Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-23 / 190. szám

1929. augusztus 23. j&ímwÍK. Közgazdaság Kézmüvesíparunk kollektív rész­vétele a szalonikii vásáron. A kézműipari export balkáni propagandája érdekében az Or­szágos Kézműves Testület körle­véllel fordult a kézműipari szer­vezetekhez és szövetkezetekhez fel­hívta az exportképes iparosokat a szeptember 15-én kezdődő szalo­nikii vásáron leendő részvételre. A szalonikii vásáron a magyar kormány megfelelő kiállítási terü­letet, berendezést, díszítést, rek­lámot stb. teljesen díjmentesen bo csát a kiállító kézmüvesiparosság rendelkezésére, a minisztérium vi­seli a rendezési, őrzési, tisztoga­tási dijakat, tehát a kiállítókat csu pán az áruk kollektív oda- és visz­: szaszállitásának igen mérsékelt fu­varozási költségei terhelik. (Nem terjedelmes áruknál teljesen díjta­lan szállításra van kilátás.) A szalonikii vásár egyike a legjobb áruértékesitési alkalmaknak a Bal­kán piacokon, melyek kiviteli szem pontból elsősorban jönnek figye­lembe. Kívánatos ezért, hogy a kézmüiparosság felhasználva ezen előnyös kollektív exportpropagan­da lehetőséget a majdnem telje­sen költségmentes, kormányható­sági támogatás alatt hivatalos jel­legűnek deklarált, előnyös üzleti lehetőségekkel kecsegtető vásáron, minél nagyobb számban vegyen részt. A görög nemzeti közhangulat hazánk iránt igen barátságos, és a vásárvezetőség a kiállított áruk helyszíni detaileladását — az álta­lános mintavásári szokásoktól el­térőleg — megengedi. Jelentkezéseket az Országos Kéz műves Testület titkári hivatala : (Budapest, V., Géza-utca 4.) aug. hó 25-ig fogad el, az áruminták fajainak, minőségének pontos meg jelölése, valamint az igényelt ki­állítási férőhely nagyságának és fajainak (fedett belterület, külte­rület, falterület) közlése mellett. Mezőgazdaság •••••• Egy aj takarmánynövény Irta : Westsik Vilmos mezőgazdasági kamarai szaktanár „Egyptom" afrikai tartomány neve ismeretes úgyszólván min­denki előtt Ezen tartomány mel­lett terül el »Szudán« nevü or­szágrész, amely az angolok bir­toka. »Szudán« éghajlata rend­kívül száraz és forró, s igy min­den növény kénytelen ebben az országban megküzdeni a szá­razsággal és forrósággal. Miután Amerika sok vidékén alig van eső tavaszlól-őszig, ez okból sok amerikai gazdának okozott gondot, miként tartsa el állatait, mert hiszen ezek nélkül még Amerikában sem lehetséges a gazdálkodás. A le­leményes amerikai gazdák a sok költséges tanulmányutazás alkalmával az afrikai »Szudán s nevü országrészben megismer­kedtek egy növénnyel, a mely a köles ^és mohar takarmány nö­vényekkel hasonlatos, s a mely tartós szárazságban is tekinté­lyes takarmánytömeget adott Eme növény magját átvitték Amerikába, ahol a száraz vidéA keken próbálták meg termesz­lését. A növény ott is jól viselte magát s jó takarmánytömeget adott, ugy, hogy az amerikai gazdák most már néhány év óta teljes sikerrel termesztik. Ezt a növényt azután szár­mazási helyéről nevezték el »Szudán fü«-nek. Ilyen név alatt a mi országunkba hozatta mag­ját a magyaróvári növényterme­lési kísérleti állomás s a mult 1928 év folyamán lett először kipróbálva nagybani termesz­téssel Nálunk szintén jól vált be a száraz 1928 évben. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara szükségesnek tartotta, hogy a leirt fontos takarmány­növénnyel gyakorlatilag is meg­ismerkedjenek a Nyíregyháza vidéki gazdák, s azért elrendelte a szudáni fü termesztését a ke­zelése alatt álló nyíregyházi homokjavitó kisérieti gazdaság­ban. A szudáni fü magjából annyit sikerült a Mezőgazdasági Ka­marának beszerezni, hogy az elég lett 600 Oöl bevetésére. Tehát elég tekintélyes területet sikerült biztosítani az uj nö­vénynek, amelynek magja még nagyon gyéren volt kapható Magyarországon. A 600 D-öl szudán fü mellé azonos talajon vetettünk 2000 • -ölbe mohart, hogy az össze­hasonlítás reális legyen. Mind­két növény a fagyok iránt ér­zékeny, s azért csak május 14-én vetettük el mind a két növényt. Egyébként is a szudáni fü hivatasa az, hogy a mohart helyettesítse. Szénának lekaszáltuk mind a két növényt julius 26-án. A szu­dáni fü adott a 600 •-ölön 10 métermázsa szénát. A mohar pedig adott az 1000 D-ölön 14 métermázsa szénát. Ha már most egységes területre átszá­mítjuk a hozamot, ugy kat. hol­dankint adott a szudáni fü 26 métermázsa, a mohar pedig 22 méternjázsa szénát. A szudánfü szénahozama tehát nagyobb s ez a tény már külsőleg a leka szálás előtt is volt látható a homoki borsó 8 kat. holdon adott 224 q szénát, vagyis kat. holdanként adott 28 métermázsa szénát. A kisérieti gazdaság lovai a 9Eudáni füvet szívesen fogyaszt­ják, akárcsak moharszénát. Ez tehát arra mutat, hogy a szu­dánifü teljes mértékben képes a mohart helyettesíteni. A szudáni fü a kaszálás után azonnal kizöldült és tovább sar­jadzott még a nagy forróságban és szárazságban is szóval még az augusztus 6-iki esőzések előtt. Ezzel szemben a mohar tar­lója megbarnult, száraz és semminemű sarjadzást nem mutatott. Ezt a jelenséget azért is kellett pontosan megfigyelnünk, mert a szudáni fü sarjú termést is szokott adni a külföldi gaz­daságok leírásai szerint Eme várakozásnak megfelelt a szu­dáni fü a nyíregyházi homok­javitó kisérieti gazdaságban is. A szudáni fü a szárazságot kedveli s tapasztaltuk, hogy a juniusi esőkben beteges, rozs­dás lett a levele, ellenben a juliusi száraz forróságban szé­pen fejlődött. Lódijazással egybekötött kocsiverseny lesz Regölyben Tolnatamási és vidéke félvér-ló­tenyésztó egyesület „melynek te­nyészkörletébe Döbrököz, Felstö­ireg. Felsőnyék, Gyulaj, Magyar­keszi, Nagykónyi, Nagyszokoly, Pincehely, Regöly, Szakcs, Szakály és Tamási községek" tartoznak — ezidőszerint 905 törzskönyvezett kancával — évente szokásos ko­csi- és egyéb versenyekkel egy­bekötött lódijazását f. év szeptem­ber hó 8-án tartja meg Regöly­ben — vasútállomás Keszőhideg­kutgyönk — a Budapest—Dombó­vár—Fiume i vonalon. Tenyészkörletünkből a folyó évi tavaszi országos tenyészállatvásár, illetve kiállításon nyolc kanca volt kiállítva, melyek mindegyike dí­jazva lett és ezenkívül csoportdij­jal lett kitüntetve. Ezidei díjazásunkon cca 360— 400 különböző korú kanca kerü. bemutatásra. Válasz a Magyarság Nyírségi képek című cikkéhez Egy gyűrött újságlap került a kezembe. Egy cikk miatt adták is­merőseim, hogy olvassam el, vá­rosunkról van benne szó. A cikk cime Nyírségi képek. Mielőtt elol­vasnám, szempillantás alatt elém villan mindama szépség, álmatag báj, lágyédes melankólia, melyet e fogalom jelent. De mikor végigfu­tok rajta, elképedek a felháborító cinizmuson és járatlanságon, meiy e nyári stílusgyakorlatból kiárad. Ezek szerint megtudom, hogy a cikkíró a »pályaház« előtt valószí­nűleg hét évvel ezelőtt pillantotta meg a nyírségi ember dédelgetett városát. Mit látott ugyan belőle? Talyigát egy loval két kerékkel, pörgekalapos talyigással! Ezenki­vüt »akácövezte« térséget (én ugyan itt akácokat nem láttam) de vakon ment ei" a pázsitágyas hatalmas díszfákkal árnyékolt vas­úti kert mellett. Gyönyörű disz­kertjeinket, szobrainkat, virágos vasúti utcánkat, irigyelt nagy er­dőnket és Sóstónkat szintén nem láthatta, mert ezekről egyetlen szava sincs. Ellenben hajlandó jó kövesutakat félméteres homokten­gerrel borítani, melyben a szegény talyigás, mint Szahara »ütemes« karavánja vagy hogy a forróság­ban kellemesebb hasonlattal éljen, mint grönlandi kutyaszánok cam­mognak bizonyára vért izzadva és kéngőz t lehfiive. Megtudjuk továbbá, hogy a város közepén van néhány asz­faltjárdánk (ugyan melyik triano­ni, magyar város perifériáit aszfal­tozzák most?) egyébként alakta­lan kőlapokból fabrikált járdasze­gély dacol a tengelyig érő sszürke utliszttel«. Utliszt: ez szépen hang­zik, a jó nyíregyháziak talán el is fogadják a kitűnő nyelvújító át­keresztelését és ezentúl nyírségi sárga homok helyett finomra szi­tált utlisztet fog szemünkbe és rongyos tüdőnkre fújni a sivalko­dó böjti szél. Kánikulában üdülésre érkezett és elviselhetetlennek találja itt a meleget. És rögtön kész a szemre­hányással: Nyíregyházán nincs sem tó, sem folyó, sem patak. — Hát már erről igazán nem lehe­tünk. Ha valaki ezeket keresi, jnenjen üdülni a Salzkammergutra, esetleg az olasz tóvidékre, mind­kettő bővelkedik e szemünkre hányt természeti kincsekben. Itt bizony nem találja meg a Wörthi­tavat, sem a jó öreg Balatont, legfeljebb ^felgyülemlett talajvizet* gödörben, minthogy emberemléke­zet, sőt a világ teremtése óta, víz csak 'gödörben lehet, legyen az Kaspi tenger vagy az Atlanti Őceán. Igaz, ez a gödör, melyet a nyíregyházi közönség strandolás céljaira használ, nemcsak nádas­sal (bár ezt is meglelhetjük a Ba­laton mentén) hanem üdén pom­pázó petonia ágyakkal és szitált sárga homokkal van szegélyezve. Dehát cikkíró ezt sem látja, a sö­tét pápaszemtől, melyet azonban igazán nem irigylünk tőle. Mindez a sok jóindulatu meg­figyelés azonban még mindig nem ér véget. Miután megállapítja, hogy városunkban, »a homok vá­rosában fürödni nem lehet, a sö­tétszemü ifjú óriás, szegény nép­fürdőnknek megy neki. Itt aztán különös képzetkapcsolás folytán népfürdőnket ebédlőasztallaf méri 6—8 ebédlőasztal nagyságura be­csüli, azután a kellemes képzet­kapcsolás Párizsba ragadja élénk fantáziáját s népfürdőnket 10 fil­léres belépődijával drágábbnak tak sálja, mint a párisi Ritz parfé adagját . És hogy ezt a minimális dijat is szemünkre veti, az, az előbbi szel­lemes apperen-k után egészen ter­mészetes. Rezignáltán fer* is só­najt: Istenem, mi lenne, ha ebbeo a madeagrámás csapadékban díj­mentesen ugrándozhatnának a gyerekek ? Hogy mi lenne? Bizony átlag minden második nap egy-egy szo­morú fehér kis koporsó. Mert ha korlát nincs és állandóan ott posz­toló rendőr, meg úszómester, ami talán egy kis költséggel is jár, a sok ugrándozó gyermek beme­részkedne a »gödör« mélyebb ré­szébe, ahol a múltban, mig ezek a korlátozó intézkedések nem tör­téntek, sajnos nagyon is gyako­riak voltak ezek a szomorú esetek. A kedélyességünket pedig ne irigyelje és ne sajnálja le a t. cikkíró ur. Higyje meg, többre megyünk vele, mint a hasonló, igen sötét cinizmussal megirt kis cik­kecskékkel. Tanácsunk az, hogy több szeretetet és rajongó ma­gyar szemet a hazai dolgokhoz, igen tisztelt cikkíró ur. Egy nyírségi. A Revíziós Liga intenzív külföldi propaganda céljaira a várostól segélyt kért (A Nyirvidék tudósítójától.) A szakosztályok tegnap délutáni ülésén a husiparosok indokolt ké­relmére a közvágóhidi szabályren­deletet módosították akként, hogy a vágatási időt egységesen délelőtt 10 órától délután 3 óráig állapí­tották meg. A Reviziós Liga segélykéyrelmé­vel is foglalkoztak a szakosztályok. A Liga intenzív külföldi propagan­da céljaira a várostól 2000 pen­gő segély folyósitását TEérte ugy erre, mint a jövő évre. Miután a Liga az ország összes városaihoz hasonló kérelemmel fordult, Nyír­egyháza város a többi városokkal egyöntetűen fog Ijatározni ebben a Wrdésben. Érdemes még megemliteni azt is, hogy a színházi büffé bérletét Lengyel Nándor kapta meg 126 pengő bérösszegért. Éjjeli táviratlevelek rendszeresítése A kereskedelmi miniszter rende­lete értelmében ezentúl Magyaror­szág és Kanada, az Egyesült Álla­mok Mexikó, Kuba és Co­lumbia között éjjeli táviratlevelek válthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents