Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-07 / 178. szám

1929. augusztus 1. JSÍYÍRYIDÉK. 5 11

1 11

1 ződés. Gyakran hányás jelentkezik, köhögés szapora lélegzéssel. Az efső meghetegedést csakhamar követi a többi és rövid pár nap alatt az egész állomány megbetegszik. A rohamos terjedés oka az, hogy a sertés váladékaival, vérével nagyon sok virust űrit ki. A virust az állatok lábaikkai az etető vá»yuDa vlszlK, vagy a földreszórt takarmánnyal veszik fel. Lappangási idő 5—14 nap. A pestisvirussal fertőzött állat eUentállóképessége csökken. A legyengített szervezetet más baktériumok is megtámadják és okozzák a másodlagos eíváltózásokat, melyek gyakran oly súlyosak, hogy az eredeti kórképet teljesen takarják. Ezek azok az -*=etek midőn nemcsak a gyakorló állatorvosok, hanem az intézetek is csak hozzávetőleges diagnózist tudnak adni. Azonban kellő körültekintéssel a betegség okát a járvány fellépésének körülményeiből, több áliat boncolásából mindég biz tosan megállapíthatjuk. Ehhez azonban az szükséges, hogy az állatorvos a falkát, melyben a betegség fellépett ismerje, lássa, hogy a körülményeket kellően értékelni tudja. Nem elég tehát az állatorvosnak telefonálni, hogy fellépett a pestis tessék oltóanyagot rendelni. Hiába oltok 'pestis ellen, ha orbánc van és hiába védekezem orbánc ellen, ha paratypus a betegség. Sok költségtől 'és bosszúságtól mentesüt a gazda, ha a betegség tanulmányozására módot nyújt. A kórbonctani elváltozások ismertetésétől e helyen eltekintek. A pestis által okozott veszteség igen nagy, sokszor 100 százalékos is lehet. A természetes és mesterséges fertőzés okozta elhullások százalékos aránya között nincsen nagy külömbség. Mangalicáknál aránylag kevesebb hússertéseknél több az elhullás. Nem fertőzött vidékről származott falkáoan katasztrofális veszteséget okoz hat. Az orvoslás módja 1914-ig a szcrumozás volt. A szérum pestis ellen magas fokra immunisált sertésnek vérsavója, melyet ugy nyernek, hogy a mesterségesen megbetegített és gyógyult álla.toakt elvéreztetik, a vérből a vérsejteket és a fibrint eltávolítják és az igy nyert vérsavót konzerválás végett 0.5 százalékos karbollal keverik. Egy sertésből nyerhető savó mennyisége nagyon kevés, ezért van a pestissavónak aránylag magas ára. A pestisvirus különböző vaietásainak ellensúlyozására a savókat keverik, hogy igy polivalenssé tegyék. A szérum nagyobb részben védő és csak kisebb részben gyógyító hatású. Mangalicáknál 3—4 nyugati serle teséknei 2—3 hétnél hosszabb védettséget nem ad. A szervezet mint idegen anyagot kiküszöböli magáoől. Ez időn tut a nem fertőződött állatok kivételévei a sertések a pestist éppen ugy megkaphatják, •megbetegedhetnek, elhullhatnak, mintha nem lettek vofna oltva. Ezért nevezzük ezt a védettséget passiv immunitásnak, szemben a betegség kiállásával szerzett aktiv immunitással. "Ha a sertés pestisben megbetegszik és kigyógyul, ez zei olyan védettségre tesz szert, hogy élete végéig védett marad. Ha állandóan sérum hatása alatt tartom a sertéseket megakadályozom a pestis fellépését, azonban eltekintve a horribilis költségektől, célt nem érek, mert falkám egy elmulasztott oltás után pestisben megbetegedhet. A szérumnak akkor a Iekedgvezőbb a hatása, ha közvetlenül a fertőzés előtt vagy legalább az ezt követő 6 napon beiül kapja az állat. Ennek az időpontnak a helyes megválasztása azonban nagyon nehéz. Ha hamar oltok, megakadályozom az aktiv .mmunitás kifejlődését, ha késve oltok igen nagy lesz az elhullás. Kevés állatot a betegség megállapításakor azonnal oltsunk. Kisebb falkát, ha 3—4 százalék beteg, nagyobb falkát, ha 8—10 darab beteg van már. Ebben az esetben </aIőszinü, hogy a falka minden tagja felvette már a virust és a szérum hatása alatt enyhén megbetegedve átvészel. Ez azonban sohasem biztos. Kövess és Hutyra 1914-ben eljárást dolgoztak ki az •a&tív immunizálásra. A szémmmal egy időben virust adunk. A virust a betegség tetőfokán leölt sertések vére szolgáltatja. Igy a szérumozássaí egyidőben mesterségesen megfertőzöm, megbetegítem az egész állományt. Ez a beavatkozás nem közömbös. Ha azonban az állatojc egészségesek, lappangó fertőzés, angolkórtól, bélférgességtől mentesek, az eljárás valamelyik sertés erősebben reagál, nagyobb veszteséget nem okoz ha «zt szérummal Ismételten olthatom. Fontos és ezt ismételten hangsúlyozom, hogy ezen módszerrel csak teljesen egészséges falkát szabad oltani. Ez eljárással melyet nagyobb tenyészetekben már nagyon sok helyen használnak teljesen kielégítő eredményt érhetünk el. Az oltásra a legkedvezőbb a 4 hónapos kor. Egyrészt, ekkor már a választást követő bélzavarok elmultak, az ezen időben végrehajtott ivartalanitást kiheverték, a felhasználandó (testsúlyra számitandój szérum mennyisége kevés és az esetleg bekövetkező elhullás miatti veszteség kicsiny. Nagy előnye, hogy a zárlat a gazdaságot olyan időpontban éri, mely reá nézve a legkedvezőbb, arra az időpontra téve az oltásokat, amely legkevésbé alkalmatlan. Az igy oltott sertések ugyanis éppen ugy terjesztik a pestist, mint a természetes uton megbetegedett állatok, ezért ezek is zár lat alá veendők. Az oltásra az engedélyt az I-ső fokú hatóság adja meg. A sertések másik gyakori és szintén nagy veszteséget okozó betegsége az orbánc. Okozója a Bacillus erysipelás suis, vékony pálelica alakú bacillus, melynek nagy ellenállóképessége van. A talajban ban egyik évről a másikra kórokozó képességét megtartva, megmarad. Tartalmazza a beteg állat vizelete ürüléke. Magától értetődőleg a vérben is nagyon sok bacillus van, ugy, hogy egy orbáncban ellhullott állat vérével sok fertő^} anyagot szabaditok fel és szór hatok széjjel, (kórboncolások helyének megválasztása fontos!!) Lap pangási idő 3—5 nap. Ez a betegség is hevenyés vérfertőzésben nyilvánul. Három kóralakot különböztethetünk meg. Az orbáncos csalánlázat, a hevenyés orbáncot és a krónikus megbetegedést. Oruáncos csalánláznál a bacillusok anyagcsere termékei, az úgynevezett toxinok, ellazítják a vérerek falát és vérbőséget idéznek elő. Ez a bőrpír nyomásra elhalványodik. Dr. Vágó Vince megfigyelései szerint gyakran különösen an goi sertéseknél ez a bővérüség szabályos csikoltság formájában nyíltanul meg. A vérerekben felhalmazódott baccilusok eltömhetik a vérerek üregét, a bőr és az alatta lévő képletek elhalnak, ellökődnek. Elveszthetik az állatok fülüket, farkukat. A sebek csúnya, nagy he gakkai gyógyulnak. Pár napi ét><agytalanság után meggyógyulnak az állatok. Ha azonban generalizálódik az orbánc, ugy 1—2 nap alatt vagy sokszor gutaütésszerüen pusztítja el az állatokat. A láz ennél is igen magas, az állat nagyon leesett: szapora lélegzés és a fentebb leírt bőrpír jelentkezik. Folytatjuk. Mégis kisüt a nap 1

9 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Odafelé tartott. Már útközben feltűnt neki, hogy csupán női hangok hallatszanak, de azok aztán olyan rutul, visszataszítóan hogy egy-egy pillanatra hideg érzés iramodott végig tőle a hátgerincén. A korcsmaszoba falához lapult és befelé kémlelt. A nagy füstben, gőzben azonban csík árnyképeket látott a kis függönyhasitékon keresztül. Hanem észrevette, hogy a szoba udvarra nyiló üveges ajtaján nincsen függöny. A következő pillanatban besurrant a kapu alatt és az udvarba osont. Egy sötét árnyékot lebocsátó vadgesztenyefa vaskok törzséhez lapult és onnan nézett befelé az ivószobába. Most már tisztán látott mindent — és egyszerre óriási undor fogta el. A korcsmaszobában parasztasszonyok dorbézoltak és a csillogó szemükön, kötekedő viselkedésükön, zilált ruházatukon és lógó hajukon az első pillanatra meglászott hogy részegek. Lehettek vagy hatan és mellettük, a kecskelábú asztal söröspalack-barrikádja mögött, két muszka fogoly üldögélt. A kezükben harmonika. Egy-egy asszony karja fonódott a nyakukra. Bambán vigyorogtak az asszonyokra, azután egymásra, majd ittak, töltöttek, aztán megint vigyorogtak és megint ittak. ... Magyar paraszti ünneplő posztóruha volt rajtuk és egyszerű, fekete kalap, valamelyik asszony férjéé ... A ködsürüségü füstben a menyezetről lecsüngő kis petróleumlámpa fénye alig vágott keresztül. A szobában és az agyakon is siirü köd ült és néha-néha röhögve vinyároztak a részeg asszonyok. Ughy utálattal szemlélte a borzalmas mulatozást. A mulatozók egyikét-másikát azonnal felismerte és annál nagyobb undorral nézte a zavaros tekintetű, rikoltozó asszonyokat. Jobbára azok voltak, akik a környékbeli falvakról gyümölcsöket és piaci 'holmikat hordanak be naponta a nyaralótelepre s jó áron sózzák rá a megszorult városiakra. A férjük a császár kenyerét ette és valahol az orosz ember-tengerbe küldözgette a puskamagját. .. — TJjujuj! — rikoltott most egy hosszú asszony és magasra tartott fel egy nagy pohár sört. Vigyorogva kínálta rá a két oroszra, ugy hogy az esetlen mozdulatra az ital fele reájuk loccsant. De jutott belőle a muszkákat ölelgető asszonyoknak is. Lett is erre olyan sikogatás és kacagás^ hogy £z újságíró rémülten kapott a füléhez, csakhogy ne hallja a rettenetes asszonyi sikongásokat. Az oroszok megint ittak, aztán egymásra vigyorogtak. Az egyik félrebillent kontyu parasztasszony hanyatdőlt a széken, a lábait felrakta az asztalra és rémes hamis hangokon énekelt: Megkapáltuk szőleinket, Három izben is, Nem sajnáltuk rá erőnket, Látjuk hasznát is! Fáradozva emlegetjük A szüret nevét, Nosza, pajtás, igyuk meg hát Annak a levét! í A némber a lábaival verte hozzá a taktust és ugy üvöltözött: l Völgyet keres a folyóvíz, Nem a száraz dombot, Rosseb látott szürdómányon Apró ezüst gombot!... 1 A többi részeg asszony nevettében szédülve emelgette a poharát, az üres sörösüvegekkel kalapáltak az asztalon, az éneklő pedig annál szilajabban rikogatott: 1 Gimbet-gombot, gimbet-gombot, Apró ezüst gombot, Rosseb látott szürdómányon Apró ezüst gombot!... — Huj! Hujhuj! — kiabáltak az asszonyok összevissza és a hét asszony hevesen szorongatta a vigyorgó oroszokat.. Eszelősen nyikorgott a két harmónika. Most hirtelen felugrott, aki eddig az asztal lapját verte cipője sarkával és az asztal tetején termett. Néhány söröspalack huppogva zuhant le a padlóra, amin a többiek szilajul nevettek. Az asszony, noha szédült a részegségtől, vad táncot kezdett az asztal tetején, ugy, hogy a gyenge tákolmány recsegett-ropogott a szilaj rúgások alatt. Csípőibe döfte a két öklét és ugy énekelte: A háború hadd álljon, 1 A segély csak hadd járjon! Mig az uram itthon volt, Selyemruhám ugy sem volt! ! ' A többi asszony is felugrált és összefogózkodva forogni kezdett az ivószoba középé^, miközben nagyokat rikkantva harsogtÜk: Mig az uram itthon volt, Sárga cipőm ugy sem volt!... — Mit is mondott a kabai asszony? — kiáltott lé az asztal tetején táncoló asszony. — Igyunk, kedves komámasszony! — Igyunk hát! Összekoccantották a poharaikat. — Juhhuhhuhhuj! Hujjujjujjujj!... — rikogattak a szerte dülöngélé asszonyok. Az arcuk e pillanatban a főttrák színéhez hasonlított... (Folytatjuk.)