Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-08 / 204. szám

2 JNíVfRYIDÉK. 1929. szeptember 8. UJABB PHILIPS GYŐZELEM BUDAFEST ZAVARTALAN VÉTELÉNEK MEGOLDÁSA PHILIPS ISMÉT 0EBIZONYÍTOTTA VEZETŐ MELY. 2ETÉT, MERT MEGOLDOTTA BUDAPEST RÁDIÓ. VÉTELÉNEK ZAVARTALANSÁGÁT. } . "FC- ; MIUTÁN AZ AETMER TULON.TUL VAN SŰRÍTVE Í' ' , A KÜLÖNBÖZŐ ADÓÁLLOMÁSOK PROGRAMM­JÁVAU. MINDJOBBAN EMELKEDIK AZOKNAK A SZÁMA. AKIK UNJÁK A KÜLÖNBÖZŐ HULLÁM. " HOSSZAKON ÉRKEZŐ MŰSOROK KERESGÉ­LÉSÉT ÉS A LEGSZÍVESEBBEN BUDAPESTET HALLGATJÁK. , IGEN RÉGEN ÉS SOKAN KERESNEK OLYAN KIS VEVŐKÉSZÜLÉKET, MELLYEL A HELYI ADÓT ZAVARTALÁNUL LEHET VENNI. ERRE A CÉLRA I, KÉSZÜLT A PHILIPS RÁDIÓ KISVEVŐKÉSZÜLÉKE MINDEN KELLÉKE MEG VAN. HOGY ÉLETHŰ ÉS JÓ VÉTELT NYÚJTSON. S JOGOSAN ÁLLÍTJUK. "VJ-- ' HOGY ..EGYETLEN A MAGA NEMÉBEN" KÉRJE RÁDIÓKERESKEDŐJÉT, HOGY KÜLDJF A LAKÁSÁRA EZT A KIS KÉSZÜLÉKET ÉS NE. HÁNY NAPIG DÍJTALANUL ÁLL AZ ÖN RENDEL­KEZÉSÉRE. pot sem töltött olyan helyen, ami a mostani Csonkamagyarországhoz tartozik, akinek szülei, nagyszülei is mind beregszásziak voltak, aki több mint 6o év óta ott fizet adót. Tipikus őslakó. Állampolgársági kérvénye másfél év óta hever a cseh hivatalokban s még most sin­csen elintézve. Közben ugyan két­szer visszaadták, hogy az 1914-ben kiállított születési bizonyítványát fordíttassa le orosz nyelvre és hogy nagyapjának a házassági bi­zonyítványát is csatolja... de bár mindezeknek is régen megfelelt, állampolgársága még mindig a le­vegőben lóg... Pedig sürgős dolga volna Szatmárnémetiben, de oda nem kaphat addig útlevelet, amig állampolgársága elintézve, igazol­va nfticsen és amig nem bizonyítja hogy semmiféle adóval nem tar­tozik... No itt fog aztán jönni a java. Ezt a bizonyítványt megint egy állandó esztendeig kell majd forszírozni, mert ha ki is fi­zeti a tegnap kimutatott hátralé­kot, holnapután uj hátraléki kimu­tatást fognak neki kézbesíteni egy 1916-ból .maradt tételről, amit még a magyaroknak kellett volna beszedniük, de azt a háborús vi­szonyok között elmulasztották. Hát igy megy ez egész vonalon, amig az illető be nem adja a de­rekát és renegáttá nem válik... Az utcákon bábeli zavar... Ilyen keveredés csak a tifliszi vásáron lehet... Hangzik itt magyar, cseh, cigány, zsidó, orosz, ukrán és a jó ég tudná, hogy mi mindenféle oeszéd. És hangoskodnak, ordítoz­nak. Mint ahogy »republikához« illik, nagy a szabadság és szaba­dosság. Tiszteletlenség, nekiszaba­dult trágárság és piszok keveredik az utcákon... Itt lelkileg nem lehet pihenni. Csak levonulni a kert alá, a nagy diófa alá és tehetetlenül nézni, nézni a felhőtlen égre... Várni va­lami csudát, valami kiengesztelő égi biztatást... Az ugocsai, beregi, ungi, zempléni Tisza magyar part­jai mikor szabadulnak? Szóló. rahegyét, meg a szeme kékjét, mert egyszerre csak annyi látszott ben­ne. Leültek egymás mellé. A tehe­nek hozzákezdtek legelészni. Ond. rej minden engedelem nélkül meg­csókolta Marikát. Marika elhúzó­dott egy kicsit, de semmit sem szólt. A mézessziv százféle cifráját nézegette. Érezte, hogy Ondrejre nem lehet most egy kis csókért megharagudni. A földieper, a har­monika... mézessziv... És mit is adott ő mindezekért Ondrejnek... ? Semmit. — Ondrej..! — No, mondd! — Az úrfi lejön ma erre. Azt mondta, hogy minden évben erre szeret járni. Nézi, hogy a malom hogyan hasitja a deszkát. Mert, ha nincs őrölnivaló, akkor deszkát vág. A fiúnak megvillant a szeme és lejjebb húzta a kalapját: — Hát jöjjön. Jöhet... — Csak mondom. — Hallgattak. Ondrej kedvetlen lett. Marika zavart. De később elfelejtkeztek mindenről. .Ondrej va lami ugrósdi játékot mutatott, amit a katonáktól tanult. Marika gyen­ge füszárból gyűrűket csinált, min­den ujja tele volt már vele. Nem is vették észre, hogy az úrfi meg­érkezett, egyszerre ott állt előttük s már nyúlt is a zsebébe. — Messzire hallom a nevetése­teket,— mondta, — de jó kedve­tek van. — Legyen az úrfinak is, — mond ta nevetve Marika. Ondrej nem szólt. Mogorva lett. — Hát téged mi lelt, Ondrej ? Látom, megnőttél már, de azért elffogadsz egy pár papirszivart ?! Nevess hát, 'mint az előbb. Ondrej a cigarettáért nyúlt. — Gyere Marika. Ondrej vigyáz pddig a tehenekre. Marika Ondrejre nézett. — Menj! Mandta Ondrej daco­san. Azok mentek s 6 nézett utánuk. Látta, hogy a füzesek szélénél az úrfi megfogja Marika kezét. Fel­ugrott, mintha utánuk akarna ro­hanni. De mégsem ment. Ha Ma­rika is megérdemli... had folyon az ő Vére is... had follyon... Egy­szerre csak előbukott Marika a füzesek közül. Ugy szaladt, hogy alig birták lábai. Rémült volt, de nem tudott kiabálni, a rémület megfogta a torkát. Ondrej hozzá­sietett. Marika összerogyott volna, ha föl nem fogja. Sápadt volt és lihegett. Kapkodva, rémülten be­szélt: — Ott... ott... — mutatta — be­leesett az úrfi az ároktJa". Én nem akartam... & volt az oka... mert megcsókolt... és ölelni akart... és és... féltem tőle... meglöktem.., jaj Istenem... A rossz lélek fog játsza­ni a vérivel... Összekeveredik a Tűsek Ulya vérivel... ahun, ni... Látod-e, Ondrej...? Már is milyen vörös a viz... Mindenütt kapható t TanMÜt Tejszövetkezet* M MMÍ Mapmt, U, Hwtfc r "»i'«».«l 1M/1M. Ondrej a Marika haját simogat­ta, mig az védelmet keresőn egé­szen az ölébe, kuporodott. Égett az arca s nagy kék szemei egészen telegyültek könnyel. A füzes szélén Ugyanekkor meg­jelent az — úrfi! Ruhája rátapadt, csurgott róla a viz s a kalapja a vizben maradt. — Megállj, te kis vadmacska! — kiabálta Marika felé — alig tud­tam az ár ellen úszni! — és sietett a malom felé, hogy ott megszárítsa ruháit. Marika és Ondrej egymásra néz­tek. Kacagtak. A szivük lobogott ebben a nevetésben. A Tűsek Ulya vére épen a legpirosabban bugy­borgott a nagy füz tövében. A nap az ég alján, mint egy nagy tüzlab­da, egy felhő mögé bukott. — Beiratkozás a zongoraisko­lába. Vertse K. Andorné Volk­ínann Róza zongoraiskoléjába (Luther-palota B-épület I. em. I. ajtó) a beiratások megkezdődtek. Tandij egész évre 150 pengő, be­hatási, fűtési és világítási dij együtt 15 pengő. A tandij negyed­évi és havi részletekben is fizet­hető. Az intézet magasabb kép­zettségű növendékei az Országos Zeneművészeti Főiskolán vizsgáz­hatnak, ahol 'államérvényes bizo­nyítványt kapnak. A Zeneművé­szeti Főiskola IV. osztályában ket­tős osztályzatot nyert növendékek a tanárképző tanfolyamra jelent­kezhetnek és annak elvégzése után zenetanári oklevelet nyerhetnek. — Hegedütanitást vállal Ehrlich Antal tanitóképző-intézeti tanár. Heti 2 lecke havi 12 pengő. Aka­démistáknak zeneelméletet is ta­nít. Bocskai-u. 48. ax

Next

/
Thumbnails
Contents