Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-14 / 184. szám

1929. augusztus 14. „Nyíryidék, 7 Könyvismertetés Egy modern alkimista Lillafüreden ismerkedtem meg vele. Nem volt rajta sem ókuláré, sem talár, sem csúcsos süveg. — Egy rendkivül bájos, temperamen­tumos úriasszony voít, Sütemény­nyel és különböző szinü és izü likőrökkei '"kinált meg, mint há­zuk vendégét. Aztán pezsgőt bon­tott. — No, mit szól hozzájuk? Hal­lottam, hogy ön nagy szakértő asz­szonyok és italok dolgában.... — Nagyságos asszonyom, őszin­tén mondom, ilyen csodálatos to­roknedvesitőket életemben még aiem ittam. Van bennük valami Ie­hellet-finom virágillat, valami rej­télyes, rendkivüli iz, ami a hurik éleiését juttatja eszembe. A pezs­gő meg épenséggeí bámulatba ejt. Mintha az öreg olimpuszi istenek italát varázsolták volna ide az asztalra. Honnan, kitől vette ezeket a csodálatos itókákat?... — Senkitől. Én magam koty­vasztottam, — mosolygot jogos büszkeséggel. — Lehetetlen — szaladt ki a számon. Azaz, bocsánat, — lehe­tetlennek hittem, de most már hi­szem. Sokféle házikészitményt él­veztem« már, de ez az elsőeset,, amikor idézőjelek nélkül és va­lóban nagyon-nagyon jól T?sett. Mondja meg, hogyan csinálja, avagy talán titokban tartja, mint a jó karthauzi barátok a sartrőz készitését ? — Eszem ágában sincs titko­Iódzni ilyenfajta édességekben — esetleg más fajtában — igen! s huncutkásan mosolygot hozzá. — Magyarázni nem szeretek, itt van ni, olvassa el majd otftion. Le­írtam, hogy a sok -érdeklődésre ne legyek kénytelen mindig s örök­ké ugyanezt ismételgetni. — Ez­zei a kezembe nyomott egy csi­nos könyvecskét, amelynek cím­lapjáról ezt olvastam le: »A méz felhasználása a háztartásban. — Szerző és kiadó: Nagy Miklósné, Tóth Alice. Rákoscsaba-újtelep. Belepillantok. Az első lapon egy ujságkivonatot látok. »A gödöllői kiállításon a kormányzói pár hosz­szan időzött Nagy Miklósné ál­tal 'kiállított sütemény, befőtt­gyümölcs, méz-sör, likőr készítmé­nyeinél. Megízlelték azokat s leg­magasabb megelégedésüknek ad­taK kifejezést, egyúttal a 'készitési módok felől apróra tudakozódtak.« A könyv maga a modern al­kímia. A régiek mindenből »böl­csek kövét« akartak csinálni, mert az hitük szerint a nemtelen fé­meket arannyá változtatja, örök ifjúságot és jó egészséget bizto­sit birtokosának. Nagy Miklósné meg mindent mézből csinál: sü­teményt, befőttet, tortákat, likő­röket, pezsgőt stb. Készítményei a bölcsek kövéhez hasonlóan jó egészséget adnak s aranyakat ta­karítanak meg azok számára, akik az ő módszerét követik háztar­tásukban. Mézből 14 féle tortát, 27 féle süteményt, vegyes édességet 9 faj­tát, 8 féle mázat, 10 féle krémet, 25 fajta gyümölcs befőttet, 3 féle szörpöt- 7 féle kocsonyát, 23 féle likőrt, 17 féle bort és pezsgőt, 9 féle salátát és 10 féle házior­vosságot állit elő ez az ezermes­ter-müvészasszony. Mindezt méz­bői és mézzef, ezzel a kitűnő s mostanában eléggé nem értékeit tápszerrel. Aki sokat ad kitűnő gazdasszonyi hírnevére, igazán nem nélkülöz­heti ezt a praktikus, nagyszerű könyvet. (Ara 3 P.) — Az 1929. évi uj Bortörvény 1 kapható a Jóba-nyomdában. Automobil Dirt Trak pályaverseny lesz Miskolcon szeptember 1-én A Bükk- és Mátravidéki Auto­mobil Club f. évi szeptember hó i-re a miskolci 800 méter hosz­szu és egyik fordulójában 80 mé­ter, másik fordulójában 80 méter félsugaru, keményre hengerelt üge­tőpályán motorkerékpár- és kerék­párversenyt rendez. Kezdete dél­után 2 órakor. A kerékpárverseny célja, hogy a Felvidéken teljesen szervezetlen kerékpározás ügye szakavatott ke­zekbe kerüljön s miután ezekből válnak a motorkerékpárosok, egy. sportszellemben megizmosodott versenyzői gárda nevelődjék. — Mindjárt az első alkalommal mint­egy 40 kerékpáros áll starthoz, a­kiknek selejtezését a Magyar Ke­rékpáros Szövetség támogató fel­ügyelete mellett intézik. A motorkerékpárversenyek 600 cm-ig szóló és oldalkocsis ka­tegóriákban, kezdők részére, to­vábbá főversenyként és végül mint küllő (üldöző) vadászverseny írat­tak ki. A nevezési dijak szóló gé­peknél S P-től 10 P-ig, oldalko­csis gépeknél 1 o P-től 15 P-bf kerülnek, ezenfelül még csak a kö­rülebiül 4—5 pengőt kitevő sza­vatossági biztosítási díj térítendő meg. A verseny győztesei tiszte­letdijakat, minden a célba befutó versenyző (az oldalkocsi utasa is) legalább egy emlékplakettet kap. Ismerve a miskolci ügetőpálya kitűnő állapotát s azt a vendég­szeretet, mellyel a BEMAC az oda­ránduló sporttársakat fogadni szokta, érthetőnek találjuk, hogy a számottevő motorosok közül Za­mecsnikék, Böckh László, Jeney stb., valamint a TTAC, a BSE, a TTC motorosai máris kézadás­sal ígérték meg a startolásukat. A BEMAC többszörösen díjnyertes, igen j<5 motorosokat állit célvo­nalba s miután a verseny alkal­mából az ország legjobb menői ta­lálkoznak Miskolcon, együtt meg fogják beszélni a Miskolc—Zsolca —Őnga.i most már pompásan ren­dezett háromszögű Grand Prix pá­lyán még ez évben kiírandó ver­seny feltételeit is, mert a BEMAC azt óhajtja, hogy annál a verseny­zők kívánságai is érvényre jussa­nak. Érdekes a versenyfeltételeknek azon pontja, mely kiköti, hogy az »M« kerületi motorosok közül csak BEMAC tagokat enged a verseny­pályára s általában csak olyan ver­senyzőket enged startolni, akik a verseny előtt az alkohol élvezeté­től teljesen tartózkodnak és az éjszakát is pihenéssel töltötték. Ez az előírás ismét olyan erélyes és céltudatos sportszervező munkára enged következtetni, mely a B. E. M. A. C.-ot egyébként is jellem­zi. Bővebb felvilágositásssal a B. E. M. A. C. autóclub, Miskolc, Széchenyi-u. 9. sz. alatti központi irodája (telefon 10—10) szolgál. F. hó 27-ig nevezni iss ott lehet, ugyanakkor elő lehet jegyeztetni a teljes ellátásra szóló igényt, melyet a BEMAC az avasi ragyogó virá­gos turista-szállodáiban (teiefon 54) napi 4 pengőért nyújt a ver­senyzőknek. Az északnyugati motorosok Dr. Buchalla rendőrkapitánynál, Balas­sagyarmat, is jelentkezhetnek. A verseny vasárnapra esik s igy lillafüredi, vagy tapolcai hétvégi jeggyel féláron lehet vonaton Mis­kolcra utazni. — Autótérképek a legnagyobb választékban kaphatók az Ujság­boltban. Mégis kisüt a nap 2 3 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Nálunk ezer érdekszát fűzi össze a kiadó­kat a" zavarosban halászgató sógor-koma városi potentátumokkal 'és igy egy szó sem láthat . napvilágot a közönség bajairól, mert ők minta szerint gazdálkodnak : hirdetik, hogy a vá­ros beszerez készpénz ellenében burgonyát, gabo­nát, lisztet, kukoricát, stb. A lakosság rohamot in­téz a városháza ellen és sietnek befizetni a fe­^ jenként kijáró mennyiségárát. Vegyünk alapul egy minimális számot : ha ötezer ember befizet fe­jenként kétszáz koronát, ez összesen 100.000 ko­ronát tesz ki. ,A városi hatóságnak eszeágában sincsen .beszerezni az élelmiszereket, legalább a közönség számára nem, nem is tette azt e háborús esztendő alatt soha, hanem a célja az, hogy a pénzt hosszabb-rövidebb ideig pénztárában tartja s aztán visszaadja azzal a megjegyzéssel, hogy az akció nem vezetett eredményre. Nem, a kö­zönség érdekében valóban nem vezetett ered­ményre, de annál inkább a saját érdekében ! Mert a 100.000 korona takarékba téve, ha csak a háborús 4 százalékos kamatot is vesszük számí­tásainkba, az félév alatt mintegy 2000 koro­nányi kamatot növel — s ez a mai pénzbőségben sem akkora összeg, amiért ne volna érdemes le­hajolni ... — Hiszen ez rettenetes visszaélés ! — rémül­dözött Zsuzsa. — És nem lehet ez ellen tenni ? — Semmit. Olyan körmönfont ravaszság fog itt kezet, hogy sohasem lehet otthoni lap­ban megírni, hova, hol tették bankba a szegé­nyek pénzét és milyen /íévre vagy jelre. Ezért kell egy semleges vizeken hajózó újság, amely odaüssön, ahol a lég jobban fáj. Ughy egy csomó összehajtogatott papírlapot vett ki a zsebéből és átnyújtotta Zsuzsának : — Eccolá, itt van az első szám egy része. Olvasható bfnne néhány sor mindenekelőtt Balthazár mesterről, a modern szemfényvesztés és kóklerség atyjáról, aki ma este szerepel a »Si- 1 rály«-t^an. Itt irtam az imént, az erdőben.,.. Zsuzsa érdekes izgalommal bpntotta ki a kéz­iratot. Először volt alkalma írói munkát olvasni, kinyomtatás előtt s az az érzés, hogy ezt a friss újságcikket a szerzőn kívül még nem olvasta em­bjer, kellemes büszkeséggel és valami naiv bol­dogsággal töltötte el. Amint belenézett a kéziratba és elolvasta a címet, felnevetett. S aztán annál mohóbban kezdte olvasni : Áhhá! áhhá! ahhá ! vagy Balthazárt nem lehet zavarba hozni! (Baltazár mester megjelent telepünkön és utolérhetetlen csodás bjűvészetével extá­zisl^a hozta az embereket. Két estén át ra­gyogtatta művészetét a »Sirály«-szálló nagy­termében, miközben Értelem, Thália és Mű­vészet könnyeken keresztül zokogott egy kuc­kóban.) Ő (már mint Balthazár mester) : JLesz komplimátum ezt, pur gentlemen, lesz pa­pa, lesz mama, lesz vagonesz lits ! Áhhá, áhhá, áhhá 1 Nagyérdemű közönségesség I Kis krigyó, nagy krigyó, elefantó de pu­posteve, most lesz, ami még soha nem volt! Ehoá 1 Ahoi 1 Huá 1 Én ' (megdermedek a szellemes beveze­téstől és áhítattal elképzelem a többit. De — menekülési áhítattal. Az elegáns pubjikum dettó.) ő (folytatja) : Itt látható a 16 számból álló eredeti műsor 1 Balthazár utolérhetet­len, valamennyi száma egy-egy "sláger 1 (El­kapja a kalapomat és kivesz belőle egy Ropsz-gyorsforralót, kilenc házinyulat, ötven ébresztőórát, egy fonyódi napilapot). Én (elkapom a Icalapomat a kezéből, mert megijedek, hogy még egyebek is jut­nak nyilvánosságra). Ő: Ahhá ! (Fölényesen :) Nrra jrra 1 Balthazár mestert nem lehet pivarba hozni 1 (Odamegy a fürdőegyesület legelső embe­réhez és a mellényzsebéből kiveszi a fonyódi — kurszalónt.) Az »első«. ember: Na ... Ű (oda .sem hallgat) : Mint látni mél­tóztatik, Balthazár mester számai csupa le­hetetlenségek. De Balthazár mester nem is­mer lehetetlenséget. Tessék csak idenézni 1 (Az állomásfőnökhöz megy és a zsebébe nyúlva, kiveszi belőle a zavaméljíüli, köz­lekedést. Általános elszörnyülködés.) Ű (folytatja) : Na ja, Balthazár mester­nél nincsen semmi lehetetlenség ! Áhhá, most jön a java ! Kis krigyó, nagy krigyó, huá 1 (A jegyző mellé áll és annak katját­jából előszedi a fonyódi útrendezésí, a vi­lágítást, az omnibuszt, az állandó nyári szín­házat ...) Többen (elájulnak a gyönyörűségtől. Ezeknek romjain a mester csillogó szemek­kel folytatja a csodás mutatványokat.) Ő: Ki akar valami csodás bűvészetét? Egy naiv ember: Één ... Ő: Nna I (Beleköp a naiv ember mar­kába, mire az a fehér cseppfolyós micsoda csillogó huszkoronás arannyá változák.) — Ahhá, urrraim ! A naiv ember : Nagysz... ö (folytatja) :... "szamár, aki Baltha­zárt zavarbp. akarja hozni 1 (Mindenkinek a tenyerébe köp, a husz­koronás aranyak nagyobb arányokat öltenek, mint a mester adósságai. Baltazár mester elköpködi az egész esti bevételt b aztán ön­magát önmagába csomagolva, eltűnik, mint Aladin csodalámpája.) Satellit. Zsuzsa fuldoklott a kacagástól és a szemei szegletéből néhány könnycsepp riadtan pergett le­felé az arcán. Visszaadta a kéziratot és a kezét odanyújtotta az újságírónak : , (Folytatjuk.), | , J .j j

Next

/
Thumbnails
Contents