zetnek őserejü acélosságáról s bizton tudva hiszi, hogy a jelen­legi'helyzet nem végleges s ezen segíteni összefogással", becsületes és kitartó munkával lehet. Az el­lenzék tehát ne próbálja alapta­lan beállításokkal befolyásolni Ma­gyaroszág derekasan dolgozó és hazafiasan gondolkozó kisgazda­társadalmát, mert az ő "heállitá­sain tui az ellenzék sem tudna olyan gazdasági programmot hoz­ni, amely a világjelenségi szimptó­mákkal rendelkező gazdasági "hely zetünkön segíteni tudna. A kor­mányzópárt panasz gyűjtése kive­zető utak legjobbját keresi s a köfcsönös megtárgyalással* az or­voslások bölcs megválogat ás ával igyekszik az ország hajóját a hul­A Eállay Miklós kereskedelmi államtitkárhoz intézett nyílt kérelem visszhangja A következő levelet kaptuk: Nyílt levelet intézett egy keres­kedő a sok közül az újonnan kine­vezett kereskedelemügyi államtit­kár úrhoz. A nyílt levélnek min­den sora, minden szava beszél, jesen igaz. — Megérdemelné azt, Éjesen igaz. Megérdemelné azt, hogy kellő megértésre találjon, nem is kételkedem abban, hogy a jóakarat a teljesítésétől efzár­kózik, csupán más mellékszempon tok nehogy a teljesítés elé nehéz­ségeket gördítsenek. De a kereskedelemnek nemcsak kölcsönre van szüksége, hanem üzleti forgalomra. Szüksége van vevőkre, akik szívvel, lélekkel ki­tartanak a megszokott bevásár­lási forrás mellett és nem viszik a pénzüket Szabolcsmegyéből más megyébe. Egy kereskedő a sok kö zül a nyilt levélben lokális jelen­ségről tesz említést, épen ezért én is lokális jelenségképen teszem itt szóvá megfigyeléseimet. A meg­figyelésemnek a közreadásával pe­dig szólani kívánok a szabolcs­vármegyei polgársághoz, ezek kö­zött elsősorban a magyar nőkhöz. Hallgassanak meg egy pillanatra. A német birodalom kereskedel­mi erősségét azzaf érte el, hogy a fogyasztója hűséges volt orszá- f gának termékeihez, kereskedelmé­hez s hacsak arra feltétlenül s múl­hatatlan szüksége nem volt, idegen államtól nem vásárolt. Amint te­hát állami egységében egy egész voft, éppen ilyen egységes állás­pont vezérelte a szükségleteinek beszerzésében is. Amint a német piacot egysé­gesnek, egyakaraton állónak lehe­tett tekinteni, éppen olyan magá­nak vaTó volt mindenik körzeti egysége, mert a német fogyasztó semmi körülmények között sem ment bevásárlásainak eszközlése végett a másik megye (rayon) székhelyére, mert az volt a meg­győződése, hogy ha a szomszéd területére viszi a pénzét, akkor a saját városa, vagy megyéje sze­gényebb fesz, nem tud fejlődni, nem épülhet, nem gyarapodhat stb Ezért látható az, hogy Német­országban mindenik nagyobb vá­rosban virágzó a kereskedelem és nem forduf elő az, hogy egy kör­zetben négy-öt megyei rayonnak a székvárosa, kereskedelmi élete vérszegény lenne, vagy hogy egyik vagy másik város a vérszegény rovására jobban felvirágzott volna. Egyszóval a német lakosság a bevásárlásait nagy előszeretettel eszközölte a saját megyei, vagy körzeti városában. Ezt a megfigyelésemet más ál­lamokban is szóvátettem, ahol kevesebb-több időt töltöttem. Itt szintén tapasztalok hasonló jelen­ségeket. A nép ragaszkodott a vá­roshoz, pártolta annak iparát és kereskedelmét. Magyarországon — sajnos — már ezt a hűséget és ragaszkodást nem volt szerencsém tapasztalni. Nagyon kevés helyen, itt is igen kis mértékben, alig érdemes róla beszélni. Azt azonban nagyon is tapasztalom, hogy szivesebben vá­sárolta a vevő mindig azt, ami nem magyar volt. De ha vásárolni ment egy jobb vevő, pláne nő, az meg sem állt Pestig. Nem szá.­molva azzaf, hogy az ifyen bevá­sárlás nagyon drága. De ment gondtalanul ismeretlen "helyre, ís­INDEN JEGY ELKELT! táblává', találja magát szembe újra, ha nem siet előre jegyet biztositan BRIGITIE HELMi NINA PETROWNJ előadására az APOLLOBAN. Ma utoljára Szenzációs „UFA" mfisor! j E MNY JUGO első idei attrakciói filmje A KOMÉDIÁS LEÁNYA artista és szerelmi történst 9 felvonásban. Kisérő „ÜFA" misop. Pénteken Szombaton Vasárnap Kivételes mfiTészi teljesítmény! MA PETROWNA SZOMORÚ SZERELME Szerelmi regény 10 fej Irta : Székely János, Rendezte: Hanns Sshwarz. Nina Petiowni Brigltte Helm A gárdaexred kadettje .. .. Frtux Lederer Az exreíei Warwiek W»rd Szenzációs ,, UFA" kísérő műsor J«gjs»lŐTÍltis. Rendes helyink. Tiistriiel6jeg?ek eiak pénteken érré® jesek. Bőadások keadrte: hétköM? 5, 7 ém 9, órakor meretlen kereskedőhöz, aki az ily vevőt »vidéki futó-vevő«-nek te­kinti 'és mindazt, ami a kereske­dőnek nagyon eladó, az ilyen »vi­déki futó-vevő*-re igyekszik rá­sózni. A nyíregyházi kereskedők két­szeresen is rossz helyzetben van­nak, mert a »futó-vevők« egy ré­sze mindig Budapesten szerzi "be szükségletét, de a kevésbbé tehe­tősebbek, ha nem is Budapestre, de feltétlenül Debrecenbe járnak szükségleteiknek a bevásárlása vé­gett. Nem törődnek avval, hogy az ilyen bevásárlások sokkal többe kerülnek, mintha azt helyben, vagy legalább is megyei székhe­lyen eszközölnék* Arrói pedig meg lehet mindenki győződve, hogy a Vármegye terü­letén levő kereskedelem — legyen az bármelyik városban, vagy köz­ségben, — kevesebb üzleti kiadás­sal (rezsivel) dolgozik, mint egy nagyvárosi kereskedő. A nagyvá­rosi kereskedő minden kiadását kénytelen áthárítani a vevőre s ha jönnek a »futó-vevők«, azok­nak azt a nagy kiadást meg kell fizetni, nem ugy mint odahaza, ahol a kereskedő ánnyira jár a vevő kedvében, hogy sokszor még 5—8 százalékot sem számit fef haszonnak, csakhogy magához Ián colja és állandó vevőjének nyerje meg az ismerősét. Avvai pedig nem is törődnek a vevők, illetve fogyasztók, hogy az idegenben eszközölt vásárlásaikkal szegénnyé teszik á vármegyei ke­reskedelmet, mert kiviszik innét az életerőt, a pénzt s amíg a szomszéd megyei székhely élénk, gazdag, szép és fejlődő lesz, ad­dig a "Szabolcsi kereskedelem el­vérzik, tönkre megy, bezáródnak az üzletajtók, nem épülnek a szép portálék, nem rendezhetnek a ke­reskedelmi' alkalmazottak lelem é­nyesebbnél-leleményésebb kiraka­tokat, mert bent az üzletben vég­perceit éli a legális magyar keres­kedelem. Szólok tehát most elsősorban a bevásárlásokat irányító magyar nőkhöz. Amint a német szellem és egy­ség ragaszkodik a fajához, pátri­ájához, mint az oktalan állat: a mezei nyul, a madár stb. nem hagyja el az't a körzetet, amelyen meglátta a napvilágot, ragaszko­dik ahhoz, akként ragaszkodjanak a Magyar Nők is a hazai s fő­ként az ottani bevásárláshoz, mert ha a magyar nő ragaszkodik szív­vel, belső Telki meggyőződéssel mindahhoz, ami hazai, ezzel a Hazához való hűségéről tesz tanú­bizonyságot. Az ismerős kereske­dők ennek ellenéhen előzékenyen és előnyösen kiszolgálják őket. Adójukkal gazdagítják városukat, szépen megrendezett kirakataikkal pedig szórakozást nyújtanak, in­formálnak, tájékoztatást adnak. Egyszóval szépítik a községet, a várost. Szeressék tehát a magyar nők mindazt, ami otthoni és magyar, mert ezt idegentől nem várhatja a magyar legális kereskedelem. Funda. Negyvenezer holdon folyik a do­hánytermelés. Trianon után a régi Magyar­ország 82 ezer holdnyi dohány­termelő földjéből mindössze 24000 hold maradt. A dohányjövedék fá­radhatatlan tevékenységével élcr­te azt ,hogy ma már 40 ezer hol­don folyik a dohánytermelés. A' dohányexport ezalatt az idő alatt évi '40 ezer qról 145 ezer q-ra emelkedett. lámzó vizekről verőfényes, tiszta csillogásu, védett partu révbeve­zetni. j t

Next

/
Thumbnails
Contents