Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-29 / 222. szám

Nyíregyháza, 1929. szeptember 29. * Vasárnap Ja, évfolyam, 222. sz. SlSfbxctéa! Arak H©:yi>«n te vMteam: t Mr» S3Ö p«n0&, N*9y«eiévra 7 EO pmgA. te t*sMksxk fsgsáasíjü^ Alapított* JÓBA ELEK PAftswkssztö 1 Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Fel»!óa MWkssxtd t VERTBE K. ANDOR. Swrir«ezt6sée> és kiadóhivatal; SZÉOHENYI-UT 9v SZAM. Talatcn aiám 139. ^ostachaqua ; RAxlmokat aam aaunk. viasz** A kisebbségi szerződések hézagai A »Nyirvidék« számárta irta: Lukács György dr. v. b. t. t. országgyűlési képviselő. A főhatalmak, bármennyire elfogultak voltak annakidején ellenünk, mégis volt annyi előrelátásuk, azokat a nagy néprétegeket, amelyeket tőlünk erőszakkal elszakítottak, hogy nem szolgáltatták ki minden kautéla nélkül az utódállamok önkényének, hanem az ő óriási területi gyarapodásuk egyenes feltételeként szabták meg azt, hogy a nemzeti kisebbségeknek jogokat is kötelesek adni és megszabták azokat a kötelességeket, amelyeket a kisebbségekkel szemben be kell tartani. Ezeket a kisebbségeket meghallgatásuk nélkül szakították el tőlünk, méltányosnak Ítélték, tehát a főhatalmak azt, hogy védve legyenek az önkényes elnyomás ellen. Ha ezeket a jogokat tekintjük, akkor azt kelt megállapitamj^-k, hogy nem annyira maguknak*-a jogoknak tartalma a lényeges, hanem az, hogy e nemzetközi szerződésekben való szabályozás folytán.a kisebbségi jog, kiemelkedett az államok belső közjoga köréből és a nemzetközi jogalkotó részévé lett, ugy, hogy a kisebbségi kérdések olyan nemzetközi kérdésekké lettek, amelyekhez mindazoknak a szjgnatarius hatalmaknak, amelyek aláírták a kisebbségi szerződéseket, hozzászólásuk van a szerződés keretein belül. Azokban a szerződésekben, ame lyeket a főhatalmak az utódállamokkal kötöttek, — az úgynevezett kisebbségi szerződésekben — az utódállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy ezeket a kisebbségi hátározmányokat alaptörvényeik közé iktatják, amelyekkel ellenkező mindennemű, akár törvényes, akár rendeleti intézkedés hatálytalan és semmis. Ezenkivül elismerték azt, hogy ezek a jogok nemzetközi védelem alá helyeztetnek, amely nemzetközi védelmet a Nemzetek Szövetsége gyakorolja, nagyrészben tanácsa utján, bizonyos ügyekben pedig az állandó nemzetközi bíróság áltaí. Ha már most e jogok tartalmát tekintjük, akkor meg kell állapitanunk, hogy ezek a jogok nagymértékben hézagosak, fogyatékosak. Ezek szerint például a nemzeti kisebbségek a bíróságok előtt saját anyanyelvüket használhatják. Nem intézkednek azonban a kisebbségi szerződések arról, hogy a közigazgatás előtt is használható az anyanyelv, noha a közigazgatási hatóság előtt való fellépés még nagyobb gyakorlati jelentőséggel bir, mint a bíróságok előtt való eljárás. Arranézve sem találunk intézkedést, hogy a nemzeti kisebbségek helyi közületeiben az anyanyelv legyen használható. Azt mondják a kisebbségi szerződések, hogy ott, ahol a kisebbségek jelentékeny szamban vannak, nekik megfelelő könnyítéseket kell nyújtani, hogy gyermekeiket anyanyelvükön oktassák: de sem az nincs megmondva, hogy mi az a jelentékeny arányszám, sem az, hogy mik azok a megfelelő könnyebbitések. Ezeket a határozatlan kifejezéseket az utódállamok önkényesen elferdítik. Nagy hiánya a kisebbségi szerződéseknek, hogy a tömören együtt lakó kisebbségek önkormányzatáról nem tartalmaznak intézkedéseket, ami pedig a mai nemzetközi felfogás szerint, feltétlenül szükséges. Két kivételt találunk itt. Az egyik foglaltatik a román kisebbségi szerződésben, amely a székelyeknek és a szászoknak helyi autonómiát engedélyez, a másik pedig a cseh szerződésben, amely a ruthéneknek engedélyez országos autonómiát, ezek a kivételek is csak papiroson léteznek. Nincs kisebbségi szerződésekben semminemű intézkedés atekintetben, hogy mindenki a saját akarata alapján határozhassa meg, hogy a többséghez, vagy valamely kisebbséghez tartozik-e. Feltalálták ennélfogva a néwegyelemzést és egyéb hasonló csalafinta intézkedéseket. Seholsem találtunk intézkedést arra, hogy a népmozgalmi adatok statisztikai összeállítása körül nem szabad visszaéléseket elLarra Irta: Grazia Delidda. Húsvétra jövő első vasárnap Szent Konstantin napját ünnepelték a bottudai hegységben. A bottudai erdőség nagyon mesz szire van a hasonlónevü falutól s völgyön, cserjésen, fensikon kell áthaladni, hogy eljusson az ember ama kis templomhoz, ahol a bucsut tartják. De a környékbeliek ugyancsak szeretik az ő Konstantinjukat s télhosszat arról ábrándoznak, hogy utrakeljenek árkon, bokron, síkon keresztül és örvendeztessék a szentet énekkel, tánccal, iddogáljanak pálinkát, meg fehér bort délig, ánizslikört és vörös bort a hazatérés órájáig. El is kell, hogy legyen valahára egy kis mulatságuk. Átdolgozták a kemény telet, őrizték az Ínséges sovány jószágot, erdei talajon szán tottak, vetettek; most már nagyra nőt a juhok gyapja, zöldet a rozs, virágzik a cáerjés, kék az ég. Hálát kell adni szent Konstantinnak, a jó reménységért, neki ajánlani nyájat, földet és inni és táncolni és dalolni az ő tiszteletére. Álmodott Fioreddu Larra is búcsúról, táncról, tarka ruhával, csecsebecsével kereskedőkrőt, — de vágyódását sejtetni se merte. Odahaza rosszul "bántak vele, mert nem volt kedve feleségül menni egy juhászhoz, akinek volt . száz birkája, lova, földje, kör| nyékszerte híres kutyája. -— Mi közöm nekem a nyájához, meg a kutyájához; bár megenné a gazdáját! — mondta Larra. — Az a vastagorru, vörösszemü Mattia maga is olyan, akár a vadállat. Vénebb is nálam vagy husz esztendővel, kövér is, alacsony is, Nem keh énnekem, utálom; inkább meg halok. ' i Nagy és finom, szép, fehérarcú leány volt; kék szemének messze földön sem akadt párja. Hamis volt egy kicsit; csinos, magas, karcsú férjet szeretett volna, kinek a hímzett öve leányderékon is megfeszüljön. Csakhogy apja meg bátyjai, ezek a durva, iszákos emberek azt vették a fejükbe, hogy Mattiához, a gazdag juhászhoz keli mennie s nem voltak vele kíméletesek. Csupa vad ábrázatot, haragos szemöldököt látott maga körűi, durva szónál egyebet nem hallott s már ki se merte nyitni a száját. Hanem azért állhatatos maradt. Az apa meg a fiuk mátkáikkal már április eleje óta készülődtek a búcsúra. Larra ámulva hallgatta őket, bánkódott, éjente 'pedig sírdogált. Elmegy a búcsúra mindenki, még a koldusok is, neki még beszélnie sem szabad róla. Ez még növelte gyűlöletét és utálatát Mattia iránt. Dühösen zokogott s a keze ökölbe szoruH, ha csupán gondolt is rá; ha megkövetni, noha a gyakorlatban azt látjuk, hogy a íegerőszakosabban a legönkényesebben csoportosítják e statisztikai adatokat. Az van a kisebbségi szerződésekben, hogy az összes állampolgárok jogegyenlőséget élveznek, de elfelejtették hangsúlyozni ezt az egyenlőséget a választójogra, valamint az agrárreformra vonatkozólag is. A gyakorlatban azután ugy a választójog, mint az agrárreform terén a kisebbségeket teljesen elnyomják. Nem találok intézkedést a kisebbségek hivatalos nyelv gyanánt az állam nyelvén kivül a kisebbségek nyelvét is kelljen alkalmazni, ott pedig,^ahol gyérebben laknak, legalább a hirdetéseknek kell kisebbségi nyelven is megtörténniök. Arról sincsen intézkedés, hogy a kisebbségek által fenntartott iskolák jogáliapota ugyanaz legyen, ami a többségi iskoláké és a kisebbségi iskolákat illető alapítványok azoknak birtokában meghagyassanak, ha pedig elvétettek, azoknak vissza adassanak. Pár hézagát tártam itt fel a kisebbségi szerződéseknek, amelyekkel szemben büszkén hivatkozhatunk arra, hogy mi a mult század közepén önként sokkal több jogot adtunk nemzetiségeinknek, — akkor a kisebbségeket ugy nevezték, hogy nemzetiségek — mint aminő jogot most papirosón adtak az utódállamok, de nem a saját akaratukból, hanem kényszerből, mert hiszen területi gyarapodásuk előfeltételéül kötötték ki a főhatalmak, hogy a kisebségeket jogokban is részesítsék. ES3HB EH pillantotta, hátat fordított neki és i elsápadt haragjában. Elérkezett, el is mult a húsvét s mindenki a búcsúra készülődött. Fehér kenyeret, édes kalácsot sütöttek, bárányt hoztak a nyájból, vásároltak bort, meg narancsot s uj mézet szedtek a kaptárból. Larra majd elepedt bosszús vágyódásában: megtudta, hogy Mattia nem fog elmenni a búcsúra, erre neki még nagyobb kedve támadt odajutni. Alig aludt valamit a megelőző éjszakán s hogy reggel főkéit,, a konyhában már készen álltak a duzzadó tarisznyák, az . udvaron pedig a lovak. Tüzet gyújtott, megfőzte a kávét s újra nekifogott a sirásnak. ' Apja, ki még a gyékényen hevert, fölébredt és durván kérdezte: t— Mi lelt? Mit sírsz? Larra még jobban zokogott, mig rá nem förmedt az apja: — Tán te is el szeretnél jönni a. búcsúra ? A leány nem mert igent monda- • ni s jarcát eltakarta kötőjével. Az öreg ismét rámordult: — Felelj! Akarsz jönni a búcsúra, vagy sem? Igen! — szepegett a leány. — Igen! Hát akkor hol a kendőd, meg a papucsod, az áldóját neki! Larra elsietett a kamrájába. A fiuk is fölkeltek, összegön- i gyölték a gyékényeiket és odatámogatták a falhoz. — Ö is jön! — mondták egymásnak csöndesen. Ugy látszott, örülnek ezen, de hamarosan a szökött barátságtalan ábrázatokat vágták. Ti! — mondta magában apjuk, a gyeplőt igazgatva — anélkül is meglehettünk volna. Jött Larra, sietve, izgatottan, kipirulva; kisírt szeméből sugárzott az öröm. Sebtíben átöltözött, hófehér inget kapott magára, uj papucsát aranycsipkés derekát vette föl; fejét nagyrojtos ibolyaszínű damasztkendővel kötötte be. Amint a lovakat fölkantározták, az apa fölvette leányát deres kancája nyergébe. És ügettek, árkoi^ bokron,, a tiszta, illatos április reggelén. Larrához egész uton senki se szólt a rokonok közül, még a jövendőbeli sógomék sem; de őt ez nem bántotta. Kacagott és fecsegett más földiekkel, akik a búcsúra mentek és boldog volt kimondhatatlanul. A kalászokon csillogott a harmat, az erdőben daloltak a madarak és valahány csinos bottudai legény van, mind Larrát inézte. Az ő kék szeme felett a pillantásaikra: táncolunk, mulatunk, innen is, tul is, ezt mondták a pillantások. Es mulatott Larra határtalan jókedvvel egész nap: barátnőivel akadt össze, táncolt, hamiskodott Egyes szám ára 16 fillér