Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-29 / 222. szám

1929. szeptember 29. jrtfovaoéK. az oka. A pénz csatornája eldu­gult valahol. De a legnagyobb baj az épitkezés szünetelése, hi­szen az épitőipar az, amelyen ke­resztül "majdnem mindenki mun­kához jut. Ha nem épitenek, ak­kor a vállalkozó, a tervező nem jut munkához, de nincs munkája az építkezéseknél dolgozó munká­soknak sem. És ezen keresztül szenved kárt a kereskedő, az ipa­ros, mert csökken a vásárlóerő. Ha az építkezések megindulná­nak, akkor az itt alkalmazottakon keresztül pénzhez, munkához jutna a társadalom nagy része. * A gépirónő: Persze, hogy nin­csen munka, mikor a pénzhiány miatt mindenkit elbocsájtanak ál­lásából. A munkaadóknak nincs pénzük, azokat a dolgokat, amelye­ket eddig mással végeztettek el, most maguk látják el. Minket el­bocsájtanak és munkanélkül ma­radunk. Szomorú sors és egyre csak azt várjuk, mikor lesz más­kép. í. , A mérnök: A munkahiány okát abban látom, hogy az 'femberek annyi pénzt költenek el 5 esz­tendő alatt,. amennyit 30 év alatt sem szabad elkölteni. Az iparművész: Nem foglalko­zom gazdaságpolitikával, nem ku­tattom az általános munkahiány okait, csak azt tudom, hogy ne­kem nincs munkám. Ennek okát jpedig abban látom, hogy bár­mennyire is szeretik a szépet, a lakályos otthont stb., a mai ne­héz megélhetési viszonyok között nem tudnak az emberek még első* rangú szükségleteik kielégítésére sem elegendő pénzt keresni. Saj­nos ez engem nagyon súlyosan érint, mert megélhetésem lehetet­len és kénytelen vagyok más mun­kával próbálkozni. * A varrónő: Ma a hölgyek bár látszólag jól öltöznek, nem sok pénzt hagynak a varrónőnél. A legtöbb nő megtanul varrni, vagy pedig előszedi az egykor sutba­dobotc varrni tudását és neki áll, maga alakítja ruháit addig, amig lehet és csak néha történik meg, hogy egy-egy elegánsabb ruhát varrónővel készíttet el. A bérkocsis: Egész nap a stan­don állok, és várom a jó szeren­csét, de hiába. Ma még senkit sem vittem, nem tudtam fuvart csinálni. .A* legnagyobb kétségbe­eséssel tekintek a tél elé. A hordár: Hát bizony kérem, nekünk ugyancsak rosszul" megy. Napokon keresztül alig-alig ukaa utas, aki hordár után kiáltana. Mindenki maga viszi a csomagját. Ha előfordul, hogy egy vonat uta­saitól több csomagot is kapunk, megdörzsöljük szemünket, hogy nem álmodunk-e. A szőlőmunkás: A legnagyobb mértékben el vagyunk keseredve. AJ időjárás, a téli fagyok, tönkre tették a szőlőket és olyan kicsi a termés, hogy csak ott van mun­kára kilátás, ahol magánosoké a szőlő, mert a többi helyeken a családtagok szüretelik le. Rongyos a csizmám. A mult télen arról áb­rándoztam, hogy szüreti kerese­temből uj csizmát veszek, de most azt sem tudom, miből fo­gom megcsináltatni. * A városháza előtt munkanélkü­liek ilirü raja sötétlik. — Nincs munka, nem lesz kenyér, nem lesz fa, meleg, ruha, cipő. Nem lesz lelki béke, nyugalom, bol­dogság. Miért nincs munka? A munkanélküliek a városházára néz­nek sóváran, reménytelenül. Ha a város építene. Igen. Építeni kel­lene elsősorban. Akkor volna mun­kája : kőművesnek, ácsnak, laka­tosnak, napszámosnak, minden rendű munkásnak. Hát miért nem épit a város? Nem fogadhatjuk el azt az érvelést, hogy nincsen pénze. Ma olyan a munkanélkü­liség réme, ma annyi iszonyatos sejtelem szorongatja a lelkünket, ha a télre gondolunk, hogy a há­borús évek rendkívüli intézkedé­sével, a háborús cselekvések pa­rancsával kellene pénzt teremteni a közületeknek, hogy munkát ad­janak. Elszántságra, bátorságra volna szükség. Kong a vészharang. Lehet-e csöndben, tétlenül vár­nunk a holnapot? * Nincs munka, mert nincs pénz. A hitelélet döbbenetes betegsége egyik főoka a munkanélküliség­nek. Nyíregyházáról még azt a kis pénzt is kivonják, amit eddig a kisemberek, gazdák, iparosok, kereskedők rendelkezésére bocsá­tottak. Mert Nyíregyházán olcsó a pénz a bankok szerint, az or­szág többi részéhez képest. A pesti bankközpontok inkább az ország más vidékére árasztják £ tőkét, oda, ahol többet jövedelmez. Mi azt mondjuk, legyen inkább vala­mennyivel drágább a pénz Nyír­egyházán, de Vdják azt a hitelt. Ha nincs vérkeringés, nincs élet. Ha nem ömlik a pénz a gazdasági élet vérhálózatába, megszűnik az ipar, a gazdálkodás, a forgalom. Megszűnik az adózás, elpusztulnak az adóalanyok. Mire való a tőke? ríogy önmagát hizlalja ? Szabad a tőkét páncél szekrénybe zárni? Van-e igy létjogosultsága? Nincs munka, nincs kenyér, és a bank pénz nem indul mentőutjára. * Inségmunka lesz. Építik a vármegye utait. Lesz-e ebből va­lamelyes haszna Nyíregyháza mun­kanélküliéinek ? Aligha. Ha a fagy­sujtotta vidékek földmunkásainak inségmunkát adunk, éppen igy inségmunkát kellene adni a városi munkásságnak is. A pénztelenség és a munkahiány van olyan pusz­tító, mint a fagy. Ma már a birto­kos gazdák is sirnak. Mit tegyen a munkás. A gazdának legalább ennivalója lesz. Fája, lisztje. A vá­rosi munkás éhezik, fázik, mert nincs munka. Nincs munka. A Nyirvidék friss példányait munkanélküli cseléd­leányok, bejáró asszonyok várják. Az utcán, a lámpák alatt plvassák mohón: nem kinálkozik-e mun­ka? Nem hirdeti-e valaki a mun­ka alkalmat ? A cselédekre is rossz napok következtek. Budapestről is sok cseléd jön haza. A nyomasztó gazdasági viszonyok súlya alatt egyre-másra oszlanak fel a fővá­rosi háztartások. Jönnek haza a munkanélküli cselédek. Próbálkoz­nak itthon elhelyezkedni, mind íiiába. Nincs munka, nincs Kényéi idehaza sem. 1 * í" A munkanélküliség egyik közve­tett oka a tisztviselők, tanárok, tanítók eladósodottsága, kevés fi­zetése. Itt, ebben a kategóriában ugyancsak van munka, de mini­mális a bér, nem éri el a béke­beli felét sem. Pedig a közalkal mázott már a békében is nyomor­gó páriája volt az országnak^ — Most nézzük, mi történik. Az ál­lam olyan kevés fizetést ad alkal­MM VI L >Á 6 M Á R K mazottainak, hogy azok kénytele­nek lemondani megfelelő ruhá­ról, lakásról, táplálkozásról. Nem vásárolnak és igy az a pénz, amely ínég a békében is a tisztviselők fi­zetéséből ömlött a gazdasági élet csatornáiba, ma hiányzik. Ha meg­felelő lakbért adnának a közalkal­mazottaknak, sokan építenének kö­zülök. Békében csaknem minden vasutas, póstás, tanár és más köz­hivatalnok építtetett a lakbéréből. Ma ráfizet a lakbérére. Elvonja a lakására azt a pénzt, amit más­ként a hentesnek, a péknek, a ruha- és a cipőkereskedőnek adna. Mindez összefüggésbe van a mun­kanélküliséggel. A tisztviselők meg felelő fizetésére egyszerre megkét­szereződne az ipari, kereskedelmi tevékenység, megélénkülne a pia­cokon a kereslet, lenne ára a gaz­da termésének. Lenne munkája az iparosnak, kereskedőnek. De másként is szoros össze­függésben van a tisztviselők, kü­lönösen a nyugdijasok nyomora a munkanélküliséggel. Olyan ke­veset fizet ma az állam a ténylege­seknek és a nyugdijasoknak, hogy aki csak teheti közülök, mellékfog­lalkozás után néz. Az egyik gaz­dálkodik, a másik kereskedik, a harmadik szabadjegye vagy olcsó jegye segitségével utazónak csap fel. Hány ilyen nyugdíjas vagy bélistás van, aki helyébe egy hiva­tásos alkalmazottat lehetne állíta­ni. A kisfizetésű alkalmazottak helyzetével okozati összefüggésben van sok vonatkozásban az elhe­lyezkedés nehézsége, a munkanél­küliség hiánya. * Minden okos reformra, minden eleven üzletrevalóságra sorvasztó lenne, ha mindent Trianonra fog­| nánk. Annyi azonban bizonyos, — hogy az ország csonkitásának az egyik következménye a munkanél­küliség. Hányan jöttek el a meg­szállott területről, hányan mehet­nének oda vissza, hányan találná­nak bőséges munkaalkalmat őseik földjén. A munkanélküliségnek az egyik ellensége a koncepció nélkü­liség, a vezéri szót kimondó kive­zető elme hiánya, a csodálatos bla­zírt semmibevevés, amellyel a nyo­mor sikoltását, a munkanélküliség vészfelhőjének gomolygását fogad ják, de főellensége Trianon és minden és mindenki, aki nem ra­gad meg minden alkalmat a reví­zióért való, mindent feláldozó küz­1 delemre. Revíziót, revíziót, revi­MAGYAR ^ OSZTÁLY­KIRÁLYI |S| SORSJÁTÉK Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500 OOO azaz egy félmillió pengő. Jutalom és nyeremények: 300.000 40 000 IO.OOO 200 OOO SO OOO 5.000 IOO.OOO 20.000 4 OOO 50.000 15.000 3000 stb., stb. összesen 7.722.000 pengő készpénzben. 84 000 sorsjegy közül 42 < 00, tehát minden második sorsjegy kihuzatrk! Az ellő osztály húzása már 1929. október hó 26-án és 29-én. A sorijegyek hivatalos árai: 24 P

Next

/
Thumbnails
Contents