Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-14 / 158. szám

JsfVíRYIDÉK. 1929. julius 14. 2 is fenntartották és a város fejlesztése körül maradandó érdemeket szereztek. Fájó érzéssel búcsúztatom el a jelenlegi tanácsot, bár meg van minden reményem arra, hogy az uj tisztikar ismét hivatala magaslatára emelkedik. A munkanélküliség problémája A képviselőtestület feszült figyelemmel hallgatta a polgármestert, aki ezután a munkanélküliség nyomasztó problémáját és annak leküzdésére szükséges intézkedéseket ismertette. A nehéz gazdasági helyzet — úgymond — az egész országban bénitólag hatott az ipari termelésre, de a fagykárral sulytott vidékeken katasztrófális pangás lépett fel. Az épitő ipar szü netel és ennek szörnyű hatását az egész iparos osztály, az egész város érzi. A kormány megígérte ugyan, hogy a fagykárral sulytott vidéken közmunkálatokat indít meg, állami utak javítását és burkolását tervezi, de ez csak a munkanélküliek egy kis töredékét birja foglalkoztatni, mig az építőipar nagyon sok szakmát és széles rétegeket látna el munkával. A legsürgősebben előterjesztést tesz Kállai Miklós dr. főispánnak abban az irányban, hogy a törvényhatósági bizottság legközelebbi ülése egy olyan határozatot hozzon, amely a munkanélküliség meg szüntetésére irányul. A kormány a főváros környékén a rokkant és öregs'égi alapból nagyarányú építkezésekre aciott engedélyt, interveniálni kell, hogy elsősorban a fagykárral sújtott vidéki városoknak adjanak hasonló alap felhasználásával építkezési lehetőséget. — Ha ezt kellő erővel forszírozzuk, bizonyosra veszem, hogy eredményt érünk el. Stégül Bencs Kálmán polgármester Klein Dezső városi állatorvos tragikus haláláról emlékezett meg. Megrendülve idézte fel az elhunyt emlékét, a^ri szorgalmas, csendes, odaadó munkatárs és barát volt. Indítványára Klein Dezső nevét a képviselőtestület jegyzőkönyvben örökíti meg és az íijzvegynei>. részvétnyilatkozatot küldje A tárgysorozat fobbi pontjait a I képviselőtestület egyhangúlag ei-1 fogadta. ^ KIOSz mult számunk- | ban "ismertetett kérelmével kapcsolatban. Nagy Kálmán szólalt fel, aki a tervbe vett sürgős építkezésekkel szemben elsősorban a közvágóhíd megépítését javasolja. A polgármester válaszában kifejtette, hogy bár helyesli a javaslat Tényegét, de a közvágóhíd* építése Velence, julius 6. Mikor Gábriel D'Annunzió azt mondja: Szeretném Mestrénél elvágni a vasúti töltést, hogy semmi se zavarhassa az álmok városát — akkor nagyon fején találta a szöget Velencét megölte a vasút. Nem az életét és forgalmát. Sőt éppen a vasút tette valóságos turistateleppé a várost. A vasút az oka, hogy ilyenkor, a főszezon idején az egész Velence valóságos láger, megáldva és megverve a túlzsúfoltság minden következményeivel. Csakhogy az előny kizárólag a velenceiek zsebének szól, «az álmok városa» közben utálatos országos vásárrá lesz. * Ezen a helyen élt hajdan Gior giné, az arany és bíbor álmok művésze.. Hellász uj ébredése talán sehol sem produkált olyan _ szédületesen egyéni színeket, mint itt. A nagy mult emlékei, ezek megvannak most is és ezekben nem lehet csalódni.. A baj csak az, hogy mindjárt ott vannak mellette a zavaró körülmények is, még pedig számosan. Megérkezve rögtön a Szent Márktér felé siettem. A dogé palota, a Szent Márk templom, a campanille, a galambok, aztán a gondoliéra, akik valaha a nagy Zrínyinek Tassó olvadozó szerelmi strófáit énekelték: mindezek megfordultak a fejemben. Mit fogok én itt most látni és hallani? Amint kifordultam a Via Mercerián, távolról, a San Markó felől ismerős hangok ütötték meg a fülemet : — Az Est, Magyarság, Pesti momentán két okból megoldhatatlan, mert kétmillió pengő és legalább három miniszteri" jóváhagyás szükséges az építkezés megindításához. A közgyűlés fél öt órakor ért véget. Hírlap, Pesti Futár a legfrissebb! Meglepődtem egy kicsit, mert idegen lévén, még azt hittem, hogy egy olasz városban vagyok. Pár perc meggyőzött az ellenkezőről. A térre egy bolthajtásos bejárón át lehet jutni, ahol meg kellett állanom, olyan nagy volt a tolongás. Mindenütt magyar szó, magyar idioma Csak szórványosan lehet idegen szót hallani. Ha megnyertünk volna tiz világháborút, akkor is sok volna ez a jólétbői. Na mindegy. Beletörődtem, — hogy amit a földrajz könyv ír Velencéről, az nem igaz, igy tehát magamnak kell újra tanulmányoznom a várost nyelvi, nemzetiségi és társadalmi szempontból. Mégis kezdtem a munkát azonnal s tapasztalataimról a következőkben számolok be: * * * Velence és Lidó nagy általánosságban véve a dunántuli nyelvjárásterülethez tartoznak a göcseji és a pesti jassz idiómák körülbelül egyformán vegyülvén el benne. Nem tiszta magyar nyelvterület; idegenek is fordulnak elő; sőt a pin cérek közt van olyan, aki olaszul is tud A Szent Márk-tér közepén egy uj emelvény van a katonazenekar számára, ahonnan át lehet tekinteni az egész helyet. Nem bánja meg, aki innen álaposan szétnéz, mert ilyen cirkuszt nehezen találni. Nagy tömeg hullámzik le s fel. Első pillanatra kaosznak nézi az ember, pedig rendszer van itt, szigorú rendszer, amit nem is olyan nehéz felfedezni. A tér legszélén köröskörül keringelnek, nyefegnek, izetlenkednek a nászutaspárok. Velencében a nászA műhelyben megbénult a munka. A gépek, mintha kajánul röhögtek volna, nyikorogva álltak meg. Az elevátorok, mint lezuhantatni kész meteorbombákat lóbálták az emberek fölött a roppant acéltömböket, a gőzkalapácsok egy-két dobbantás után elhalkultak, mint talán a sebesült szívverése. A lappangó közös sors sejtelme sápadtra festette az odasereglett munkások arcát, ahogy döbbenve nézték a hordágyra tett véres embertársukat. — Ki ez a szerencsétlen ember? — kérdezte Gusztáv remegve az ott szorgoskodó munkavezetőtől? — Alexejev herceg, valami orosz emigráns — válaszolt kurtán a munkavezető és megadta a jelt a gépek megindítására. * Gusztáv egy napon, valahol a Pont Neuf hídján lerogyott egy padra. Amott, a Szajna zöld testén fehér, habos csíkot hasított a propeller. Balra az Eiffei-torony, mint roppant zsiráfcsontváz meredt az égre. A Pont Alexandre kitártszárnyu broztáltosaí tüzharmatot prüszköltek a borzongó Szajnára. Gusztáv fáradtan hunyta le szemét. Mindenütt kapható t Termeli t OrSB.^WMagjr. ?efszövetkexetl KBzponq BmiUpoat, 1., Usrthy Mlkióa-mt 11* 111. utasok számára a boldogság a nyilvánosság előtt is szigorúan kötelező, s ennek a boldogságnak külső jele a körben való távgyaloglás meg a galambok etetése. Gyalogolnak tehát Csendes megadással, s toivei pedig nagyon sokan vannak az istenadták, sorba kell nekik állani, amint az valaha a jó tanítóbácsitól tanulták az iskolában. Változatosság okából olykor egymásra pislantanak Ha az ember pár percig nézi ezt a tiz-tizenötezer év óta megkonstruált szerelmi mosolyt, — mondhatom, hoogy stereotip ízléstelenségével az idegekre megy. Ha egy-egy nászutaspár túlságosan boldognak érzi magát, akkor jelentkeznie kell. A jelentkezés az által történik, hogy az illető pár kilép a sorból. Erre az adott jelre ott teremnek a kellékesek: a fényképész, a madáreleséges ember meg vagy husz galamb. A. boldog pár megtölti kacsóit madáreleséggei s erre meglepik őket a galambok. Nyolcvan, kilencven kilós vőlegények, erősen idejemúlt veteránbakfisok egy pillanatra Greuze figuráknak képzelik magukat. A campanille mellett egy féltucat galamb enyeleg egy kb. negyven éves szendeség vállán. (Már gyermekkoromban csodálkoztam: miért szállanak a galambok mindig a száraz ágra ) A fotográfmasina csattan, megvan a felvétel. Galambok és fotográfusok röhögnek, magyar — fizet Benn a tér közepén sokkal komolyabb világ van.. Egy izgatott ur ugyancsak teregeti a kezeit és magyaráz a másiknak, de ugy, hogy negyven lépésről is élvezni lehet: — Móni azt mondja kérlekalássan, hogy októberre megint csak felmennek az árak. De én nem hiszek Móninak, mert ez kérlek egy világbessz, amelyik gradausz IMBMtiWIÍ""

—•—III llllll llllllllll

ll Egyszerre harsány diadalordítás szakadt ki az utcák dübörgéséből. Vagy 200 vizsgát tett diák, nő férfi vegyesen, rohant a hidra énekelve, ordítva, kacagva. Hónuk alatt könyvek, füzetek, rajzmappák tömege. Kipirult arcukon az élet csókja, a mosoly, szemükben a szabadság láza, az öröm. A hia korlátjánál sorakoztak fel Egy harsány vezényszó hasított a levegőbe és a következő pillanatban széttárt fehér hassal repülték a könyvek füzetek, zizegve sirtak a lapok, a fekete mappák nagyot puffanva merültek a viz alá. És a hídon az autók megtorpantak az élet diadalmas torlasza előtt. A rendőr merev arcara fanyar mosolyt torzított a tehetetlenség, a járókelőkre átragadt a felszabadult erők ujjongó mámora és kacagva lengették kalapjaikat. Gusztáv szédülve nézte mindezt. Tompurt érzékeire e mozgalmas kép szimbolikus erővet hatott. Ugy látta, mintha a fiatalok ruháikat is beledobálták volna a mérgesen habzó vizbe s az autók, villamosok, bérházak, rendőrök az egész civilizáció dermedt rémületére, izmos, fiatal testükkel hatalmas élő piramist épitenének az eljövendő Uj Ember dicsőségére. A gyár negyvenezer izmos ember hatalmas harctere volt. Szakadatlan küzdelem folyt itt, az emberi akarat küzdelme az anyaggal. A mamutgépek ezrei, az alkotó agy rabszolgái roppant álkapcsokkal ölvastagságu vastömböket szakítottak, faragiák, gyúrtak. Elevátorok 50 tonnás acéltömböket hajigáltak a kormos levegőben, vörös lángnyelvek csaptak fel a kohók és fujtatók gyomrából, gőzkalapácsok doboltak, jnint rettentő pörölycsapások, gőzfelhőben zihálva rohantak a mozdonyok. — A pokol modern elképzelése — gondolta Gusztáv, ahogy zugó fejjel végignézett a gépszörnyek mellett görnyedő izzadt, füstösarcu emberparányokon. Egy présvágó gép mellett dolgozott, mely gombnyomásra egyforma mintákat harapott a hosszú vaslemezből. Mellette egy feltűnően magas sovány, világosszőke férfi dolgozott. Megjelenésében, zárkózott viselkedésében, világoskék szemeinek révedező, esett szomorúságában volt valami különös, valami titkot sejtető. Gusztáv hetekig figyelte szomszédját. Figyelte olajtól szenynyes kezeinek finom, nőies vona| lát, hosszú ujjainak ideges remegését, melyek fáradtan gyűrűzték át a gép fékrudját olykor. Figyelte leányos, elmosódó arcélét, hegyes kissé turcsi orrát, de különösen vékonymetszésü vértelen ajkait, meiyék gyakran idegesen mozogtak, mint a pityeregni'kezdő gyermekajkak. Néha percekig nézett maga elé, s ilyenkor sápadt arca szinte hülye kifejezést öltött, de voltak percek, amikor ezen a furcsa arcon hamvas pir ömlött végig 3 az értelem megszépítő varázsa. Munkájában pontos volt, bár igen keveset produkált hosszú merengései miatt. Reggei" 7 órakor pontosan elfoglalta helyét a gépnél este 7-ig, annélkül, hogy valakivei egyetlen szót is váltott volna. Egy napon irtózatos ordítás és egy test zuhanása döbbentette meg Gusztávot. Rémülve fordult a hang iránya felé. Borzalmas látvány taszította vissza. Szomszédja ájultan feküdt a gép mellett, halálsápadt arcán a kegyetlen kin vont éles barázdákat és mereven föltartott jobbkarjából vastag sugarakban szökött ki a vér. Tenyere, mint kigyúrt tészta ott fehérlett megnyúlva, laposan a gép présszája között. Vasárnapi írások Az arany és bibor álmok városában