Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-04 / 200. szám

2 jníyíryidek. 1929. szeptember 4. Fizetésemelést közalkalmazottatoknak ! Irta : Hollós Jenő dr. Magas fizetések mindenütt egvjilentőaégűek az általános jóléttel, feltéve természetesen, hogy a fokozott munkateljesítmény eredményeképpen álltak elö. (Ford. : Eletem és müvem.) £z az idézet magyarul annyit jelent, hogy a becsületes munkának becsületes árát kell adni. A nyomorúságos fizetés nemcsak az ál talános szegénység jele, de élőidé zője is a pauperizmusnak. A jó fizetés viszont nemcsak jele, de forrása is a jólétnek. Hogy Henry Ford, aki az egész nagy világ egyik leghatalmasabb munkaadója, ílyen elveket hirdet ? Bizonyára nem demagógiáiból teszi. Valószínűleg inkább okos számitásból. Ha tehát mi is városi alkalmazottaink részére magasabb fizetést követelünk, akkor ezt nem érzelgősségből, vagy népszerüséghajhászásból tesszük. Ha a tudatlanság vagy rosszakarat mégis a demagógia vádját emelné ellenünk, — nem törődünk vele. Megjegyezzük, hogy az elmondandók, természetesen a közalkalmazottak minden kategóriájára állanak, de a, jövendő városi parlamentről lévén szó, csak a városi alkalmazottakkal foglalkozhatunk Aki ismeri a szellemi és fizikai munkás lelki világát, az igazat fog adni nekünk, amikor azt mondjuk, hogy az a munkás, aki azzal az érzéssel kezdi meg napi munkáját, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel végzett munka sem óvja meg a nélkülözésektől, attól nem várhatunk jó munkát. Gond és félelem emészti az ilyen munkást és ezek az érzések zavarják a munka egyenletes elvvégzését. Pedig a kereskedelem és ipar ma Úgyszólván kizárólag a fix fizetéses osztály fogyasztóképességére alapítja létét. A parasztság nem vásárol, mert a börzén hiába hirdeti az árjelző lap a 24 pengős gabonaárakat, amikor a falun csak 15 pengőért lehet eladni — hitelbe. 1*5 pengős gabonaárakból pedig még a takaréknál fizetendő kamatokra sem futja, hát még a kereskedőnek, ügyvédnek, orvosnak. Kereskedők, iparosok, ügyvédek és orvosok s egyéb szabadfoglalkozásúak szintén egyformán nyögik a pénztelenséget és bizonytalankodva lesik, Jiogy mit hoz a jövő. De hogy a jövő elsején jön a fizetés, az biztos. Ha nem is sok, de meglesz. Ezzel lehet számitani. És a közalkalmazott valóban ki is adja az utolsó fillérig minden jövedelmét. Persze, hogy ezt a fizetést mi adjuk adóban. De ez csak kölcsön, amelynek lejárata egy hónap. Legtöbbször sokkal rövidebb. Rendszerint a hónap első tiz napjában visszafolyik azok zsebébe, ahonnan az adómoloch utolérhetetlen csápjával oly halálos biztonsággal kiszívja. A közalkalmazotti réteg az egyetlen fogyasztó réteg, amely minden jövedelmét elkölti és ebben a városban költi el. Aki ennek a rétegnek a jövedelmére épit, az »házát kősziklára épitette«. Aki a gazdagokra épit, »hasonlóvá lészen a bolond emberhez, aki házát homokra építettem A gazdag embernek 'derogál itt elkölteni pénzét. Hogy is ne. Amikor itt van Bécs a közelben, ahol annyi a sok szép holmi. És meszszire halhatóan dobog a szive a hazafias érzéstől, ha nem mégy Bécsbe vásárolni, — hanem Pesten költi el pénzét. Bizony ezekből nem lehet megélni. Hát nem bolond ember, aki sajnálja attól a pénzt, aki csak kölcsön kén és a legrövidebb "idő alatt biztosan visszafizeti. Hűen és lelki ismeretesen. Adjuk meg tehát a magasabb fizetéseket. De természetesen feltételeket szabunk. Tessék megdolgozni érte. Az élet megnehezült. Ez a reggel nyolctól délután kettőig terjedő munkaidő nagyon rövid. Tessék a nyolcórás megosztott munkaidőt bevezetni. Hogy szociális szempontból szólnának-e ellene? Nem hinném. A kevésmun ka keresztezi a fejlődés irányát. Az ősember keveset, a kultúrember sokat dolgozik. A háború előtti időkben könnyebb volt mindenkinek a megélhetés, ma az ügy véd orvos is többet dolgozik. És meggyőződésem szerint ezzel avá rosi szolgálat sokat nyerne. Sok munkaerőt lehetne megtakarítani és különösen akkor, ha szigorú ellenőrzést gyakorolnak a feljebbvalók. Ma az egész világ kommerciálódik, vége a régi'jó táblabirós világnak. Az improduktív munkát meg kell szüntetni. És a terméketlen munkást nem is kellene elbocsájtani a szolgálatból. Ugy halljuk, hogy a földmivélésügyi rríiniszter a falvakba okleveles gazdatiszteket szándékozik küldeni, akik a falu népének gazdasági vezetői lesznek és minden a mezőgazdaságban vágó kér désben tanáccsal fognak szolgálni Igen jó eszmének tartom. Egy csapásra két problémát segít megoldani. Levezető csatornája lesz a gazdatiszti munkanélküliségnek és egyúttal Rászoktatja és ráneveli konzervatív parasztságunkat a modernebb gazdálkodási rendszerre. A felszabaduló munkaerőket a város is ilyen vagy hasonló célokra felhasználhatja. Hiszen végre Nyíregyháza is jórészt mezőgazdasági város. Ne feledkezzünk meg arról ,hogy a lakosságnak tekintélyes része őstermelő: Hogy ez a probléma a részletekben miként vofna megoldandó, most i KERT-MOZGÓ | Az előadásokat 7 és 9 őrakor a Kert-Mo«gó| ban tartjuk meg. — Előadások keedeíte í vasárnap 3 és 5 a teremben, 7 és 9 órakor f a Kert-Mozgőban. i Kedvezőtlen időben az összes előadások a í teremben lesznek megtartva. | Ma, kedden utoljára j A halállégiő •a £ Dráma a Szaharában 14 felv. Főszerepben: Ronald Co'mánn, . Neil Hamilton, William Povel és I Mary Brian I Thomson hattyúdala (A mergezett kut) i Egy bátor ember és egy okos ló története 6 felv. Főszerepben : Fred Thomsom ós Silver King Előadásainkat saját zenekarunk kíséri. Szeptember 4-én és 5-én, szerdán és csütörtökön A nagy tüzpróba és A macska nem ide tartozik. A kérdést csak érinteni kívántuk. A fontos az, hogy alkalmazottaink minél kevesebb terméketlen bürokratikus munkát végezzenek és mmél több termelőmunkát. Mert ahhoz igazán nem kell nagy lumen : éhbérért keveset dolgoztatni. Mindenesetre nehezebb sok és produktív munkát követelni és azt jól díjazni. Befejezésül még egy váddal akarunk végezni. Uton-utfélen hirdetik néha jóhiszemű apostolok, de legtöbbször a bort ivók és vizet prédikálók szektája, hogy sok bajunk egyik legfőbb oka a megnövekedett életigények. Ezek erkölcsre és igénytelenségre akarják szoktatni az embereket. Tessék kevesebbet költeni és akkor elég lesz a kisebb jövedelem is, hirdetik ezek a jóbarátaink. Azok a jóhiszeműek, akik ezt a maszlagot meg tudják emészteni, elfelejtik ,hogy az idők megváltoztak. Egyrészről a világháború leoperálta a dolgozók szeméről a hályogot és rlíegalkotta Magyarórszágban is á népjóléti minisztériumot. De a technika is óriási csizmákban halad előre és oly igényeket ébresztett fel az emberek- _ ben, amelyek a háború előtti idők- J mmnm m liMilliíj MindenUtt kaphati! Orsii ísiUfial, U, Hcrtfcy Ml'jióa-nl U* Iái. ben még az álmok világába sem tartoztak. Az élet változott meg és természetesen az emberek is megváltoztak. , '. A teremtés asztalán ma sokkal több csemege van feltálalva, mint azelőtt. Az emberi boldogtalanságnak pedig egyik főoka, hogy a több csemege élvezhetéséhez hiányzik a több pénz. Ahhoz azonban, hogy az eletigényeinket olyan mértékben kielégíthessük, mint a háború előtt, mindenkinek kétszer annyi jövedelemre van szüksége, mint ameny nyi vaíi. Mi ennyit nem követelünk, mert követelésünkben józanok maradunk. Mi megelégszünk azzal, ha a közalkalmazottak elérik a teljes békefizetésüket és ezért többet dolgoznak. Szeptember 11-én rendkívüli közgyűlés lesz a vármegyeházán a munkanélküliséget enyhítő útépítési programm érdekében (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a kereskedelmi minisztériumtól leirat érkezett a vármegyéhez az útépítési programm tárgyában. A kereskedelmi miniszter értesiti a vármegyét, hogy az állam hajlandó az uj útépítési programm végrehajtásához szükséges költségek egyharmadrészét viselni, ha az érdekelt községek is vállalnak egy «armadrészt, mig egy harmadrészt a közvetlenül érdekelt birtokosság szolgáltatna a kőanyag fuvarozásának biztosításával. Az útépítési programm keresztülvitele nagymértékben enyhítené a munkanélküliséget és a fagykárral "sújtott vidékek válságát s a nagyjelentőségű kérdésben dr. Kállay Miklós főispán, — aki fővárosi utja alkalmával személyesen tárgyalt illetékes helyen az útépítés kedvező feltételeiről, — szeptember hó n-ére rendkívüli közgyűlésre hivja össze a vármegye törvényhatósági bizottságát. A „Nyirvidék" munkatársának beszélgetése Takaró Géza newyorki református esperessel (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A magyarok világkongresszusának ismerkedési estélyén hosszabb ideig beszélgettem a kint élő magyarság sorsáról Takaró Géza new yorki református esperessel és sok érdekes dolgot hallottam tőle, aki az amerlícat magyarság egyik legkiválóbb szellemi vezetője és legnagyobb szónoka. — A magyarok legkorábbi szervezkedése — mondotta többek között — az USA területén, illetőleg Newyorkban 1895-re nyúlik vissza. Ezzel nem azt akarnom mondani, hogy ezelőtt nem éltek magyarok Newyorkban, hanem azért emelem ki, mert ez az év igen fontos az Államok magyarjainak életében. Ebben az esztendőben ébredtek tudatára annak, hogy csak ugy érhetnek el sikert és eredményt, ugy kapnak könynyebben munkát, ha egységbe tömörülnek. Ennek a szervezkedésterületén. Ez azt jelenti, hogy felosztódnak az erők és nem tudnak kifejezetten magyar mozgalmat indítani. A buffalói nemzetgyűlésen, amely a megértés és a szeretet jegyében folyt le, ezek az egyesületek egy egységes, nagy szervezetet hoztak létre az AMOSZ-t, az Amerikai Magyarok Országos Szövetségét. Most már egységes fronton küzd a magyarság a jobb életstandard kivívásáért. — Milyen volt és milyen ma a magyarok élete Newyorkban? — A magyarok eleinte teljesen elvesztek az emberrengetegben. Csak nehezen jöttek rá arra, hogy erejüket növeli az összetartás. Ekkor igyekeztek egy negyedben meg telepedni. A mult század második felében már olyan tömegben laktak együtt, hogy utcájukat Gulyás avenue-nak (olvasd evnyu) nevezték el. Sajnos ennek ellenére még ma is nagyon szétszórtan élnek. Egy ideig nagyon keserves helyzete volt a magyaroknak. Éhbéren tartották a gyárak a magyar munkásokat és bizony a legtöbb testben-lélekben megtörve morzsolta le napjait. Ma azonban megváltozott a helyzet. A magyar munkás egyike a legkiválóbbaknak és fejlett intelligenciája miatt mindenütt szívesen fogadják. De a magyarok felé hangolta a köz, véleményt a sok kint élő magyar író, színész, filmsztár, képzőművész .rendező is. Bizony ezek a világhirességek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hatalmas USA tudomásul vette, hogy van egy szegény, kis megcsonkított ország a világ másik felében: Magyarország. Soha egyik sem tagad ta meg magyar voltát, hanem mindegyik igyekszik a trianoni igazságtalanságra felhívni az amerikai közvélemény figyelmét. — Igaz az — kérdeztem, —, hogy a magyar munkások nagy része nem tanul meg angolul? — Ez sajnos így van, Sok, nagyon sok magyar él kint, akik nem