Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-07 / 152. szám

1929. julius 7. JSÍYÍRYIDÉK. Kereskedelmi és Iparkama ránk ösztöndijai A debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara teljes mértékben törekszik arra, hogy az iparfejlesztés nemzeti jelentőségű célját a szakoktatás hathatós támogatásával még eredményesebben mozdítsa elő. Ezért költségelőirányzatában mindig fokozottabb mértékben illeszt be a kamara munkásjutalmakat, szakoktatási és külföldi utazási, illetve tanulmányuti ösztöndijakat. Nem kétséges, hogy a szakoktatás ma még jelentősebb és fontosabb, mint amilyen az békében volt. Megcsonkított, súlyos helyzetünkben legértékesebb fegyverünk a kultura, amelynek szolgálatában általános műveltségi 'szinvonalunkat, tehát gazdasági tudásunkat is .egész erőnkkel kell emelnünk. Az 1929. évi költségvetésben előirányzott szakoktatási és kültöldi utazási, illetve külföldi tanul•mányuti ösztöndijakra, valamint munkásjutalmakra hirdette meg a Kamara a pályázatot. A pályázatra kiirt jutalmak és ösztöndijak a következők : 1. A néhai Szent-Királyi Tivadar kamarai elnök nevét viselő 1000.— Egyezer pengős külföldi utazási ösztöndíj. Az ösztöndijat ez évben iparos ifjú nyerheti el, aki az ösztöndíj elnyerése esetén egy évig külföldön köteles tartózkodni. Pályázati határidő 1929. szeptember 2. A néhai Tóth Sándor levelező tag nevét viselő egy 400.— Négyszáz pengős utazási ösztöndíj. Ez évben kereskedő ifjú részére adandó s az ösztöndijat elnyert ifjú három hónapig külföldön köteles tartózkodni. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 3. Négy, egyenként 300.— Háromszáz pengős ösztöndíj — magasabb szakoktatási iskolák és főiskolák hallgatói részére. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 4. Husz, egyenként I 50.— Egyszázötven pengős ösztöndíj a debreceni Fémipari és Faipari Szakiskola növendékei számára. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 5. Tiz, egyenként 150.— Egyszázötven pengős ösztöndíj a szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola növendékei számára. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 6. Tizenhat, egyenként 1 50.— Egyszázötven és négy, egyenként 250.— Kettőszázötven pengős ösztöndíj — különféle szakiskolák növendékei számára. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 7. Kettő tandijmentességi ösztöndíj a debreceni felsőkereskedelmi iskolai tanuló részére. Pályázati határidő: 1929. szeptember 30. 8. öt, egyenként 100.— Egyszáz pengő állami kitüntető jutalom, érdemes, idősebb ipari munkások részére. " Pályázati határidő 1929. aug. 20. 9. Öt, egyenként 100.— Egyszáz pengő kamarai kitüntető jutalom ipari munkások számára. Pályázati határidő 1 929. aug. 20. 1 o. Öt, egyenként 100.— Egyszáz pengő kamarai kitüntető jutalom kereskedelmi alkalmazottak számára. Pályázati határidő 1929. aug. 20. A pályázatokra vonatkozólag részletes felvilágosítás és tájékoztatás a Kamaránál (Debrecen, Kereskedelmi és Iparkamara, Verbőczy-utca, 2—4. sz.) nyerhető. — Magyan Imre cigányzenekarának hangversenyei gramafonlemezeken. Egy-egy két oldalas lemez ára 4 P és 5 P az Ujságboltban. Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Nyugati pályaudvar mellett). Telefon (Interurbán) 202 43, 294-34. Sürgönyeim : Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46 os kocsikkal. 3873 -20 Tűzifa Faszén legolcsóbb napi áron beszerezhető kedvező fizetési feltételek mellett a Nyíregyházi „Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél Széchenyi-tér 9. szám 4115—3 BUDAPEST LEGELSÖRENDŰ MODERN CSALÁDI SZÁLLÓJA AZ ESPLANADE SZÁLLODA III., ZSIGMOND-UTCA 38. TELEFON : AUT. 517—35 Mérsékelt árak. Modern berendezés. Központi fülés. Melegvizszolgáltatás. Lift. Engedményt kap Ön, mint e lap előfizetője a Dunára néző Esplanade Nagyszállóban. 3395-? Mégis kisüt a nap 2 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. 0 Egyik-másik meg a parti növények levelei és indái között fennakadt és sokáig lebegett a vízen ... A fasor hársfái misztikusan sugtak-bugtak össze, a leány pedig megrázkódva, gyors léptekkel indult vissza a villák felé s amikor a párhoz ért, elfordította a fejét. 2. fejezet. A NYARALÓK. — Jöjjön csak, jöjjön Zsuzsó, siessen és tegyen itt Ítéletet! — kiabált ki egy szilaj leányhang, amint a rózsaszinruhás leány a teniszpálya kerítése elé ért és Zsuzsó, vagyis Jutái Zsuzsa, a fonyódi tanítónő, besietett a fák alá. És mig fogadta a barátnői és azok néhány bolygója köszöntését, egy nyúlánk leány gyorsan belekarolt, félrevonta és széles jókedvvel kezdett neki valamit magyarázni. Ezalatt mi megismerkedtünk a többi jelenlevővel is. A játékot most éppen befejezték és valamennyien — számszerint öten — egy kis kövér leány körül tolongtak, aki szakszerű magyarázatokba fogott a balatoni evezés misztériumairól és valami közeli kirándulás terveit igyekezett elfogadtatni a társasággal. Cica volt ez, a zalafai gőzmalom hirtelen megtollasodott tulajdonosának az egyetlen leánya. Kövérkés kis nőcske volt, igen jelentéktelen arccal és jelentéktelen külsővel. Ellenben a testének térfogata annál kevésbé volt jelentéktelennek nevezhető. (Legkedvesebb barátnői egymás között »gömböc«-nek, vagy »bömbös«-nek nevezték.) Nagyranyitott, karikás szemei meglehetősen torzul hatottak a nézőre és önkéntelenül is valami szerencsétlen vizbefult kétségbeesett tekintetét juttatták a néző eszébe. A kisasszony egyébként a nyaralóknál is szokatlan szabadossággal öltözött s azt az elvet, hogy a bőrét süttesse le a nap hevétől, nyilván olyaténképpen értelmezte, hogy a — háta közepéig és elől ennek megfelelő mélységig vágja ki a blúzát... ^Belőtt, mig a háborús konjunktura (nagy Kval, mert nagy konjunktura volt!) titokzatos madara rá nem röppent a zalafai gőzmalom zsindelytetejére, a kisasszony buzgón állott a malombeli mázsa előtt, reggeltől napestig és serényen mázsálta le a parasztok őrletésre hozott gabonáit. És ez a mázsálás az ismeretlen zalafai módszer szerint sokkal magasabb számjegyben mutatkozott a felvételnél, de annál alacsonyabban a kiadásnál, őrlés után, mert így a vámot olyan adagban akarták. De a magasabb százalékban való kiőrlés rejtelmei sem voltak egészen ismeretlenek a kisasszony el^tt, aki azonban a konjunktúrák jelentkezése után azonnal lekicsinylően hagyta el régi trónusát a malomban. Eleinte a malom melletti házukban meghúzódó szerény kis lisztesboltban mérecskélte a liszteket sőt a fürészporral alaposan megvegyitett korpát is, — de aztán, később, hogy a malomhoz kibővítésül egy uj épületszárnyat kellett hozzáépíteni, Cica itt is, vagyis a lisztesboltban átengedte a helyét egy bolti kisasszonynak, mint a mázsánál egy mázsáló kisasszonynak. Nagyon kezdték lobogtatni és rázni azt a bizonyos rongyot ... Mint afféle félmilüós hozományu lánynak, állandóan tucatnyi éhes fiatalember »csapta a szelet«. De a kislánynak, aki a malom fellendülése előtt megdöbbentő ismeretlenségben élte napjait a ?alafai aranyifjúság közepette, most nem került nagy fáradságba, hogy nevéhez teljesen megfelelő módon viselkedjék a kezére pályázók tucatjaival. Ezidőszerint két ifjú hadnagy ur lebzselt körülötte. Simonfai Ambrus volt az egyik, akinek a hihetetlenül feszesre szabott zubbonyain, túlzó bricseszein és kacér lovassági sapkáin kívül egyebe sem volt a dus, gesztenyeszin hajánál és a beléje szorult, jókora adag stréberség- 1 nél, amellyel eddig oly szépen lavirozgatott az adósság és becstelenség Scyllája és Charibdise között, hogy más metier-ben sokkal több szorgalommal és sokkal több tehetséggel még felényire sem vitte volna. Mindig csak egy hajszál tartotta, hogy bele nem zuhant a mélységbe, de ez a hajszál ugyancsak vastag paraszthajszál lehetett, hogy mindannyiszor megóvta az erkölcsi szörnyhaláltól esztelen költekezései közepette. A másik Adorján hadnagy volt, mindenki kismiskája, egy igen jómodoru, kedves, örökösen tréfás, udvarias, előzékeny hadnagyocska. Ha Simonfai Ambrus villogó bricsesze feltűnt a láthatáron, hogy elfoglalja helyét Cica bűvkörében, amelyről a fürdői rossznyelvek károgása azt regélte, hogy aranyos a csillogása, Kismiska azonnal hátralépett és elfoglalta megszokott helyét: mulattatta Koraletznét. Ez az asszony — Koraletzné — ugyancsak oltárt emelhetett volna a háborús konjunktúrának, hogy a gyanús külsejű külvárosi házak még gyanúsabb hátsó udvari lakásából a Balatonpart egyik legpompásabb villájába vezette. De a háborúban oly hétmérföldes csizmákkal haladó áremelkedés, élelmiszercsempészés, gabonaelrejtés és más hasonlók körül olyan sikeresen sürgölődött, hogy gőgössé vált és semmi hálát sem érzett a sors, vagy valami más idegen segítség ellenében. Természetesnek vette, hogy a gyakori áremelések miatti fáradságos munkája sikerrel iárt. Hamarosan övé volt a kisváros egyik legsúlyosabb tartalmú takarékbetétkönyve és az ideális fekvésű fonyódi svájci villa — és most nagylábon élt. (Folytatjuk.) I