Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-27 / 193. szám

1929. augusztus 27 jtfYÍRYIDEK. 3 — f . .» Fiák András: KiraKat emberek íj Az élet tarka, nyüzsgő piacán, ahol a rang, a gőg az emelet: vannak sokan kirakat-emberek. i Felhúzta őket titkos szerkezet s müfényességben egyre rángatóznak, urai ők a gesztusnak, a szónak. 1 Homlokuk magas tudomány hegye, ajkuk szélén a gőg vonala henceg, szemük hódító tűzzel van tele. i Hozzájuk mérten mindenki kicsiny, roppant magasról veregetnek vállat a bámulók közt, kik eléjük állnak. Mert vannak mindig bőven bámulók, mig a piacon nyüzsög, áll a vásár, a kirakatra sok kíváncsiság száll. Megcsodálják "a mozgó bábukat s egy mosolyukért sokan hogy epednek, míg a piacra árnya hulj az estnek. Akkor azután lefut a redőny, sötét csefid hull a fényes kirakatra, csillagok gyúlnak éjbe reszketőn, a holtan ott lóg a Halál lakatja. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok A város egyetlen rakodója olyan helyen van, ahol a fuvarozót állandóan veszély fenyegeti hogy kirabolják KERT-MOZGÓ Az előadásokat 7 és 9 órakor a Kert-Mo«góban tartjuk meg. — Előadások kezdete vasárnap 3 és 5 a teremben, 7 és 9 ónkor a Kert-Mozgóban. Kedvezőtlen időben az összes előadások a teremben lesznek megtartva. Augusztus 26-án és 27-én, hétfőn és kedden SENORITA Történet a Rio de la Plata országából 9 felv. Főszerepben: BEBE DANIELA Turfbanditák Egy turfbotrány története 6 telv. Főszerepben: VIOLA DANA Előadásainkat saját zenetárunk kiséri. Augusztus 28-án és 29-én, szerdán és csütörtökön A fekete sejk Álarcos lovas Kétezer éves menyasszony gyöngyruhában Az avar és hun emlékek leggazdagabb lelőhelyei Csongrád és békés vármegye, a Tisza és a Hármas Körös melett elterülő rónaság. Mindkét vármegyében rendszeres kutatásokat végeznek a népvándorlás emlékeinek a feltárására. Békésvármegyében KrecsmariK Endre tanár, Csongrádvármegyében a szegedi muzeum és a csongrádi népvándorlási muzeum végzik a tudományos munkát. Csallány Gábor csongrádi múzeumigazgató a napokban Szentes határában Kistőke melett egy hun temetőre akadt. A hun temető feltárása rendkívül sok érdekes anyagot hozott felszínre. A legérdekesebb a régészeti szempontból is egyedülálló 1 gyöngyruhába eltemetett fiatal nő földi maradványai. A fiatal nő menyasszony lehetett, akit a nászruhájában temettek ei. A kétezeréves menyasszony ruhája a szines gyöngyök egész zuhatagáből volt összeállítva. Találtak egy hun vitézt is, akit lovával s teljes fegyverzetével temettek el. A feltárt temető egy hatalmas hun telep temetkezési helye volt. Erre vall a sok férfi és nő csontváz, amelyeket szép rendjében eltemetve találtak. Többek között. két kivégzett bűnös csontvázára is ráakadtak. A két bűnös közül az egyik nő volt, akinek a jobbkezefeje hiányzik és tisztán latható a kézfej' erőszakos eltávolítása. Valószínűleg tolvajlásban találták bűnösnek, előbb megcsonkították, azután pedig kivégezték a szerencsétlent. A második bűnöst nyíllal végezték ki. A csontváz mellkasában megtalálták a nyílhegyet: Valószínűen hadidolgokban követhetett ei halálos hibát . — Gyógyszerész urak részére az Orsz. betegápolási alap terhére kiadott gyógyszerekről kiállítandó uj számla blanketta kapható a Jóbanyomdában, Nyíregyházán, Telefon 139Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Szinte hihetetlennek hangzik olyan valaki előtt, aki nem ismeri a nyíregyházi viszonyokat, ha azt hallja, hogy ebben a városban nincsen a pályaudvar közelében rakodóhely. De a csodálkozástól leesik az álla, ha ezután tudomására jut, hogy a város egyetlen rakodója mintegy hét kilóméterre van a centrumtól, olyan elhagyatott veszedelmes fészekben, ahol az ember élete sincs biztonságban. Mert igy van. A rakodó a 17-ik vágányon tul, valahol a vasúti felüljáró túlsó oldalán van, félelmetes dzsungelben, ahol gyanús, mindenre elszánt alákok lesnek olyan kocsikra, amelyiken csak egy ember ül. Volt eset rá nem egyszer, hogy a szerencsétlen fuvaros véresre verve, kirabolt szekérrel érkezett a városba. Mint hajdan a postakocsikat, szinte megerősített őrséggel kell körülvenni most a teherkocsikat, hogy az árut el ne lopják róla. Nem értem, miért ne lehetne a rakodót a pályaudvar olyan területére helyezni, ahol némi 'civilizáció uralkodik már, ahol a fuvarozó veszély esetén rendőri segítséget is kaphat. A város teherpályaudvar építéséről álmodozik ak kor, amikor még egy rendes rakodója sincs. Nem gondolják önök nyíregyháziak, hogy egy kissé nagyzási hóbortban szenvednek? Tisztelettel: Egy fuvarozó. logiailag, belső szellemi értékét tekintve az egyén egy színvonalon áll a nemzettel, szellemileg a kicsiny ember is egy egészet képez, az egyén inventiosus eszméit azonban ő maga nem tudja keresztülvinni, ezt a nemzetnek kell a maga nagy erejével megtennie. Másfelől az emberi eszme tartalmi gazdagodását jefenti, hogy többféle módon, alakban, inventio szerint történik az emberi cél megközelítése a különböző népek részéről. Az emberi eszme oly gazdag, hogy azt a maga egészében egy nemzet sem képes minden viszonylatban és vonatkozásban kifejezésre juttatni. Hogy. az emberiség ily nagy léptekkel halad előre minden vonatkozásban, az épen azért van, mert akadt világtörténeti reprezentánsa minden iránynak a népek között. Mert tegyük fel, hogy a különböző fajokhoz tartozó egyének öszszekeverve élnének s nem nemzeti tömbökben. Mit várhatnánk ekkor? Ebben az esetben az emberiség összemüködése elképzelhetetlen volna, mert nem volnának az összemüködésre képes emberek együtt. Az emberi eszméért való küzdelemnek leglényegesebb feltétele, hogy nagy tömbök egyet akarva, egy cél felé törekedve törjenek előre ez emberi eszme megvalósítása érdekében hiányozna. Vagy tegyük fel, hogy nincsenek különböző népfajok, az emberiség az egész föld területén egyetlen nagy népet, egy homogén tömböt alkot. Remélhetjük-e ekkor az emberi eszme gazdagodását? Nézetünk szerint nem. A népek azért tömörülnek együvé, mert más j

e» lemü népekkei szemben egységes, erős frontot akarnak alkotni. Ha már most erre az összeforrásra nincsen meg a külső inditó ok, ha nincsen ellenség, akitől a népeknek sajátos felfogásukat és műveltségűket félteniök kellene, akkor ez az óriási nép csupán embertömeg volna számtalan emberből, de nem képezne teljesen összeforrott egységet, ennek következtében akcióképessége sem volna, habár első pillanatban akcióképesnek látszik. Ez a laza tömeg tehát nem is lenne képes az emberi eszme előbbre vitelére. Mindezekből levonhatjuk a kettős konklúziót: hogy egyrészt az emberi élet alanyai közül a nemzetet elmellőzni nem lehet, mert a nemzetek az összemberiség szempontjából fontos missziót töltenek be, másrészt pedig, hogy a nemzetek a maguk folytonos vetélkedésével örök válaszfalként állnak az egyén és összemberiség közé s örökre lehetetlenné teszik az ütnberiség egyesítését. Emberiség. Az emberiség laza összefüggése, nagy embertömbökből, népekből való összetétele, melyek oly távolságokra vannak egymástói, hogy közös lelkesedéssel együtt ugyanazon cél érdekében még soha össze nem működtek, egy sajnálatos tény, mely az emberiség nagy gondolkozóit mindig nagy elkeseredéssel töltötte el. Legelőször a kereszténység előfutárjaként jelentkező stoicismus hangoztatta az emberi 'szellemnek az összes emberekben való közösségét. S ebből folyólag általános emberi kötelességeket vezettek le, amelyek bennünket embereket min denkivel szemben, akinek humana figurája van, köteleznek. Óriási lépést jelentett e tan abban a korban, amikor a rabszolgaság még jogi fogalom volt. Ha a Stoa nincs, talán a kereszténység sem ér el később oly nagy sikert. A Stoa ezen tanítása azonban csak azt jelentette, hogy mindenkiben Európai Egyesült Államok Irta: Krska Miklós. II. Ha magának a nemzetnek a tevékenységétől függ a színvonal megtartása vagy meg nem tartása, ha tehát nem jog szabályozza, hogy ki legyen nemzetközi jogalany, az a kérdés, hogy tulajdonképen ki vagy mi szabályozza? A válasz a mi jogérzésünket első pillanatra sérti s méltán borzadnak meg tőle a pacifisták: a háború. Csak a háborúban mutathatja meg egy nép derekasságát, högy érdemes-e a nemzeti színvonalra. A népeknek, nemzeteknek ez a féltékeny versengése, örök harca az az akadály, mely nem engedi az egész emberiség egyesítését. Ha az egyén és emberiség között nem állna egy közbenső alakulat, a nemzet, ennek misem állna útjában. Épenezért felmerül a kétely, nem volna-e helyesebb a nemzeteket kitörölni az emberi "élet alanyai közül? Micsoda Isten csapása, kérdezik a pacifisták, hogy annyiféle nemzetet teremtett s nem egy egységes, az egész emberiséget magában foglaló népet? Aki azonban hisz a világ teleologiájában, — mely szerint a világegyetemben semmi sem történik vcél nélkül — az látni fogja, hogy mégis bölcs berendezés az, mely közbe iktatta az egyén, mint gyenge entitás és az emberiség, mint nem egységes, laza entitás közé a nemzetet, mely egy egészként gondolkozik, cselekszik s ezenfelül nagy tömegerőt képvisel. Az egyén az ön és fajfentartásnak a megvalósítója, közvetlen alapeleme az emberiségnek. Fizikai gyengesége és tökéletlensége hozta magával, hogy idők folyamán népek alakultak, melyek később nemzetekké fejlődtek. Psycho