Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-07 / 152. szám

1929. julius 7. JNfYÍRYIDEK. ii Száznegyvenfeárom évvel ezelőtt épült fel a nyíregyházi ág* h. ev. templom Intimitások a templom múltjából Valahányszor elmegyek templ* | munk előtt, valami kimondhatatlan i érzés keríti hatalmába lelkemet, a mely érzés csak fokozódik, ha belépek az impozáns épületbe. Hatalmas falaival és boltíveivel olyan hatást tesz a szemlélőre, mihtha egy vártemplomban volna. A lélek önkéntelenül is az áhítat szent érzésével telik meg. A méltóságteljes falak, a fenséges boltivek még most is, — any. nyi évek után — ugy állnak, mintha acélból volnának öntve. Csendesek ezek a falak, mikor a hivek éneke és imája nem szárnyal benne ég felé, de ha valaki megérthetné, miről regélnek, miről suttognak, mikor magukban vannak, hogy milyen sok küzdelmes és viharos esztendőt láttak elmúlni, elsuhanni városunk fölött, de sokat, de nagyon sokat lehetne arról írni! Száznegyvenhárom esztendő! Annyi idő telt el a felszentelése óta, mely 1786 év október havának 22-ik napján volt! Hogy mily ujjongó öröm honolhatott akkor a nyíregyházi evang. egyház minden tagjának szivében, azt a mai kor ideges, sivárlelkü gyermeke elképzelni is alig tudja. Nem volt templomuk, mely óhajaiknak megfelelt volna, templomot akartak tehát építeni. Abban a sötét, nehéz időkben, mikor a protestánsokat fojtogató karok vették körül minden oldalról, midőn még élénken ott élt a lelkekben a protestáns lelkész-gá lyarabok tragédiája, templomaik el, rablása stb. E nehéz idők Rudolf királytól (1576) Mária Terézia haláláig, 1780-ig tartottak. Csak fiának, II. Józsefnek trónraléptével kezdett felvirradni a protestánsok szomorú éjszakája, aki »Türelmi rendelet«-ében templomok építését is megengedte nekik. A\nyiregyházi evangélikusok is elhatározták akkor, hogy templomot fognak építeni. El is juttatták erre vonatkozó kérvényüket a császári udvarhoz Bécsbe! Megjön a császári engedély! 1784-ik év március hó 24-én jött le a császári engedély. Az engedély szigorú utasításokat is tartalmazott. Megjelölte a templom helyét: »a régi temető dombján«, továbbá a templom méreteit is. (Hosszúsága 22 öl, szélessége 12 öl.) Nagy méreteket szabtak, írtak elő az akkori kis Nyíregyházának, melytől eltérníök nem volt szabadi Azt gondolták t. i. a benfentes császári főhivatalnokok, hogy az aránylag kis gyülekezetnek nem lesz elég anyagi ereje ily nagy templom építéséhez s így esetleg abbamarad az egész terv. Azonban elődeinket ez nem riasztotta vissza. Még aznap estéjére egyházközségi gyűlést hivtak össze, melyben nagy lelkesedéssel elhatározták, — hogy bármily nehézségek árán is, felépitik a templomot ugy, ahogy az engedély előírja. Dicső emléket, örök tanulságot és követendő példát állítva ezzel a késő unokáknak. 1 1 Milyen kipirult arccal, ragyogó szemekkel hallgatták tanítványaim, midőn templomunk történetéről beszéltem nekik. Nos Josephus secundus... 1 A gyűlésen, többek javaslatára, j — kik aggódtak az engedély eset- , leges visszavonása miatt — elhatározták, hogy a templom alapkövét már másnap, március 25-én leteszik. így is történt! 1784-ik év március hó 2 5-én, Gyümölcsoltó B. A. napján ment végbe a templom alapkövének letétele, nagy öröm és lelkesedés között. A hivek latin nyelven irt emlékiratot helyeztek el az alapkőbe. »Nos Josephus Secundus...« stb. így kezdődik az emlékirat. így történt, mert nemes elszántság és szent elhatározások hevítették a sziveket. És néhány nap múlva megindult az építkezési Krieger Mihály lelkész adatai. A történeti hűség igazolásul legyen szabad megjegyeznem, hogy az épités történetére vonatkozó adatokat Krieger' Mihály nagy tiszteletű evang. lelkész ur volt szives rendelkezésemre bocsátani, ki erről egy sok-sok ívre terjedő adatgyü/teményt áüitott össze kéziratban, nagy buzgalommal kutatva elfakult régi írások, levelek és porlepte ódon könyvek között. Ottlétemkor megjegyeztem, hogy milyen üdvös és hasznos volna e munkát könyvalakban is kiadni, esetleg a hivek közös anyagji hozzájárulása segítségével, igy azt minden helybeli lutheránus család megszerezhetné. A hivek áldozatkészsége. ...Megindult tehát az építkezés, amely két teljes esztendeig és hat hónapig tartott. A hivek szinte vetélkedtek egymással abban, hogy kiki mivel járuljon hozzá az épités előbb re viteléhez. Sokan pénzadományokkal, melyek között még 100 frt.-os ádornány is volt, — abban az időben nagy pénz! — sokan téglával, vagy '.a tégla égetéséhez .szükséges tüzelőanyaggal, sokan faanyaggal — gerendák, deszka stb. — járultak ihozzá. Azonban voltak szegényebb hivek is, kik ilyenekkel nem tudtak áldozni. Mit tettek azok ? El mentek és dolgos karjaik munkáját ingyen ajánlották fel! Könnyebb, kisegítő munkák végzését még aszszonyok és gyermekek is vállalták. Nemesérzésü kőmives iparorosok ingyen rakták a falakat, ácsok a fedelet stb. anélkül, hogy valamit kértek volna érte. Ki ís győzné felsorolni e helyen a munka és áldozatkészség e példaképeinek neveit. Névtelen hősök ők, legyenek áldottak haló poraikban is^. Egyik nemeslelkü férfiú nevét mégis sikerült megtudnom: Daxner András volt ez, ki egymaga 25.000 téglát készített saját földjéből és a hívek által adott szalmával ki is égette azokat, minden külön dir jazás nélkül. Az építésnél felügyelő építőmesterek: Kirchbaum Ignác és Berchiiicsek Lipót voltak. Mikor templom elkészült, kívül és belül fehérre volt meszelve, tornya kisebb volt, mint most, de maga az épülettömb olyan, amilyen ma. Felszentelik a templomot. 1786-ik év október hó 22-én volt ünnepélyes keretek között a templom felszentelése. Messze vármegyékből sereglettek akkor ide az evang. hivek, hogy csodálják a nagy alkotást, mely párját ritkította az egész országban. A helybeli evangelikus egyházközség lelkésze Schmaál Sámuel volt abban az időben, a kerületi szuperintendens neve Ruffini János volt. Legyen emlékezetük örökké áldott!... Gyönyörű eszme valósulna meg — a SZÁRAZON-VIZEK PHILIPS MESTERCSÖVEK melyről már a mult évben is szó volt —, ha egyházunk nagyjainak üvegre festett arcképei a templom ablakaiban nyernének elhelyezést. Nyíregyháza, a >;lutheránus Róma'i. Felépített, hatalmas temploma — mondhatni — azzá lett Nyíregyházának, ami Debrecennek a ref. nagytemplom. Ezen időtől kezdve Nyíregyháza helysége is mind nagyobb és nagyobb fejlődésnek indul, hogy később , azután a vármegye székhelyévé legyen. Nyíregyháza lutheránus Róma lett, miként Debrecen a reformátusok Rómája. Azonban Debrecennek ref. tanítóképzője, ref. theologiája, sőt egyeteme is van jogi, bölcsészeti és orvosi fakultással! Vájjon nem létesülhetnének ilyen intézményeik a jcvő éveiben, vagy évtizedeiben — Nyíregyházán is, az evang. egyház által állami támogatás segítségével? A táros rohamosan fejlődik, dicséretére városunk bölcs vezetőjének, ki szintén evangelikus vallású, egyben egyházfelügyelő is és a haladni óhajtó elöljáróságának. Eljöhet az idő, hogy utóiérjük Debrecent 1 Debrecen példája után. Ne gondoljuk tehát, hogy apáink a templomépítéssel mindent elvégeztek. Reánk és fiainkra a megvalósítandó feladatoknak egész sora vár még, természetesen nem máról-holnapra, hanem hosszabb idő alatt leszünk képesek azokat megvalósítani. Ámbár Debrecen sokkal régibb patináju város, azonban nagyobb fejlődése a reformáció kezdetével indult meg a tizenhatodik században. Ma pedig? Kulturközpont és egyetemi város! Méltó példa a követésre, miként az ifjú előtt a felnőtt példája. Evangelikus tanitóképzöt! Theologiai pályára lépő ifjainknak az ország nyugati határára, — Sopronba kell menniök, hogy tanulmányaikat elvégezhessék. Ez a körülmény sok nyíregyházi evang. ifjút gátolhat meg — és gátolt engem is —, hogy erre a pályára léphessen, már a költségek miatt is, melynek négy éven váló fedezésére sok szülő nem képes. — Míg itt helyben könnyű módon nyerne megoldást. [Nyíregyházán már egy áll. tanítóképző van, másik a ref. tanítónőképző a Kálvineum-ban. Miért ne lehetne egyházunknak is ? Elvesztettük Eperjest, ott levő büszkeségünket, ősrégi főiskolánkat* Pótoljuk Nyíregyházán legalább részben az ott elveszett értékeinket, hogy e város CsonkaMagyarország evangélikus végvárává legyen! Egyházunk szeretett főpásztorának máris sok érdemei vannak e tekintetben. Küzdelem és áldozat vár az evangélikusokra. Küzdenünk, dolgoznunk és áldoznunk kell, hogy el ne maradjunk abban az ideális értelemben vett felekezeti versenyben, mely a kultura és annak terjesztése érdekében történik. Mert az olyan verseny, mely a kulturát igyekszik előbbre vinni, végeredményében csak nemes lehet. Isten és hazánk iránt való kötelességünk tehát, hogy a reánk bízott talentumokat jól gyümölcsöztessük. Rögös és nehéz az ut, messze a cél, de porladozó őseinknek dicső példája tanítson minket arra, hogy minden szent ügyért odaadással és bátran harcoljunk! Hook Gyula ág. h. ev. tanitó. TULIPÁN KUT a legújabb és legolcsóbb vieemelő szerkezet SzálMóképe«séqe óránként 15 200 Hl. Ár.iegyeéket és ismertetöt küld PAPP GÉZA, gazdasági egyesületi titkár, (Nyíregyháza, vármegyeháza, telefon 113. 3878—30 XSINGER VARRÓGÉPEK NÉea A LEGJOBBAK f •