Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-29 / 195. szám

1929. augusztus 29. JNrtrf EYIDÍÍL Sport Vasárnap lesz a nyíregyházi „Törekvés" első bajnofci mérkőzése A Nyíregyházi Össziparosok Törekvés Sport Egylete vasárnap délután tartja első bajnoki mérkőzését, melyen a törökszentmiklósi futballcsapattal fogja összemérni erejét. A mérkőzést valószínűleg a Nytve pályán fogják megtartani. A nyíregyházi iparosok nagyszerű futballcsapata első klasszist képvisel s igy bizonyára szép futballjátékban fog gyönyörködni vasárnap Nyíregyháza sporközönsége. A LétrayJJés Móna győztek Szolnokon Országos atlétikai versenyt rendezett vasárnap a szolnoki Máv., amelyre több nagynevű egyesület rándult le legjobbjaival. Az egyes versenyszámokban, nagy küzdelmek fejlődtek ki a győzelemért, a melynek elérése egyúttal kiváló sportteljesítmény is. Nyíregyházát csak a két Ny. T. V. E. atléta képviselte, akik az erős mezőnyben is győzelemre vitték színeiket. Létray a magasugrásban Csíkkal folytatott erős küzdelmet, amelyben ugyanazon magasságokat : közel félóráig együtt ütötték, vagy vitték át, végül győz a rutinosabb. Móna az 1500-onvett revánsot Riegleren Tatabanyáért, ahol utób,bi 8oo-on bajnok, i 5oo-on pedig Móna előtt végzett. Ővatos kezdéssel indult a mezőny, amelyben a krekkek egymásra vigyáznak, de az utolsó kört Móna olyan erővel veszi át, ami Rieglernek is Törekvés csapata egy évi nehéz küzdelem után jutott be az első osztályba és remény van arra, hogy nemcsak meg fogja állni a helyét uj pozíciójában, de kilátás van arra is, hogy gyorsan előre fog törni a kerület legjobb csapatai közé. Amint értesülünk, most kezdődnek a kupamérkőzések, melyeken a Rothermere-kupáért és a Kovács István-serlegért fognak megküzdeni a kerület legjobbjai. * • erős és a budafoki futó mellszélességgel kikap. Eredmények: Magasugrás: i. Létray Géza Ny. T. V. E. 1.70 cm. — Távolugrás: 2. Létray Géza 6.40 cm. — 1 500 m. síkfutás: 1. Móna István Ny. T. V. E. 4.26 mp. A Papp Dénes vándordíjért folyó pontversenyben, ami csak vidékiek részére volt kiírva, 3-ik a Nytve 7 ponttal. Említésre méltó még, hogy Létray ezen versenyen 100 m.-en pontot szaladt és igy a már előbbi versenyeken elért négy brenz standard után most ezüstjelvényes lett. NyKISE—Beregszászi Union Sport Club 3:1 (1:1) Bethlen-úti pálya. Biró: Szabó K. Rossz napot fogott ki vasárnap a Nykise és igy csak nagy küzdelem után tudta legyőzni ellenfelét és megszerezni a revánsot. A Ny. K. I. S. E. csapata — bár betegei miatt ez alkalommal is tartalékosan volt kénytelen szerepelni — csalódást keltett. Az első félidőb

(en lanyhán, unalmasan játszottak. A kapuban Tassi egy hib;át csinált, az is gólt eredményezett. Bartók a második félidőben jött bele a játékba, partnerének, Sárkánynak még fejlődésre van szüksége. A halfsorb^n 'Szlamek és Szmiku még mindig nem tudnak leszokni a felesleges driblikről, ami csak kárára van a csapatnak. Nem tartják szem előtt a halfsor hivatását: a csatársornak használható labdákkal való támogatását. Csicska igen biztató Ígéret. A Benke, Murckó, Hajdú, Szalai, Kubicska csatársornak — csak nagyobb ambícióra és önzetlenségre van szüksége. A vendégcsapat tagjai leLbes, nagy fizikumu embjerek, de az együttesnek az összjátékban, tervszerű akciók kivitelében még fejlődni kell. Már az első percekben gólt ér el a Nykise Benke bpadásából, Hajdú révén. Ez elbizakodottá teszi a Nykisét és nem küzd teljes erejével. A 25. percben a vendégcsapat balszélsője lefut és — gyenge lövése Tassi kezéből a hálóba pattan. A második félidőben kialakul a Nykise fölénye. A 22. percben — kapu előtti tumultusból — Hajdú, majd 10 perccel később szép, váratlan lövéssel Kubácska szerez gólt. Szabó Károly jól bíráskodott. Utazás — Turisztika magyar dspntáció megy — Lengyelországba A poznani országos kiállításnak megtekintése kapcsán társas utazást rendez a Magyar-Lengyei Egyesület. A lengyelek ezt a kiállítást jubileumi ünnepélynek szánták, mivel a lengyel állam tízéves évfordulójának örömére rendezték. Ép ezért kedves kötelességet teljesít a magyar társadalom, amikor impozáns társasutazás keretében felkeresi a nagy lengyel kiállítást. Akaratlanul is a magyar ügyet szolgálja, mert hiszen nem pusztán udvariassági látogatás ez, han«m emlékeztető lesz arra az időre „amelyben a magyar társadalom egy emberként szolgálta a lengyelek ügyét. A Magyar-Lengyei' Egyesület ugyanis oly időkben propagálta a lengyel nemzet iránti készségét, amikor ezzel szolgálatot tett a magára hagyott lengyelségnek. Mivel pedig a Magyar-Lengyei Egyesület méltón képviselte a háború előtt és alatt a lengyel feltámadással szemben érzett magyar felfogásig csak jó eredményt válthat ki a lengyel szivekben, ha a testület égisze alatt érkeznek a magyar társadalom reprezentánsai. A társadalmi testületek vezetői a társadalmi élet irányitói, akik ez utazáshoz csatlakoznak, jó munkát teljesítenek, amikor odatörekszenek, hogy ez a társas utazás minél sikerültebb legyen. Az indulás báró Nyáry Albert vezetése alatt szept. 10-én reggef lesz Budapestről, a poznani kiállításra (2 nap). Onnan Bydgoszczbfe, — Sienkievicz szülőhelyére, majd Torunba, továbbá Varsóba és a mellette levő Wilanovba (3 nap), aztán Lodzba

t a lengyelek gyáripari centrumába, innen Kattoviczba s végül a történelmi értékekkel és magyar-lengyel emlékekben gazdag Krakkóba mennek. Az ut 11 napig tart. Részvételi dij ' 2. oszt. vasúti jegy, teljes ellátás, szállás és belépődijakkal együtt 280 P. Jelentkezések legkésőbb szeptember 2-ig bejelentendők Balinski Cs. B. titkárnál, Budapest, Disz-tér 2. Mégis kisüt a nap 3i Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. És ebben a felséges pillanatban, amikor a lelkük csordulásig volt forró érzésekkel a csodás panoráma szemlélésétől, Ughy egyszerre szépnek, ragyogónak, rózsaszínűnek látta az életet is. Kipirult arccal, mosolyos szemmel nézte, élvezte a Zsuzsa üdeségét, fiatalságát, szépségét és szinte falta a lelkével annak halványpiros, kerek kis arcocskáját, azúr szemeit, finom vonalait és aranyszinben megcsillámló' szöszke haját, amellyel huncut incselkedéssel játszadozott a hegytetőn átsuhanó langyos szél... A szive hevesen kalapált, a torka száraz volt és Ughy egyszerre megfogta a Zsuzsa; leeresztett kezecskéjét... A leány összerezzent, mintha villamos áram érte volna a testét és ellágyult, mosolyos tekintetét lassan ráemelte a férfire... A szemeiben derűs sugarak kacagtak... A lelkük azúr palástján szivárványos felhők úsztak keresztül és a hangos ütemmel kalapáló szivük mélyén izzó, lávás hullámok folyama zuhogott egymás felé. A füleik valami csodálatos, mélységes, isteni szimfónia harsanásait itták be, mohón, ellágyult érzésekkel... A két szem egymásbaolvadt, egymásba mélyedt ... Odalenn, messzire alant, a tó morajlott halk zenéléssel, a hegy csúcsán, a kőkereszt cikornyáin, élein és sarkain furcsa melódiákat vfert ki a szél játékos kedve. Zsuzsa nem húzta vissza a kezét és most Ughy lassan a két keze közé vette azt és

4 lassan, óvatosan a mellére emelte... gfölebb, mind fölebb ... Aztán lassan lehajolt a kis fehér kézre és miközben a szemei nedvességben úsztak, a torkán alig fért ki a remegő hang: — Édes, édes szerelmem!... És most Zsuzsa lassan hozzádőlt, a szájaszélein vonaglás cikkázott keresztül és mosolyog| va hajolt a férfi melle felé... A piros, friss, szétnyílt nedves száját, a lázas forróságu puha rózsabimbót, egészen odanyújtotta, odakínálta... — Szeret maga is? — búgott az Ughy hangja. Válasz helyett lassan, boldog igenléssel hunytak le a sötét szempillák hosszú póklábai... És ekkor a két forró száj rátapadt egymásra és egyetlen, hosszú, őrjítőén tüzes, lelketkiszakitó csókban kapcsolódott össze ... Odafenn a kőkereszt kiterjesztett karjain mintha csodás, részegítő himnuszt hárfázott volna a suhanó szellő ... Szótlanul ültek egymás mellett egy pillanatig. A szivük tuláradóan zakatolt a boldogságtól és a templomiasan szent pillanatokat nem akarták szavakkal megrövidíteni. Elfogódottan üldögéltek és a somogyi rónaságot nézték, amelyen éppen zubogva rohant végig a délivasut egyik vonata. Gomolygó füstködöt teritett szét a levegőben. , ' ! A tó közepetáján szalmaszárszerü parányiság úszkált és Csaba egyszerre megszólalt: — Nini, Schweinwerfer barátunk hol úszkál! — mondta csúfolódva. Zsuzsa túláradó Őrömmel, harsányan kacagott fel és hirtelen egymásra néztek. Most már elfogódás nélkül, hogy eloszlott a varázs. És — miként a görög tragédiákban a sorsfordulat — ebben a pillanatban megjelentek a többiek. Indián csatakiáltásokkal rajtukütöttek Cicáék, akiket Zsuzsa tréfás pukedlivel fogadott: — Bemutatom nektek a vőlegényemet 1 — mondta és a szavaiba akarta önteni azt, amit a fényes két szeme indiszkrét ragyogással úgyis elárult: a mélységes, odaadó, alázatos, asszonyos nagy szerelmét 15. fejezet. , AZ UTITARSAK. (Egy főhadnagy megfigyelései.) Az enyhe ítélettel inkorektnek nevezhető feladatnak, hogy a nem kevés lármával és háboritással bejövő legfrissebb útitársakat megfigyelhessem, csak; a legnagyobb igyekezetem mellett tudtam eleget tenni. Az ólmos, locs-pocsos téli éjszakába belekattogó vasúti kocsi ütemes ringása álmosságot zsongitott tikkadt ereimbe, a késő éjjeli óra terhessége acélpánt módjára szorította az agyvelőmet és a szabályos, egyforma tempójú vonatringatás erősen ragasztotta a szemeimet. Mégis igyekeztem ébren maradni. Félig lecsuktam a szempilláimat, zsákszerű lomhasággal dűltem neki a zöld plüssülés fejtámlájának és közönyös arccal színleltem az alvót. A párocska — az uj beszállók — ezalatt lassan-lassan felmelegedett és otthonosan elhelyezkedett a szemközti ülés sarkában. Balról a hölgy, jobbról mellette a gavallérja. Férje volt-e, vagy csak jegyese, nem tudtam meg pontosan. Élénk, uj csillámlással csillogtak ujjaikon a széles, vadonat uj karikagyűrűk. Tehát lehetnek jegyesek is, de lehetnek fiatal házasok is. A nőt azonban inkább mennyasszonyhak ítéltem a lányos, filigrán alakja után. Kecses kezecskéinek egyikét engedelmesen, odaadóan engedte át a férfinek, aki mohón vette kezeibe és féltékenyen húzta rá erre az eleven, forró nexusra a nőcske karmantyúját. A hölgy kékesszürke, melegen csillogó szemei idegenül, sőt azt hiszem, ellenségesen siklottak át rajtam és a többi útitárs arcán, akik közül pedig csaknem mindannyian egészen komolyan aludtak. x (Folytatjuk.)