Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-29 / 195. szám

29 JSÍYÍRYIDEK. 1929. augusztus 18. Komolytalan játszadozás A szociálisták, mint valami vásott gyermekek, mindegyre gondoskodnak, hogy beszéltessenek magukról és hogy redők vésődjenek azok arcára, akik meggondolatlanságaitól féltik a magyar nemzet hirnevét és tekintélyét. Legújabban elhatározták a szociáldemokrata szakszervezetek, hogy a gyülekezési és egyesülési jog állítólagos korlátozása miatt a Népszövetséghez fordulnak orvoslásért. Olvasva ezt a hajmeresztő hírt, nem tudjuk, hogy nevessünk-e a szociálisták naivságán, vagy pedig bosszankodjunk és kár hoztassuk ezt a végzetes lépést, amely ismét csak arra alkalmas, hogy tápot adjon ellenségeink híreszteléseinek és a magyar belpolitikai viszonyok indokolatlan lekicsinylésének. Bár a szocialisták harcmodora eléggé hozzászoktatott az utóbbi időben ahhoz, hogy ne azzal a komolysággal tekintsük őket, amelyre egy egyébként jelentékeny sulyu politikai párt igényt tarthatna, mégis komolyan kell foglalkoznunk a most felvetett lehetetlen és meggondolatlan tervükkel, mert ellenhang nélkül mégsem hagyhatók az efféle eltévelyedések, mégha az ő oldalukról jelentkezik is ez. Magyarország szuverén állam amely a maga intézményei megkonstruálásában egyetlen tényezőtől függ: a saját alkotmányos elhatározásától. A Népszövetség lehet igen tekintélyes és tiszteletreméltó testület, de semmi szin alatt nem tekinthető Magyarország felettes hatóságának, vagy olyan aeropágnak, amelynek felfogása, vagy hangulata döntő lehessen a magyar nemzet törvényes berendezkedésére. Egészen bizonyos, hogy maga a Népszövetség sem tekinti magát ilyennek s ha bármely oldalról kérés, vagy panasz érkeznék hozzá, bármely állam belpolitikai intézmményeinek wiegváltóztatása, vagy akárcsak megkritizálása tekintetében: nem szenved kétséget, hogy elutasítaná magától a beleszólást, vagy beleavatkozást azzal az indokolással, hogy az ilyesmi nem tartozik a nemzetközi testűlet hatáskörébe. Ez lenne a sorsa a szociálisták által szándékolt beadványnak is, a szociálistákat illető gúnyos mosoly kíséretében. Nem képzeljük el, hogy bármily naivak és tájékozatlanok legyenek is a szociálisták egyéb tekintetben, ne tudnák azt, hogy panaszuknak mi ienne a sorsa. Lépésük tehát még a legparányibb "sikerrel semm kecsegtet, mert hisz sajnos nagyon jól tudjuk, hogy a román optánskérdés megoldásánál is sok minden azon dől meg, hogy a Népszövetség semmiképpen sem akarja érinteni egyes államok szuverénitását. Ha tehát nem komoly siker a cél, minthogy nem is lehet az, nem marad más következtetés hátra, minthogy olyan politikai játékról van ezúttal szó, minek árát Magyarország külpolitikai megbecsülése és tekintélye fizetné meg. Olyan értéket visznek tehát bele játszi kedvükben a szociálisták akciójukba, amely nem egy pártnak, hanem az egész magyar nemzetnek közös értéke. Tervüket tehát taígis csak komolyan kell vennünk és teljes erőnkből tiltakoznunk kell mindennemű ilyen gondolatnak mégcsak felvetése ellen is — Másodszori felszólítás az adósokhoz (kereskedők részére) kapható a Jóba-nyomdában Széchenyi-ut 9. Mit írnak a svédek Nyíregyházáról ? Harald Hansen svéd szerkesztő nyolcadik cikke Magyarországról (Megjelent a Svenska Dagbladet 1929 ang. 4-ifii számában) Egy szép napon Nyiregyháza magyar városba érkezünk a nevét bíeony nehezebb volt nekünk kimondani, mint a szeretetreméltó lakosokkal megbarátkozni. Nyir egyháza szépen épült és modern város, kb. 50 ezer főnyi lakossal és igazán élénk benyomást tesz. Többnyire mezőgazdasági terményekkel kereskedik és mivel környéke igen gazdag, ugylátszik forgalma is nagy. De mint minden magyar város, széles, imponáló területen fekszik. Nem szívesen építkeznek a magasban, inkább csak szélesen és a belsőségekben, miért is egy 50 ezer lakosnyi magyar város sókkal nagyobb, mint námnk. A magyar vendégszeretet itt igazán nagyszerű formában nyilvánult meg a svéd társaság a város vendégei és azt ritka kedvességgel fogadják. Először megmutatják a város nevezetességeit és estére meginvitálnak egy kedves szép vendéglőbe, amely az erdőben jó néhány kilóméterre fekszik a várostól. Mikor útra kelnénk, pompás, előkelő fogat robog elő. Megszámolom a lovakat — bizony öten vannak. Meg akarjuk mutatni — -.nondja egyik vendéglátónk —, hogy még vannak lovaink. És egy másik hozzáfűzi: Különben autóval kellene kimennünk. Van autóutunk is az erdőben, de ma inkább a lovakat választjuk — nemde, bizony manapság már ritkán hajtanak öt lovat... A kocsis hosszú ostora ^jiegcsendül a levegőben és az öf pompás paripa nekifeszíti izmait a könnyű kocsi szinte repül az utcákon és rátér a sárga homokos útra, tavaszi zöld fák alatt és mialatt az alkonyatban kellemesen hintázunk a kocsiban, gondotatalnk a múltba szállnak, mik® még az autók nem szorították ki a fogatokat. Gyakorlott kézzel hajtja a kocsto az öt fiatal 'lovat és végre bekanyarodunk elegánsan a vendéglő élé, Nyiregyháza kiránduló helyéhez, mikor a nyári nap kegyetlenül éget. Nagyszerű park egy kis tóval és szép fürdőházzal, ahol gyógyfürdőt lehet yenni és azután a vendéglő kellemes terraszával. Nem sokáig tart mig a beszélgetés megindul az ünnepélyesen megterített asztalnál, mialatt a cigányzenekar szakadatlanul húzza a szebbnél-szebb nótákat. Miről is beszélgetünk? Természetesen elsősorban arról, ami minden magyarnak a legközelebb esik a szivéhez: a békeszerződésről, amely megcsonkította az országot. Ez a téma kimeríthetetlen és az ember meg is "érti miért: az ország teljesen uj helyzetbekerült, amely mindenkit sújtott valami módon. Az egész gazdasági életet uj alapokra kellett fektetni mint volt ezelőtt és mindenkinek uj utakat kellett keresni, hogy valami módon biztosítsa megélhetését. Ez nemcsak a kereskedőkre vonatkozik a békeszerződés a tiszteket és a hivatalnokokat is sújtotta. És ezt épen a vidéken jobban észre lehet venni, mint Budapesten, ahol csak a nagy vonásokat látni, amint igyekeznek ki jelölni a belső és külső politika uj vonalait. Itt azonban egyene sen az uj viszonyok nyomasztó LINCOLH A „TARZAN" filmek főszereplőjének legújabb 3 részes kalandor filmje DZSUNGEL HŐSE szombat—vasárnap az APOLLÓBAN Szerdán Szicoruan csak felnőtteknek ! Csütörtökön 5 órai előadás csak nőknek, 7 és 9 órai előadás csak férfiaknak MENJ ORVOSHOZ (ÁLSZEMÉREM) ' Jegyzetek egy orvos naplójából. Fiatal emberek és leányok tragédiája 8 fejezetben. Irta: Dr. Curt Thomolla ,.UFA

(

< kisépő műso

r STÁROK VERSENYE Pénteken csak 1 napig STÁROK VERSENYE CONRAD VEIDT =*. HL* Ji (A TITKOK ÉJSZAKÁJA) RAMON NOVARRO és ALICE TERRY MOTÜUR 16 felv. egyszerre a két világfilm Előadások kezdetete: hétköznap 5, 7 és 9, órakor hatása alatt élnek. Legalább még egy darabig. De nagyon érdekes ilyen intim bepillantást nyerni, ami a fővároson kivüi történik és ebből a szempontból is igen értékes volt ez az este. De a beszélgetés nemcsak • a politika és a gazdasági élet körül forgott és az ezzel öösszefüggő aggodalmak körül. Sok minden be szelgetni való akadt. Igy például Svédország. Egypáran a jelenlevő urak közül épen egy svédországi útra készültek, az elektromos erőmüveket akarják tanulmányozni, melyek ott a legkiválóbbak. Az egyik urnák még 1914-ben megvolt a jegye, hogy meglátogassa országunkat, de elutazása percében jött a mozgósítást' parancs, üíost végre ezen a nyáron megvalósíthatja régi vágyát. Ha az ember megkérdezi, hogy mi az oka ennek a Svédország iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésnek, akkor igazán el kell csodálkozni, hogy milyen élénk az összeköttetés Magyarország és Svédország között. Tulajdonképpen történeti szempontból nézve a két országnak nem sok az érintkezési pontja, ennek dacára az összekötő kapcsok sűrűbbek, mint sem azt gondolnánk. Berlinben találkoztam egy magyar professzorral, aki több évig volt orosz fogságban és aki 'a következőket mondotta: — Mi egyszerre újra éledtünk, amikor a svéd Vörös Kereszt delegáció megjelent a fogolytáborban. Ez nemcsak segélyt jelenrett, meg különféle nagyon is szükséges ajándékot — hanem egyszersmind üdvözletet a nyugateurópai kulturától, a külvilágtól.. Ilyes mit sohasem felejt el az ember meg akarja ismerni ázt az országot, amellyel ily módon évekig összeköttetésben volt.... Budapesten találkoztam egy fiatal emberrel, aki kitűnőn beszélt svédül. Maga szorgalmából tanulta meg a nyelvet, illetőleg a huga Svédországban volt mint hadigyermek és mint felnőtt hajadon tért vissza. Hogy el ne felejtsen svédül, mmegtanitotta a bátyját is Az meg érdeklődni kezdett a nyelv iránt, bár még soha sem tette be a lábát Svédországba. De - mondotta — ennek is eljön majd az ideje.... f Ez az eset sokszor előfordult. Igy Debrecenben több diák van, akik legalább is folyékonyan olvasnak svédül és egy diákkisaszszony stipendiumot is kapott, hogy »ved egyetemen folytathassa tanulmányait. Különben is nagyon jói ismerik Svédországot — igy az egyik katonatiszt ismerte a svéd ezredeket és nagyszerűen elsorolta egy csomó svéd városnak a nevét, melyek eleinte neki is oly kimondhatatlanok voltak mint a magyar nevek nekünk. Azonban ebben a tudásban egy csöppnyi irigykedés is volt. Valamennyien — ami talán igaz is — ugy képzelik Svédországot, mint a földkerekség egyik legboldogabb országát: magasan fejlett kulturával és megoldva azokat a kérdéseket, melyek ítí illandó irritáló momentumokat képeznek. Felemlítették: Svédország természetes határokkai bir, barátságban ei a szomszédaival, mentes minden vallási és kisebbségi kérdéstől és igy tovább — bizony igaz szavak. \