Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)
1929-08-08 / 179. szám
1929. augusztus 1. JSÍYÍRYIDÉK. 5 Mezőgazdaság Sertés-betegségek A Magyar Országos Állatorvos £gy>sü'et Tiszaparti Osztályának szakfllésén tartott előadásából átdolgoza Komjáthy Árpád nyirmadai községi álla'o-vos. • I L . A belső szervekben is vérzések támadnak. Ha az ellenálóbb erősebb sertés kiállja a betegséget és gyógyul, gyakran mint krónikus defektus, szivbelhártya gyulladás marad vissza. A szívbillentyűk szájadékánál borsó-mogyoró nagyságú szívós kötőszöveti szaporodás képződik, mely' a vérkeringésbe zavarokat okoz. Az ilyen beteg hamar fárad, pár lépésnyi futás után nehezen lélegzik, köhög, a nyálkhártyák kékesszürkék lesznek. Erőszakos lefogásnál hirtelen fulladásos halál következik be. Az ilyen senyves állatok mint bacilusgazdák, a járvány terjesztőivé válnak. A betegség elleni védekezésre két eljárás is áll rendelkezésünkre. Megvédhetjük az állatokat a betegség ellen és gyógyíthatjuk a már beteget biztos hatású és gyakran csoda módon ható gyógyító oltással. A védőoltást kétféle módon hajtják végre. Mangalicáknál a Pasteur rendszerű I. II. oltással, érzékenyebb nyugati fajtáknál a Sóbernheimféle szérumos vaccinás vegyes oltással. Az előbbinél a hatásában gyengített baccilusokból kap az állat a comb bőre alá egy gyengébb, majd II nap múlva egy erősebb törzsből olyan mennyiséget, mely a szervezetben az ellenanyag termelést megindítva, aktiv immunitást létesít. Az utóbbi eljárásnál a két baktériumos oltást a "szérumok első oltáskor alkalmazott adásával ennek védelme alatt végezzük. A vegyes oltást fer tőzött helyén levő vagy fertőzött és nyugati fajta sertéseknél alkalmazzuk. A már beteg állatokat az orbánc vérsavót (lóból állítják elő) idejében esetleg ismételten ai<íatmazVa, biztosan megmenthetjük A szérumos oltást ugy a bőr alaknál, mint az általános fertőzésnél igen jó eredménnyel jár, mig a krónikus orbáncnál a szervi elváltozások miatt jó eredményt nem várhatunk. A harmadik sertésbetegség ismertetése most válik különösen időszerűvé, midőn a jobb értékesítési viszonyok miatt a gazdák I az ellenálóbb mangalica tenyész;téséről az érzékenyebb, nyugati • hússertések tenyésztésére térnek át. Ez a betegség a sertések, helyesebben a malacok jjaratyphusa, azért inkább a malacok betegsége, mert idősebb sertés aránylag ritkán kapja meg. Mangalicák ellenállóbbak, hússertések fogékonyabbak. A betegség mangalicáknál a 3—4, hússertéseknél a 2—3 hónapos korban szokott fellépni, de a tartási viszonyok szerint előbb vagy utóbb is jelentkezhetik. Okozója dr. Manninger szerint a Bacillus smipestifer? Eddig ezt a bacillust a természetben mindenütt előfordulónak vélték. A legújabb vizsgálatok ezt a feltevést megdöntötték. A bacillus állatról-állatra terjedve, megbetegítő hatásában erősödik. A betegséget egészséges állatok bár a kórokozóval fertőzve vannak nem kapják meg. Hajlamosító okok kelenek ahhoz, hogy az állatok megbetegedjenek. Részletesebben fogok foglalkozni ezekkei a hajlamosító okakkaf, mert ezek ismerete magában foglalja ugy a betegség elleni védekezés, mint a gyógyítás ismeretét is. A hajlamosító okok felületes megfigyelő előtt rejtve maradnak. A hygiénés viszonyok nagy fontossága lép előtérbe. Eddig a fiadztatást hideg, nedves, sötét, rosszul szellőzödő helyen eszközölték. A sötétség kellő nedvességgel párosulva a baktériumok melegágya. A napfény az élet, erő, egész ség. A fény ultraibolya sugarai a legolcsóbb és legjobb fertőtfenitő szerek. Bebizonyított tény, hogy az olyan állat, mely sötét helyen mozgás nélkül nő fel, fejlődésében a társaival szemben elmarad ugyanazon takarmányon tartva. Mi ennek az oka? A takarmányokat, tápszereket két nagy csoportra oszthatjuk, szerves és szervetlen anyagokra. A szerves anyagok fehérjék, zsirok, szénhydrátok, vitaminok; szervetlen anyagok a különböző sók, foszfor ,mész stb. A szerves anyagforgalomról már régebben kellő ismereteket szerezhettünk. Kellner takarmányszabványai közkézen forognak és enélkül gazdaságosan nem lehet takarmányozni. Nem forditottak azonban kellő gondot a szervetlen anyagforgalomra és mert nem is. ismerték a vitaminokat. A szervezetnek, hogy rendes életfunkcióját végezni tudja, hogy termelhessen, ásványi 'sókra van szüksége. E sók szükséges nagyságát legjobban fnegvilágitja az az adat, hogy egy liter tej termeléséhez a tehénnek 21 gramm mészre van szüksége. A szükséges mészmennyiség egy .íagyon jelentékeny része fedezve syan a takarmány mésztartalmában. Ez azonban nem elegendő, mert különben a mi mészben szegény talajunkon nőtt takarmányunkban kevés a mész: a hiányzó meszet mesterségesen, mészadagolássai keh pótolni. Ha a szervezet nem jut elegendő mészhez, felnőtt, különösen vemhes és szoptató állatoKnál csontgyulladás, fejlődő állatoknál angolkór lép fel. Megbom lik a szervezet egyensúlya, zavar áll be a takarmány értékesítésénél:, ez magával hozza az ellenállóképesség csökkenését és ezzel ázjár, hogy a különben nem kórokozó baktériumok kórokozóvá válnak. Pl. egészséges fákon élő tetvek nem okoznak bajt, ha valami ártalom miatt megbetegszik á fa, a tetvek elhatalmasodnak és elpusztítják. Folytatjuk. WALTERNÉ KALAPSZALONJA (azelőtt M m e Carly Walter Paris Bld.~3ebestopol 36.) Nyíregyházán, Luthar-u. 20. PJrls, Bécs és Budapest legújabb és legszebb kalapmodelljel állandóan raktáron. Átalakítások és gyászkalapok 2 óra alatt készülnek. tanulóleány felvétetik. 773?Italmérések részére szükséges 502—922. népjóléti miniszteri rendelet az egészségügyi és tisztasági rendszabályokról már kapható a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Széchenyiül 9. sz. — A Párisi Divat augusztusi száma megjelent és kapható az Ujságboltban, valamint minden ujságárusitónál és trafikban. 19 Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. — Örzse néném, halli-e, — szólt egy fiatalabb menyecske az asztalon forgolódó asszonyhoz, — ha most az ura látná! — Jaj, de félek! — csufondároskodott az onnan felülről. — Hát azt hiszed, hogy az most nem, 'éppen igy tesz? Öleli az most a muszka menyecskéket Galicijában! Nem kell azt félteni! ... Aztán ujra rákezdett: Mig az uram itthon volt, , Selyemruhám ugy sem volt... Hujjujjuj! Ughy hirtelen rátette a kezét a kilincsre és lenyomta. Benyitott. Maró füst csapott a szemébe és a buja sörgőz és forró, kesernyés lehelete a torkába ült. Szó nélkül leült a legközelebbi asztal mellé. Még a kalapját sem tette le a fejéről. A részeg ordítozást és lármát egyszerre megfojtotta az idegen jelenléte. Örzse néni hirtelen leszállt az asztal tetejéről és csuklani kezdett. A megterhelt, égő gyomor nem tudta elviselni a fenekedett táncot és a bakkecskés ugrálást... és Örzse néni a következő percben végigdőh a padlón, megnyitva a kráter nyílását, amelyet semmi hatalom nem tarthatott volna többé csukva ... A többiek nevetgélve siettek hozzá és törölgették verejtékben fürdő homlokát és ruhájáj, amelyet most bepiszkított. A nyomott hangulat azonban egyszerre felmelegedett és a két orosz ujra felemelte a nyekergő szerszámokat. De Ughy egy erélyes pillantást küldött oda és azok bamba vigyorodással sülyesztették vissza az ölükbe a hangszereket. Az asszonyok összébb bújtak és sugdosni kezdtek. Kihívóan nézték végig az ünneprontót •és azon tanakodtak, hogyan tudnák eltávolítani. — Ajaj, — sóhajtott egy álmosszemü aszszony, aki az arcába húzott kendője csücskeit húzogatta, — szegény Tatár Örzse még rosszabbul járt, mint az a naccságá, akinek én máma túrót vittem. Az asszonyok kuncogva nevettek. Megérezték, hogy ez a beszéd vágás akar lenni, egy nyélvcsata bevezetője, amellyel Keke Treszka, az élesnyelvü asszony, a mulatság megzavarójának hadat üzent. — Hát az hogyan járt? — kérdezték egyszerre mind, elfojtott nevetéssel. — Hej, igen rosszul! Sok baja volt eddig a cselédekkel és maga akart főzni! Mára bablevest akart csinálni, de édes bogaraim, tizenegy órakor tette fel a tűzre! Nagy nevetés támadt és az asszonyok átkacsintgattak Ughy asztalához, mintha mondani akarták volna: látod, milyen a te fajtád! — "Ebédkor bevitte a levest, — folytatta az éles nyelv, — de bizony a babszemek ugy zörögtek, mint a száraz dijó az isztergye alatt, aztán minden szemet külön kellett megtörni... Göcögve nevettek. Most egy másiknak villant meg a szeme és ez is mesélt valamit: — Hát én meg hogyan jártam! Eljövök egy villa mellett, hát hallom ám, hogy a kertben valamin nagyon nevetnek. Odanézek, megismertem a szakácsnét és még más idegen cselédeket is, akik nagyon nevettek valamin. Csakúgy tartották a hasukat. Mit nevetnek, no? — kérdeztem. De erre még jobban kezdtek nevetni. Ejnye hát no, mi lehet az a borzasztó érdekes dolog. Nagyon kíváncsi lettem. Hát azt nevették, hogy a nagyságájuk tegnap kuglufot akart sütni!... Harsogva nevetett, vihogott a sí5k részeg asszony és Örzse néni a padlón szinte fetrengett a nagy nevetéstől, mintha csiklandoznák... — A múltkor meg — folytatta az asszony — ugyanez a nagysága azt mondta a cselédjének: — Aztán, Mari, jó korán tegye ám fel \ a tojást, hogy délig megpuhulhasson... 1 — Ippenugy, mint a mi tanitókisasszonyunk, a Kovács Jolán, — kiabált Örzse néni a padlóról, — aki nem tudta elkezdeni a kötést i a harisnya "sarkán! Ughy hirtelen elpirult és a szemeit düh i öntötte el. Rájött, hogy ezek a berúgott némberek nem is annyira azokat az ügyetlen nagyságákat gúnyolják és nevetik, hanem mindaz a í sok vértkavaró gúnyolódás, vihogás és céloz! gatás neki, egyedül és kizáróan neki szólt. Felugrott és szédületes indulattal nagyott csapott öklével az asztalra: — Elég volt! Pusztuljanak innét, de azonnal! * A hangja harsányan süvöltött végig a gőztől nehézlevegőjü teremben. Az asszonyok az első pillanat hatása alatt meghökkenve lapultak meg, de aztán őrülten ugráltak fel és elébe feszültek az ünneprontónak. Vad tűz és szeszek lángja csillogott a szemeikben. — Takaroggyon maga! — Ki hitta ide!? — Mit gyön ide közibénk?! — Ficsúr I — Untóglik! — Itthunlóggó!... Valamennyi kiabált és Ughy elvakult dühvel verte az asztalt, hogy csendet teremthessen és a szavát hallathassa. Megmondta volna nekik, mert szerette volna megmondani, hogy a legnagyobb romlottság képes csak arra, hogy mig a Térjük, életük és sorsuk osztályostársa az ellenség töltött fegyverei előtt éli nyugtalan nappalait és pihenéstelen éjszakáit: azalatt farsangot csapjanak maguknak, leigyák magukat és züllöttt korcsma,tőtelékek módjára duhajkodjanak, ráadásul pedig az ellenséges foglyokkal mulatozzanak, hogy azok elvigyék majd haza a magyar nők állhatatlanságának, rosszaságának a hírét... (Folytatjuk.)
