Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-13 / 183. szám

1929. augusztus 13. JNfrÍRYIDÉK. 7 Az oceánrepülő-teclmika nj vívmánya: a gasoplan Egy német mérnök a repülőgép és a léghajó egyesítéséről A repülőtechnikában nem lankadó hevességgel áll a harc a levegőnél nehezebb «és »könnyebb« rendszer hívei között. Mindkét tábor kétségbevonhatatlan argumentumokat vonultat föl a maga igaza mellett: az egyik oldalon ott van a nemzetközi repülőgépforgaIom, a maga óriási, napról-napra bővülő haladásával, a sebességi és magassági rekordok, Rohrbach, — Dornier, Junkers, Rumpler, Lavvson stb. nagyságú óriásgép tervei, az óceánrepülők eredményei; a másikon pedig a Los Angeles és a Gráf Zeppelin oceánutjai, amelyek biztonság dolgában felülmúlják a repülőgépekéit s az angolok meg az amerikaiak készülő uj léghajószörnyetegei. Mindkét rendszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Közelfekvő tehát a gondolat, oly jármüvet teremteni, amely a léghajó és a repülőgép előnyeit egyesíti magában, lehetőleg minden hátrány nélkül. Ezt a föladatot próbálja megoldani Finseler berlini mérnök, »GasopIan« nev'ü légi jármüvével. A Ga? soplan a tervek szerint, a léghajó jés a repülőgép igen sajátságos kereszteződése, egy »levegőnél könynyebb« repülőgép, vagy ha ugy tet szik, »levegőnél nehezebb« léghajó Repülőgép, amelynek törzse gázzal van töltve s léghajó, melynek áramvonal-alaku ' gázburkolatához két oldalt nagy hordfelületek csatlakoznak. A jármű szerkezete olyan, hogy áramvonal-alaku gázburkolatához ónsulyát semlegesíti (az üzemanyaggal együtt); a hordfelületeknek tehát csak a hasznos terheket kell megemelniük. Ebből természetszerűleg a mostaninál jóval több fizető teher, fokozott gazdaságosság, de egyuttaf nagyobb üzemmbiztonság is adódik. A gasoplan teháj: elsősorban óceáni légi közlekedésre alkalmas. Finseler mérnök óceánjáró gasoplan ja két, 160 méter hosszú, áramvonalszerü gáztartóvaf (törzszsel) bir, amelyeket előf profilozott, vastag keresztmetszetű hordföíületrész, hátul pedig a közös vízszintes vezérsík köti össze. A gáztartók külső oldalába, jobbrólbalrói, teljesen szabadon húzódó, vastagprofilu hordfelület csatlakozik, amelynek teljes fesztávolsága 200 méter, Mindegyik felületrészen négy-négy egyenként 6oo lóerejü huzómotor dolgozik. A lebeg tető fölület nagysága 1600 négyzetméter, a felület terhelés 75 kg. négyzetméterenként. A fölületek normális csürőlapokkal vannak ellátva. A 120 ezer kömbéter befogadóképességű gáztartók alui uszótörzszsel bírnak, mert a jármű nagy méretei miatt vizi föl- és leszállásra is be van rendezve. Ebben az üszótörzsben vannak az utaskajütök, a posta és a teheráru elraktározására alkalmas helyiségek. Innen fölvonó visz a gáztartók tetején levő üveggel borított »sétány«-ra és a szárnyak belsejében levő személyzeti kabinokhoz. A két törzset összekötő profilozott részben pedig a tartókban uralkodó gáznyomást szabályozó és kiegyenlítő , készülékek vannak, továbbá a parancsnoki központ. A számitások szerint a jármű üres súlya 120.000 kg., hasznos terhelése 90 tonna s 400—600 utas vihet magával. Azonkívül ugy is berendezhető, hogy a középső felületrészen menetközben kis repülőgépek szálljanak le, igy az anyajármii szerepében is szerepelhet. Óránkénti átlagos sebessége 120— 150 kilóméter s a Hamburg-newyorki utat 50—60 óra alatt futná be. Ha tehát Finseler mérnök terve, amely eddig még csak papiroson vált be, a gyakorlati próbát is kiállja, uj korszakot nyit meg az óceáni közlekedés számára. KÁLISÓ minden mennyiségben azonnal szállítható! Felvilágosítással szolgál KÁLI Mütrágyakereskedelmi rt. Budapest V., Személynök utca 7. Telefon L. 976—15 5009 nnnsBBHBBBHmi S Könyvek kötését a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig § . vállalja a J ba-nyomda kőnyvköté J Hete, Nyíregyháza, Széchenyi-út Mégis kisüt a nap 22 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Egészen belepirult Zsuzsa, amint a hol kellemes, hol kellemetlen emlékeket felidézte és előadta. Érezte, tudta, sejtette — bár nem nézett arrafelé, — hogy szavait egy fülpár szomjasan issza be és sorsát, napjait, örömét és keservét egy résztvevő szív figyeli... És ez oly jól esett neki, oly megnyugtatókig érte, hogy hirtelen nem tartotta zordnak, kietlenek és dermesztőnek a tetet ^em ... Alkonyodott és a nap sugarai utolsó erejüket hordozták végig az esőtől friss, még mindig csuromviz kertecskén. Élénken c sillogtak a virágok szárain, levelein és szirmain a piciny gyöngyszemecskék és a szivárvány valamennyi szinkáprázatáb|an tündököltek. A ruhák megszáradtak és most a hölgyek vonultak át az iskolaszobába, hogy átöltözzenek. Elmenőben még megnézték és megcsodálták a Zsuzsa pompás kis kertjét, a dús saláta-ágyakat, a törpe rózsafákat és a népes tyúk-társadalmat, és mindent, , amit egy szorgalmas kis tanítónő elhagyatottságában elővarázsolhat a semmiből. Aztán mindent felületesen legott el is felejtettek. És mélyebbre lehúzogatva a kikerekítet^ csipkebluz nyakát, kívül kerültek az iskola falain. 12. fejezet. Zuzsa az erdei úton Igyekezett a telep villasorai felé s gyönyörködve bámészkodott be a piros gyöngyhöz hasonló gyümölcsfürtjeiket kacéran kínálgató galagonyabpkrok sűrűjébe. Az egyik terjedelmes bokron egyszerre csak megmozdult és valaki az útra ugrott belőle... — Pénzt, vagy életet ! — kiabált az 'ismeretlen s Zsuzsa egészen komolyan megijedt, úgy, hogy aligha tudta volna megmondani később, hogy nem volt-e a bokor szülöttének bekorm*zott a képe s nem rejtegetett-e rideg acélt a markában ? — Ugye, megijedt ! ? — hangzott most és Zsuzsa, aki riadtan torpant meg az úton, kacagva ismerte meg az újságírót. — Éppen errefelé bújtam az erdőt, — magyarázta Ughy, — amikor észrevettem magát az út hajlásánál. Megismertem a szalmakalap já| ról... — Szép, hogy a kalapomról mégis rámismer, »— durcáskodott a leány, — ha ez nem lenne, t biztosan elmehettem volna maga mellett. Rám se ! nézett volna ! / — Hát már nem haragszik rám, hogy megijesztettem ? — Igaz is, majd elfelejtettem, hogy ezért haragudnom kell magára ! Uram ! Kissé távolabb, mert nem vagyunk olyan jótsan ... Ughy szertartásosan 4 meghajolt, mire mindketten jókedvűen kacagtak. Aranyos kedvük támadt. Ketten voltak, köröskörül a vidám, susogó erdő, felettük az ég azúr kárpitja, mellettük a fákon tui a tó vize morajlott és zúgott. Észre sem vették és megindultak egymásmelleit a zeg-zugos furakodó keskeny ösvényen. Néha-néha egymáshoz koccantak és a pillanatnyi érintkezés pyomán támadó bizsergő érzésre ijedten rezzentek össze. Valahol egy harkály kapácsolt hévvel és határozottan. — Zsuzsóka, legyen elkészülve a legroszszabbra — tréfált Ughy. — Éppen a mai napon b|ukkantam rá Fonyód egyik sarkalatos ibájára. Régen töprengtem azon, hogy mi hiányozhat itten, mert hogy valami hiányzik, azt szinte ösztönszerűen éreztem. Nem volna ez »igazi, minden modern komforttal felszerelt« fürdőhely, sőt speciálisan magyar feredő sem lenne, ha ezt a hiányt nem igyekeznénk haladéktalanul és a lehető legsürgősebben pótolni. Ez a hiány a : lap ! Hiszen Fonyód nem olyan utolsó hely, hogy elmaradhasson Karakó-Szörcsök, Kiskunkutyabfigosszentlászlófüred vagy éppen Mecsekláposfőalsómagyarádtelep mögött, amelyeknek tudvalevően megvan a maguk saját külön ujságjuk. — Huh, egészen megijeszt ! — nevetett Zsuzsa. 1 — Várjuk meg a tízórai vonatot, — intette komoly képpel, de nevető szemmel Csabja. — Ezt a lapot akarom megcsinálni itt én, én, Ughy Csabja kaposvári hirlapiró, magyar királyi rokkant honvéd közvitéz ! Zsuzsa kacagott : — Huhh ! És mi lenne a lap címe ? — Fonyódi Echó ! — Ajaj, — nevetett a leány, — ez igazán merész cím, sőt sietek bevallani, teljesen önkényes is (hogy »légb;ől kapott«-nak ne mondjam !), mert azt még a legnagyobb rosszakarat, vagy jóakarat sem tulajdoníthatja a mi dombjainknak, hogy visszhangjuk van. Sőt annyira nincs, mint például a minden domb(ot nélkülöző Siófoknak van, mert onnan tudvalevően igen messzire — sokszor még külföldre is — elhallatszanak a nyári nyaklevesek ... — Azt mondanom sem kell, — folytatta Csatba, — hogy maga lesz a lap főmunkatársa és még annál főbb tudósítója ... — Legkegyelmesebben elfogadni méltóztatik. — De minden tréfát félretéve, Zsuzsóka, — mondta most az újságíró nagyon komolyan, —» erre a lapra a legkomolyabban szüksége van -— nem ugyan Fonyódnak, mert a jó öreg Balaton csodacseppjei mellett silány reklám a nyomtatott b|etü, hanem — nekem. Mert minálunk, ahol a panamák még a fényes napvilágnál is vigan burjánzanak és a legvadabbul tenyésző gombákat is túlszárnyalják, nálunk nem írhatjuk meg a közönség rovására dühöngő városi és egyéb szervezetek szemérmetlen garázdálkodását. Ezernyi érbolonditói ellen. Másutt szociális szervezetek gondoskodnak az annyit nélkülöző közönség ellátásáról, nálunk ha történnék is ilyesmi, az a 'közönségig bizonyosan nem jutna el, hiszen először jönnek á város fejei, másodszor is a város fejei és harmadszor is a város fejei... negyedszerre már éppen elfogvott minden !... (Folytatjuk.). ; 4 . „ ^