Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-10 / 181. szám

1929. augusztus 10. J^ÍYfRYIDÉK. 7 "ibolya sugarakkal sugározom be, vitaminná alakulnak át. A bőr hám rétegében bizonyos mennyiségű cholesterin van. Ha közvetlen nap­fénnyel, vagy ultraibolya sugárral «ugároztatjuk be a testet, nő a test vitamin tartalma. Ezért van a magaslati fénynek a gyermekek angojkórjára kedvező hatása. T. i. a magaslati fény sok ultraibolya sugarat tartalmaz, mert nem tartja vissza ezeket a sugarakat a váro­sok poros levegője, mely mint fényszürő működik. Helyes, mész­ben dus takarmányozásnál nem oKoz a D. avitaminozis (vitamin hiány angolkórt, ha azonban a szervezet mészhatáron áh és avita­minozis van, bekövetkezik az an­golkór és következménye a para­typhus. A vitamin hiányt a nap­fény által besugárzott és a bőr­ben lévő cholesterin pótolhatja. Az anyatej elegendő meszet tartal­maz, mert a vér az anya csontjai­ból is kioldja a meszet, hogy -a fejlődő vagy szopós állat elegendő mészhez jusson. Csak tejen tar­tott szopós állatok, ha anyjuk he­lyesen van takarmányozva, egész­ségesen vannak elhelyezve, nem szoktak megbetegedni. De serté­seknél mesterségesen magunk bo­rítjuk fet a mész egyensúlyt, t. i. a malacokat, különösen a hússertés malacait már 2 héttői kezdik ár­pávai etetni, Weldmann tanárvizs­gálatai szerint egy 2 hetes mafac 250 gramm árpát is fel tua venni. Az árpa mészben szegény. Eny­nyi szemes takarmány felvétele után kevesebb tejet szopik, kevés meszet kap. angolkóros lesz. Gyak­ran a legszebb mafacok beteged­nek meg először, holott laikus gondolkozás szerint ezeknek kel­lene a íegeHenállóbbaknak lenni. Elfelejtik, hogy a nagy növekedési energiával rendelkező álfatok igény •Tik legjobban a meszet "es érzik meg leghamarább annak hiányát. Hajlamosító ok lehet a tüdő és bélférgesség is, mely közvetlenül vérszivássai vagy a tápanyagok el­vonásával, de közvetve sebzéseik éc izgató anyagcsere termékeik ut ján gyengítik a szervezetet. Egy elsőrendű, nagy gonddal vezetett tenyészetben az idézte elő a pa­ratyphust, hogy a kellően nem szellőztetett ólban a nagy pára tartalom miatt a malacokról az izzadtság nem párologhatott el. Midőn szabad levegőre kerültek, a gyors elpárolgás annyira lehűtöt­te őket, hogy hurutosak lettek és paratyphusba megbetegedtek. Mi­dőn kellő szellőztetéssel az ól nagy páratartalmát megszüntették, meg­szűnt a paratyphus. A betegség malacoknál fekélyes bélgyulladás­ban nyilvánul. A kóroktannal egy­ben a gyógykezelést és a védekező •eljárásokat is ismertettem. Bizto­sítsunk malacainknak tágas, szá­raz, napfényes elhelyezést, napon­ként mozgassuk őket a napon táp­dus, teljes értékű takarmányon tart suk őket, amiben elég vitamin és a mész egyensúly megvan, ezzei elkerüljük, távoltartjuk tenyésze- | tünktől a paratyphust. A malacok úgynevezett himlője anyagcsere-zavarok miatt előálló varaskiütés. A valódi himlő em­berről ragad át a malacra. Man­ninger tanár 15 év alatt csak egy csetDen észlelt himlőt. A malacok varas kiütése azért jelentkezik jár­ványszerüen, mert a kórok, vita­min, mészhiány, rossz elhelyezés, egyformán károsan befolyásolja az egész állományt. A betegséget az anyagcsere zavarok kiküszöbölésé­vel* és szabad levegőn, napfényes legelőn való tartással előzhetjük és gyógyíthatjuk meg. Összefoglalva az elmondottakat: Orbánc ellen, még nem lép fei I. II. oltással, ha fellépett széru­mozással, pes'tis ellen, kis állomány nál szérumozássaf, nagy egészsé­ges állománynál vírusos oltással, paratyphus és varas kiütés ellen hygiénes tartásmóddal, mindenik­nél gondos és idejében váló be­avatkozással védekezhetünk. Kellő gondosság mellett igy a vesztesé­geket is a minimumra csökkent­hetjük. Ha ismertetésemmel csak egy járvány kitörését sikerült is megakadályoznom s á magyar köz­gazdaság számára csak pár darab sertést is sikerült megmentenem, ja j ó példa és tanúság terjedésében vetett hittel célomat elértem. •> (Vége.) A házinyúl tenyésztés Amióta oly kicsiny a hazánk kis dolgokkal is szívesen foglal­kozunk. Baromfitenyésztéssel, hár zinyui tenyésztéssel senki sem tö­rődött a érgi jó időben és ma«8o— 85 millió pengő értékű baromfit szállítunk ki az országból a 88.2 millió pengő értékű búzaexporttal szemben. Hazánk kimondottan bú­zatermő ország s ősidők óta min­ífig a buzakivitelünk vezetett a? export terén. Ez a tétéi billentette forditotta jóvá kereskedelmi mérle­günket. Tehát az egész ország köz gazdasági megítélése, bonitása et­től a búzaexporttól függött és ma majdnem ezt a tételt is elérte az idáig semmire sem becsült ba­íomnexport. Ez az apró álatte­nyésztési ágazat tehát felvirág­zott. Mi a baromfitenyésztésnél sok­kai jövedelmezőbb és sokkal egy­szerűbben és olcsóbban keresztül­vihető ugyancsak apró álatte­nyésztést óhajtunk olvasóink fi­gyelmébe ajánlani, a házinyulte­nyésztést. A házinyúl a világ legigénytele­nebb állatja, Nem kell neki nagy, szabad terület, hanem vígan él va­lamely faládában, amefy akár a városi udvar valamely sarkában is eltér. Nem igényel drága 'mag­eleséget, hanem minden útszélen található gazzal, kerti és konyhai hulladékkel is megelégszik. Nem keh tenyésztéséhez kotló, amely itiaja egy nőnapig ül a tojáson Nemcsak hust produkál, hanem értékes szőrmét is! Husa a ba­romfi húsánál is jobb minőségű fe­hér hus. Mindezekből azt látjuk, hogy a házinyúl tenyésztés a baromfi te­nyésztésnél jövedelmezőbb ágazat A Házinyultenyésztők Országos Szövetsége, Csillighegy, Budapest mellett, minden érdeklődőt útba­igazít, tenyészanyaggal lát el, ha kell,'kellő biztosíték ellenében, visz­szaszolgáltatási kötelezettség mel­lett is. Maga ellen vét tehát, aki nem fog most, amikor annyi a különben kárbavesző zöldtakar­mány — a házinyúl tenyésztéshez. JHHHMMHHk Beregi fajalma (Jonathán, Batul, Aranyparménstb.) ifj. gróf Lónyay Gábor nagyló­nyai uradalmi kertészetéből októberi szállításra előjegyezhető az uradalmi intézőségnél, vagy Nyíregyházán, Vay Ádám utca 34. szám. alatt. 6864—3 — Könyvbarátok okvetlen néz­zék még a kiállításon a Jóba­nyomda művészi kivitelű diszköté­seit a díszteremben. Mégis kisüt a nap 2 0 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A látogatóknak most egyszerre a szemük­be ötlött egy igen sajátságos, egzotikus spa­nyolfal, amely a kis tanítónő szobáját két részre osztotta. Ez a furcsa paraván finom faragású, vékony deszkácskákból összeillesztett remekmű volt. Festés, vagy más dekoratív diszités helyett mindkét oldalán külföldi levélbélyegekkel volt teleragasztva. A világ valamennyi tájékáról, va­lamennyi müveit és ekvátoriális országából vol­tak ott bélyegek és pompás ízléssel, válogatat­lanul színre, alakra és származási helyre, sora­koztak egymás mellé. Mivel az egész paraván felületét befedték és a legritkább levélbélyegek is köztük voltak: a paraván tekintélyes értéket képviselt. Zsuzsa mosolygott: — Még prepa-koromból való, mert akkor igen szenvedélyesen gyűjtöttem a külföldi levél­bélyegeket. Ebben a pillanatban Cica izgatottan dobol­ni kezdett az ablaktáblán, amelyen a mohó eső barázdákat szántva csurgott végig. — Gyerekek, a szerkesztő szalad erre! Be­hívjuk ? És meg sem várva a feleletet (amiért kü­lönben Zsuzsa titokban egy forró ölelést kül­dött neki), kitárta az ablakot és kikiáltott: — Ughy! Ide, ide! A sárga gummiköpenyeges, csuklyás alak hirtelen megállt, köszönt a hölgyeknek és a következő pillanatban beiramodott az iskola ka­puján. Köpenyegét, kalapját a folyosó íogasaíra rakta, ahol a csemeték riftÜi szoktak pihenni előadás alatt. És benyitott, köszönt, furcsán vé­gignézte a lányokat, akik nevették magukat az idegen gúnyában. Most beeresztették az ideiglenesen eltávo­lított fiukat és egyszerre vidám hangulat ömlött • el a kis szobában. Kedvtelve nézegették az íz­léses berendezést, amelynek kissé férfias jelleget adott az önálló életet folytató leány komoly egyénisége. A szobában a szekrényen, asztalon, kis fekete harmóniumon, heverőn és székeken kí­vül csak egy háromlábú asztalka állott, kézimun­ka-abrosszal leterítve. Rajta fényképek, névje­gyek, esküvői értesítők és más haszontalansá­gok, lenyomtatva több német katonatöltény­nyel, magazinostól. Az asztalon valamelyik klasz­szikus költő arcképe, cserfakoszorusan. A furcsa paraván mögött állott a Zsuzsa ágya, mozsdója, rűhafogasa, egy festőállvány és mindenféle ap­róság. Az ablak melletti saroktan egyszerű könyvespolc, dus teherrel, de a nézőnek nem ez tűnt a szemébe azonnal, hanem egy kis tábla: FEGYVERT, FELESÉGET, KÖNYVET! nem illik, nem szokás kölcsönadni! Ez az én elvem is! Ughy jókedvűen kacagott fel: — Akárcsak a szerkesztőségben azok a táblák, amelyeket a folytonos, vagy ragadós lá­togatók ellen akasztanak ki feltűnő helyre, hogy szinte kiabáljanak: »A szíves marasztalást ne tessék komolyan vanní!«, vagy pedig: »Az idő pénz!« »Pézünk kevés, időnk még annyi sincs!« »Köszönjük, hogy már távozik®. Valamennyien nevettek és Zsuzsa kacagva ma­gyarázta meg az ötletét: — Az embereknek nagyrésze nem szeret könyvet venni, noha szenvedélyesen olvas. Az ilyen folytonosan zaklatja az embert, de ha meg­kapott egy könyvet, igyekszik soha többé vissza nem adni. Ettől eltekintve, ha kölcsön is ad­nék mindenkinek könyvet, aki kér, külön író­diákot kellene tartanom, hogy rendben legyen minden... — Én szívesen lennék az íródeákja, — incselkedett Ughy Csaba. — Ne tessék tréfálkozni, mert hátha a , szaván fogom! — intett feléje Zsuzsa. És arra gondolt, hogy mint Íródeáktól, egészen más jellegű írásbeli dolgozatot venne tőle szívesen! — Az a tábla nagyszerűen bevált és azok ellen is mindörökre megvéd, akik a kölcsönvett könyvet nem szokták visszaadni. A könyvespolcon egymásmellé sorakoztak Tolsztoj, Csehov, Shakespeare, Dickens, Ana­tole Francé, Gárdonyi, Molnár és néhány ki­sebb író munkája. ' . Odakünn az eső széles szalagjai hirtelen megvékonyodtak és ritkábban nyilaztak alá a sebeset^ délfelé iramló ólomszinü fellegekből. Sőt egsyzerre ragyogó fénynyaláb suhant végig a kitárt ablakon, amelyen friss, hűvös, bódító illatú eső- és földszag nyomult befelé. A fény­zuhatag rácsapott a Zsuzsa ablaka alatt haj­ladozó virágokra és a sugár, karcsú liliomok hú­sos szirmain mint gyémántszemecske csillant meg. — "Zsusskó, édes Zsusskó, — kérte Etel a házigazdát, — játszék valamit. — Halljuk, halljuk! — lármáztak a fér­fiak. Zsuzsa szerényen, egyszerűen odament a harmóniumhoz, kinyitotta és az ásító fehér fog­sor előtt a székre ereszkedett. Ujjai végigsuhan­tak a habszin billentyűkön és a hangszer lágyan szólaltatta meg különös, ünnépiesen hangzó szó­lamait. Most Zsuzsa erősen nyomkodta két lábá­val a fujtató pedáljait, mert megtalálta a meló­diát, amit keresett: Amikor a vadgesztenyesorban Fakulnak az aranysugarak, Amikor már peregnek a lombok S a levelek rendre hullanak, Amikor már dér csillog a réten, Száraz ágak merednek a fán:. Rád gondolok, első szent szerelmem, Rád gondolok, kicsi kis babám! I (Folytatjuk.) , j

Next

/
Thumbnails
Contents