Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-15 / 210. szám

Nyíregyháza, 1929. szeptember 15. * Vasárnap évtolyam. 210. sz. EMMtaaMal Arak Myfoan Aa vMAkan: > Mra 2'fiO pang®. NafyadAvra 7-SO pangd. A» tMttkart WQCf&sukRy. Alapította JÓBA ELEK Ftiaaarkaaztfi: Dr. 8. S2ABO LÁSZLÓ. Falatda szarkaaztft: VERTSE K. ANDOR. T Tl^C^XP JÜJ&Ab. SoarkaaztSaéQ éa kiadóhivatal; SZÉCHENYl-UT 8. SZÁM. Talafou asAm. 139. Paatachoqua KAzIrntokat nara adunk viasza. Fegyveres összeesküvés a fegyvertelen el!en Irta: Pillér József. Ha a világtörténet szemüvegén nézzük a multat, azt látjuk, hogy háborúk után a győző fél megsarcolta a legyőzöttet s aztán magára hagyta. Éljen tovább ugy, amint azt önerejéből megtenni képes. Ezért a magyar nemzet is mindig talpon állott a vesztett csaták után. Nem ugy most, a világháború végeztével. Most nemcsak, hogy országa kétharmadrészét elrabolták, megsarcolták, hanem le is fegyverezték; gazdaságilag tönkretették; rendszabályokkal kezét, lábát, akaratát béklyóba verték s önfenntartásának lehetőségét, útját örök idők re elzárták. Ehhez hasonló példát nem tud felmutatni a történelem. Mikor pedig mindezt igy elrendezték, csontig mindenből kivetkőztették, akkor kipattan a nagy titok, lehull a lepel arról a fegyveres összeesküvésről, melyet a kisantant államai ellenünk szőttek és kötöttek a vakmerőségnek azzal a méretével, amely még a tőlünk legtávolabb állók lelkében is a meg döbbenés legmagasabb fokát kell, hogy felkeltse. Mert mi van abban az összeesküvésben kimondva ? Az, hogy bármely más nemzet részéről érje támadás a kisántánt egyik, vagy másik államát, dacára a magyar nemzet semlegességének, minden esetben a magyar nemzet ellen kell felvonulni a meg nem támadott felek összes fegyveres erejének. És ezt a müveit francia nemzet egyik vezérkari főnökének jelenlétében és hozzájárulásával mond ta ki a kisántánt legutóbbi értekez létén, akkor, amikor néhány napra rá Briand francia külügyminiszter Genfben az általános leszerelésről beszél a háború lehetetlenné tételérői szónokol s a nemzetek közötti békés, barátságos, szeretettől vezetett kölcsönös viselkedést propagálja. Igaz, hogy mindez csak pusztában hangzó szó, mert ugyanakkor azt látjuk, hogy a világ öszszes állama nyiltan fegyverkezik, végtelenségig fokozza hadikészségét, csak egyedül a magyar nemzetnek nem szabad ugyanezt tenni, csak ő nem gondolkodhatik önvédelemről, aki pedig a legjobban ki van téve a megtámadtatásnak. Ezek után mondhatja-e még valaki, hogy: »az idő nekünk dolgozik^ hogy: »csak várjunk tétlenség- ; ben türelemmel, nehogy blamázsnak tegyük ki magunkat.« 'De blamázs ide, blamázs oda, most már nem erről van szó, hanem a nemzeti létről, a fövő megmentéséről; tehát a jogos önvédelemről való Scőteles gondoskodásról. És erre itt van a tizenkettedik óra s itt van egyben a jogos alap: a kisántánt Összeesküvése, ami, kell, hogy megváltoztassa a magyar nemzet eddigi érthetetlen türelmes magatartását; kell, hogy felrázza önbizalmát, életre keltse önérzetét s cselekvésre hivja erkölcsi erejét, önmaga s jövője iránti kötelességérzetét. Itt nem lehet csak egyszerűen tudomásul venni az ellenünk készülő merényletet, amely ellen a Népszövetség sem tud védelmet nyújtani. Itt a Népszövetséghez intézendő ultimátumnak is helye volna, melyben a magyar nemzet bejelentené, hogy ha a Népszövetség záros határidőn belül le nem szerelteti a kisántántot, a magyar nemzet haladéktalanul elrendeli az általános védkötelezettséget, hogy felkészülve legyen az önvédelemre. Ehhez, a természet törvénye alapján joga van nemcsak minden féregnek, de minden nemzetnek is. Különben is, a,magyar nemzet lefegyverezését azzat a jelszóval hajtották végre, hogy a többi nemzettel is ugyanazt fogják tenni. Ez tiz év alatt nem történt meg; sőt ellenkezőleg, minden nemzet fokozta hadierejét. Nincs tehát paktum! Csalfa Ígéret volt ez is, mint minden más egyéb, amit az ország elrablása körül Ígértek, hangoztattak. Avagy hol van a Millerand levelében ígért határkiigazitás ? Hol van a Briand által nyilvánosan elismert igazságtalanság orvoslása ? Sehol! Semmi ígéret nem teljesült, mert a magyar, nemzet érthetetlenül viselkedett minden Ígéretekkel szem ben. Füle mellett hagyta elszállani; nem kapott két kézzel utána a feléje nyújtott mentő szálaknak, melyekkel a mélységből kiemelhette volna önmagát. Ez a közömbös viselkedése nevelte napról, napra a szomszédok vakmerőségét, mert látták, hogy a vaskeztyüs kezek ökölcsapásait mégcsak glasszékeztyüs kézzei sem igyekszik maga, felől elhárítani, hanem — ftiint a legnagyobb bűnös — hallgatag tűri a legmegalázóbb bántalmakat is. Erre vihető vissza, hogy a magyar ügyeket a Népszövetségben sem veszik komolyan, ahol már a titkárság kezei között megfeneklik minden, ami a magyar üggyel kapcsolatos. Ezért mondta Henderson angol külügyminiszter a legutóbbi genfi gyűlésen, első felszólalása alkalmával, hogy y.a titkári hivatal nem a Népszövetség szellemében teljesíti feladatai. Megmondja nyil. Magyar hasak Irta: Krúdy Gyula Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hát gerincnek való a nők körül való forgolódás, mig a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú szárnyaskabát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfiak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc József-kabátnak is neveznek, mig ha magyaros cifrák díszítik: hívják Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátható találmánya a növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy fecskefarkos, urfi-kabátos úriemberből alispán. Hasnél kül akár a világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegemberek még a hőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátu fiskálisnak? A férfiak hizottsága már karakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor kiterítették. Ez a heptikás irói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthonkörbeli gavallérok honnan is tudták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni még a Jcöltőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany, vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz is illet némi férfias korpulencia. Hiába erőlködik vala Virág Benedek, vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyó hold-szerű arcképüket látta, bizony kiábrándul a versek írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban sovány marad. Milyen szép hasak voltak! A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak föltalálhatók, mig a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint a dárda, amelylyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lógtak a mamelukok hasai, mig a szélsőbaloldalon oly kemény dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekutorok, amikor a rabvallatás folyt. Milyen szép ha sakat neveltek a "házasemberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugalom végig a hosszú életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan szerelmeseiről a méhes ebédutáni döngi! csélésében, vagy a régi divatlapokkal, élces újságokkal, Vasárnapi Ujságbeli képekkel teleragasztott kamarában egy megsárgult újság tárcarovatából értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyu víz meg kertibor hűlt, amíg a gazda fejcsóválva forgatta az üjitó költők bolondos füzeteit. A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra hanem a jóságos hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyo mórral senki se ment a folyónak, ebéd után szundikált az ember, nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hoszszu életen át egyébre se gondoltak mint arra, hogy mit főzzenek ebéd re, — ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehérnemüek megnyugtat ták a férfiakat az asszonyok hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze .csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony nem ügyelhetett egyébre, mint a háztartására, — hisz annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is tudott egyébről beszélgetni: — igy hallotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok öszszeültek és megtárgyalták a háztartásbeli bajokat, eseményekéi Mig a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony a cselédeiről panaszkodik ? A háború előtt mintha nem is lett volna szegényember magyarországon. Minden kémény füstölt és harangszórá mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem teritettek. A testi megelégedettség érmetszője az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha a politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély. Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél ? Vájjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen emésztett a nemzet, ere jét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, meggondolva élt, erős fiukat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák és mindenki jóllakott étel lel, igével, csöndes politizálással

? Ugy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú há ború alatt a tölgyfás megállapodottságtól. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik. A szép, kövér embereknek befellegzett. , [ ;:- ysbjg [* (Él «J Egyes szám ára 16 fillér