Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-17 / 186. szám

1929. augusztus 17. molnárfi létére csodálatosmód kifejtette á számitásból! Hja, blind re nem vizizúnk! Hogy a magyar zamatnál maradjunk! Akár malmos, akár molnár, mindnek kellett valamit malmán . alakítania, hogy az igényeknek eleget tehessen. A mai közönség sokkal idegesebb, türelmetlenebb, mint volt ezelőtt. Valamikor ugy ment a gazda a szomszéd malomba őröltetni, mintha a pócsi búcsúra készülne. Hétre való elemózsiát takarmányt pakolt magának, lovának. Ma jóformán be sem köszönt ,máris megy, ha 5—6 zsák nál 'többet lát a malomban, mert nem ér rá várakozni. Innen aztán az agyonméretezett malmok, a nagy »kapacitás« és innen szármáz nak azok a nem pénztől, hanem ifjúsági iratoktól degesz molnár tárcák és aktatáskák. Mert a darab kenyérért mindenki tülekedik, erőlködik és nem csoda, hogy egyik-másik a nagy erőlködésben' ugy jár, mint Bonta járt volna a löki viztől, ha nem birja fürgeséggel meg éberséggel. Hogy vannak úrhatnám molnárok vagy malmosok! Istenem, más foglalkozási körben is akad szerencsés ember, aki teheti. De a molnárok zöme, sajna, cseppet sem játszhatja az urat. Sőt! Tessék csak megnézni azokat a C. lapokat!! Hogy milyen cifrán vannak azok számokkal tele firkálva! Ha azok a sokat hangoztatott konjunktúrák — az ördög nyelje le ezt a pocsék oláh szót, még az Ön fajmagyar, sőt fajvédő - magyar pennájából is kicsúszott — tényleges, kézzelfogható, fiuágra készült konjunktúrák lettek volna és nem semmibe uszó papiros konjunktúrák, akkor azok a bizonyos C lapok nem lennének ugy elcsurábói *Önök is kivettek a részüfitva. Pedig azokból a konjunktuJNÍYÍRYIDÉK. ket, de még Igazán! Mikor 1 mázsa 920—21-es búzáért 60 százalékkal többvgépet, mezőgazdasági eszközt lehetett vásárolni, mint békében. Ma a békebelinek 60 százalékát sem. Akkor önök Urak voltak, nagy Urak, ezért írom nagy U-val, ellenben nekünk nyakunkon ült a Gok. egy némely ritka jókaratu és megértő lelkű ellenőrével. Igazán sajnálhatják, hogy ezt az in'fézményt meg nem ismerhették közelebbről. Felhéberedtek volna feltétlenül héberedésük ellenére. Hát hol vannak azok az ablakon berepült gazdavagvonok a gazdakonjunkturák áldásaiként ? Reménylem, hogy az elmondottakat k. Varga Pál uram is megérti. Talán meg méltóztatnak érteni valamennyien annak á régi és legújabb hengeres cimborámnak Góth őméltóságához címzett azon intelmét is, hogy: fent, fent! ahonnan nemcsak áldás, de földiek jóvoltából néha egy kis átok is származik, ha a Széptornyu Társadalombiztositón kivül más egyebek jóvoltából is. Méltóztassanak talán tisztelni Petőfi nagy emlékét és nem háborgatni pihenését plagizálássai. Mert ő irta volt, ha nem csalódom, hogy: Elkeseredésében mi telhetett tőle? Mert mi még álljuk talán egy kis ideig, ha sokáig nem is. A fejbeverést! —• Csak arra méltóztassanak jól vigyázni, hogy az utolsó ütésnél ne kelljen tükörbe néznünk! A jobb eltrafálás mián! Szégyenszemre! Vencsellőn, 1929, aug. 12. Scholz Oszkár molnár. — Eljön a boldogság! Courth Mahler legújabb regénye most jelent meg az ismert nagyalakú kiadásban. Ára 60 fillér, kapható az Ujságboltban. 3X Magyar ügyek az interparlamentáris nnió előtt Az interparlamentáris unió augusztus 23. és 31-e között tartja tanácsüléseit Genfben. A magyar delegátusok Apponyi Albert gróf vezetésével jelennek meg az ülésen, amely nek egyik eseménye lesz, hogy augusztus 27-én nyilvános ülést tartanak meghívott szónokokkal, ameiy ülésnek tárgya a Kellog-paktum jelen tősége és várható követelményei. A legelső meghívottak között van Apponyi Albert gróf, aki a paktum nemzetközi, jogi vonatkozásával kíván foglalkozni. A szónokok között vannak Anglia, Belgium, Németország, Franciaország és Dánia hivatalos szónokai is. Magyarország szempontjából különös érdekkei bír a lefegyverzési bizottság ülése, amelynek során Berzeviczy élőszóval megfogja okolni a bizottság ügyében beterjesztett memorandumot. Jelentőséges az etnikai bizottság ülése, amely tárgyalni fogy Studei svájci képviselőnek, a kisebbségi albizottság előadójának rendkívül érdekes és minket figyelemreméltó javaslatát. A javaslat lényege röviden az volna, hogy a panaszok ezentui .az érdekelt kormányokhoz adassanak be, amely köteles legyen záros határidőn belül, amenynyiben megegyezésre nem jut a kérdést a kisebbségi békéltető szervezet elé terjeszteni, amely kivizsgálja az ügyet és amennyiben | a békéltetés nem sikerül, terjeszti » a panaszt a nemzetek szövetsége elé. A jogi bizottság foglalkozni fog a nemzetek jogairól és kötelezettségeikről szóló nyilatkozatokról, továbbá szóbakerülnek a parlamentarizmus válságának a problémái, míg a szociális bizottság munkásságának a keretén belül az anya és csecsemővédelein fog szóbakerülni, amellyel ezutalt először foglalkoznak. Ezen az ülésen Kállay Tibor terjeszti be a magyar viszonyokról szóló jelentését . — Kereskedők részére első és másodszori felszólítás az adósokhoz kapható a Jóba-nyomdában, Széchenyi-ut 9. JSélMlöxheíetlen minden ha,xiarlasban SINCER VARRÓGÉP mlndefft varr. stoppol és mim£2 Kedvezőí fizetési feltételek. ~~ Alacsony havi részleteit. 5inq£s VARRÓGÉP részv. társ. Nyiregyháza, Vay Ádám u 2. Mégis kisüt a nap 2

5 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. — Lássa, ilyen nyomoruságokat termel a háború! De ilyeneknek még jó. De egy más, közönséges katonának örök szenvedés és rabság a tehetetlen rokkantsága. Mert a mi országunkban nem mérnek egyforma mértékkel. Ha egy egyszerű embert nyomorékká tettek és mondjuk: nikkel-arcot, mű-orrot és cső-szájat raknak neki az elpusztult igazi szervei helyébe, — azt a szerencsétlent könnyfakasztó gesztussal kellene útjára bocsátani, hogy hálát és szeretetet érezzen egész hátralévő életén keresztül. Az ilyen embert, aki fiatalon, magabizóan, brutális-egészségesen ment el hazulról, otthagyta békés polgári munkáját, puha ágyát, csendes alkonyatait, nótás vasárnap délutánjait és családjának ölelő karjait: ha már nyomorulttá tették a nagyhatalmi hóbort tébolyodottjai, a háborús uszítók: fognák karon és látnák el gavallérosan, melegszívű igyekezettel, amiért mindent, minden emberi és isteni kincsét egyszerre feláldozta. Ez volna a legkevesebb, amivel valahogyan kárpótolhatnák őt. Egy kis birtok, házacska és némi pénz, hogy szabad és elégedett ember lehessen, ,független és magagazdája az ilyen magaterhü nyomorék! Ehelyett azonban mit tesznek? Intézetekbe csukják őket, megszabják a lefekvési és felkelési idejüket, adnak nekik valami borzalmas táplálékot és még azt is megszabják, mikor és , meddig mehetnek ki a szabad világba... Ezeket a testi hiányaik mellett" tehát a teljes szabadságuktól is megfosztják, mert nem hercegek; és ezzel fizetnek nekik azért, amiért hallgattak egy őrjitő hazugságra, amelyet a szerencsések, a bolonditók, a háborún hivatásszerűen meggazdagodók és a grófok kötelességteljesitésmek neveznek; —) a dus asztal és a jó meleg kályha mellől... Pedig, hej, milyen könnyen lehetne béke a földön! Csak a diplomatákat kellene elcsapni és helyettük csupa érző, szenvedő, dolgozó embert tenni a könnyelműen játszott helyekre. Mert ezek nem az országok érdekeit nézik, nem a népmilliók szenvedéseit és küzdelmeit teszik a mérleg serpenyőjébe, hogy nem békülhetnek, hanem a saját egyéniségüket, nevüket és hiuságukat, amelyen — szerintük — örök »folt<t maradna egy »szolgai« béke... (Mintha akármilyen béke is »szolgai« lehetne; szolgaibb, mint a háború!) Inkább eltűrik, hogy tovább pusztuljanak a népek milliói, az ártatlan, tevékeny emberek! Pedig már Machiavelli is — akit a diplomaták oly nagyon szeretnek atyamesterüknek nevezni — azt mondta: »A legdiadalmasabb hadjárat sem ér fel a béke áldásaival!...« A keze ökölbe szorult, a szemeiben ádáz gyűlölet lángja pislákolt — és Zsuzsa lelkesedve nézte haragtól kipirult, nemes arcának finom sziluettjét... — Alávalóság, — folytatta Ughy, — hogy a népek értelmesebbjei inkább a diplomatákat követik plebejus módra, ahelyett, hogy a nagy elmék magasztos elveit és jövőbelátását követnék. Nem! Az irók megállapításait nem fogadják el hadseregről, háborúról, papokról, nagy bálványokról stb. Hát mennyivel okosabbak és mélyebb szellemek, lángelmék ezeknél a diplomaták,, akiknek megállapításai után fut és igazodik ma a világ?! Mennyivel nagyobb szellem egy diplomata, mint egy iró és mennyivel több ész, értelem, tapasztalat, megsejtés, ember- és világismeret van ezekben a piperkőc arisztokratákban, akik az életet nem is ismerhetik, mint az előbbiekben, az .emberek szellemi életének koronázatlan nagy királyaiban?! És mégis az irók szavára nem adnak semmit, legfeljebb ha megmosolyogják és azt mondják: Badarság, idealizmus és utópia ... Erre Zsuzsa sem tudott mit felelni. Kiértek a villasorból és most apró, bogárhátú parasztházak fogták be kétoldalról az utat. Egy hidhoz értek és Zsuzsának eszébe jutott egy ájult melegségü délután és a Johnny le' vele, amelyet erről a hidrói szórt bele a patakba... — Ne jöjjön tovább, Ughy — mondta melegen és kezet nyújtott, — én ide megyek a legelső házba, tojást koledálni, tyukültetéshez ... Aztán, hogy kiengesztelje a hirtelen való eltűnésért, ezt mondta: — Hanem jöjjön el az iskolába, ha kedve tartja! Befutott a sövénykapun és Ughy sokáig nézett utána. Az agyán mámoros illatok terjengtek és rózsaszínű felhők úsztak... A távol messzeségből zsongítóan hangzott arrafelé a tó halk morajlása. Egyszerre megtorpant. Koraletzné »saját« villája mellett haladt el és valami különös, hatodik érzékével a sűrű lonc és a kerítés mogyoróibokrai mögött furcsa jelenetet érzett meg. Egy pillanatig habozott. De aztán, kaján mosollyal a szája pzegletéjjen, odalépett a vasrácshoz, mialatt az agyán átsuhant Heijermans szózata : »A hallgatózás csak akkor tjotrányos dol«g, ha rajtakapják az emt$ert«. Befelé kémlelt a lomb-kaosz között és még az ő viharedzett lelke is megdöbbent azon, amit látott. — Minden ember a fedélzetre ! — mormogta. magában és élvezni kezdte a ritka szépségű jele| netet. Simonfai Ambrus hanyattdőlve hevert a dús 1 fűiben és lábait szétterpesztve nyújtotta el. Cica j a hadnagy ölében pihentette a fejét és kitágult | (prrámpákkal szívta be a nedves levegőt. A fejét erősen belenyomta a katona ölébe és az arcán vérzuhatagok hömpölyögtek. Cica lábai mint erős husoszlopok csak úgy Virítottak a sötét pázsit közül és amin* hanyattfeküdt a hadnagy ölében, mélyen kikerekített blúza jókora hófehér, üde, hamvasszinü húst engedett látni... (Folytatjuk.) j _ i