Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-26 / 219. szám

6 J/VÍRYIDBK. 1929. szeptember 26. Cernzaforgácsok Irta: Nagy Vilmos. Olyan megnyugtató, sőt feleme­lő az ellentét e között a szinte percnyi pontossággal megérkezett — lehűlő őszi idő és a mi sok iskolánk épületei felé áramló és onnan délfelé visszaözönlő vidám orcájú tanulóifjúság között. Az ilyen őszi idő, mig a legbarátságo­sabb »plain aire« szikrázásakor is mulandóságizü; a diáksereg arcu­latán pedig egy-egy elvetélt »elég­telen« átmeneti borongása alatt is átragyog nemzeti feltámadásunk biztosan elközeledő hagy tavaszá­nak Ígéretes sugárzása. En látom ezt a biztató sugárzást!! Csakis ezt látom — bármennyire gyengiti is látásomat a Népszövetség zor­don magassága felől tervszerűen terjesztett köd. • Az ablakomat csapkodó őszi eső kellemetlen 'és egyhangú kopogásán is átzeng a népszövetségi alapokmány 19-ik szakaszából "diadalmasan kihar­sogó szimfónia felséges nyitánya. Micsoda silány sápitozás ehez ké­pest akár a Tuka-pör 'államügyé­szének kecmergő piszkolódása, akár Titulescu — immár nemzet­közti viszonylatban is megutált — szemtelenkedése. A kinai dele­gátus inditványa erősen döngeti a szörnyű békediktátumok kinai falait! Magyarok! — fel a szivekkel! Rablók! — fel a kezekkel! * Már elmúlt jóval száz eszten­deje annak, hogy Fichte profesz­szor Jenában azt hirdette, hogy az a külső tárgyi környezetünk, amit mi »világnak« nevezünk tu­lajdonképen nem is létezik, mert az csak a mi gondolkozásunknak alkotása. A kortárs- és utódfilo­zófusok persze agyoncáfolták ezt a — szerintük — tarthatatlan tan­tételt. És jött a világháború, amely igazolta Fichte tanításait! Az a világ, amit mi a világunk­nak ismertünk és tartottunk meg­semmisült és tényleg nincsen, 4 e itt van a földi kis és nagy ha­talmasságok gondolkozásának al­kotása: a világ .mint kizsákmányo­lási terület. — Mert hogy ma ez a világ, azt világosan megláthattuk a há­gai tárgyalások rendjéből, amely­nek a hipokrita és sikamlós jogá­szi szótömkelegéből kihámozható kristályosodási tengelye az, hogy Amerika zsákmánya lett Európa, itt meg Angliáé Franciaország és Németország, Franciaországé Né­metország és az utódállamok, ezeké a rablóké pedig mi — sze­gény magyaroki A rabló gondolkodásnak — rab­ló világa ez. Neked volt igazad Fichte — és nem a cáfolóidnak! * De azért minden bizakodó han­gulatom mellett is megborzongok a tiszazugi »Jager Marik« bün­krónikájának olvasásakor. Visszata szitók ezek az »Überfrau«-ok. — Megdöbbentő, hogy ezek az egy­szerű parasztasszonyok milyen csodálatos intelligenciával tudták elvonni a mai világ apocaliptikus zűrzavarából a ma érvényesülő ha­talmi elvet: öld meg az alkalmat­lan gyengét! Ez a vllágkormány­zati elv oly erővel "hangzik ki a körülöttünk örvénylő kozmikus kánkánból, hogy még a Tiszazug­ba is elhallatszott. Fogyott a légyölő papir és az emberek hul­lottak mint a legyek. Fejfáikra az A. B. F. R. A. szokásos rövidí­tés helyett (a boldog feltámadás reménye alatt) azt kellett volna felírni hogy A. B. E. R. A. vagyis a biztos exhumálás reménye alatt. És a bűnösök most reszketnek, mert eljött a számonkérés félel­mes órája. Vajon kisantanték mit gondol­nak? Azt hiszik, hogy reájok sohasem jön el a számonkérés ret­tenetes órája? Csak talán nem olyan szüklátókörüek mint a tisza­zugi asszonyok? Köztudomásu dolog, hogy a pénztelenség világáramlat. — A közgazdasági élet minden ténye­zője a tűrhetetlen helyzet megol­dási módozatain töri a fejét. — Amint a lapokat olvasom, meg­nyugvással állapítom meg, hogy ötlet az van bőven, de a pénz to J vábbra is a trezórok mögött ma­rad. Minthogy nem vagyok köz­gazdász és csak szegény, néhai Rákosi Viktor mondását sóhajt­gatom. Minek is van pénz a vi­lágon? Vagy ha van — hát miért nincs! ? Mezőgazdaság Fekete, halott tőkék hirdetik a fagy pusztítását, gyümölcstől roskadó almafák a diadalmas életről beszélnek ugyanazon a szabolcsi birtokon Lefényképezik Liptay Jenő pazonyi Bertatelepének pomologiai csodáit, a rekordtermést adó almafákat (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Az ősz aranypiros színekben tündöklő palettáján keveri már az erdők színpompáját. A pazonyi Bertatelepen, a nyárfás, nyires, fenyves erdőcskék távlataiban gyönyörködve járunk. Negyven év előtti sivó homokon dus tenyé­szet, áldást hozó rög. Az emberi szorgalom, a teremtő akarat cso­dája ez a telep. De az ősz szín­keverésében most plasztikusan elővarázsolódnak a téli fagyjárás rettentő utnyomai. Egy-egy ma­gaslaton megállva, a szüret előtt megszokott telt zöld színekben dúslakodó táblák helyén a ..csont­váz ijesztő rémével ránkdöbbenő képek: kihalt drága tőkék fekete feje, megsemmisült szőlőtáblák sötét üressége, amelyből, mint fá­jó tüskés képletek merednek elő az elárvult fekete karók. Kifürkészhetetlen a fagy pusztításának utja A pusztulás erősebb a homokon,, a dombhátakon, mig a lankás he­lyeken zöld lombok közül moso­lyog elő a termés. Az évtizede­ken át dúsan termő tőkékből hat­van százalék upsztult el. Ha azon­ban a most még valahogyan ten­gődő, de termést már nem hozó tőkéket is a pusztulás kategó­riájába számítjuk, akkor a kár a Bertatelepen nyolcvan százalékos. Fáj a jó gazdának a fagy halá­los kaszájának aratása. »Nektár thyrsusain nem mosolyog ge­rezd« dalolja a hervadó ligetek poétája amikor a szüretelők vig dala elhalkul és átveszi az ural­mat a »közelitő tél«. Bus elégia sir fel a szüretelők dalának elhal­kulása után évről-évre a hideg ősz permetező esőjében. Most azon­ban már szüret előtt puszta a hegyoldal és a harminc éven ' át legédesebb, legdrágább mustot­adó táblára könnyes szemmel te­kint a gazda. — Kifürkészhetetlen — mondja Liptay Jenő gazdasági főtanácsos — a fagy járásának utja. Általá­ban a magaslati helyeken der­mesztette meg az életet, de nézze ezt a Delavare táblát itt, ezen a dombon. Üde levelű, dus termésű. — Csakugyan a Delavare meg­maradt érintetlenül. Piros bogyó­ja, mint rubin, csillan elő a ros­kadó veszőkről. Édes ize marasz­talja a sétálót. A Delavare rejtélye De nemcsak a faggyal szemben maradt érintetlenül a Délavare. — Nem fog rajta a peronospora sem. Nem kell permetezni, nem kell óvni. Semmibe sem kerül a meg­munkáltatása. Az állam azon­C50RM5 5dNDOR első szegedi börruhagvára SZEGED eleőrauga minőségben készen és mé-et után. Férfi bőr­kabá'ok, rövid és hossza szőrmés bundát. Női bőrkabátok minden s2ÍobsD, ho9szu fcőrköpenyet. Gfermek bőr­kabátok és iskolai strapa szaríasbőr-nadrágok. Motoroa bőrmellények és bőrnadrágok szőrmével is. Bőrkabátok festése vízhatlan festékkel festve, minden színben 20 pengőért ké*zQl. Kieebb javítás díjtalan. — Bőrmintákat és árajánlatot 20 fillér bélyeg ellenében köldök. Helyi képviselőt felveszek. 5383-t ban nem engedi meg a Delavare termesztését. A bor magyar jel­legének árt. Sajátos izt ad a must­nak. Egy kis Izabella-szőlő iz­ánryalat van benne, — Liptay Jenő nem tudja he­lyeselni, hogy mai szegénysé­günkben mellőzzük az olcsó sző­lőfaj termelését. Főzenek valamit belőle, pálinkát, vagy más célra használják. De ha már ilyen könnyen termeszthető, ne szegül­jünk a termelők szándéka ellen. A nyárfa sorok pajzsa vé­dett a fagy ellen Az országút mentén és minde­nütt a hatalmas szőlőbirtok ha­tárán jegenyenyár sorfala áll őrt. A magyar ciprusok a fagy ellen védőpajzsul 'szolgáltak. A fasor mögötti táblákon hosszabb ideig megmaradt a hóréteg és itt nagy területen megmenekült a szőlő a fagy halálos ölelésétől. Dus termés a pusztító tél után A Líptay-birtokon a pusztulás képe. mellett erős kontraszt-ként hat az almafák bőséges termése. Az egyik ranet-fácska egyetlen ágán 130 almát számoltak meg. Az ágat, mint pomológiai csodát — behozták mutatóba Nyíregy­házára. Csépány Jenő fotoriporterrel sétá­lunk a dus fürtő fához, amelyről Csépány — mint a fővárosban is nagy feltűnést keltő pomológiai ritkaságról több eflvételt készí­tett. A Sóvári, Sikulai, Jonathán, Parmin, Ranet, Belfleure és a ne­mes fajok többi képviselője mind olyan telt ágakkal áll előttünk, mintha a természet, a termékeny ség diadalmas ünnepére készülné­nek és szines, tündöklő díszru­hában állanának itt. A gazdát az alma dus ajándéka igyekszik kár­pótolni a szőlőben szenvedett veszteségért. Csak egy baj van: nagyon olcsó az alma. Két nagy termés kétharmad részét egy pes­ti kereskedő vette meg. A pomo­lógiai kirándulás az őszi estén fel­lobogó pásztortüznél fejeződött be a Bertatelep szép miliőjében. Rövid hirek — Ausztriában rejtett Ieadóállo­Iomásokról hazug hírekkel nyug­talanítják á lakosságot. — Ráth Zsigmond a kúria 70 éves másodelnöke nyugdíjba vonul. — Oroszországban az élelmiszer uzsorások ellen szigorú eljárást in­dítottak . — A Gyáli uton egy futball­meccsen hasba rúgták Inke Já­nos játékost, akit kórházba kel­lett szállítani. — A Köztisztviselők Szövetke­zetének Polónyi Dezső ellen in­dított rágalmazási perét Kovácsy Ferenc járásbiró tárgyalja, aki el­rendelte a nagy pörben a bizonyí­tást. — Vass József miniszterelnök­helyettes felkereste a földmivelés­ügyi minisztert hivatalában és a gazdákat érintő kérdések gyors megoldása érdekében tárgyalt. — Rothermere lord uj üzeneté­ben hangoztatja, hogy a reakciós hírnév nagy akadály a revíziós küzdelemben. r — A budapesti fürdőket né­met orvosok tanulmányozzák. — Egy nyitvahagyott sorompó­nál Pozsony mellett egy öt utast szállító autó a száguldó tehervo­natnak rohant; az utasok közül többen meghaltak.

Next

/
Thumbnails
Contents