Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-13 / 208. szám

JKftfRVIPÉK. 1929. szeptember 13, Pályaavató leventefinnepély Nyírbátorban (A Nyirvidék tudósítójától.) A nyírbátori és nyirbogáti le­venteegyesüle^ek f- évi szeptember hó 29-én, vasárnap levente sport ­és lőpálya felavató, valamint zászló szentelési ünnepséget tartanak, a­melyet este 9 órakor táncmulatság követ a Szunyóg-vendéglőben. Az ünnepély sorrendje a következő: ). 6 órakor zenés ébresztő,. 2. Fél 10 órakor az összes temp­lomokban istentisztelet. 3. 11 órakor a Hősök szobra előtti területen térzene. 4. A járás összes leventeegyesii­leteinek részvételével d. u. 3 órakor a leventepályán a zászlók és a le­vente sportpálya felavatási ünnep­sége; 5. Fogadás. 6. ünnepi műsor. Zászlóanyák (Nyírbátor) : Retsky Andrásné, ne­mes vitéz Ballay Győzőné, Erdő­hegyi Ferencné, Baloghy Lászlóné; (Nyiabogát): báró Schwaaben­Durneiss Gyuláné, dr. Bogáthy Jó­zsefné úrhölgyek. ünnepi beszéd. Tartja Erdőhe­gyi Ferenc főszolgabíró. 7. Szabadgyakorlatok. Bemutat­ják Nyírbátor és Nyirhogát fiu- és Nyírbátor leányleventéi. 8. 7x70 méteres stafétafutás. ­Résztvesznek a járás összes leven­te-egyesületei. 9. Magasugrás, távolugrás, suly­dobás, szertorna és gula. 1 o. 1000 méteres futás. 1 1. Futó, kúszó és buzogány­dobó verseny. 1 2. Magyar nemzeti tánc. Bemu­tatja a nyírbátori leventeegyesüiet leány- és fiu csoportja. 1 3. Díjkiosztás. 14. Elvonulás. Iránytű nélkül Irta: fehér Gábor ív. SPORT Buj—Dombrád 2:0 (0:0) Nagy érdeklődés mellett folyt le a Buj—Dombrád közötti futbali­mérkőzés, mely a bujiak szép győ­zelmével végződött. A még eddig veretlen dombrádi csapat erő­szakos játékmodorával, mély a mér­kőzés folyamán minduntalan meg­nyilvánult, a közönség körében is nagy elégedetlenséget váltott ki. A játék menete különben mindvégig izgalmas volt. A vendégcsapat sok szép támadást vezetett, de a bu­jiak védelmén megtört minden igyekezetük. A bujiak különösen a II. félidőben voltak fölényben és mintegy i 5 percig a kapuhoz sze­gezték elUenfelüket. Ekkor éri el Bakó révén szabadrúgásból az első gólt (1:0). A gól után a dombrá­diak erős ellentámadásba mentek át és szebbnél szebb akciókat ve­zetnek; azonban a buji védelem kifogástalanul működött. A máso­dik gólt Perlik egyéni lefutása e­redményezte. A hátralévő idő ered­ménytelen kísérletezéssel és mezőny játékkal telik el. Jók voltak a győ­ző csapatból Bakó centerhalf, aki a mezőny legjobb embere volt; jó volt 'Hudák, Regőci, Kovács, mig Schwarc a kapubari volt biztos. A dombrádiak közül Hinckellmann, Nagy és a Vajda fivérek voltak a legjobbak. A biró a mérkőzés fo­lyamán durva játékmodoráért és sportszerűtlen viselkedéséért Ik'is­lert és Kovácsot kiállította. A fiatalokat lehangolta kissé az örök várostól való elszakadás. Ez a hangulat tartott az egész uton és még csak fokozódott, amikor a vonat berobogott a firenzei állo­másra. Talán nincs még egy város a világon, ahol az első benyomás oly ellentétben állana az igazsággal, mint Firenzénél. A hombárszerü ócska vasútállomás; a "kijárattal szemben a Santa Maria Novella dísztelen hátsó fala, amelynél a pókhálós, mocskos téglaközöknek még a patinája is piszokszinü és a kis, szürke, poros tér a keskeny­vágányu villamosokkal: mindez csakhamar arra hangolja az ide­gent, hogy azonnal visszafordul­jon. A fiu még bentről meglátta nagybátyját, aki egy villamosko­csi mellett állott. Négyven körüli ember volt s rusztikusabb egyéni­ségében is sokkal úribb jelenség mint az öccse. Amikor megpillantotta a iiut, lassan, nyugodtan közeledett és hűvösen, kimérten köszönt neki. Aztán rideg érdektelenséggel tűr­te, hogy az bemutassa a többiek­nek. Az a kevés jókedv, ami még megmaradt, végképen cserben­hagyta a társaságot. Érezték, hogy egy disszonáns, nagyobb erő jött közéjük, amelynek szándékát még nem lehet ismerni, de amellyel okvetlenül számolni kell. Hallgatva mentek a legköze­lebbi szegletig. Itt a nagybácsi megállott. — Bocsássanak meg — fordult a többiekhez főlényes határozott­sággal — mi az öcsémmel gyalog fogunk menni. — Az esetleges vi­szontlátásra — tette hozzá és mi­előtt azok felocsúdtak volna el­köszönt tőlük és elindult a Via Nazionale irányában. Mindez egy pillanat alatt tör­tént. A fiatalember félszeg, za­vart kénytelenséggel tette ugyan­azt, amit a nagybátyja. Szótlanul fordultak be a Nazionalen.. — Na, ezektől hamarosan meg­szabadítottál 1 — szólalt meg kény­szeredett nevetéssel a fiu. — Mifélék ? — vetette oda a másik. A fiatalember ideges lett. — Kérlek ez egy nagyon tiszte­letreméltó vidéki magyar uri csa­lád. Olyan, akár a miénk; ha nem különb. — Igen? Na jó. Nemsokára befordultak egy ká­véházba és rendeltek valamit. — Három nappal ezelőtt már sürgönyöztem. Miért nem jöttél? — kérdezte a nagybácsi. A fiu belepirult. — Kérlek szépen; megígértem már ennek a családnak, hogy ve­lük töltöm Rómában az egész he­tet. Nem jöhettem. — Tulajdonképen hol szedted fel őket? — A vonaton találkoztam velük egészen véletlenül. Aztán összeis­merkedtük és nagyon kedves he­tet töltöttem el velük. — Na... csudálom a gusztuso­dat. — Miért? — Talán nem elég csinos a lány? — Sőt, Nagyon szép;: rendkí­vüli szépség. — No hát?f _ — Hát... tudod, csak ne hozta ! volna magával az anyját. Altalá­] ban véve szerencsétlen dolog, hogy a fiatal 1 ányok mindenütt az any­jukkal jelennek meg. OTvan ez, mintha egy szép költemény mEllé flNNfl MAY WONG a vilrghirü kinai mivésznő „Dupont" remekművében PICCAOILLY PÉNTEKTŐL AZ APOLLÓBAN Csütörtökön LYA MARA az ünnepelt német filmdivával Csütörtökön LÖtl — A korcsmai hitelről szóló ren­delet (uj minta) elkészült és kap­ható a Jóba-nyomdában Nyíregy­házán, Széchenyi-ut 9. szám. Te­lefon 139 . • a n • • N • • H • fl • « H (AZ OROSZ ARTISTANŐ) Cirkuszartista dráma 9 felv. Irta : L CARLSEÜ Mary Lon orosz emigrált hercegnő . Lya Mara Fedor Rlmszky orosz gárdatiszt . . . Fred I.uis Lerch Voronkoff nagyherceg .... Fritz Kampec 6 g a frisérő m u s o f Pénteken—szombaton—vasárnap A MM A MAV wnwr. a Vilíghirü kinai filmm0vé»znö mi rn n JYltt I W UHU legnagyobb s legpazarabb «jdonsága PICCADILLY 10 fejezet London fertőjéből és ragyogásából. Rendezte : E. A. Dupoitt Főszereplők. Vaientine Wilmot Miss Mabel . Jameson Ttaomas Oilda Oray Sfeosho Jim . én a kis«rő műsor . Anna May Wong . King Ho-Chang Előadások Kezdete; hétköznap 5. 7 és 9,_6rakor_ mindjárt odatennék... a paródiá­ját is. Ez a lány tizenöt év múl­va pont olyan lesz, mint az anyja. A tokája is olyan lesz. Brr.. A fiu elmosolyodott. A feszüli ség pillanatnyilag enyhült a két ember között. A fiatalabbik át­terelte a beszélgetést otthoni té­•mafcra, amik voltak bőségesen. Közben azonban a bácsi egy-egy bízással vagy gúnyos megjegy­zéssel visszatért a szolgabíró fa­míliára. Egy szúrás —' ugy lát­szik — elevenébe talált, mert a fiu elkomolyodott. — Ne bántsd kérlek ezeket az embereket — mondta ünnepélyes­komolysággal. — Margitkát én., nagyon szeretem és... meg akarom kérni a kezét. A nagybácsi szomorúan nézett rá. — Tudtam — szólt rezignáltán: — Rögtön láttam arról a módról, ahogy az állomásról kijöttél ve­lük. Az arcvonásaidról, meg % mozdulataidról csak ugy ömlött » tisztességes szándék. Koncentrál­tan unkultur jelenség voltál, vi­gasztalanul ostoba. Hát niszen.. jó. A szamár ember is akkor megy a jégre, amikor a legjobb dolga van. Alapíts puha, meleg családi fészket; az való neked.. Te hülye! Keserű izgatottság vett rajta erőt. Mikor látta, hogy az öccse nem sértődik meg, más oldalról támadt. — Hol varrta magát a nyakadba ez az ostoba liba?! — kérdezteepé tői elfúló hangon. — Kérlek, tekintsd ezt a lányt a menyasszonyomnak és beszélj róla olyan hangon, ahogy illik — szólt a fiatalember ridegen. A másik rámeredt. — Szerencsétlen ember te, hát végkép megőrültél? Beleszeretsz a legelső Iokniba, amelyik a vona­ton elébed akad és feladod érte egész jövődet, összes reményeidet., egy ilyen szimpla senkiért! — Ilyen tónusban nem tárgyal­hatunk tovább — válaszolt élesen a fiatalember. Ha azt akarod, hogy veled maradjak, egy szót se. többet erről. A nagybácsi meghátrált. — Na jó. Igazad van. Beszél­jünk más hangon. Hát .. mondd csak, miért akarod te elvenni ezt a leányt ? — Mert szeretem. A bácsi hátradőlt a széken. Az arca nagyon szomorú lett; fáradt reménytelenség rezgett szavaiban. — Édes fiam, te most azt hi­szed, hogy nagyon nagy szót mond tál ki, egy mindent legyőzőt. Vi­gyázz, igy beszéltem én is ezelőtt tíz esztendővel, amikor Ilka né­néd kegyeiért törtem magamat. Aztán... eljött az esküvő és... utána hat héttel... összevesztünk azon, hogy a szecskavágót oda­haza tartsuk-e a színben, vagy ki­vitessük a tanyára. Dísztelen ma­rakodás volt, még most is irtózat­tal gondolok rá, amikor először találtam magamat szemben a fel­ébredt hisztériával. És azóta.... enyém az a megtiszteltetés, hogy a kútnál a mi családi jeleneteinken vigyorog az egész környék cse­lédje, napjában kétszer. Tudod, hogy élünk. Tanulj káromon és az örök szerelemre ne épits semmit. Az örök szerelem, fiam, legfel­jebb hat hétig tart, némelyik ad­dig sem. — Azért, .hogy neked nem sike-' rült ugy, ahogy elgondoltad, ne­kem még sikerülhet. Margitka fi­nomlelkü, müveit, szerény leány és nagyon szeret engem. Meglá­tod, hogyan élünk majdl A másik hallgatott egy dara­big- , .. , • — És... mit akarsz művészi am­bícióddal? Azokat eltemeted? —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents