Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-18 / 187. szám

1929. augusztus 18. JSftfKYIDÉK. 13 A szőlővesszők és oltványok termelésének állami felügyelete Végtelenül fontos .rendeletet ,adott" ki a földmivelésügyi miniszter 8X7200—1929. sz.'alatt, amely ben állami ellenőrzés alá helyezi az üzletszerűen vesszőtermesztéssel és oltványkésziléssel foglalkozókat. Az állandóan forgalomba hozók engedélyt a minisztertől nyerhetnek, a kik pedig csak alkalmilag foglalkoznak ,eladással, azok egy ideiglenes engedélyt a szőlészeti és hprászati felügyelőségtől kaphatnak. (Nyíregyházán ez a Szinházutcáljan van.) Engedélyes felelősséget tartozik vállalni a faj azonosságáért és a 76800—1928. sz. 'földmivelésügyi miniszteri rendeletben miegállapitott szokványminőségért és az ott megállapított üzleti szokások szigorú betartásáért Az elmúlt télen csupán Szabplcsmegyében 6100 kat. hold olyan dombps terület fagyott ki, amely sem 1 gyümölcs tenyésztésre, sem •egyéb mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. Ezzel szemben a nyíregyházi szőlészeti felügyelőség területéhez tartozó többi 5 vármegyébjen együyttesen csak 5800 kat. hold olyan kifagyott terület van, amely kizárólag szőlővel való betelepítést kiván. Adózás szem{

ont játból az államra nézve sem özömbps, hogy a kifagyott területek milyen mértékben pótoltatnak, mivel az üres föld holdankint nem fizet 1 pengő földadót sem, amivel szemben ezen terület hozadékának hpradója eléri a 400 pengőt. A haóság mindent elkövet, hogy az alacsony borárak által elkedvetlenített szőlőbirtokosokéin a bizalmat ismét felélessze. Kállay Miklós dr. főispán volt í 'legelső, aki a kormány "figyelmét felhivta a pusztulásra, Mike cz István alispán és Kausay Tibor vármegyei gazdasági főfelügyelő intézkedtek a károk össze irása iránt, Debsky Béla szőlészeti felügyelő pedig sorbp. járta a területeket és ellátta jótanáccsal azokat, akiknek tőkéit gondos kezeléssel még meg lehetett menteni. A szőlővesszőket forgalomba hozóknak állami ellenőrzés alá való helyezését örömmel fogadta Szal^olc ^vármegye (közönsége már csak azért is, mert az állam kilátásba helyezett segítsége is kártya veszhetne az esetben, ha a vessszőt árusítók uzsora árakat kérhetnének, vagy pedig selejtes árut bocsáthatnának forgalomba. s port A csehek minden városközi mérkőzést lehetetlenné tesznek A Nytve vezetősége nagy jelentőségű propaganda mérkőzéseket akart lebonyolítani szombaton, vasárnap és Szent István napján két felvidéki csapattal s már a mérkőzésekre minden előkészület megtörtént, amikor derült égből jövő villámcsapás módjára a csehek olyan akadályokat támasztottak, hogy a mérkőzéseket le kellett fújni. Szombaton és vasárnap a Nytve Ungvárra készült, hogy megmérkőz zék a CsSK csapatával. Az uzshorodi rendőrigazgatóság azonban sarról 'értesítette a vendéglátásra »£ész felvidéki csapatot, hogy a nyíregyháziak ungvári szereplését nem tartja kívánatosnak s igy a mérkőzéseket nem engedélyezi. — Hogy ennek a határozatnak mi áh a háta mögött, nem tudja senki sem, az ungvári labdarugók is csak sejtik. Valószínűig a Nytve jeligés levélpapirosa késztette a cseh rend őrigazgatóságot arra, hogy megakadályozza a mérkőzést, mert a levélpapiroson ez áll: »Munka és harc helyén találja a magyart.« Bármilyen nagy kedvetlenséggel ÍS fogadta a Nytve csapata az értesítést, mégsem vesztette eí" teljeBen a kedvét, mert azt hitte, hogy majd kárpótlást talál a Kassai S. C. nyíregyházi vendégszereplésében, amelynek Szent István napján kellett volna megtörténnie. A Felvidék legmagyarabb csapatának nyíregyházi túrája elé széles sportkörökben nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés s most a fegnagyobb lelkesedést is elfújta a csehek ujabb indokolatlan eljárása. A kassai csapat arról értesítette a Nytve vezetőségét, hogy a csehek az útlevelek láttamozása elé áthághatatlan akadályokat gördítettek s igy legnagyobb sajnálatukra nem j öhetnek le Nyíregyház ára. A Nytve tehát nem mehet Ungvárra s nem fogadhatja vendégül a kassaiakat. A Nytve kényszerűségből, mert mást ugy sem tehet, a mérkőzéseket lemondta, az ügyet azonban nem hagyja annyiban, az esetről részletes feljelentést tesz a MLSz-néí s orvoslást kér a maga részére a csehek eljárásával szemben. — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában. fiZ ÜZLET KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG „FIZETÉSKÉPTELENSÉGEK" CIMÜ ROVATA A LEGÉRDEKESEBB OLVASMÁNY INGYEN MUTATVÁNYSZÁMOT KÜLD A KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI., ANDRÁSSY-ÚT 29. SZ. Telefon: A. 110-14. 4957—5 ^W

ti

iB

MUK

jMBWBMPWBB

lMJKIIIll jjBM Príma fornérdiórönköket 50 cm. átmérőtől felfelé vastagságban megvételre keres Lövy Dávid és Fiai fornérgyár, 50H4 Újpest, V;c^i-iít 60 s;ám. Nyírfa-utca 17. szám alatt úri lakóház 3 és 4 szobás lakásokkal, teljes komforttal eladó. A lakások beköltözhetek. Felvilágosítást nyújt: Dr. Ruzicska Jenő ügyvéd, Nyiregyháza, Bercsényi-u. 5. Telefon : 241. sz. 5912-2 Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Simonfai Ambrus ebbe az isteni nyílásba meredt. Kiszáradt szájjal, elszoruló torokkal lesett befelé a mesebeli titkokat rejtegető hasitékon. Látta a gyönyörű vonalban meghajló két vállat, amelyen a halványkék erecskék szeszélyes cirádái rajzoltak eleven patakocskákat. Látta a hamva, san, frissen megfeszülő fiatal bőrt, amely középen halk, meleg völgyecskévé szükült össze és ütemesen emelkedett le és fel, le és fel, le és fel... és látta a szívverések finom reszketéseit rajta... Látta a fehér vászonbluz nyílásától nem meszszire a rózsaszín, húsos, ferdén heverő, telt mellecskéket, két isteni halmot, amelyek mintha szemérmes igyekezettel akarnának rejtőzni a szentélybe hatoló férfitekintet elől... A halántékán ujjnyira duzzadt ki az ütőér és Simonfai Ambrus valósággal itta, falta, habzsolta, fotografálta a legszebb tájképet. A szíve hallhatóan kalapált. A szájában hosszú fűszálat szopogatott. Most hirtelen a kezébe vette és észrevétlenül becsúsztatta a vászonblúz kivágásán. A fűszál elérte a forró bőrt és beljebb siklott... Cica arcát hirtelen láng öntötte el, a fülében sustorgás robbant szét és a szemeire lassan, mélyen ráeresztette a hosszú (, fekete szempillákat ... Az újságíró támolyogva ment odább és arra gondolt, hogy ime, a stréber milyen magamód jaszerinti formában mutatja és élvezi feltétlen győzedelmét... A zalafai gőzmalom ebben a pillanatban mintha a Simonfai Ambrus arcának mását tükrözte volna vissza esőmosott, vöröstéglás homlokzatán, mind erősebben és erősebben... \ 13. fejezet. \ L. ' Zsuzsa tanítónő szoBájában ezúttal parázs rendetlenség fogadta az újságírót. Festőállvány, jszertedobált rajzlapok, egy feldöntött szék, seJyemkendők, ruhadarabok. És Zsuzsa éppen a festéshez készülődött, amikor Csaba bekopogtatott. Zavartan, elfogódottan pillantottak össze s egy másodpercig riadtabban vert a szíve mindkettőjüknek. De aztán Zsuzsa kitárta az ajtót és fius (barátsággal rázta meg Ughy kezét. '— Jöjjön és érezze jól magát az én iskolámban — mondotta mosolyogva. Mialatt a festőállványt sebesen összerakta, hogy az egzotikus spanyolfal mögé vigye, ismét telömlött lelkén az a bizonyos megnyugvásféle érzés, amely mindig lenyűgözte, valahányszor a férfit maga mellett tudta. Olyan nyugodt, biztonságos, elégedettséges érzés volt ez, amit azonban sohasem tudott megmagyarázni magának. Igaz, hogy nem is igyekezett, mert érezte, hogy bizonyos ösztönszerüséggel jelentkezik az nála. Az az érzése támadt, anélkül, hogy gondolatban egyáltalán foglalkozott volna ilyesmivel, hogy Ughy az a férfi, az eddig ismert valamennyi férfi között, akinek gondolkodás nélkül tenné kezébe a kezét és akinek az oldala mellett bátran és nyugodt szívvel vágna neki az életnek és minden ismert és ismeretlen bajnak, kellemetlenségnek, veszedelemnek. — Holott a nézeteik, az elveik és a világfelfogásaik sok tekintetben homlokegyenest állottak és nem egyeztek. Zsuzsa ezt az éles ellentétet csak akkor érezte, ha Ughy Csaba nem volt a közelében. Mihelyt mellette érezte az újságírót, nyomban szertelsuhant minden ködlő ellentét és az űrt, amely a kettejük világnézeteit elválasztotta egymástól, nem látta olyan feneketlennek, és áthidalhatatlannak. Az a lobogó tűzü hazafiság is, amely az ő női lelkét át-meg-átjárta, ugyancsak megváltozott és csökkent engesztelhetetlenségében. Csendes aggodalommá szelídült, ha sCaba új elveit, új eszméit hallotta felbuzogni. Pedig csak alig-alig ismerte Ughyt. Nagyon kevés közelebbit tudott róla. Tudta, hogy a mesterségében igen számottevő és komoly egyéniség, hajlíthatatlán és meggyőződésétől tántoríthatatlan, akinek szépírói sikerei is volnának, ha a protekciótlanok számára vontatóhajó lassúságával közelgő sikert türelmetlen egyénisége megválthatná. Elrúgta magától a főváros hazug, törtető, irigy, gyilkos csipkedésü újságírói társadalmát és lejött vidékre, a csendbe, csendes lapot csinálni és elmélkedni. Novellák helyett, amiket amugysem tudott volna aprópénzre váltani, a művészi Riportokra adta a fejét és egy-egy tudósítása amely valamelyik fürge estilapban megjelent, valóban felért az arrivé-írók fáradt koholmányaival, de ami a legfőbb: fejedelmi pénzeket hozott< Tolsztojt szerette, Dosztojevszkijt, Shakespearet, Dickenst és Anatole France-t... Tudta róla Zsuzsa, hogy amikor a világháború ajtóstól ránkrontott és őt is fegyver alá parancsolta az emberek személyes szabadságát oly semmibevevően felrugó katonáskodási törvény: jelentkezett ugyan, de lemondott önkéntességi jogáról, mert nem akart rangot és nem akart tiszt lenni, hogy etftbertársai gyilkolásában érdemet szerezzen és kitüntetést kapjon. Mint közkatona mennyit szenvedett, tűrt és nélkülözött. Tudta róla, hogy szennyes munkákat végzett és amikor súlyos sebesülten orosz fogságba került, elhurcolták a hideg, dermesztő levegőjű Szibériába, őt, az izzólelkü, nagyszívü embert. És mint balkarjára bénát, félig nyomorék testtel engedték vissza, mint csererokkantat. Tudta róla még azt is, hogy ádázul gyűlölt minden becstelenséget, méltatlanságot és durva•jságot, mert őmaga szinte naivul becsületes és igaz volt —• és gyűlölt minden hatalmat és uralmat, mert valamikor nagyon sokat szenvedhetett és ezek a szenvedések komorrá és keménnyé formálták a lelkét. (Folytatjuk.) .. i I I