Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-28 / 194. szám

1929. augusztus 28. JhíVíKYIBáiL Utazás — Turisztika Rémhírekkel riasztják el a Magyarországra utazó külföldieket Sajnos, hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy nemzetünket, orszá­gunkat a körülöttünk levő szom­szédos államok állandóan ócsárol­ják, gyalázzák, vádolják. Igy csele­kedett a régi, monarchikus állam­közösség idején az osztrák hiva­talos külügyi kormányzat hatalmi féltékenységből. Igy cselekszenek most a csehek, az osztrákok és a németek, akik minden lehető al­kalmat megragadnak arra, hogy a leghihetetlenebb rémhírekkel ri­asszák el a Magyarországra utazó külföldieket. Rut munkájukra jel­lemző az alábbi példa. Minap Hegyeshalomra érkezett egy angol ur, aki a nyári hónapok­ban bejárja Európát. Midőn He­gyeshalomban vámvizsgálatra ke­rült a sor, aggódó arccai kérdez­te meg az ellenőrző közegek egyi­két, hogy ajánlatos-e tovább utaz­ni? A hivatalos közegek érdek­lődésére aztán elmondotta, hogy Bécsből akar Budapestre utazni, azonban a bécsi szállodában, ahol megszállott, elutazása alkalmával a szálloda portása le akarta be­szélni magyarországi útjáról. Azt tanácsolta, hogy mondjon le ter­véről, mert Magyarországon olyan állapotok vannak, hogy az élete sem lesz "biztonságban; különben is Budapest olyan hely, ahol egy rendes, becsületes szálloda sincsen, tehát még nyugvó helyre sem te­het szert müveit, modern ember. Majd meglátja már — mondotta a portás — Hegyeshalomban, a ha­tárállomáson, ahol majd betyárok veszik körül a vonatot és az uta­sokat kifosztják. Megdöbbenve hallgatták az el­lenőrző közegek az angolt, akinek aggodalma azonban láthatóan csök kent, amikor látta, hogy hazája nyelvén beszélnek vele és a rab­lóknak sehol semmi nyoma. A hi­vatalos közegek pedig megnyug­tatták, hogy amit neki Bécsben mondottak, az rosszindulatú ráfo­gás, rémhír; továbbá, hogy Bu­dapest nagyon szép, modern vá­ros, ahol előkelő szállodák vannak. Figyelmébe ajánlották a Gellért­szállót, amely egyike a világ leg­modernebb szállóinak. Az angol ezeket hallva tovább utazott. »Megpróbálom« — mon­dotta még mindig aggodalmaskod­va — »legfeljebb áldozatul esem a betyároknak!« Néhány nap múl­va azután levelet irt az angol a Gellért-szállodából. Szégyenkezve ismerte be, hogy hitelt adott a bécsi portás szavainak, mert ab­ból bizony egy árva szó sem igaz, Betyárokat seholsem látott, szál­lodát olyant tatált, amilyent még seholsem látott eddig, Budapest pedig nagyon tetszik neki. Végül megígérte, hogy a bécsi portás el­len megteszi a megtorló lépéseket, amit legelső kötelességének tart. Ilyen rosszindulatú portások és egyéb rémhírterjesztők rendszerint az ellenünk irányitott propaganda bérencei, akik rengeteget ártanak a mi idegenforgalmunknak. Ellen­súlyozni kellene az ilyesmit, erő­teljes propagandával, amely már a határállomásokon kezdődjék. Sport Vasárnap le&z a miskolci kerékpárverseny Már csak egy hét választ el attól a nagy naptól, amelyen az újraéledt felvidéki kerékpársportot a nagyközönség előtt nyilvánosan is bemutatják. Az egész Felvidék) élénk érdeklődéssel várja az ese­ményt, melyre propagandisztikus szempontokból 6000 jegyet osztot­tak és küldtek széjjel. Érthető tehát azon néhány tucat nevező­nek, kik e premieren starthoz ál­lanak, lelkes készülődése s lázas tréningje, hiszen e versenytől függ a Felvidék biciklistagárdájá­nak közkedveltté tétele. Tudnunk kell, hogy kerékpáros szövetségi tekintetben az Alföld a Felvidék előtt járván, azt is odacsatolták s legfőbb ideje volt, hogy az ille­tékes tényezők, a BÉMAC miskol­ci áutóclub égisze alatt összegyűl­tek azon célból, hogy a Felvidé­ken is rendszeren épüljön fel és fejlődjék az olimpiai sportágazat. A miskolci versenyen első ver­senyszámként a 18 éven aluli ifjak szerepelnek. Utána motorkerékpár­verseny lesz, majd rákövétkezőieg ismét kerékpárosaink válogató mérkőzése. A közbeiktatott szó­ló és oldalkocsis motorkerékpár­versenyt újból kerékpárosaink mér­kőzése váltja fel, melyen már csak a legjobbak fognak indulhatni. Tréningidőben ezek 60 kilóméteres sebességet is köröztek a miskolci pályán, emberi erővel gyorsvonat­hoz hasonló száguldást! A mai naptól kezdve minden reggel és minden este gyakor­latozhatnak az indulók. Nevezé­I sek a BÉMAC' autóclubnál Mis­kolc, Széchenyi-u. 9. I. emelet, eszközölhetők. Gondoskodás tör­tént arról, hogy a tréningeket nagyszámban végignéző érdeklő­dők ne zavarják őket a menésben. Annyival is inkább intézkedni kel­lett, mert csütörtöktől kezdve a motorkerékpárosok hivatalos tré­ningje részére már a korlátoszlo­pokat is körülszalmazsákolják. Vasúton féláron lehet Miskolc­ra utazni a verseny napján mis­kolc—lillafüredi, vagy miskolc—ta­polcai hétvégi (weekend) jeggyel. A kerékpáros versenyen a Ma­gyar Kerékpáros Szövetség kikül­döttjei is megjelennek. Az eredmények kihirdetése egy 16 hangszórós megafonon törté­nik. lL*|jJ"l"l Bl"hi"L a_ 1 KÁTRÁNY KARBOLINEUM KREOLIN legolcsóbban bszerezhető Brüllnél Bessenyei-tér Telefon 143. 4928-? Kapható mindenütt? Mégis kisüt a nap 3 0 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Vidáman, derűsen, jókedvűen haladtak a sző­lők között |és a keskeny útban párokra szakadoz­tak. Legelői ment Zsuzsa, leghátul Cica és köz­bül Adorján, akit roskadásig megraktak eiejpó­zsiás csomagokkal. Zsuzsa és Ughy jó ideig szótlanul ballagtak •egymás mellett. A leány lopva el-elnézte ezt az ,érdekes, nem mindennapi férfifejet, amelyen a férfias szépség kellemes vonásai mellett az energia, a bátorság, a mélységes sziv és az értékes szellem ritka koloritja csillogott. Hajában itt-ott egy-két ezüstszál a szenvedések szines mozaikjával ki­tarkázott múltról beszélt. Zsuzsa elgondolkozott afelett is, hogy az ő nagy, szinte megdöbbentően, sőt léhán bizó op­timizmusa milyen harsogó ellentétben leledzik az ujságiró sötét, engesztelhetetlen pesszimizmusá­val —• és mélyen belepirult abba a forró gon­dolatba, hogy rendszerint az ellentétek, a sarkok szokták vonzani egymást, hogjy aztá n mindörökre egyesüljenek... A Csaba pesszimizmusa nyilván onnan eredt, hogy igen alacsony helyről »jött« és amig önere­jéből megformálta magát és elhelyezkedett, sokatr kellett szenvednie. A sors, amely ha a pénz arisztokratáira mér csapást, lakájháttal görbed meg és ugy osztja büntetéseit, amely ekkor in­kább simogatás, mint ütés, — de ugyancsak ke­gyetlen és könyörtelen, amikor zsamokoskodhatik valakivel — és ilyenkor pazar kezekkel osztja a szeges ostor suhintásait... Csaba hallgatag, mély­séges fényű szeme többet regélt, mint bármely fé­nyes tollal odavetett riport az élet mélységeiről és az emberek igazságtalanságairól. Elmesélték, hogy a szeges ostor sokat csattogott a hátán, mig az a büszke, gőgösen egyenes hát engedelmesen és megalkuvással hajolt meg, mindig lejebb és le- , jebb... mig aztán kaján vigyorgással rákerült a mindnyájunkat egyforma brutálissággal véresre sarkantyúzó fekete lovag... A mély horogból hirtelen szélesebb domb­oldalra jutottak fel. Előttük egy tekintélyes nagyságú és barátsá­gos tornácú fehér ház magasodott fel. — A Kisfaludy Sándor háza! — ujjongott Zsuzsa lelkendezve. — Ide hozta Szegedy Rózát, ifjú nejét és itt irta legszebb költeményeit... És nyomban idézte is a halott költő egyik legbájosabb epikai költeményét: »(Jlj mellém a kandallóhoz! Fel van szitva melege. Csobáncvárról, édes kedves, lm! halljad egy agg rege: Mult szüretkor Badacsonyon A Múzsámtól vettem én, Egykor, midőn magam bolygék A hegy szirtes tetején.« Elragadtatva recitált, kissé iskolás hangon és Cica is bemutatta, hogy járatos a Himfy költőjé­nek örökszép ^irodalmában: »Téged látlak az egeknek Maga3 tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében; Nappal a nap aranyjának Ragyogó lángfényében, Éjjel "a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időpercezetbén, Mindennemű szegeletben Üldözőm vagy szüntelen: Hagyj békét, óh kegyetlen!« A szivükre annak a mélységes férfiszere­lemnek a soha el nem hamvadó lángja csapott és érezték, szívták magukba az erejét Sokáig álltak a ház előtt és ugy tetszett nekik, mintha a régen elporladt költő és büszke, szerelmes hitvese most is ott suttognának a sö­téten meredő ablaktáblák megett Késő délelőtt volt már, amikor felértek a hegy széles, füvei benőtt siku csúcsára. Egy­szerre csodálkozva torpantak meg, amint a fák közül a tjsztásra kiléptek és a varázslatos szép­ségű látvány ott feküdt el a lábaik előtt. Lan­gyos szél zúgott a fejük körül. Érthetetlen me­lódiákat keltett életre valami láthatatlan csoda­hangszeren. Alattuk szédítő mélységben ott feküdt egész nagyságában és káprázatos szépségében az azúr tó. A játékosan kergetőző hullámok morajlása csak távoli susogáshoz hasonlóan ért fel a hegy ormára, a távolság szordinóján ke­resztül halkan letompítva. A túloldali parton élénk csillogással integettek a partmenti mocsa­rak és folyók pihenő vizei. A boglári és fonyódi dombok haragoszöldje szemetpihentetően mo­solygott ki a legelők egyformaságából. A so­mogyi part lapos sikján messzire ellátott 'a szem és mint valami gyermekjátékszer, apró házak, szinesietejü villák fehéredtek egymás mel­lett. Távolabb, itt-ott egy-egy falucska mutat­ta barátságos arculatját. A tó felületén széles barázdát szántva, va­lahol Keszthely felé járt egy gőzhajó. Fekete füstcsíkot húzott a levegőben, amely aztán mint valami uszály, libegett utána... — Isteni látvány! — szólt Zsuzsa és az elfogódottságtól meghatottan rezgett a hangja. Ughy, aki örömmel vette észre, hogy egye­dül maradtak, letelepedett a puha füre. — Most értem csak meg, hogy mit jelent az a mondás: »Legszebb Somogyból Zala«. In­nen bizony nem sokat látunk a túlsó part ter­mészeti szépségeiből, nem ugy, mintha Somogy­ból nézünk át Zalára ... (Folytatjuk.). • , ; < . í

Next

/
Thumbnails
Contents