Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-11 / 155. szám

1929. julius 11. JSFRÍRYXDÉK. 7 Szombaton delntán fél hat órakor érkezne* Nyíregyházára a megszállott Felvidék magyarjainak küldöttei A fogadtatás ntán a Sóstón Hzsonna lesz (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a Felvidék gazdatársadalmának szá­mos autósa tanulmányi útra jön­nek az Alföldre. A kirándulókat mindenütt kitörő örömmel fogad­ja a magyarság. Előbb miskolera mennek a felvidékiek, azután Nyír­egyházára, majd Debrecenbe és a Hortobágyra érkeznek. A tiszafüredi halpaprikásos összejövetellel feje­ződik be a testvéri ölelkezésre al­kalmat adó kirándulás. Nyíregyházára szombaton, julius 13-án, délután 3 órakor érkeznek meg a felvidékiek. A város közön­sége ünnepélyesen fogadja a tő­lünk elszakított véreinket, akikhez dr. Bencs Kálmán kr. kormányfő­tanácsos, polgármester intéz üd­vözlő beszédet. A fogadtatás után a kirándulók Sóstóra mennek,»ahoi a nyíregyháziakkal együtt uzson­náznak meg. A felvidékiekkel Nyíregyházára jönnek a BÉMAC autósai, akikhez a TTAC tagjai csatlakoznak. A magyar testvéri szivek összedobbanásának öröm­napja lesz julius 13-ika és remél­hető, hogy egész Nyíregyháza kö­zönsége meg fog jelenni a város­háza épülete előtt rendezendő ün­nepélyes fogadtatáson és azok, aki ket a város polgármestere a sós­tói uzsonnán való megjelenésre kért fel, teljes számban ottlesznek. ván pirostarka borjuk és lincoín­shyrei kanok kiállításáért, a ne­gyedik dijat, a gazdasági egyesü­ífet okieveiét pedig Haas Sándor gazdasága nyerte el pirostarka te­henek kiállításáért. A pirostarka üszők csoportjában a gazdasági egyesület oklevelével lett kitüntet­ve Szakolyi András pirostarka Mar git nevü üszőjéért és a jairostarka bikák csoportjában szintén a gaz­dasági egyesület oklevelével 'lett kitüntetve Rácz Ervin Róka nevü pirostarka bikájáért. A kistenyész­tők közül első dijat, az Omge arany oklevelét és 30 pengő ál­lami dijat Pazonyi Elek Emil nyer te berni-simmenthali tehenek, üszők és bikák csoportos kiállítá­sáért, a második dijat, az Omge ezüst oklevelét, 40 pengő állami dijat és gróf Dessewffy Aurél örö­kösei büdszentmihályi uradalma adományát, 1 drb. kézi tengeri morzsolót id. Boross Károly nyer­te el pirostarka tehenek, üszők és bikák csoportos kiállításáért, a harmadik dijat, a gazdasági egye­sület oklevelét és 20 pengő álla­mi dijat pirostarka tehenéért me­gyeri Megyery Pál, a negyedik dijat, 30 pengő állami dijat Lizi nevü pirostarka tehenéért Pásztor Károly, az ötödik dijat, 20 pengő állami dijat Cifra nevü pirostarka tehenéért Molnár Kálmán, a hato­dik dijat, 20 pengő állami dijat Margit nevü pirostarka tehenéért László Antal, a hetedik dijat, 10 pengő állami" dijat, pirostarka te­henéért Weisz Sándor nyerte el. A pirostarka üszők csoportjában első dijat, 50 pengő állami dijat Kati nevü pirostarka üszőjéért Jó­nás Ferenc, a második dijat, 40 pengő állami dijat Manci nevü pi­rostarka üszőjéért Nagy Antal, a harmadik dijat, 30 pengő állami dijat Manci nevü pirostarka üsző­jéért Pásztor Antal, a negyedik dijat, 20 pengő állami dijat Kati nevü pirostarka üszőjéért Simon József és az ötödik dijat, 10 pengő áliami dijat m Kedves nevü üsző­jéért Fried Bertalan földbirtokos, illetve kisgazdák nyerték el. A pi­rostarka bikák csoportjában 20 P állami dijat nyert Káplár nevü bi­kájáért Fried Bertalan földbirto­kos. A sertések csoportjában a kistenyésztők közül első dijat, a gazdasági egyesület 30 pengős tiszteletdiját, 7 malaccal kiállított mangalica kocájáért Jónás Ferenc kisgazda, a második dijat, Rosko­ványi Dezső huszárezredes 25 pen­gős tiszteletdiját, yorkshyrei kocák és malacok kiállításáért Fedor Ist­ván nyirbogdányi községi jegyző nyerte el. (Folyt, köv.) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIII — Uj apáca internátus Nyíregy­házán. Az angolkisasszonyok kon­gregációja Nyíregyházán, Szabolcs megyében leánynevelő internátust nyitott, amelybe egyelőre korlátolt számban felvesz olyan növendéke­ket is, akik más intézetek olyan iskoláiba járnak, amilyenek a most megnyíló intézetben még nincse­nek. Az uj intézetben a négyosz­tályu felső kereskedelmi iskola I-ső éves tanfolyama nyilik meg 1929. szeptember elsején, valamint továbbképző is. Az internátusi dij teljes ellátás, ötszöri étkezéssel, fűtés, világitás, mosás, orvosdij, német francia nyelv társalgási ta­nítása havi 100 pengő. A tankönyvek, gyógyszerek, ze­netanítás külön fizetendő. A felső kereskedelmi iskolába és a tovább­képzőbe a tandíj 80—80 pengő. Ve­gyes' díj 30 pengő. Az internátus ­ban bentlakó növendékek szülei az ágynemüek ruha stb. felszerelések re nézve tájékoztatás végett for­duljon az uj intézet főnöknőjéhez prospektusért. Nyíregyházára: Bát­hory-utca 28 sz. alá. Ugyanott a felsőkereskedelmibe és továbbkép­zőbe a beírás f. é. szeptember 3-ig bármikor eszközölhető. Igazgatóság, illllllllllllllllllllllllllllllllllülllillllllllllllllilllllllillllllll Mégis kisüt a nap 3 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. — Hát maga hogyan kerül ide és mit }ce­m res itt, szerkesztő ur? — kiáltott rá Zsuzsa. Ughy meglepetten állott meg és palástolni igyekezett, mennyire kellemes neki a kis tanítónő jelenléte. A szemeinek hirtelen megcsillanása azonban pontosan jelezte ezt. — Nil admiraricsek — felelt mosolyogva és a társasághoz csatlakozott. Koraletzné mindjárt az előtérbe nyomult: — Micsoda ? — rikácsolta. — Egy cseh admirális van itten? Na, ezt még. álmodni se mertem volna! Ilyen nevezetes személyiség szív­ja itt velünk együtt a levegőt —- és mi még csak nem is sejtettük, ki van közöttünk! Ka­pósból jövőktől kell megtudni... Az újságíró ránézett az asszonyra. Sze­meit belemélyesztette az arcába, olyan tekin­tettel, mintha azt akarta volna mondani: — Nem is tudtam, hogy te szegény is a vilá­gon vagy... Ez a tekintet jól megjegyezte az asszonyt és bizonyos, hogy sohasem felejti el... Koraletzné beszélt volna még többet is, de hirtelen kivül jutottak az állomás léckeríté­sén és a sodródó utastömegben egyszerre csak magára maradt... Eljutottak a legelső fogadóhoz, ahol a ka­puban ácsorgó pincérek széles mosolygással, a kövér borravalót osztogató vendéget megillető hajlongással köszöntötték Ughyt és jelentették neki, hogy a szobája ma is a rendelkezésre áll. — Akkor hát gyerünk ki a mólóra — in­dítványozta Zsuzsa — minthogy már van szál­lása és nem kell aggódnunk amiatt, hogy eset­leg az Isten szabad ege alatt kell a fejét álomra hajtania. — Ó, nálam van elég hely! — kiabált Kora­letzné valahonnan leghátulról, mert ő mindent hallott és boldogtalan is lett volna, ha nem hallhat mindent. ,— Saját villámban mindig akad egy-két üres szoba kedves vendégek szá­mára ... Sietve mondta ezt, mert észrevette, hogy kaposvári ismerősök mennek el mellette. Isme­rősök, akikkel valaha valahol együtt lakott sze­génységben és most sebesen szállott felfelé ke­vélysége liftjén, amelyről gőgösen nézhet végig azokon, akik »lennmaradtak.« Koraletznének megvolt az a ritka tehet­sége, hogy ha akart, tudott visszataszító is lenni. Ugy látszik, szerette, ha ennek a tehet­ségének szabad folyást engedhetett, legalább is a legutóbbi időben, mert mostanában sohasem volt más, mint utolérhetetlenül visszataszító. Elindultak a móló irányában és elhagyták a fullasztóan poi'os utat. A tó felől hűs szellő fodrosodott és üde vizszag nyomult a part felé. Ughy Csaba markáns vonalú, igazi Antónj us-feje — erős energiákat jelző domború hom­lokú, nemes arcán merész ivü orrával, húsos szájszéleivel és acélszürkén, tisztán, de kemé­nyen széttekintő szemeivel — erősen kivált a kevés egyéni jellegzetességet mutató társaság­ból. Az ujságiró igen érdekes és értékes egyé­niség volt. Határozott jellemét minden szava, lé­pése, tekintete és tette elmondta. Éppenugy, mint ahogy mindenről megformálta a maga hatá­rozott, komoly és néha komor véleményét, amit alkalomadtán minden haladék, vagy habozás nél­kül sietett megmondani. A sorompót éppen akkor eresztették le 3 a két hadnagy — mint afféle kemény harctéri fiu — csak azért is át akart bújni alatta, de abban a pillanatban sisteregve, dohogva, prüsz­kölve, gőzölögve, otromba füstöt fújva közeledett egy személyvonat. v Zörögve, szelet támasztva rohantak el előt­tük a kocsik és a kerekek élesen csikordultak meg a fék nyomása alatt. Az utolsó néhány kocsi ósdi harmadosztályú kocsi volt, az olda­luk fehér táblával : CSAK KATONÁKNAK A sorompók most felemelkedtek és előttük feküdt a roppant víztükör. — Csak katonáknak! — sóhajtott fel Ughy Csaba, aki Zsuzsa és Tusskó között lépegetett. — íme, a közönséges és ócska és kényelmetlen harmadosztályú kocsik oldalán ott fityeg a tábla: »Csak katonák számára!« Gyertek velem oda, akiknek soha más bajuk nem volt, mint az, hogy a reggeli kávéjuk mellől hol a ropogósra sült kifli késett el, hol a friss újság. Ahogyan a hi­vatalos intézkedés külön raktározza, szétosztá­lyozza a polgári utasoktól a katonákat, ugy az emberek is kirekesztik maguk közül a szegény gyűrődött köpenyegü szürke katonákat. Más a ruhájuk, más a külsejük, de más a lelkük, más a gondolat- és érzésviláguk is. De ők ezt nem érzik, nem sejtik, vagy csak nagyon kevesen. Külön köztársaság a katonakupé társasága. A másik emberétől távol áll a lelke és a gondol­kodásmódja. Mintha csak ijesztő, csúf rém alak­jában közéjük furakodott volna valami nagyon nagy irigység, hogy akik ezelőtt együvé tartoz­tak (hiszen a katona is civil, amig fel nem ölti a mundért), azokat talán mindörökre is elválasz­sza egymástól. Ezt a kis társaságot avatatlan, kivül álló ember meg se érti. Más a lelke, más a szive és például amit ezek itt fontosnak tarta­nak, amik felett itt elkeseredetten, dühösen vi­táznak, annak jelentőségét az a másik nem tudja felfogni. Ott mondanak szigorú és néha jól találó kritikát a háborúról. (Folytatjuk.) Mezőgazdaság Tenyészállat díjazás Kemecséa 11. A bíráló bizottság Szalánczy Bertalan m. kir. gazdasági főta­nácsos, gazdasági egyesületi el­nök vezetése mellett nagy gond­dal'bírálta el a kiállított tenyész­állatokat és a bírálat alapján a kö­vetkező kiállítók lettek kitüntetve, illetve nyertek jutalmakat: A ma­gyar szarvasmarhák csoportjában, a nagytenyésztők közül első dijat, Nyíregyháza város ezüst serlegét Dr. Jármy Menyhért m. kir. gaz­dasági főtanácsos, gazdasági egye­sületi elnök, csoportos kiállításért 31 drb. szarvasmarha és 12 drb. mangalica koca, a második dijat, állami arany oklevelet Dr. Orosz Sándor, a Szabolcsvármegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület elnöke és a gazdasági egyesület alelnöke csoportos kiállításért, 11 bika nyerte el. A kistenyésztők kö­zül élső dijat, Szalánczy Bertalan gazdasági egyesületi elnök tiszte­letdiját és a Hofherr- Schrant z-Claj ton-Shuthleworth gépgyár diját, 1 darab acél ekét Lipták András kis­gazda nyerte el Badár és Nyalka nevü teheneiért, a második dijat pecfig, 50 pengő állami dijat Amb­rus György Bátor nevü bikájáért. A pirostarka tehenek csoportjá­ban nagytenyésztők közül első di­jat, állami arany oklevelet és a gazdasági egyesület 20 pengős gu­lyás jutalomdiját Özv. Jármy Já­nosné homoktanyai gazdasága te­livér simmenthali tehenei és bikái csoportjáért, a második dijat, az állami ezüst oklevelet és a gazda­sági egyesület 20 pengős gulyás jutalomdiját Herceg Odescalchy rétközi uradalma nyerte el bonv­hád-simmenthali tehenek és bikák csoportjáért. A harmadik dijat, az Omge arany oklevelét Búzás Ist-

Next

/
Thumbnails
Contents