Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-12 / 207. szám

2 JNÍYÍRYIDEK. 1929. szeptember 12. Magyar jövő: magyar falu Soha nem voltak tán gondola­tok, időben, szervesebben egyek, reálisabbak és ideálisabbak, pers­pektivájukban szélesebbek, elgon­dolásuk nagyszerűségében mélyre­hatóbbak, célkitűzésükben fensé­gesebben átfogóbb, egy nemzet je­lenét mérlegelő jövőbe látóbbak, mint amilyen a társadalmi szolida­ritás és az iskolánkivüli népmű­velési akció gondolata. Miért?.. Mert a vesztett háború s a for­radalmak a nemzetet forgácsoló erővel osztályokra, az osztályokon t>elül számtalan pártra bontották -s az egyes tagoltságok kikristá­lyositó magvául a gyűlöletet tet­ték. Majd jött a nemzeti megúj­hodás gondolata, mint megváltó gondolat, a kereszténység jegyé­ben, hogy minden erőt egyesitve, a magyarság kérdőjelektől nyüzsgő holnapjába vágjon. Az eszme egyetemes volt és igy alkalmasnak látszott arra, hogy az erőket a szeretet baldachinja alatt egyesítse s bajaink útvesztőjének kijáratát megtalálja. Sajnos azon­ban a baldacintartók egy része ku­fár volt, akik a kitartó, az egészért önmagát föláldozó, kemény munka helyett artistamutatványokra, bá­mulatba ejtő politikai salto mor­tálékra vállalkoztak csupán a fó­rum hungaricumon felhúzott párt­sátraknak, hol egyikében, hol má­sikában mutogatták magukat, hogy egyéni céljaikat elérhessék. Hány ilyen, a forradalmak után csillogó nevet tudnék ide írni, hány ilyen politikai szemfényvesztőre tudnék rámutatni és hány irigy és nem a nemzetet, de önmagát, az ön­maga piedesztálját féltő hiénát tud nék fogni, akik éjszakai alattomos­sággal széttépték a baldachin dí­szes rojtjait, a szeretet oalástját bohócköpennyé alacsonyították és az osztályok és pártok egyesítése helyett egy harmadik irányban, fe­lekezeti téren is éket ütöttek a már ratifikáltan csonka nemzet testébe. Akik ezt tették, azoknak mindegy volt, nekik lényeg volt a fórumon való szereplés s a fórum, a fórum hungaricum, pedig sok csőcseléket befogadott és komoly munka helyett egetverően hangos volt tőlük. Csipogtak a szürke ve­rebek, gágogtak az éhes ludak és rikácsoltak az önmagukban gyö­nyörködő pávák. Csak az ős Turul hallgatott, pi­hegett és várt. Benne várt a nem­zet lelkiismerete, benne zsibongott az élniakarás, kis kolibri álom­vágyak helyett az egész magyar jövendő Gondolata: az egész egye­temes magyar nemzet, a társadal­mi szolidaritásban, az egyetemes magyar nemzet az "iskolán kívüli népművelési akción át európai kul­turfőlényében. Gondolata: egy test a politikai kalandorok karmai kii* zül kiszabadított magyar nemzet teste az ő millió és millió élő sejt­ből alkotott szuverénitásában, mely a középosztályon át önmagát kor­mányozza és irányítja. Igen, az ős Turul, az árva ma­gunkrautaltság a föltámadni és él­niakarás ős magyar ereje, termelte ki és formálta meg két magyar mi niszter szavaiban a társadalmi szo­lidaritással keresztülvihető isko­lánkivüli rfépmüvelési akció gon­dolatát. A népjóléti miniszternek a leg­utóbbi katholikus nagygyűlésen el­mondott beszéde és a közoktatás­ügyi miniszter népművelési akciója szervesen egyek. Az elsőnek, a tár sadalmi szolidaritásnak érzete nél­kül a második: lélek nélküli semmi és keresztül vihetetlen. »A terme­lés végcélja: az ember« mondja a magyar szociális miniszter s a köz oktatás feje felkiált reá: »Tanitsuk meg a magyar embert termelni.« Az egyik azt mondja: »Ébredj osz­tályos gőgödből és irigységedből és lásd meg magadban és más­ban az embert.« A másik: »Te, akinek több sáfárkodnivaló adatott menj és tanits, légy magyar fény a magyar éjben, légy magyar apos tol a magyar tévelygésben, légy oktató testvére a magyar testvé­rednek.« Nincs joga senkinek sem ma véka alá rejteni tudását, mert a tudás közkincs, a tudás kultúr­fölény, a fölény pedig szuggesztív vonzó erőt biztosit és ez az igazi irredenta, amely integritást hoz. Akinek tehát igazán tettekre késztetőn fáj megcsonkít ott ságunk aki magyar irredentát akar, az le­gyen támasza műveletlenebb ma­gyar testvérének, ki a primitívebb gondolkodás ködében tapogat, ami ről éppen ugy nem tehet, mint a vak a vakságáról, nem tehet róla, hogy a tudás fájának gyümölcsé­oől körülményei miatt kisebb, vagy épen semmi sem jutott. Osszad meg vele tehát a magyar kulturád egy 'tészét, mert helyetted más kínálja meg, akkor meg már hiá­ba játszunk szentgyörgyösdit, hiá­ba lépünk a csábító kígyó nyakára, a magyar név örökre kiűzetik a népek kertjéből Társadalmi szolidaritás és nép­művelési akció, két ikergondolat: . elválaszthatatlan és egész. Tud- I tok-e magyar csodát művelni ? Ké­pesek lesztek-e a magyarságot egyesíteni, képesek lesztek-e kö­zös kulturmunkára felhívni? Egy szív dobogtat benneteket: a ma­gyar jövő szive. Megérti-e majd mindenki e szívnek dobogását ? Rájön-e a magyar középosztály arra, hogy mit jelent e két gondo­lat együtt? Megérzi-e a falusi jegyző, pap, tanító, orvos, meg­látja-e bennük a fejlődés irányát? Észreveszik e, hogy e két gondo­laton át az államgépezet hivatalos órában dolgozó hivatalnokaiból a nemzet érző és mozgató ideglfcló­zatá lesz? Rájön-e mindenki arra, hogy ez a két gondolat-szív két testet képes éltetni? Azt is, ame­lyik itt e csonka hazán belül van és azt is, amelyik a szomorú tri­anoni határokon kívül esik. Ez a két gondolat-iker egy csapásra sok féle bajt képes megoldani: meg­oldja az osztálykérdést, mert a megértés és megértetés utján a lenézés, irigység és gyűlölet helyé­be a megbecsülő szeretetet lépteti. Kiküszöböli a pártoskodást, mert célja többé nem az osztályérdek, hanem az Összmagyarság. Meg­szűnik ugy Nágocson, mint má­sutt a pángermán, meg mit tudom én milyen nemzetiségi kérdés és élni fog megdönthetetlen erővel a magyar irredenta, ha a magyar középosztály és elsősorban a fa­lukon őrt álló, a magyar társadal­mi szolidaritás lelkülete alapján a népművelési akció szolgálatában átt és azt minden erejével keresztül viszi. Termelni tanit, hogy a ter­melő munkással együtt a magyar nemzet élő darabja, magyar ember lehessen! Ujfehértó és Kállósemjén a győzelmes vereskeresztes-gondolat két nj állomása Kállay Miklós dr. főispán jelenlétében fejezték be ünnepé­lyesen a tanítók kállósemjéni kézimnnkatanfolyamát (A »Nyirvidék« tudósitójától.) »Kisded koráll munkája a tié­tek, mely a tenger mélyén rejtve hat, de uj világokat épit« — eb­ben a poétikus gondolatban fe­jezte ki egy lelkes magyar költő azt, hogy a tanítói munka csönd­oen, rejtetten is uj világokat épit. Ez a hasonlat jut eszünkbe, vala­hányszor az Ifjúsági Vöröskereszt gondolat ujabb térhódítását látjuk. A mai magyar élet zajló, hul­lámzó, megnem értés, gyűlölet ör­vénylését láttató felszíne alatt a magyar iskolák vöröskeresztes fiai és leányai készítik elő a munka, a béke, az áldott krisztusi szere­tet, a nagy szolidaritás holnapját, a magyar feltámadás útját. ázabolcs büszke lehet rá, hogy elsők között van az uj világot épitő munkában, hogy olyan köz­igazgatása van, amelynek vezérei Kállay Miklós dr. főispán; Mikecz István alispán és az ő impulzív ha­tásukra a vidéki elöljáróság, az első pillanattól kezdve odaadó tá­mogatással, lelkes magyar testvéri szívvel segítették az iskolát ne­mes célkitűzésében ; olyan kir. tan felügyelője van, akinek apostoli hite, fanatizmusa szinte gyújtó tó erővel terjeszti tovább és to­vább a lelkes munkavállalás kész­ségét és ébreszti a vöröskeresztes gondolat nagyszerű öntudatát ; olyan lelkesen működő tanitói ka­ra van, amelynek szivében a tettre készség hatalmas visszhangját kel­ti minden hivatott vezéri szó. Vármegyénkben nagy lendülettel terjed a vöröskeresztes-mozgalom és ez az akció évről-évre nagyobb inspiráló erővel hat az ország ne­velői közvéleményére. A központi kiküldött Ujfe­hértőn és Kállósemjénben. Két négyhetes vöröskersztes tanitói tanfolyam látta el a tudás, ügyesség, a lelki és testi arra­valóság fegyverzetével a megye Két községének, Ujfehértónak és Kállósemjénnek lelkes, kitűnő ta­nítóságát. Tegnap rendezték meg a tanfolyamok kiállításait mindkét községben. Ujfehértón Benkő György, Kállósemjénben Zsoldos Ferenc buji tanitó vezette a tan­folyamot. Mindkettő mestere a pe­dagógus kézügyességnek, bajnoka a szeretet gárdájának. A kiállítás­ra Nyíregyházára érkezett az Ifjú­sági Vöröskereszt Egyesületek központi titkára, Sörös Miklósné mi niszteri tanácsosné. Sugárzó Szere­tet árad kedves magyar asszonyi egyéniségéből. Beszédjének muzsi­kája nyomán szép nagy jóság vi­rága bontakozik a szívben. Mo­solya a szeretet fénye és amerre jár, megerősödik a hit, megket­tőződik a munkakedv a tanitói szi­vekben, az iskolák műhelyeiben. Az alispán küldöttei a vö­röskeresztes ünnepen. A központi titkárt Mikecz Ist­ván alispán fogadja a vármegye­házán. Az alispánt ma a munka­nélküliség ellen való küzdelem fá­rasztó tervezgetése tartja itthon, de elküldi helyetteseit az iskolák ünnepére, amelyek nemzeti vonat­hozásait kezdettől fogva átérezte és amelyek sikere érdekében te­kintélyét. munkás magyar lelkének egész nagy szeretetét mindenkor felajánlja. Az alispán nevében Mi­kecz László árvaszéki elnök és Sarvay Elek vármegyei főügyész kisérik Sörös Miklósnét Ujfehér­tóra és Kállósemjénbe. Az ujfehértói tanfolyam kiállí­tása a róm. kath. iskolában van. Balogh Ferenc főjegyző köszönti itt a főváros és a megye kül­dötteit. Itt van Benkő András kir. tanfelügyelő, Gável Gyula róm. kath., Volovcsák Miklós gör. kath. Porzsolt István ref. esperes, Bö­kényi Dániel, a Szabolcsi Tanitó szerkesztője, itt van a népes tani­tói testület. Az izlés és ügyesség remeke a kiállítás, amelyet mindenki meg­lepődve és csodálattal néz, aki ilyesfélét most lát először. A vö­vöskeresztes akció minden évben nívósabbat, jobbat, szebbet mutat. Vesszőből, tengeriháncsból, Szal­mából, raffiából készítették a tan­lolyami tanitók a praktikus és szép tárgyakat, virágállványokat, kosarakat, tálcákat, szatyrokat, függönyöket, kalapokat, játékokat. Tizenegymillió vöröskeresz­tes gyermek összefogása. A kiállítás megtekintése után felszárnyal a Hiszekegy éneke, megkezdődik az értekezlet. Benkő András kir. tanfelügyelő mond gyújtó hatású beszédet. Meggyőz t, vöröskereszt gondolat igazságá­ról, köszönetet mond a központ­nak, a vármegyének, községnek, a tanfolyami vezetőnek, a kitartó, derék tanítóságnak. Aztán Sörös Miklósné szavából zendül a hit a jövendő élet szép­ségében, a vöröskeresztes munka győzelmében. Beszédéből a vilá­got átfogó vöröskeresztes zászló leng elő; elmondja, hogy 44 nem­zet 11 millió gyermeke fog ke­zet e zászló alatt s e kézfogás­ban az árva magyarság ügye kap hatalmas segítséget. Köszönetet mond a központ nevében a várme­gyének. a községnek, az egyházak­nak, kiemeli Benkő András tan­felügyelő aktivitásának nagy je­lentőségét. A vármegye üdvözletét és há­láját Mikecz László árvaszéki el­nök tolmácsolja a vöröskeresztes hozgalom nagy nemzeti jelentősé­gű munkájáért és elsősorban Sörös Miklósné központi küldöttnek és a tanfelügyelőnek mond elismerő köszönetet, mert — amint mond­ja, — akir. tanfelügyelő szive dob­banása nyilatkozik meg a tanfo­lyam nagy sikerében. Gável Gyula esperes az uj tan­terv szellemének győzelmét, Por­zsolt Kálmán ref. esperes a tanitói léleknek a tanitványokhoz való kö­zel hajolását látja a vöröskeresz­tes gondolat előretörésében. Bö­lényt Dániel a vöröskeresztes munka értékesítésére a Tanitók Szövetkezetének közreműködését ajánlja fel, majd Kádár Béla igaz­ai Uzletáthelyezés! TT 51 + 7 TMT1 Ír O 51 varr ó£ éP> kerékpár, csillár és AXQéUÜ m in, Q Oé grammofon szaküzletét, melyet rj 1 OTT55 ] bővített ki, a Takarékpalota főbejárata iAUlUVAJi m ei l é helyezte át. — Telefon: 3-^3.

Next

/
Thumbnails
Contents