Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)
1929-08-31 / 197. szám
1929. augusztus 31. JNíyíryidék. 3 nyagolták Miss Hungária és Miss Amerika miatt. Nem is jött szegényke haragjában a kaszinóba. A grand prix délután. Felvonulnak a ruhák, lovak és megi'iA ruhák. Rengeteg gyönyörű nő átlátszó, nagyvirágos, mintás, főleg vörös sárga-fekete színekben. Rúttá az nem sok van rajtuk, de uszály még talán a fürdő trikón is van akkora, hogy sétálni lehetne rajta. Ahitatos megjegyzések: »trés chic«. A nők a ruhákra mond ták, a férfiak a nőkre. Itt mozog, hemzseg az egész kozmopolita világ a versenyt'éreil és alig tudjuk, hogy lóversenyen •vagyunk. Csak amikor csenget a célbiró, vesszük észre, hogy egy. futamnak vége. Az emberek főleg egymást nézik. Sok kalandor és kalandornő keresi itt az embertőzsdén azt, aki kifizeti a szállószámláját. A közönség kezd özönleni a kijáratok felé. A versenynek vége. Aperetit vagyorára, kaszinó, kártya, tánc, Táncolni az megy, aki már elvesztett mindent a kártyán. A tengernek alig jut szerep ebben a nagyszabású életben, játékban. A plage üres, mindenki a vendéglőket lepi el. A nap nagy vörös korongja lebukott a horizonton a tengerbe. Hűvös van, de mindenki *mt van a terraszokon. A szinház üres, a játékasztaloknál nem lehet mozdulni. Férfiak, nök tolongnak egy-egy szék körül. Milliók cserélnek gazdát. Vig gondtalan arcú távozók, akik nyertek. Szomorú útiköltséget is elvesztett alakok ődöngenek a kertben. Tűzijáték után vége van a szezon utolsó és legnagyobb napjának. KERT-MOZGÓ Az előadásokat 7 és 9 Urakor a Kert-Momg6ban tartjuk meg. — Előadások kezdete vasárnap 3 és 5 a teremben, 7 és 9 órakor a Kert-Mozgóban. Kedvezőtlen időben az összes előadások a teremben lesznek megtartva. Augusztus 30-án, pénteken csak 1 napig Notredamei toronyőr Főszerepben: Lon Chaney Kiséró műsor: Sicc mint Romeo 1 felvonásos bohózat Pötyike drága gyermek 2 felvonásos bohózat Megint hajnal van és röpit a vonat a retúrjegyemmel Párisfelé. Éhes vagyok és alig várom, hogy Párisba érjünk, ahol a törzskávéházamban hitelbe megreggelizzek. Mert a pick kilences minden pénzemet megette a kaszinóban. Deauville augusztus 25. Vágó Géza. Előadásainkat saját zeneterünk Idséri. Augusztus 31-én, szombaton és szeptember 1-én, vasárnap MARIÉ PREVOST Asszonyok paradicsoma Vígjáték 7 felvonásban TOM MIX Száguldó bosszú Arizoniai történet 6 felv. A kir. katb. gimnázinm Segítő Egyesülete Napközi Otthont létesitett Felhívás a vidéki szülőkhöz (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyiregyházi kir. kath. gimnázium kebelében a tanárokból és a szülőkből alakult Segitő Egyesület augusztus hó 26-án délután 6 órakor a gimnázium tanári szobájában Énekes János prelátus plébános elnöklete alatt választmányt ülést tartott amely a Segitő Egyesületnek az 1,929—30 iskolai ianév működését körvonalazta. Legjelentősebb elhatározása volt a Segitő Egyesületnek az, hogy a vidéki tanulók bejárásával ictmeriilt anomáliákat fokozatosan megszünteti. A vidéki tanulók közül nagyon sokan a kora hajnali órákban, érkeznek Nyíregyházára és eddig az előadások megkezdéséig a vasúti indulóház várótermében, vagy az utcákon lézengtek nem az ifjú lelkeknek való környezetben, vagy a délutáni visszainduláskor, megint 'csak felügyelet nélkül magukra hagyatva bolyong tak otthon nélkül a fiatal gimnazisták. Az első lépés e tűrhetetlen állapot megszüntetésére az volt, hogy a Segitő Egyesület tagjainak áldozatkészségéből a gimnázium épületében a cserkész-szoba melletti szuterén helyiségben megfelelő, tágas, szellős, egészséges, jól fűthető Napközi Otthont rendezett be, ahol az állomásról megérkező tanulók tanári felügyelet mellett tartózkodhatnak és pihenhetnek. Ugyanott várhatják be délután a vonathoz indulás időpontját is. A legszükségesebb megoldás ezzel tehát adva van, — a Segitő Egyesület azonban arra törekszik, hogy a gyermekek testi és lelki fejlődésére oly káros vidéki bejárást teljesen megszüntesse, Minthogy szerény anyagi eszközeivel fiumternátust létesíteni ma még nem tud, a kérdést ugy próbálja megoldani a kir. kath. gimnázium Segitő Egyesülete, hogy elég számú jelentkező esetén a Napközi Otthontpn olcsó étkezést biztosit a tanulóknak, akiknek már csak megfelelő lakásról kell majdgonaoskodniok. Felhívja azért az érdekelt és tehetős szülőket, járuljanak hozzá természetbeni adományaikkal a Napközi Otthon konyhájának céljaira, — a szállástadókat is felhívja, hogy akik 2—3 diákot kizárólag lakásra elfogadnak, ezt jelentsék be a gimnázium igazgatóságánál. Elhatározta még a Segitő Egye sülét, hogy a folyó iskolai évben a meglévő 689 darab tankönyvet és 500 pengő értékben beszerzendő tankönyvet fog kiosztani az arra rászorult növendékek között és a Segitő Egyesület nemes céljai támogatására társadalmi akciót indít. Halálos szerencsétlenség történt a sóstóhegyi vasútállomáson (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Halálos szerencsétlenség történt tegnap délután 3 órakor a sóstóhegyi vasutiállomás raktárépülete közelében. A kótaji kut furrásánál használt csöveket szállították el az állomásról. Az egyik 8 mázsás csövet már levették a szekérről és egy fagörgőn, amelyet igáslovak húztak, akarták a vagonokhoz szállítani. A lovak sehogy sem akartak megmozdulni, mikor az egyik napszámos, Orosz János 32 éves kótaji lakos, aki a síneken állott — egy kis darabí követ dobott a lovak felé, hogy megijessze és igy indulásra bjrja őket. A lovak meg is indultak. Orosz azonban megbotlott a sinekben, nem tudott elmenni és a görgő eltörte a lábfejét. Az iszonyú fájdalomtól elvesztette egyensúlyát és elvágódott. A cső közben leesett a görgőről és a földön fekvő Orosz Jánosra esett. A nehéz, 8 mázsás vascső összelapította a szerencsétlen embert, aki 8 percnyi emberfölötti kínlódás után meghalt. A mentők 7 perc múlva már a helyszínre érkeztek, de a mentőorvos már csak a beállott halált konstatálhatta. — A szerencsétlen munkás két árvát hagyott hátra. Ma délelőtt 1 o órakor a holttestet még mindig a helyszínen találtuk. Hogyan csinálná? Ötlet rovat „Ne szobrokra költsük a pénzt, hanem a háború áldozatainak felsegitésére!" A következő levelet kaptuk: Ahányszor egy-egy ujabb »Hősök szobrának« leleplezéséről olvasom, vagy hallom, önkéntelenül is arra gondolok, olyan erős, hatalmas és boldog nemzet vagyunk mi, hogy már másra nincs mire Röltsük azt a sok-sok milliót, mint ezekre a szobrokra? Igaz, hogy műkincsek szaporodá sávat' az ország gazdagodik. De most nekünk százszor égetőbb és fontosabb kérdéseket kell, hogy szem előtt tartsunk, ami esetleg, a nemzet 'jövőjét alapozza meg, vagy teszi semmivé. Tudom, hogy mivel tartozunk az Elesett Hősöknek. Tudom azt, hogy legdrágább kincsüket, aa életüket adták értünk és hazánkért amit mi ezerszer annyi szoborra! sem tudunk meghálálni és megfizetni nekik. Avval mindnyájan tisztában vagyunk, hogy fog még arra sor kerülni, talán nem is sokára, hogy mégtöbben is kövessék ezeknek a hősöknek példáját. Ha buzditólag hat az, hogy az elesettekről ilyen kegyelettel emlékszik meg a nemzet, milyen hatással lesz a jövő harcosára az, ha arra gondol, hogyha csonkán, bénán, vagy vakon fog hazakerülni, az utcasarkon kéregetéssel, vagy a legnagyobb nyomorban fog ja leélni örömtelen napjait, ahogy ez történt a mult háború után. Nem fontosabb lett volna ezekről gondoskodni? Nem is szólva a hadiárvákról és özvegyekről. Mennyi könnyet lehetett volna letörölni, mennyi bánatot, kétségbeesést enyhíteni, mennyi öngyilkost az életnek megmenteni ezek nek a szobroknak az árán. De a magyar ember szereti a fényt, a pompát, szereti a hangzatos frázisokat. Szükség volt arra, hogy legyen mit leleplezni. Vájjon, ha minden szobor helyett egyegy egyszerű emléktábla lett volna leleplezve, nem lehetett volna az olyan fényes ünnepélyek keretében? És azok a nagyhatású emlékbeszédek is elhangzottak volna épp ugy, mint ahogy az megtörtént azokkal a drága koszorúkkal körülrakott, nehéz millió kat érő szobrok mellett. Franciaország nem egy agyongyötört, megcsonkított nemzet, mint a mienk, hát megelégedhetik azzal az egy »Névteien katona« sírjával, ami Párisban van, amelyet csak levett kalappal lehet megközelíteni, és az év minden szakában friss virággal van díszítve. Nem sokat kellene keresni, hogy több ehhez hasonló dolgot találjunk. Ugy érzem és gondolom, hogy evvel a véleményemmel nem állok egyedül és vannak olyanok, akik osztják a nézetemet. K. A. Református nagyhét Nagykárolyban Az erdélyi reformátusok nagy ünnepre készülnek. Nagykárolyban szeptemberben tartják meg a Károlyi Gáspár emlékünnepeket és az ezzel kapcsolatos református nagyhetet szeptember 1 2— 16-ig dr. Makkai Sándor, az erdélyi egyházkerület püspöke, és Sulyok István, a Királyhágómelléki egyházkerület püspöke felhívást bocsátottak ki, amely nemcsak az erdélyi, hanem a csonkamagyarországi reformátusokat is meghívja a nagykárolyi ünnepre. Külföldiek jelentkezésének határideje szeptember 8. — A csonkamagyarországi látogatók jelentkezését a hatóságoknál együttesen intézik el, a részvételt azonban a lakás és egyéb ügyek miatt előre be kell jelenteni Gönczy Sándor ref. lelkésznek, Carei-Nagykároly. Sürgönyeim: »Református lelkész, Carei.« A Nagykárolyba menő vonatok érkezési ideje a következő: Nagyvárad felől érkezik éjjel 3 ó 6 p személyvonat, reggel 6 ó 33 p személyvonat, délelőtt 10 ó 52 p gyorsvonat, délután 13 ó 13 p személyvonat, délután 17 ,6 személyvonat (Mihályfalván csatlakozása a magyar vonatnak), este 26 ó 30 p személyvonat (Mihályfalván csatlakozása a magyar vonatnak), este 23 ó-6 p gyorsvonat. Szatmár felől érkezik éjjel 1 ó 10 p személyvonat, éjjel 3 ó 11 p személyvonat, reggel 7 ó 53 p gyorsvonat, délelőtt 10 ó 59 p személyvonat, délután 14 ó 52 p személyvonat, este 18 ó 34 p személyvonat, Zilah felől érkezik reggel 6 ó 36 p személyvonat, este 18 ó személyvonat, éjjel o ó 50 p személyvonat.