Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-31 / 197. szám

1929. augusztus 31. JNíyíryidék. 3 nyagolták Miss Hungária és Miss Amerika miatt. Nem is jött sze­gényke haragjában a kaszinóba. A grand prix délután. Felvo­nulnak a ruhák, lovak és megi'iA ruhák. Rengeteg gyönyörű nő át­látszó, nagyvirágos, mintás, főleg vörös sárga-fekete színekben. Rú­ttá az nem sok van rajtuk, de uszály még talán a fürdő trikón is van akkora, hogy sétálni lehet­ne rajta. Ahitatos megjegyzések: »trés chic«. A nők a ruhákra mond ták, a férfiak a nőkre. Itt mozog, hemzseg az egész kozmopolita világ a versenyt'éreil és alig tudjuk, hogy lóversenyen •vagyunk. Csak amikor csenget a célbiró, vesszük észre, hogy egy. futamnak vége. Az emberek fő­leg egymást nézik. Sok kalandor és kalandornő keresi itt az em­bertőzsdén azt, aki kifizeti a szál­lószámláját. A közönség kezd özönleni a ki­járatok felé. A versenynek vége. Aperetit vagyorára, kaszinó, kártya, tánc, Táncolni az megy, aki már elvesztett mindent a kártyán. A tengernek alig jut szerep ebben a nagyszabású életben, játékban. A plage üres, mindenki a vendéglő­ket lepi el. A nap nagy vörös ko­rongja lebukott a horizonton a tengerbe. Hűvös van, de mindenki *mt van a terraszokon. A szinház üres, a játékasztaloknál nem le­het mozdulni. Férfiak, nök to­longnak egy-egy szék körül. Mil­liók cserélnek gazdát. Vig gondta­lan arcú távozók, akik nyertek. Szomorú útiköltséget is elvesztett alakok ődöngenek a kertben. Tű­zijáték után vége van a szezon utolsó és legnagyobb napjának. KERT-MOZGÓ Az előadásokat 7 és 9 Urakor a Kert-Momg6­ban tartjuk meg. — Előadások kezdete vasárnap 3 és 5 a teremben, 7 és 9 órakor a Kert-Mozgóban. Kedvezőtlen időben az összes előadások a teremben lesznek megtartva. Augusztus 30-án, pénteken csak 1 napig Notredamei toronyőr Főszerepben: Lon Chaney Kiséró műsor: Sicc mint Romeo 1 felvonásos bohózat Pötyike drága gyermek 2 felvonásos bohózat Megint hajnal van és röpit a vonat a retúrjegyemmel Párisfelé. Éhes vagyok és alig várom, hogy Párisba érjünk, ahol a törzskávéházamban hitelbe meg­reggelizzek. Mert a pick kilences minden pénzemet megette a ka­szinóban. Deauville augusztus 25. Vágó Géza. Előadásainkat saját zeneterünk Idséri. Augusztus 31-én, szombaton és szeptember 1-én, vasárnap MARIÉ PREVOST Asszonyok paradicsoma Vígjáték 7 felvonásban TOM MIX Száguldó bosszú Arizoniai történet 6 felv. A kir. katb. gimnázinm Segítő Egyesülete Napközi Otthont létesitett Felhívás a vidéki szülőkhöz (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyiregyházi kir. kath. gimná­zium kebelében a tanárokból és a szülőkből alakult Segitő Egyesü­let augusztus hó 26-án délután 6 órakor a gimnázium tanári szobá­jában Énekes János prelátus plé­bános elnöklete alatt választmá­nyt ülést tartott amely a Segitő Egyesületnek az 1,929—30 iskolai ianév működését körvonalazta. Legjelentősebb elhatározása volt a Segitő Egyesületnek az, hogy a vidéki tanulók bejárásával ictmeriilt anomáliákat fokozatosan megszünteti. A vidéki tanulók kö­zül nagyon sokan a kora hajnali órákban, érkeznek Nyíregyházára és eddig az előadások megkezdé­séig a vasúti indulóház várótermé­ben, vagy az utcákon lézengtek nem az ifjú lelkeknek való környe­zetben, vagy a délutáni visszain­duláskor, megint 'csak felügyelet nélkül magukra hagyatva bolyong tak otthon nélkül a fiatal gimna­zisták. Az első lépés e tűrhetetlen ál­lapot megszüntetésére az volt, hogy a Segitő Egyesület tagjainak áldozatkészségéből a gimnázium épületében a cserkész-szoba mel­letti szuterén helyiségben megfe­lelő, tágas, szellős, egészséges, jól fűthető Napközi Otthont rende­zett be, ahol az állomásról meg­érkező tanulók tanári felügyelet mellett tartózkodhatnak és pihen­hetnek. Ugyanott várhatják be délután a vonathoz indulás idő­pontját is. A legszükségesebb megoldás ezzel tehát adva van, — a Segitő Egyesület azonban arra törekszik, hogy a gyermekek testi és lelki fejlődésére oly káros vidéki bejá­rást teljesen megszüntesse, Mint­hogy szerény anyagi eszközeivel fiumternátust létesíteni ma még nem tud, a kérdést ugy próbálja megoldani a kir. kath. gimnázium Segitő Egyesülete, hogy elég szá­mú jelentkező esetén a Napközi Otthontpn olcsó étkezést bizto­sit a tanulóknak, akiknek már csak megfelelő lakásról kell majdgon­aoskodniok. Felhívja azért az érdekelt és tehetős szülőket, járuljanak hozzá természetbeni adományaikkal a Napközi Otthon konyhájának céljaira, — a szállástadókat is fel­hívja, hogy akik 2—3 diákot ki­zárólag lakásra elfogadnak, ezt jelentsék be a gimnázium igazga­tóságánál. Elhatározta még a Segitő Egye sülét, hogy a folyó iskolai évben a meglévő 689 darab tankönyvet és 500 pengő értékben beszerzen­dő tankönyvet fog kiosztani az arra rászorult növendékek között és a Segitő Egyesület nemes cél­jai támogatására társadalmi ak­ciót indít. Halálos szerencsétlenség történt a sóstóhegyi vasútállomáson (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Halálos szerencsétlenség történt tegnap délután 3 órakor a sóstó­hegyi vasutiállomás raktárépülete közelében. A kótaji kut furrásánál használt csöveket szállították el az állomásról. Az egyik 8 mázsás csö­vet már levették a szekérről és egy fagörgőn, amelyet igáslovak húz­tak, akarták a vagonokhoz szállí­tani. A lovak sehogy sem akartak megmozdulni, mikor az egyik napszámos, Orosz János 32 éves kótaji lakos, aki a síneken állott — egy kis darabí követ dobott a lovak felé, hogy megijessze és igy indulásra bjrja őket. A lovak meg is indultak. Orosz azonban meg­botlott a sinekben, nem tudott elmenni és a görgő eltörte a láb­fejét. Az iszonyú fájdalomtól el­vesztette egyensúlyát és elvágó­dott. A cső közben leesett a gör­gőről és a földön fekvő Orosz Já­nosra esett. A nehéz, 8 mázsás vascső összelapította a szeren­csétlen embert, aki 8 percnyi em­berfölötti kínlódás után meghalt. A mentők 7 perc múlva már a helyszínre érkeztek, de a mentő­orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. — A szerencsétlen munkás két árvát hagyott hátra. Ma délelőtt 1 o órakor a holttestet még mindig a helyszínen találtuk. Hogyan csinálná? Ötlet rovat „Ne szobrokra költsük a pénzt, hanem a háború áldozatainak felsegitésére!" A következő levelet kaptuk: Ahányszor egy-egy ujabb »Hő­sök szobrának« leleplezéséről ol­vasom, vagy hallom, önkéntelenül is arra gondolok, olyan erős, ha­talmas és boldog nemzet vagyunk mi, hogy már másra nincs mire Röltsük azt a sok-sok milliót, mint ezekre a szobrokra? Igaz, hogy műkincsek szaporodá sávat' az ország gazdagodik. De most nekünk százszor égetőbb és fontosabb kérdéseket kell, hogy szem előtt tartsunk, ami esetleg, a nemzet 'jövőjét alapozza meg, vagy teszi semmivé. Tudom, hogy mivel tartozunk az Elesett Hősöknek. Tudom azt, hogy legdrágább kincsüket, aa életüket adták értünk és hazánkért amit mi ezerszer annyi szoborra! sem tudunk meghálálni és megfi­zetni nekik. Avval mindnyájan tisztában va­gyunk, hogy fog még arra sor ke­rülni, talán nem is sokára, hogy mégtöbben is kövessék ezeknek a hősöknek példáját. Ha buzditólag hat az, hogy az elesettekről ilyen kegyelettel em­lékszik meg a nemzet, milyen ha­tással lesz a jövő harcosára az, ha arra gondol, hogyha csonkán, bénán, vagy vakon fog hazakerül­ni, az utcasarkon kéregetéssel, vagy a legnagyobb nyomorban fog ja leélni örömtelen napjait, ahogy ez történt a mult háború után. Nem fontosabb lett volna ezekről gondoskodni? Nem is szólva a hadiárvákról és özvegyekről. Mennyi könnyet lehetett volna letörölni, mennyi bánatot, kétség­beesést enyhíteni, mennyi öngyil­kost az életnek megmenteni ezek nek a szobroknak az árán. De a magyar ember szereti a fényt, a pompát, szereti a hang­zatos frázisokat. Szükség volt arra, hogy legyen mit leleplezni. Vájjon, ha minden szobor helyett egy­egy egyszerű emléktábla lett volna leleplezve, nem lehetett volna az olyan fényes ünnepélyek keretében? És azok a nagyhatású emlékbeszédek is elhangzottak volna épp ugy, mint ahogy az megtörtént azokkal a drága ko­szorúkkal körülrakott, nehéz millió kat érő szobrok mellett. Franciaország nem egy agyon­gyötört, megcsonkított nemzet, mint a mienk, hát megelégedhe­tik azzal az egy »Névteien katona« sírjával, ami Párisban van, ame­lyet csak levett kalappal lehet megközelíteni, és az év minden szakában friss virággal van dí­szítve. Nem sokat kellene keresni, hogy több ehhez hasonló dolgot találjunk. Ugy érzem és gondolom, hogy evvel a véleményemmel nem ál­lok egyedül és vannak olyanok, akik osztják a nézetemet. K. A. Református nagyhét Nagy­károlyban Az erdélyi reformátusok nagy ünnepre készülnek. Nagykárolyban szeptemberben tartják meg a Ká­rolyi Gáspár emlékünnepeket és az ezzel kapcsolatos református nagy­hetet szeptember 1 2— 16-ig dr. Makkai Sándor, az erdélyi egyház­kerület püspöke, és Sulyok István, a Királyhágómelléki egyházkerület püspöke felhívást bocsátottak ki, amely nemcsak az erdélyi, hanem a csonkamagyarországi reformátu­sokat is meghívja a nagykárolyi ünnepre. Külföldiek jelentkezésé­nek határideje szeptember 8. — A csonkamagyarországi látogatók je­lentkezését a hatóságoknál együt­tesen intézik el, a részvételt azon­ban a lakás és egyéb ügyek miatt előre be kell jelenteni Gönczy Sán­dor ref. lelkésznek, Carei-Nagy­károly. Sürgönyeim: »Református lelkész, Carei.« A Nagykárolyba menő vonatok érkezési ideje a következő: Nagy­várad felől érkezik éjjel 3 ó 6 p személyvonat, reggel 6 ó 33 p személyvonat, délelőtt 10 ó 52 p gyorsvonat, délután 13 ó 13 p személyvonat, délután 17 ,6 sze­mélyvonat (Mihályfalván csatlako­zása a magyar vonatnak), este 26 ó 30 p személyvonat (Mihályfal­ván csatlakozása a magyar vonat­nak), este 23 ó-6 p gyorsvonat. Szatmár felől érkezik éjjel 1 ó 10 p személyvonat, éjjel 3 ó 11 p személyvonat, reggel 7 ó 53 p gyorsvonat, délelőtt 10 ó 59 p személyvonat, délután 14 ó 52 p személyvonat, este 18 ó 34 p személyvonat, Zilah felől érkezik reggel 6 ó 36 p személyvonat, este 18 ó személyvonat, éjjel o ó 50 p személyvonat.

Next

/
Thumbnails
Contents